Órám csörgésére keltem. Fáradtan kimásztam az ágyból és kinyomtam az ébresztőt. Gyorsan kiszaladtam a fürdőbe, de amikor a tükörben megláttam magam elszörnyedtem. Szemeim karikásak voltam és duzzadtak a sírástól. A csuklóm minden színben pompázott ahogy az a barom megszorította.
Remek, gyönyörűen nézek ki.
Gyorsan lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam, majd az aznapi ruhámon kezdtem gondolkozni. Szerintem a hosszú ujjú felső mellett döntök, az eltakarja a kezem. Felcibáltam szokásos fekete farmer , majd a csizmámat magamra erőltettem. A szemem alatti karikákat egy kis alapozóval igyekeztem eltüntetni, hogy még se ilyen viharvert ábrázattal menjek dolgozni, még a végén megijednek.
Lesiettem a konyhába, majd gyorsan főztem magamnak kávét és megetettem Dodgert. Idegesen doboltam a pulton a körmeimmel amíg vártam, hogy ne legyen annyira forró a kávé, eközben bátorságot vettem magamon és felnéztem isntagramra. Megkerestem az az oldalt amit Mia mutatott tegnap, mindenki csak pozitív kommentet írt, volt aki tanácstalan ezzel az egésszel kapcsolatban, de majd kiderül mi lesz . Lassan kifújtam a bent rekedt levegőt, így kicsit nyugodtabban néztem elébe a napnak. Gyorsan megittam a kávém majd a telefonom képernyője felvillant. Egy e-mail. Megnyitottam, mi állhat benne.
Ma lesz az első edzés? Kerekedett ki a szemem, basszus gyorsan szaladtam vissza a szobámba és kapkodtam össze magamnak valami edző cuccot, törölközőt és tusfürdőt. Lesiettem majd Dodger könyörgő szemeivel találtam szembe magam.
-Pajti ha hazaértem ígérem lemegyünk sétálni.-simítottam meg a fejét majd egy gyors puszit nyomtam rá.  Kisiettem a lakásból és gyorsan a kocsiba pattantam.
Kicsit késésbe vagyok így rátapostam a gázra és a stúdióig meg se álltam. Kerülő utakon egész jól oda tudtam érni, így gyorsan leparkoltam a fekete járgányt, majd kiszálltam.
Kiszedtem a cuccaim és sietve a bejárat felé vettem az irányt. Berontottam az irodába majd ledobtam magam a helyemre.
-De sietős valaki.-nézett ki Mia a gépe mögül.
-Ja, ma edzésem is lesz így ahhoz is még elkellett tennem a cuccom.-mosolyogtam rá.
-Edzés? Ki is pattintod magad? Vagy csak hogy gyorsan tudj futni?-nevetett fel kolléganőm.
-Ja pont azért.-nem akartam elmondani mi történt tegnap, hogy azért edzek, hogy szarrá verjem azt a balfaszt, jobbnak láttam még erről hallgatni.
-Vagy azért, hogy a kerek popsidba kapaszkodjon?-kuncogott fel Mia majd rám kacsintott. Én elvörösödtem, basszus Christ nem is hívtam ma fel. Gyorsan a mobilomat kezdtem keresni, de egy kéz megragadta a vállam.
-Ava.-halottam meg Sharon irritáló hangját.-Ma szét kell szednetek a díszleteket mert egy újabb forgatás lesz, így mindent tüntessetek el.
-Neked is szia Sharon, elintézem az e-maileket és megyünk.
-Minél hamarabb.-viharzott el mellőlem. Én szemeimet forgatva figyeltem ahogy tipeg kifele a magas sarkújában, majd ahogy becsukódott az ajtó én felálltam a székemből.
Körbepillantottam, mindenki a gépébe volt belebuzulva. Fel kell rázni a csapatot, igaz én nem vagyok itt főnök,  senki se az közülünk, de milyen menő lenne, gondolkoztam el ezen.
Lenne külön iroda , a beosztottjaimnak kiadhatnám a feladatot , már az is ha kisfőnök lennék, azzal is beérném.
Gondolatmenetemből Steve krákogása rántott ki, majd mindenki kérdő tekintete szegeződött rám.
Ja hogy én még azóta is itt állok az asztalnál? Hú de ciki ez. Zavaromban megigazgattam a ruhám majd feléjük fordultam.
-Na skacok, primadonna kitalálta, hogy el kell pakoljunk mindent így kérlek benneteket menjünk és szedjünk szét mindent ennek a hülye picsának, hogy végre nyugton és kussba üljön a valagán.
-Szívemből szóltál.-pattant fel Mia tapsolva. Én felnevettem, majd körbepillantva a teremben láttam, hogy mindenki készülődni kezdett. 
Felkaptam a telefonom, majd zsebre vágtam. Később felhívom Christ, remélem megérti, hogy rohanós reggelem volt.
Megérkeztünk mindannyian a stúdióterembe, döbbenten néztem magam elé, hogy ez nem lesz kis meló ezt a sok cuccot innen elpucolni.
-Na csapat, rámoljunk szét mindent, eszközöket mindenki tudja merre talál, essünk neki.-csaptam össze a kezem, amúgy nem is lennék olyan rossz főnöknek, kúszott egy fél mosoly az arcomra, de miután belenyilallt a fájdalom a kezembe halkan felszisszentem.
-Jól vagy?-nézett rám Mia.
-Ja persze.-dörzsölgettem finoman a csuklóm és küldtem felé egy mosolyt.
-Sok volt este a..-kacsintott rám szemöldökét húzogatva.
-Nem, hagyjál már a hülyeségeddel.- hagytam ott és elindultam szétszedni a dekorációt. Mia nevetni kezdett a reakciómon, majd odahozott mellém pár dobozt és segített belepakolni.
-Milyen híresnek lenni?-suttogta vigyorogva.
-Fura, de még nem mondom, hogy híres lennék. 
-Mért ne lennél az? Azon az oldalon rólad beszélnek.
-De az arcom nem is látszik a képen.
-A profilodra attól még fel tudnak menni és látják a neved is.
-Picsába, szólnom kell Chrisnek, hogy az asszisztense csinálja meg a fiókjaimat, hogy ne tudjanak zaklatni. Bocsáss meg, de fel kell hívjam. -szaladtam el a terasz felé , majd gyorsan kisiettem. Szerencsémre senki nem tartózkodott ott így tárcsáztam Chris számát.
- Szia kicsim, már kezdtem aggódni.-hallottam meg mély hangját. Megmelengette a szívemet férfias hangja, egyből elöntött a forróság, de Ava szedd össze magad, most fontos dolog van. Próbáltam magam visszazökkenteni, hogy mért is hívtam őt.
-Ne is mond, katasztrófa a reggel. De kérlek szólj az asszisztensednek, hogy csinálja meg a fiókokat.
-Máris intézi, kérlek írd meg az adataid és csinálja is. De ugye nincs baj?
-Ja nem, nincsen.-piszkáltam idegesen az övemet.
-Hála istennek, ha hazaértél azért jelezz kérlek.
-Kicsit később fogok hazaérni, de hívlak majd apuci. Puszi.-belemosolyodtam miközben beleharaptam az ajkamba.
-Szia kicsim.-éreztem a hangján hogy nem érti mi ez a kapkodás. Rájött volna, hogy valami nem oké? Mindegy most arra koncentrálok első sorban, hogy érjek el edzésre azt éljem túl, majd valahogy haza is kéne vergődje, na meg persze Dodgert is le kell vinnem sétálni. Kezembe temettem az arcom ,majd lassan kifújtam a levegőt. Istenem mikor fogok én ágyba kerülni. Már most elfáradtam ebbe a reggeli tortúrába, mi lesz velem mikor haza esek.
Vissza sétáltam Miához és folytattunk a pakolást. Borzasztóan fájt a kezem, de muszáj voltam leplezni, hogy semmi bajom, pedig minden egyes alkalommal ha megemeltem valamit azt hittem ott helyben kitörik a csuklóm. Lehet orvoshoz kellene inkább mennem mintsem edzésre. Telefonom megrezgett a zsebemben. Elővettem, hogy elolvassam ki írhatott.
-"ha baj van tudod hogy velem beszélhetsz róla, bármi legyen is az. Furcsa vagy tegnap óta, aggódok érted . Szeretlek ! C."-nagyot nyeltem, majd lecsuktam a telefonom képernyőjét. Regényeket itt most úgy se tudnék írni neki, rengeteg dolgom van, de valahogy meg kell nyugtassam őt.
Ha az igazat mondom akkor meg biztos, hogy nem lesz nyugodtabb. Picsába Ava mi az istent csináljak. Sehogy se jó ez.
-Haló királylány , bilibe lóg a kezed megint?-bökött oldalba Mia. Én rákaptam a tekintetem majd szó nélkül folytattam a pakolást. Mia arcáról lefagyott a mosoly és mellém sietett.- Minden oké?
-Aha persze.-vágtam rá a választ hirtelen.
-Csak azért kérdem, mert furcsa vagy. Ne akard, hogy megint nyomozni kezdjek.-húzta fel bal szemöldökét.
-Isten ments. Attól mentsen meg az ég, hogy te megint nyomozásba kezdjél.-nevettem el magam.
-Na akkor kivele. Késik? Vagy mi a baj?
-Mi? Nem, te már megint ezzel jössz?-elvörösödött az arcom.
-Lesz egy kicsi Ava vagy egy kicsi Chris?-suttogta halkan ujjongva miközben tapsikált előttem ugrálva.
-Nem Mia, nincs semmi ilyenről szó, most viszont folytassuk mert baromi sok dolog van. Hagytam ott őt , majd kezemben a dobozokkal elindultam és hátra vittem a dekorációkat a többi közé. Folyton a gyerekkel jön, már megőrülök lassan ettől. Szerintem ő hamarabb tudná mint én magam ha terhes lennék, nyomozásból úgy is jeles.
Körbe pillantottam, hogy nincs- e körülöttem senki majd kicsit felhúztam a pólóm ujját. Elég szarul nézett ki a kezem. Holnap lehet orvoshoz megyek vele munka helyett. Egy nap szabi nem árthat. Amúgy is tudnám intézni az ügyeimet, már amennyire a kezem engedi.
Nagyot sóhajtva vissza siettem és befejeztük a teendőket amik még hátra maradtak, holnap úgy is hozhatjuk az új dolgokat a következő filmhez, bár ezt szerintem nélkülem is megoldják.
Fáradtan rogytam le az irodában az asztalomhoz, majd beléptem az emailembe. Gyorsan megírtam Chrisnek az adatokat, hogy az asszisztense be tudja állítani a fiókjaimat, majd kijelentkeztem, nehogy véletlen bárki is belépjen és olvasgatni kezdje az üzeneteket.
Elzártam a gépem és elköszöntem a többiektől. Mia mutogatott felém, jelezve hogy majd hívjam, én mosolyogva nyugtáztam és kiléptem az irodából.
A hatalmas üvegajtón kisétálva megláttam Sharont, kint állt a parkolóban, szemét le se véve Chris autójáról. Gyanítom várja, hogy jöjjön a férfi. Elmosolyodtam magamba, ahogy láttam magam előtt, mekkora pofára esés lesz ennek a csajnak ez most.
Táskámban turkálva kerestem ki a kocsikulcsot, fél szemmel Sharont figyeltem aki engem bámult. Kinyitottam a kocsi csomagtartóját, majd elkezdtem bepakolni. Miután bezártam előre sétáltam majd mielőtt az ajtót kinyitottam volna Sharon vörösödő fejére pillantottam.
-Szia Sharon, jó pihenést.-integettem neki mosolyogva, majd beültem a kocsiba. Köpni-nyelni nem tudott a nő, szerintem ebben a fél percbe nyolcszor összeomlott a rendszer nála.
Kikanyarodtam és mosolyogva figyeltem ahogy döbbenten áll és bámulja a kocsit ahogy elhajtok vele.
Felnevettem hangosan. Istenem ezt fel kellett volna vennem videóra. Gyorsan felhívom Miát míg vezetek az edzésre.
-Szia csajszi.-nevettem bele a telefonba.
-Na mi az? Mi történt? Már is hiányzom?
-Hát hallod ezt látnod kellett volna.- hangos csapkodás és kopogás csapta meg a fülem a vonal túloldaláról.
-Huha, várjál mert Sharon úgy végig vonult itt mint aki fel akarna robbanni.
-Na hát ennek az előzményének pont szemtanúja voltam az imént.
-Mi történt?-érdeklődött Mia kíváncsiskodva.
-Én csak beültem a kocsiba, de ő neki az a fej. Hát hallod ez minden pénzt megért. Szerintem most még jobban utál mint eddig.- nevettem fel újra, de a vonal túloldalán lévő Mia se tudta tartani magát, hangos röhögésbe kezdett, már-már fuldoklott.
-Jól vagy?-kérdeztem nevetve levegőért kapkodva és a könnyeimet törölve.
-Soha jobban, végre megkapta ez a büdös kurva. Rádöbbent, hogy nem fog nyerni soha veled szemben. Ez valami eszméletlen-nevetett hangosan kolléganőm.- Ez a nap fénypontja.
-Az biztos.-próbáltam lenyugtatni magam és koncentrálni a vezetésre, nehogy belemenjek véletlen az előttem haladó autóba.
Elköszöntünk egymástól, mert én közben megérkeztem az edzőteremhez. Leparkoltam a kocsit egy üresen álló helyre és kikaptam a cuccaim. Besiettem majd megkerestem az öltözőt, hogy átvegyem a ruhám. Percekkel később kisétáltam a folyosóra, de teljesen elveszve éreztem magam. Hova kell mennem, kit kell keressek?
Izgulok kicsit, hogy mi lesz , mire számítsak. Fog menni ez nekem? Kezemre lepillantottam, de csalódottan tudomásul vettem , hogy sajnos nem lett szebb a nap folyamán.
Egy erős lökést éreztem meg a vállamban.
-Oh, bocsánat. - a szívemhez kaptam ijedtemben, nem számítottam arra, hogy leviszik a fél oldalam. A mély hang irányába pillantottam. Kettő sötét barna szempárral találtam szembe magam. Elkaptam a tekintetem.
-Semmi gond, egybe vagyok.-remegett meg a hangom. Ava szedd össze magad.
-Nem ütöttelek meg nagyon?-érintette meg a vállam.  Én csak megráztam a fejem, majd  elhúzódva tőle pár lépést hátráltam. Csak most néztem jobban meg ki is valójában az előttem álló férfi. Barna hátrazselézett haj, állán borosta, tökéletes fehér fogak. Egy fehér póló volt rajta ami alatt látszott mennyire ki van dolgozva a teste. Egy fekete rövidnadrág volt még rajta és egy sport cipő.
Most vagy ő is önvédelemre jött, bár ilyen karokkal nem hiszem, hogy rászorulna ilyenre, a másik opció, hogy ő az oktató.
Elnéztem róla, nekem Chris a párom, nem fogok random más pasikat bámulni. Zavartan eltűrtem a hajam.
-Amúgy tiszta hülye vagyok, had mutatkozzak be. Henry -nyújtotta felém a kezét. Én vacilláltam, hogy most mit csináljak. Félve felé nyújtottam a kezem majd kezet fogtunk.
-Ava.
-Edzésre jöttél?-sétált közelebb zsebre tett kézzel.
-Igen, első alkalom.-hajtottam le a fejem, nem mertem felnézni.
-Majd a kezedre figyelj.-pillantott le a csuklómra. Én nagyot nyeltem és bólintottam egyet.
-Igyekszek.- ő elsétált mellettem , majd egy pillanatra megtorpant és vissza fordult felém.
-Itt a második teremben lesz az óra.
-Köszönöm.- indultam meg vele ellentétes irányba, majd besiettem a terembe.
Voltak már páran bent,de én jobbnak láttam tőlük messze lenni ,így én leültem a terem végében lévő szivacsokhoz. Nem akartam, hogy észrevegyenek, vagy bámuljanak, egyáltalán nem voltam olyan hangulatba, hogy bárkivel is beszédbe elegyedjek közülük. Teljesen ismeretlenek ezek az emberek, mi a francért jöttem én erre? Marhára nem vagyok ilyen, hogy új dolgokba vágjak bele. Idegesen piszkáltam a kezeim, ahogy vártam, hogy történjen valami.
Gyors léptek zaja csapta meg a fülem, végül kinyílt az ajtó. Besétált rajta az a férfi akivel az imént összefutottam. Beljebb sétált majd a tekintete az enyémbe fúródott. Gyorsan elnéztem, ez így nagyon nem lesz jó. Chris gyere haza. Kérlek. Szorítottam össze a szemeim, reménykedve, ha kinyitom Chris előttem fog állni, de sajnos nem így történt.
-Üdvözlök mindenkit, tudtommal mindenki az önvédelem tanfolyamra jött. Én Henry vagyok, tegeződjünk kérlek. Remélem mindenki készen áll.-mosolygott rá a többiekre majd ismét a terem sarkába pillantott ahol én még mindig a földön ültem teljesen lesokkolódva. Ne bassza már meg ez a tanár? Hát ez egyre jobb lesz.
Nagyrészt lányokból állt a csoport. Halk vihogás és hümmögés zaja töltötte be a termet.-Gyertek közelebb, álljunk fel és kezdjük a bemelegítést. -Henry össze csapta a tenyerét, amitől az összes izma egyszerre feszült meg a vékony anyag alatt. A hangos csattanás félbeszakította a csacsogó lányok beszédét így elnémult az a minimális alapzaj is ami eddig volt. Én felkeltem nagynehezen a helyemről, majd a leghátsó sorba álltam. Elől nálam fiatalabb lányok zavartan piszkálgatták a hajukat, ahogy a férfit nézték vigyorogva. Na ezek is csak a pasi miatt vannak itt, nem hiszem hogy ők önvédelmet akarnak tanulni. Ha megtámadják őket szerintem ezek a kis picsák még élveznék is. Szememet megforgattam ahogy affektálva beszélnek Henryhez és vihognak.
Egy gyors bemelegítés után neki is kezdtünk az alap dolgok elsajátításához. Fájt piszkosul a kezem, de próbáltam arra koncentrálni, hogy mindent úgy csináljak ahogy Henry mutatja.
-Álljatok párba, úgy folytassátok. -én körbe pillantottam, ki az aki lehetne a párom, de csalódottan nyugtáztam, hogy mindenki talált magának valakit csak én nem. Így is jó végül is, folytatom ugyan úgy egyedül. Henry lassú léptekkel megindult körbe a teremben figyelt mindenkit, aki pedig rosszul csinált valamit annak segítségére sietett. Nem tudom eldönteni, hogy most szigorú ez a pasas vagy inkább rendes. Annyira elgondolkodtam, hogy fel se tűnt, hogy Henry eltűnt a teremből, de a léptei még mindig visszhangzottak a teremben, majd egyszer csak mögöttem elnémultak.
-Ava neked nincs párod?-megzavart, hogy megszólított, a többiek is megálltak és sugdolózni kezdtek egymás közt. Ezeknek nincs jobb dolguk mint hogy engem bámulnak? Zavartan megfordultam felé majd felpillantottam az előttem álló férfire.
-Nincs, de nem gond , megoldom.-próbáltam összeszedni magam. Zavart, hogy figyelnek, a hátam közepén éreztem a tekintetüket. Mért velem foglalkoznak, mért nem a saját dolgukkal törődnek?
-Akkor leszek én veled.-sétált elém, majd felvette az alap állást. -Folytassátok.-kiáltotta el magát. Mély hangja betöltötte a termet, össze is rezzentem ettől. Chris hangja szexibb, mért nem vele edzek. -Gyere, folytasd te is.-intett közelebb magához. Lábamat fellendítettem, de ő szorosan a csípője mellé fogta.
-Feszesebben.-rántotta meg finoman a lábam. Újra próbáltam. Igyekeztem koncentrálni, de ahogy meghallottam az elől lévő lányok vinnyogó hangját, hogy mennyire feszes a segge a srácnak aki szorítja a lábam, meg hogy milyen karja van kizökkentem.
-Koncentrálj, ne hagyd hogy eltereljék a figyelmed.-nézett a szemembe.
-Oké.-suttogtam halkan.
-Újra.-ismét fellendítettem a lábam, de nem kellett volna ennyire mivel a másik lábam kicsit előrébb csúszott így hirtelen a padlón kötöttem ki. Természetesen a fájós csuklómra estem. Halkan felszisszentem, majd a karomra döntöttem a fejem. Levert a víz a fájdalomtól ami átjárta a testem.
-Folytassátok.-kiáltotta Henry, majd leguggolt hozzám.-Jól vagy?-érintette meg a vállam.
-Nem éppen.-nyögtem fel fájdalmasan.
-Ülj fel ,elviszlek a korházba.
-Nem kell.-makacsoltam meg magam.
-Ha eltörött a csuklód, el kell vigyelek.
-Megoldom magam.
-Mutasd.-lassan feltápászkodtam a földről és felültem. Sajgott a kezem borzasztóan. Engem csak a szerencsétlenség ér mióta Chris nincs velem. Komolyan mondom nem hiszem el. Ha felhívom mit mondok? Megtámadott Adam, el akar tőle venni, itt van ez a kigyúrt félisten akinek az edzésére járok, de eltörtem a csuklóm. Chris ki fog nyírni.
Henry finoman kezébe fogta a csuklóm és lassan mozgatni kezdte. Fogaimat összeszorítottam , piszkosul fájt a kezem.-Menj öltözz át, szólok a kollégámnak, hogy vegye át az órát.
-De..
-Semmi de , gyerünk.-mordult rám, majd a többiek felé fordult. Én kisiettem a teremből és összekaptam a cuccaim.
Felöltözve álltam a folyosón kezemet nézegettem és csalódottan ráztam a fejem. Mi jöhet még?
-Na gyere.-felriadtam, nem is hallottam, hogy idejött.
-El megyek én egyedül, így is kocsival vagyok.
-Szuper, akkor a kulcsot, kérlek. Vezetek én.
Chris ki fog nyírni, hogy egy idegen faszi vezeti a kocsiját. Elkerekedtek a szemeim, hogy ő ennyire könnyedén veszi a dolgokat. Jobban belegondolva fél kézzel nem tudnék vezetni, így beadtam a derekam.
-Ne törd össze.-suttogtam halkan.
-Nem fogom, nyugi. Na gyere. -mosolyodott el. Ez meg mi a fasznak örül? Nem mondtam semmi vicceset. Morogva követtem a férfit.
Elindultam a kijárat felé, miközben a kulcsomat szorítottam a kezemben. Elsétáltunk a kocsimig, én tiszta ideg voltam, mi az istenért jön velem egy vadidegen faszi? Oké, hogy az edzőm , de nem is ismerem.
-Kulcs? -pillantott le rám. Én morcosan odaadtam majd beültem az autóba. Mellém ült és elindultunk. Eleinte csendben telt az út, pattanásig feszültek az idegeim, hogy Chris kocsijában ülök egy másik csávóval. Ez nem számít remélem megcsalásnak. Vagy igen? Én már ezt se tudom, nem tudok semmit se. Idegesen rágtam a szám szélét miközben a mellettem elhaladó házakat és azoknak az aljában lévő boltokat figyeltem.
-Amúgy menő autó, bár elég férfias egy ilyen törékeny nőnek.
-Mért ne lehetne ilyen kocsim? -néztem rá kérdőn.
-Ja nem azért, csak baszó járgány. -pillantott felém.
-Tudom. -rántottam meg a vállam flegmán, majd kinéztem az ablakon és folytattam a nézelődést ami annyira kurvára lefoglalt, hogy ezt már tanítani kellene az egyetemen, hogy tudjon más is ennyire koncentrálni, mint per pillanat én, csak hogy ne a férfire kelljen néznem, vagy beszélni hozzá. Haza akartam érni Dodgerhez és ezt az edzéses szarságot meg elfelejteni, inkább elmondom Chrisnek, hátha hazajön és agyon veri azt a faszt.
-Minden rendben?-köszörülte meg a torkát, majd felém pillantott Henry.
-Szerinted hogy lenne rendben, mikor úgy fáj a kezem, hogy megbolondulok?-csattantam fel, már-már hisztérikus hangnemben.
-Tudom, megértem. -nézett végig raktam megértő szemekkel.-Lehet egy ideig nem kéne edzésre jönnöd. Meg kéne várd, hogy meggyógyuljon.
-Ja addig engem meg kinyírnak.-harapdáltam idegesen a szám.
-Ami a csuklódon volt seb azt is attól a valakitől szerezted? -szorította meg a kormányt idegesen.
-Hát nem is magam csináltam.
-Ki volt az?
-Mit érdekel? Nem kibaszott mindegy ki az? Egy elmebeteg fasz akit szarrá fogok verni.
-A párod?
-Volt pár napig. A mostani fényévekkel más. Ő a kezét nem emelné rám. -leszögezném neki mielőtt bármiben is mesterkedne, hogy nekem van barátom, nehogy rám mozduljon, mert a ma tanult rúgással szétrúgom az oldalát meg a feszes seggét.
-A mostani pasid tud róla?-pillantott rám egy pillanatra majd vissza kapta a tekintetét az útra.
-Találkoztak már, akkor meg is verte. De mivel mondtam, hogy egy pszichopata, elmebeteg fasz ez nem tanul semmiből és mivel most nincs...-elhallgattam. Egy vadidegennek pofázok az életemről. Mégis miért? Ki ez, hogy tudjon róla?
-Mi nincs? -nézett rám kérdőn, én egy nagyot sóhajtottam, majd pár perc vacillálás után folytatni kezdtem. Hátha tud segíteni nekem, nem kis darab a pasi, olyan mint Chris, csak Chris ezerszer szexibb és izgatóbb mint ő. Mondjuk nem mondom azt hogy ő se lenne az, ajj Ava picsába szedd már össze magad. Miken gondolkozol? Életed szerelme Chris, ezt a pasit meg már most verd ki a fejedből.
Megráztam a fejem, hogy elhesegessem a gondolatokat belőle , majd Henryre pillantottam.
-Nincs itt, ez a barom pedig gyanítom követi minden lépésemet, mint például tegnap, hogy felkeresett a lakásomon.
-Jól tetted, hogy eljöttél önvédelemre, nagyon jó döntés volt.
-Én ki fogom ezt a faszt nyírni, érted?-fordultam felé idegesen, szikrázott a szemem, ahogy megláttam a szemeim előtt az idétlen nyálas képét Adamnek.
-Nem kinyírni kell.-ingatta meg mosolyogva a fejét.-Olyan mozdulatokat fogok tanítani, amitől meg tudod magad védeni, blokkolni tudod az ő ütéseit és mivel kis törékeny virágszál vagy ennek ellenére is vissza tudj ütni.-vigyorgott rám.
-Nem vagyok törékeny virágszál.- csattantam fel. Kezd felbaszni ez is, tudod ki a virágszál? Na majd megmutatom én neked, rossz emberbe álltál bele.
-Rendben, bocsánat, nem vagy az.-halvány mosoly bújkált az arcán. Kiröhög? Hát ez hihetetlen. - Meddig lesz távol a párod? Csupán azért kérdezem, ha kellene segítség még így az elején amíg nem tanultad meg az összes önvédelmi technikát , ha bármi lenne és ismét megkeresne ez a férfi szólhatsz nyugodtan. Utána nem lesz rám szükség mert tudom, hogy jól fogod tudni alkalmazni a tanítottakat. Viszont addig is megadjam a számom, ha bármi baj lenne és elkellene a segítség? -Hát beszarok mostmár számot akar cserélni? Nem érti, hogy pasim van? Chris őt is megveri nem csak Adamet. Engem meg kinyiffant, hogy pasizok amíg ő nincs itthon. Lesápadtam teljesen, én most megcsalom? Én nem akarom őt, hisz szeretem. Ő nekem a minden.
-Nem tudom, hogy jó szemmel nézné-e a párom.
-Értem teljes mértékben, de szerintem ha szeret téged és fontos vagy neki akkor a testi épséged is fontos. Gondolom nem tud erről a pasiról, hogy újra felbukkant?-nézett rám kérdőn.
-Nem mertem mondani neki.-sütöttem le a szemem. -Fontos dolga van, nem akarom hogy elrontson bármit miattam.
-Értem. -leparkolt a korház előtt én pedig elkértem a kulcsom majd bezártam az autót. A recepcióra siettünk, ahol a pult túloldalán lévő kishölgy átnyújtott nekem egy papírt amit kitöltve visszakellett adjak. Leülte a váróban egy székre és elkezdtem a kérdésekre válaszolni ami a papíromon szerepeltek. Henry leült mellém és figyelt ahogy töltöm a kérdőívet. Csendben szuszogott mellettem, de éreztem, hogy figyeli minden mozdulatomat és ez borzasztóan zavart.
-Mért kell bámulnod?-kérdeztem fel se nézve a papírból.
-Ismerős vagy nekem valahonnan. Mintha láttalak már valahol.
-Aham, biztos. Nekem te nem vagy az.-vágtam rá félvállról.
-Megkérdezhetem mit dolgozol? -kérdőn ránéztem, majd válasz helyett felálltam a székből és a pulthoz siettem a kitöltött papírral a kezemben amit aztán odaadtam a hölgynek.
Visszasétáltam a férfi mellé majd leültem. Vártam, hogy végre szólítsanak.
Furcsa nekem ez a pasi, honnan a francból ismer? Remélem nem az instagrammon látotta meg, hogy Chris írt a képemhez? Mi van ha onnan ismer? Mi van, ha tudja ki az a Chris Evans? Idegesen felé pillantottam,de ő csak maga elé bámulva piszkálta a tenyerét. Meg kéne kérdezzem honnan ismer, de nem merem.
-Ava Miller?-hallottam meg a nevem. Felpattantam a székről majd odasiettem a pulthoz.
-Hölgyem a folyosó végén a 25-ös szobához fáradjon, a doktor úr már várja. Ő a párja?-én értetlenül néztem a nőre mikor meghallottam, hogy Henry mellettem megköszörüli a torkát.
-Vele vagyok igen.-mondta mély hangján.
-A párja? -ismételte a nő. Én már szólásra nyitottam a szám mikor a mellettem álló férfi megelőzött.
-Igen hölgyem, had menjünk. -fogta meg a vállam Henry majd a folyosó felé tolt. Én ideges lettem mi az istent csinál ez? Mi az hogy a párja vagyok?
-Te megőrültél? -csattantam fel ingerülten.
-Csak úgy engednek be, ha a párod vagy az apád lennék. Vigyázok rád, azért jövök veled. Chris Evans kinyírna, ha a barátnőjének baja esne.- mondta rezzenéstelen arccal. Mintha kirántották volna a talajt a lábam alól. Ezt honnan tudja? Mi az isten történik velem? Megtorpantam, nem tudtam mozdulni. Mindenki rohanva közlekedett mellettem, de én a folyosó közepén kikerekedett szemekkel néztem az előttem álló férfire és próbáltam felfogni, hogy mit is mondott az imént.  -Csak utánad Miss Evans.-mutatott az ajtóra.
Én bekopogtam, de teljesen lesokkolt az előbb hallottak. Honnan ismeri Christ és azt meg pláne honnan tudja, hogy a barátnője vagyok?
Beléptem a szobába a doktor egyből intett, hogy üljek le a röntgengéphez. Odasétáltam majd feltettem a kezem. Idegesen vártam, hogy vége legyen a vizsgálatnak, az biztos, hogy első dolgom az lesz ha kijutok innen, hogy megkérdezem a férfit mégis honnan szedi ezt az egészet. Henry hátrébb lépett és várt, hogy végezzek. Percekkel később már a doktorúr asztalánál lévő széken ültem. Henry mögém sétált és a vállamra tette a kezét, próbált nyugtatni. Én fel se fogtam mi történik most, csak Henry mondata csengett a fülemben.
-Kisasszony szerencsére nincs eltörve a keze, de megzúzódott. Felírok egy krémet és egy merevítőt amit legyen kedves hordani. Egy hét múlva várom vissza kontrollra. Kérem addig ne erőltesse, maradjon otthon. Jelezze a munkahelyén, hogy egy hétig nem fog menni. -nyújtott felém két papírt amin a recept volt a krémről a másikon pedig a következő dátum, amikor jönnöm kellett.
-Köszönöm. Viszlát.-kisiettem a szobából, majd visszasiettem a recepcióra. Henry mögöttem jött, látta, hogy szét vagyok esve. Még mindig a sokk hatása alatt vagyok, nem is azért mert egy hétig nem megyek dolgozni, hanem hogy honnan a picsából ismer Henry?
-Elnézést hölgyem, patika van a korházon belül? Kiváltanám a krémem, amit felírtak.
-Persze, ezen a folyosón egyből balra lesz.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá bágyadtan, majd tovább siettem. Henry megragadta a jobb karom.
-Ne siess ennyire, mert össze töröd magad.
-Honnan a picsából ismersz?-sziszegtem a fogaim közt.
-A kocsiba megbeszéljük, nem hiszem, hogy ez lenne a legmegfelelőbb alkalom itt a váró közepén. -elengedte a karom majd a patikához sétáltunk. Kiváltottam a krémem és a kézmerevítőm, majd kisétáltunk a korházból. Kikerestem a kocsikulcsom és odaadtam a férfinek.
Beültünk az autóba majd elhajtottunk a parkolóból.
-A címed írd be a GPS-be.-gyorsan bepötyögtem az adatokat majd félig a férfi felé fordultam.
-Na akkor honnan a faszomból ismersz? -csattantam fel idegesen, már nem bírtam magamban tartani.
-Dekoratőr vagy, én pedig Chris személyi edzője. Én készítettem fel őt a forgatásokra, én tanítottam neki a különböző mozdulatokat. Ott a stúdióban láttalak messziről.
-Ez kész vicc.-nevettem el magam hitetlenkedve.
-Nem hiszed el?
-Nem éppen.-tettem karba a kezem.
-Rendben.- telefonját kezdte keresni a zsebében. Kitette a telefontartóba majd feloldotta a képernyőt. Én értetlenkedve figyeltem mit csinál. Megnyitotta a névjegyzéket, majd kikereste Chris számát. Most felhívja vagy mi az isten van? Nem is biztos, hogy ez az a Chris. Biztos hogy valami kamu szám. Elkezdett kicsöngeni a készülék. A szívem hevesebb ütemre váltott, idegesen piszkáltam a kezemen a bőrt, mi van, ha mégis ismeri?
-Szia Henry, mért hívtál?-hallottam meg szerelmem hangját. Nem tudtam mi tévő legyek, tényleg ő az. Elhomályosodott a tekintetem, a torkom össze szorult és kiszáradt. Egyszerűen nem értettem mi történik körülöttem.
-Szia Chris, csak összefutottam egy kedves ismerősöddel, gondoltam be szeretne neked köszönni.-pillantott felém, de én csak a tenyerembe temettem az arcom és elsírtam magam. Féltem mi van, ha elmondja mind azt amit elmeséltem neki. Adam, a kezem ahogy megszorított, hogy önvédelemre járok emiatt, megsérült még jobban a kezem és  most pedig a korházból tartunk hazafele.
-Na igen? Ki lenne az?-hallottam, hogy elmosolyodik Chris. Kíváncsi volt ki lehet az akivel Henry összefutott.
-Várj egy percet, tartsd kérlek.- félrehúzódott a kocsival. Még szerencse, hogy volt az út mellett egy szabad parkolóhely. Megértően rám pillantott majd finoman letörölte az arcomról a könnycseppeket. Kicsatolta az övem majd a sajátját is. Telefonjáért nyúlt majd bekapcsolta a kamerát.
-Na helló.- vigyorgott Chris Henryre. A mellettem ülő férfi rám nézett, én könnyes szemekkel ráztam meg a fejem, kérlelve őt ne mondjon neki semmit az előbbiekről. Felém fordította a telefont Henry majd megláttam Chris döbbent arcát. Szívem kiszakadt a helyéről, elöntött a forróság és a pánik. Remegni kezdtek a kezeim.
-Kicsim, hát te? -meredt rám csodálkozó tekintettel.
-Chris.-nyögtem ki sírva a nevét.
-Henry mi történt? -ingerültebb lett a hangja, basszus ebből olyan kiakadás lesz. Idegesen harapdáltam a számat ,ahogy a mellettem ülő férfire néztem.
-Kérlek.-könyörögtem Henrynek, hogy ne mondja el.
-Ava, muszáj lesz, magadat teszed tönkre.
-Mi történt?-kérdezte idegesen Chris. Láttam az arcán, hogy megijedt és hogy aggódik.
-Én..-nyögtem halkan reszkető hangon.
-Kiszállok, hogy tudjatok beszélni. -simította meg bátorítóan a karom Henry, majd kipattant a kocsiból, előtte pedig a kezembe nyomta a telefonját. Elsétált az autó elé és nekidőlt a járműnek. Én visszapillantottam a készülékre ahol Chris ideges arcával találtam szemben magam.
-Mondjad kérlek szívem.-próbált higgadt maradni.
-Adam.-nyögtem ki halkan reszketve. Könnyeimet próbáltam törölni az arcomról de az se segített, hogy tisztán lássam Chris arcát.
-Mit csinált? Bántott?-álla megfeszült ,szemei megremegtek. Nem láttam még ennyire idegesnek őt sose.
-Tegnap a ház előtt megállított. Mondta hogy nem érdemelsz meg. El fog venni tőled. Én megütöttem, de előtte megszorította a kezem.-mutattam fel a csuklóm. Chris lassan szívta be a levegőt, majd egy könyvet a szoba túloldalába vágott át ami hangos puffanással ért földet. A könnyeim lecsurogtak az arcomon. -Chris én miután beszéltünk utána arra az elhatározásra jutottam, hogy beiratkozok önvédelemre. Ma el is mentem az első órára, ott találkoztam Henryvel. De rosszul mozdultam és elestem rá a kezemre így ő elvitt a korházba. -Chris felpattant a székről és idegesen járkált fel-alá. Én sírva néztem őt, reszkettem. Féltem mit gondolhat rólam, milyen faszságokat művelek amíg nincs itt, de erőt véve magamon folytattam.
-Nem törött el a kezem, csak megzúzódott, kaptam krémet rá meg merevítőt.  Egy hétig pedig nem dolgozhatok. -suttogtam a szavakat már a vége fele. Ő csendben volt felém se nézett, már teljesen magamba zuhantam a hallgatásától.
-Szívem mondj valamit kérlek. -kérleltem őt sírva , mert még mindig nem szólt hozzám.
-Ki fogom nyírni azt a faszt. -csapott az asztalra. Megfeszültek a karján és a nyakán az izmok. Sötét volt a tekintete. -Faszom mi az istent csináljak innen? Nem tudlak megvédeni, nem tudok melletted lenni.-túrt idegesen a hajába. Hevesen zihálva vette a levegőt ahogy dobált mindent a szobában.
-Nem tudom kicsim.- szipogtam halkan.
-Henry számát mentsd le, ott van veled? -nézett végre rám a kamerán keresztül.
-Kiszállt, hogy tudjunk beszélni.
-Hívd ide. -én kopogni kezdtem az ablakon. Henry gyorsan megfordult majd az ablakhoz sétált. Intettem neki, hogy üljön be. Ő átsétált a túloldalra majd beült.
-Henry!-szólalt meg mély hangján Chris.
-Mond?
-Avának add meg a számod. Ha bármi van hívjad őt szívem amíg nem vagyok otthon. Ha meg Henry meglátod ezt a barmot verd meg úgy hogy mozdulni ne tudjon, mert ha én fogom akkor a kezeim közt fog meghalni. Nem fogom kímélni.
-Chris akkor lecsuknak.-szólt közbe Henry.
-Nem érdekel, a barátnőm fontosabb mint bármi más.
-Rendben Chris megadom neki a számom, és ha van valami jelentkezek.
-Köszi, szívem veled meg otthon beszédem van rendben?
-Rendben.-nyeltem egy nagyot majd idegesen hajamba túrtam.
-Henry vidd haza kérlek őt.
-Értettem. Na szia.
-Sziasztok.
Én megsemmisülve ültem a székben lehajtott fejjel.
-Ava, figyelj, ha tudok segíteni azon, hogy megnyugodj. Chrisnek borzasztóan fontos vagy. Edzéseken többször figyelmeztetnem kellett, hogy koncentráljon. Elvetted az eszét teljesen. Őt még sose láttam ilyennek. Hidd el neki te vagy a minden. Mivel jó barátom, nem hagyom én se, hogy bajod essen. Ezt megígérhetem neked.
-Köszönöm.-jól estek a szavai, de Chris mellett nyugodtam lettem volna. Bár amilyen ideges most volt lehet nem.
Leparkolt a ház előtt, majd rám pillantott.
-Bekísérlek, hogy épségben hazaérj.
-Nem rabolnak el ezen a kis szakaszon.-szipogtam halkan.
-Ragaszkodok hozzá.-majd kiszállt és kiszedte a csomagtartóból a cuccaim. Én is kikászálódtam majd bezártam a kocsit. Felsétáltunk az ajtómig én pedig kikerestem a kulcsom.
-O-oooo.-megállt a kezem a táskámba való kutatással.
-Mi az?
-Hát még kutyát kellene sétáltatnom.-néztem fel rá bágyadtan.
-Hhh, rendben. Pakolj le utána megyünk egy kört.
-Nem kell jönnöd, gyorsan megjárom. Nem azért mondtam. Csak eszembe jutott, hogy még az is van.
-Chris arra kért vigyázzak rád.-lépett közelebb.
-Testőrködést vállalsz?
-Mondhatni.-húzódott egy halvány mosoly az arcára. Gyorsan kinyitottam az ajtót majd Dodger ugrálva ujjongott nekem, hogy végre hazaértem hozzá. Letettem a cuccaim az előszobában, majd Dodger pórázát kezdtem keresni.
-Chris komolyan gondolhatja veled a dolgokat.- nézett Henry döbbenten Dodgerre.
-Mért mondod ezt? -pillantottam hátra a férfire.
-A kocsijával járkálsz, a kutyája a házadba van. Nem hiszem, hogy bárkinek megengedné. Csak annak akiben bízik és közel áll hozzá. -én csak elmosolyodtam halványan majd Dodgerre rátettem a pórázát. Kisétáltunk az ajtón majd bezártam a lakást. A sötét és hideg éjszakába útnak indultunk. Nem voltak sokan az utcán szerencsére, a hideg levegő pedig jól esett most. Kiszellőztetem a fejem kicsit és legalább nem egyedül botorkálok a gyér fényben amit az utca lámpái adnak, hanem van mellettem valaki, aki vigyáz rám. Döbbenetes, hogy őr kell mellém, hogy ne essen bajom.
-Mondott valamit Chris amikor felkészítetted őt a filmekre ?-törtem meg a csendet.
-Azt hogy szerelmes, de ez látszott rajta, hisz ahogy említettem elkalandozott nagyon sokszor, és gyanítom valahol rajtad járhatott. -én zavarba jöttem ettől a választól. Idegesen eltűrtem egy kósza tincset az arcomból majd a férfire pillantottam aki zsebre tett kezekkel sétált mellettünk.
-Ő egy nagyon jólelkű srác Ava, hidd el. Foggal körömmel ragaszkodik hozzád efelől nincs kétségem.
-Tudod, borzasztóan hiányzik. -csuklott el a hangom, de próbáltam tartani magam, hogy ne sírjak újra.
-Elhiszem kislány. Mennyi időre ment?
-Négy hónap.-hajtottam le elkeseredve a fejem és a lábaimat bámultam . Hallgattam ahogy a hideg aszfalton kopogott a csizmám sarka és a mellettem sétáló férfi megköszörüli a torkát és halkan felsóhajt.
-Ughh az hosszú idő.
-Mikor felszállt a gépre előtte kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Még nagyon friss ez az egész és nehezen lépem meg az elém gördülő akadályokat nélküle.-pillantottam a mellettem haladóra.
-Amikor először láttalak ma láttam a szemedben az elszántságot, a bátorságot. Pár órája ismerlek, de tudom, hogy kemény nő vagy, nem lesz baj. Csak bízz magadban kicsit. Az edzéseken is majd ha jössz, velem leszel párba, hogy minél jobban megtanuld a dolgokat és az a szarházi hidd el nem fog többet kekeckedni. A szart is kivered belőle.-bökte meg finoman könyökével a karom. Elmosolyodtam, hogy tényleg, csak koncentrálnom, összpontosítanom kell és menni fog. Jól esett, hogy azon van ő is, hogy talpra álljak, mint ahogy Mia is.
-Kivételezel velem mert Chris a párom?- felnéztem rá mosolygó szemekkel.
-Még szép. -mosolygott rám kedvesen. Viszonoztam én is felé a mosolyt, majd feltűnt, hogy körbe is értünk a háztömb körül.
-Pihenj le Ava, ha bármi van szólj, világos? -támaszkodott meg Henry az ajtófélfánál miközben nyitottam az ajtót.
-Rendben. Szólok ha van valami.
-Itt a számom- nyújtott felém egy cetlit amit aztán én azt gondosan zsebre tettem és beengedtem Dodgert.
-Köszi.-mosolyogtam rá hálásan.
-Szia Ava.
-Szia Henry.-elköszöntünk én meg besiettem a lakásba. Bezártam az ajtót, de még kipillantottam a mellette lévő kis ablakon. Henry lassú léptekkel hagyta el a házam. Csendben figyeltem ahogy az alakja eltűnik a sötét éjszakában. Dodger a lábamhoz bújt és orrával megbökdöste a kezem. Lepillantottam rá majd megsimogattam az okos fejét.
-Gyere pajti, kapsz vacsit. -elsétáltam a konyhába majd megetettem Dodgert.
Amíg ő nagyban lakomázott én leültem a nappaliba a krémemmel és a kézmerevítővel. Kibontottam a krémet és elkezdtem olvasni a hozzá tartozó leírást. Telefonon eszeveszett csörgésbe kezdett. Gyanítom Chris lehet az. Meg se néztem a képernyőt egyből felvettem.
-Haló?
-Szia szívem. Hazaértél?
-Szia kicsim, igen.
-Minden rendben?
-Igen, Henry rendes volt eljött velem kutyát sétáltatni is.-mosolyodtam el halványan.
-Helyes, ezentúl melletted lesz amíg én haza nem érek. Nem szeretném, hogy bajod essen.
-Köszönöm.-sóhajtottam fel megkönnyebbülve.
-Bocsánat ahogy az előbbi beszélgetésünknél viselkedtem, csak..
-Chris teljesen érthető. Én is ugyan így tettem volna ahogy te. Kicsim nincs semmi baj.
-Annyira féltelek.-csuklott el a hangja. Szemeim megremegtek, mellbe vágott ahogy hallottam a hangján hogy sírt. Félt, aggódik értem. Hozzá akarok bújni. Vele akarok lenni.
-Kicsim.-suttogtam halkan, nem tudtam hangosabban beszélni, az összes levegő a tüdőmben rekedt.
-Szeretlek, mindennél jobban. -sírt, mostmár biztos vagyok benne, tisztán hallani a hangján.
-Szeretlek Chris.
-Pihenj le. A kezedre pedig vigyázz kérlek.
-Rendben pihenj te is.
-Szia Ava.-suttogta halkan.
-Szia Chris.
Letettük a telefont, majd bekentem a kezem és rátettem a merevítőt. Nagyon furcsa volt. Hülyén éreztem magam ettől, de muszáj volt, hogy rajta legyen. Összekapartam magam és felsétáltam a hálóba majd felvettem a pizsamám. Fáradt voltam piszkosul, rengeteg dolog történt a mai nap. Ennek ellenére erőt véve magamon a gépemhez ültem, hogy a főnökömnek megírjam az e-mailt, hogy egy hétig nem megyek dolgozni.
Miának is írtam pár sort, majd hirtelen egy ötlet villant át az agyamon.
Kutatni kezdtem a neten, hogy helyileg Chris merre lehet, nem mondta pontosan hova megy így elég nehéz dolgom volt.
Telefonom elővettem majd az alkalmazások közt kutattam, hogyan tudnám megtalálni telefonszám alapján őt.
Fél óra szerencsétlenkedés után sikerrel jártam.
Bingó, megvan. Mostmár csak vissza kell kövessen. Miának mondjuk biztos hamarabb ment volna, hisz ő profi nyomozó, nem úgy mint én, kezdő zöldfülűként.
Türelmetlenül bámultam a telefon képernyőjét, történjen már valami. Fáradtan dőltem az asztalra. Nem adom fel, akkor is megvárom, hogy jelezzen. Meg akarok valósítani a tervem és ehhez szükségem van arra, hogy tudjam merre van Chris.
Dodger a térdemre döntötte a fejét, aranyos tőle, hogy vigyáz rám. Fáradtan simogattam a fejét majd elnyomott az álom.

Hajnal körül lehetett már mikor arra riadtam, hogy beállt a derekam. Fájdalmasan nyújtózkodtam, majd felkaptam a mobilom és megnéztem, hátha vissza igazolt Chris.
És igen. Ez az. Szívem hevesebb ütemre váltott. Gyorsan a laptopot bekapcsoltam és megnéztem melyik repülőjárat megy leghamarabb oda.
Meglepem úgy döntöttem. Neki is jót tenne nekem meg pláne. Egy hétig nem dolgozok, el leszek én ott amíg ő végzi a munkáját. Mostmár csak a hotelben kell kitaláljam hanyadik emelet, hányas szoba az övé. De ezt majd ott helybe.
Gyorsan lefoglaltam ma délutánra a jegyem. Felpattanva a székből a szekrényemhez siettem és kicibáltam a bőröndöm. Minden féle ruhát beledobáltam, még azt a fehérneműt is amit Miával vettünk. Kint már hajnalodott én meg még mindig a bőröndöt pakolom, mintha költözni készülnék, holott csak egy hétre megyek. Nagynehezen össze zártam és beállítottam a szoba sarkába.
Fáradtan ledőltem az ágyra .
Már megint egy újabb kalandnak állunk elébe. Én mellettem aztán tuti nem lehet unatkozni. Nevetve megráztam a fejem, ahogy végig gondoltam mi vár rám, milyen újabb bukkanókon kell átverekednem magam, hogy újra a szerelmem karjaiban lehessek.
Nem is én lennék, aki ennyi eszement dolgot kitalál magának unalom űzés helyett.
Ava hogy te nem bírsz a picsádon megülni egy percre se. Hihetetlen.