Halk motoszkálás csapta meg a fülem. Résnyire kinyitottam a szemem. Sötét volt a házban. Chris nem volt mellettem az ágyban. Lehet csak mosdóba ment. Mozdulatlanul feküdtem az ágyba. Egyre hangosodott a zaj. De nem kintről jött a hang, tudtam, hogy bentről jön valahonnan.
-Chris, hol vagy?-nyöszörögtem halkan. Felültem az ágyban vártam hallok-e még valamit. Reccsent a parketta a nappali felől. Reszketni kezdtem, félelem lett úrrá rajtam.
-Nem menekülsz előlem.-hallottam meg egy ismeretlen még is ismerős hangot közvetlenül a fülem mellől. Teljesen megbénulva fordítottam a hang irányába a fejem. A sötétben egy alak rajzolódott ki, nem Chris volt az aki mögöttem állt az ágy mellett.
-Neeeeem.-kiáltottam torkom szakadtából, de mintha lenémítottak volna ,egy hang se jött ki a torkomon.

Hirtelen felültem az ágyba. Chris megijedt mellettem attól ahogy felugrottam mellőle.
-Hé, nincs semmi baj, itt vagyok. -simította meg a hátam.
-Nincs itt bent senki igaz?
-Csak mi vagyunk. Ketten.-ölelt magához.
-Borzalmas álmom volt.
-Elhiszem, de nem kell félned, megvédelek. Aludj vissza.
-Fent maradsz amíg el nem alszok?
-Persze.-simította meg a hajam, majd megpróbáltam újra álomba ringatni magam.

Halk léptek közeledtek irányomba. Besüppedt mellettem az ágy. Szemeim hirtelen kipattantak az ijedtségtől és gyorsan felültem.
-Én vagyok az. Nyugi.
-A frászt hoztad rám.
-Most akkor te is tudod én, hogy megijedtem este.
-Azt a tegnapi ijesztésért kaptad.
-Na szép. -szomorodott el.- Pedig megbántam.-nézett rám bűnbánó tekintettel. -Még kávét is hozzam.- elvettem tőle a bögrét majd inni kezdtem a kávém.
-Hánykor indulunk ?
-Hát nemsokára. Szedd össze magad és utána pakolni kellene.
Felkeltem az ágyból, felkaptam magamra a ruhám és összeszedtem a cuccaim, majd belepakoltam a bőröndömbe. Chris megköszörülte a torkát ,majd az ajtónak dőlve figyelt.
-Szeretnék mondani valamit neked. -jött lassan közelebb.
-Hallgatlak. -odasétált mögém majd a karomat megérintve maga felé fordított.
-Köszönöm, hogy velem jöttél. Nagyon élveztem a veled töltött időt. Remélem még lesz ilyen alkalom, hogy esetleg eljössz még velem.
-Meglátom.-próbáltam szigorú tekintettel nézni rá.
-Hogyan tudnék mosolyt csalni az arcodra?
-Próbálkozz.
-Szeretnélek mosolyogni látni.-érintette meg az arcom. Szemeim lehunytam, amint a tenyere a bőrömhöz ért. Lángolt érintésétől az arcom. Finoman simogatta az ujjaival, majd éreztem, hogy közelebb lép. Homlokát az enyémnek támasztotta. Csendben voltunk.
-Kérlek nézz rám.-suttogta halkan. Felpillantottam a szemeibe. Szívem nagyot dobbant közelségétől. Kínos csend állt be köztünk. Ezt hangos kopogás zavarta meg. Táskámért nyúltam, majd elhagytuk a szállást. Csendben ültünk a kocsiban. Fele útnál arra lettem figyelmes, hogy ragadnak le a szemeim.
Képszakadás.
-Hé, Ava. -érintette meg finoman a vállam valaki.
-Mi történt.- rezzentem össze.
-Semmi, ne ijedj meg csak én vagyok. Hazaértünk.
-Már is? Mennyit aludtam?
-Jó pár órát.-nevette el magát.
-Basszus.-dörzsöltem meg a szemeim.  Chris hátra ment a csomagtartóból kiszedte a bőröndöm, majd visszasétált hozzám. Felém nyújtotta a kezét. Én elfogadtam azt, majd kiszálltam a kocsiból.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan. Fel kísért az ajtómig. Csendben álltunk egymással szemben. -Esetleg kérsz inni valamit?
-Igen, elfogadom bármi legyen is az.
Bementünk a lakásba. Végre otthon, hiányzott már nagyon, hogy az ágyamban aludhassak. Kitöltöttem Chrisnek egy pohárba gyümölcslevet, majd felé nyújtottam.
-Köszönöm.-vette el tőlem a poharat, de az ujjai az enyémekhez értek. Gyomrom görcsbe rándult ahogy megéreztem bőrét az enyémen. 
Letéve mellém a már üres poharat közelebb sétált.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. -simított el egy kósza tincset az arcomból.
-Jól éreztem magam Chris.-suttogtam halkan, leszámítva pár dolgot, de ezt nem is akarom emlegeti.
-Remélem lesz még ilyen alkalom, hogy velem tartasz. -csendben néztük egymást, de én késztetést éreztem hogy hozzá érjek. Mellkasába fúrva az arcom átöleltem. Chris pár másodpercig tétovázott, de utána körém fonta karjait. Hosszas percekig csendben álltunk a konyha közepén, mikor Chris telefonja eszeveszett pittyegésbe kezdett.
-Bocsáss meg.-lépett hátrébb. Telefonját nézve teljesen megváltozott a tekintete.
-Jól vagy?
-Igen, persze.-mosolyodott el, de látszott rajta, hogy nem őszinte a mosoly az arcán. Letette a pult melletti kis asztalra a készüléket.-Elugrok mosdóba, ha nem gond.
-Nem dehogy is, menj csak.-Chris elsietett, én pedig értetlenkedve álltam a pult mellett. Telefonjának képernyője ismét felvillant. Közelebb sétáltam hozzá, nem akartam kutakodni, de érdekelt mi történt hirtelen, hogy ilyen nagyon lesokkolódott.
"Szia, remélem hazaértél édes, várom, hogy újra halljam a hangod. Nagyon hiányzol már. Holnap egy találkozó?-Sharon"
Mintha gyomron vágtak volna izomból. Kifutott a vér a testemből, nem tudtam mozdulni. Éreztem, hogy valami nem oké. Megint ez a nő, most ezek kavarnak vagy mi? Minek hiteget akkor engem. Tudtam, hogy csak a szex kellett volna neki, és még ő volt kiborulva. Hát ezt nem hiszem el. Lecsordult egy könnycsepp az arcomon. A poharát elmostam a csapban mikor kijött a mosdóból. Telefonját zsebre téve odasétált mellém. Kezeim reszkettek az idegtől.
-Lassan megyek azt hiszem. Holnap munka van korán. Esetleg eljöjjek érted?
-Nem kell köszönöm. Eltalálok én is oda.
-Baj van?-nézett rám idegesen. Szaporán vette a levegőt, mellkasa gyorsan emelkedett.
-Baj? Nincs.-szorítottam a poharat, majd kicsúszott a kezemből és a mosogatóba zuhant.
-Biztos?-érintette meg a vállam.
-Persze. Kikísérlek.-indultam az ajtó felé. Rá se nézve szorítottam a kilincset és vártam, hogy kimenjen.
-Szép álmokat Ava.-hajolt oda hozzám, hogy puszit adjon de én finoman hátrébb léptem.
-Szép estét neked is.-majd becsuktam az ajtót. Elindultam az emeletre fel a cuccaimmal. A háló ablakán kipillantva láttam, hogy Chris a kocsinak dőlve dohányzik és közbe telefonon beszél valakivel. Gyanítom élete szerelme, Sharon van a vonal túloldalán.
Azt hiszem leteszek erről az egész dologról, nem kell nekem híres pasi, felfordulna az életem, így is teljesen felborított mindent. Egy átlagos lány vagyok, átlagos élettel. Majd lesz aki bele illik az én kis világomba, de azt hiszem sajnos nem ő az. Könnyeimet törölve az arcomról megálltam a tükröm előtt és levettem a nyakláncot a nyakamból ,amit Christől kaptam. Szomorúan néztem, hogy ez itt mind átverés volt, az a hiszti is ott a szálláson, akkor is megjátszotta magát, hogy ő mennyire vérig van sértve mert már akkor rátapintottam az igazságra. Pedig én tényleg elhittem róla az elején, hogy ő nem ilyen. De tévedtem. Ismét és beigazolódott mostmár az amit akkor mondtam Miának a telefonba.
Szomorúan ledőltem az ágyba és próbáltam elaludni, de folyamatosan járt az agyam, nem tudtam nem rá gondolni. Telefonom rezgett az éjjeli szekrényen, de figyelmen kívül hagytam annak jelzését. Én már alszok  reggel korán kelek, ne zavarjon már senki se.
Átfordultam a másik oldalamra és lehunytam a szemeim. Nagynehezen elnyomott az álom.

Fáradtan kimásztam az ágyból 6 nem fogadott hívás és 4 üzenet díszelgett a telefonom képernyőjén. Mind Chris volt.
"Kérlek vedd fel, szeretnék veled beszélni."
"Sajnálom, hogy olyan gyorsan el kellett jönnöm."
"Hiányzol borzasztóan."
"Hallani szeretném a hangod és hogy azt mondod jól vagyok, beszéljünk kérlek, nekem bármit elmondhatsz"
Letettem a telefont, majd inkább készülődni kezdtem. Felkaptam gyorsan egy fehér felsőt és egy lenge hosszú nadrágot amit a csípőmön egy övvel rögzítettem. Hajamat copfba kötve és egy kis sminket feltéve az arcomra el is készültem. Megittam a kávém, majd cipőmet felkapva, táskámat pedig a vállamra téve elindultam a munkahelyemre.
Hiány érzetem volt, mivel nem volt rajtam a nyaklánc, szomorú voltam, nem akartam Chrissel találkozni, csak egy normális életet szeretnék.
Beérve leültem az asztalomhoz és átnéztem az e-maileket.
-Szia csajszi.-hallottam meg Mia hangját.
-Szia.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Hú de nagyon nem őszinte ez a mosoly. Mi történt?
-Hhhh.. én azt hiszem végeztem, normális életre vágyok. Nekem ez már sok, egyszerűen belefáradtam.
-Mi történt?
-Sharon az aki a szerelme.
-Nem mondod ezt most komolyan?-döbbent le Mia.
-De, láttam írt neki sms-t tegnap. Tudom nem lett volna szabad elolvasnom, de érdekelt, hogy most mi is van igazából. És amikor kiakadt az azért történt, mert rátapintottam az igazságra. Hát igen az igazság néha fáj, nagyon is.-hajtottam le a fejem.
-Úgy sajnálom.-ölelt magához kolléganőm.
-Túl teszem magam. Megpróbálok nem erre koncentrálni, hanem a munkára.
-Gyere menjünk. Nem kell vele foglalkoznod. Lesz elég dolog amit ma meg kell csináljunk.
Elindultunk összeszedtük a cuccainkat és pakolni kezdtünk. Hátamon éreztem, hogy figyelnek, de próbáltam nem ezzel foglalkozni.
-Ava, gyere velem, beszélnem kell veled.- hallottam meg magam mögött Sharon irritáló hangját. Kezemből letettem a sniccert és megfordultam felé.
-Hallottad amit mondtam? Indíts.-rántotta meg a karom. Elindultam, de azt se tudtam merre menjek. Emlékszek mondta, hogy elintézi, hogy kirúgjanak, lehet most jött el ez a pillanat. Remek lenne, még ez hiányzott a mai napból. Megálltunk a folyosón Sharon pedig szembe állt velem. Arcáról leolvastam az utálatot, gyűlöletet, megvetést. Mondjuk kölcsönös az érzés részemről is.
-Most , hogy visszajöttél a szabadságodról szeretném tudatni veled, hogy nincs már rád szüksége a cégnek. Azok után amit műveltél itt egyes kollegáiddal, az felháborító.
-Elmondanád kérlek, hogy mi is volt a bűnöm?-próbáltam összeszedni magam, de nehezen ment. Teljesen összeomlott bennem minden. Nem elég,hogy Chrisben is csalódtam, most ki is rúgnak.
-Szerintem azt nagyon is jól tudod mért küldenek el.
-Mért nem Mr James szól nekem akkor erről, tudtommal ő a főnököm. Tudod mit inkább megkérdezem őt személyesen. -indultam meg főnököm irodája felé. Sharon elkapta a karom és ellökött. Teljes erejéből szorított neki a jég hideg falnak.
-Nem mozdulsz innen sehova. Ő kért meg engem, hogy továbbítsam feléd ezt az üzenetet.
-Mi folyik itt.-hallottam meg egy ismerős hangot, de felé se tudtam nézni.
-Szia édes, semmi, csak beszélgetünk Avával. -rántott ölelésébe a szőke nő. Szorosan tartott, mintha legjobb barátnők lennénk.
-Engedd el.-hallatszott Chris rideg mély hangja. Sharon ellökött magától én pedig neki estem egy alacsony szekrénynek a folyosón. Csípőmre szorítottam a kezem, mert pont a szekrény sarkának estem. Sharon dühösen otthagyott minket. Chris lassú léptekkel közeledett felém, majd megállt előttem.
-Nézz rám.-kérte higgadtan. Én meg se mozdultam, mint aki nem hallja, hogy szóltak hozzá. -Légyszíves nézz rám.-érintette meg a karom.
-Ne érj hozzám.-sziszegtem a fogaim közt. Ordítani tudnék a fájdalomtól.
-Mutasd.-érintette meg az övem és elkezdte kicsatolni.
-Mondtam ne érj hozzám. -löktem el a kezét.-Takarodj innen.-kiáltottam rá, majd otthagytam. Gyors léptekkel elindultam a mosdó felé, feltéptem az ajtót és a tükörhöz siettem. Elkezdtem kibontani az övem, majd lefejtettem félig az anyagot magamról. Rosszul lettem, mikor megláttam a csípőmön díszelgő kék-zöld hatalmas foltot. Próbáltam hidegvízzel borogatni mikor kinyílt mögöttem az ajtó.
-Engedd, hogy segítsek.
-Mondtam már hagyj békén, menj ki innen.-mordultam rá Chrisre. Ő mintha ezt meg se hallotta volna bezárta a mosdó ajtaját és mögém sétált.
-Süket vagy? Mondtam menj ki.
-Nem vagyok az, nagyon is hallom amit mondasz.
-Akkor legyél olyan kedves, hogy kifáradsz azon az ajtón.
-Nem akarok. -mögém ért, majd megérintette a vizes zsepit amit a csípőmre szorítok. -Van nálam krém ami jó zúzódásra, gyere.
-Nem kell, megoldom magam.
-Figyelj, beszéljük meg, én nem szeretnék veled haragban lenni. Láttam tegnap, hogy baj van, és gyanítom tettem valamit, ami nem tetszett neked.
-Chris nincs mit megbeszéljünk. Nekem elegem van ebből az egészből. Meg amúgy is marhára nincs hangulatom a veled való beszélgetéshez miután kirúgtak.
-Hogy mi? -nézett rám kétségbe esve.
-Jól hallottad, megyek Mr Jameshez beszélek vele, utána meg megyek is el.
-Ez.. ez nem lehet. Ki mondta, hogy ki vagy rúgva?
-A drága kis szerelmed.- néztem rá gúnyosan ,majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Állj meg.-kapott a karom után.
-Ó most te is neki akarsz valaminek vágni? Elég beteg játékaitok vannak.
-Én nem bántanálak soha.
-Igen? - közelebb léptem hozzá, az arcába mászva-Pont azt teszed. Minden egyes nap csak rosszabb. Meg se kellett volna ismerjelek. Fenekestül felfordult az életem, miattad.
-Te is felforgattad az enyémet, mert beléd szerettem.-kiabálta idegesen.
-Hagyjuk már, hülyeségeket beszélsz. Higgyem is el, hogy te szerelmes vagy? Igaz az vagy, de Sharonba. Menj csak a csajod után, baromira nem érdekel, de engem felejts el. A szaros nyakláncodat meg add annak akinek akarod.
-Én neked adtam, mert neked akartam. Tudtam, hogy jó helyen lesz.
-Hát én meg visszaadom. Nem kell.-kirántottam a kezem a tartásából és feltéptem az ajtót. Igyekeztem fel az irodába. Összeszedtem a cuccaim, de Mia megállított.
-Hé, mi történt?
-Hhh Sharon nekivágott egy szekrénynek, kirúgtak, Chris meg rohadtul felidegesített. Még valami?
-Mi az, hogy kirúgtak, ki mondta?
-Sharon.
-El is hiszed neki?
-Megyek Mr Jameshez beszélek vele, hogy most mi az isten van.
-Hé, előbb nyugodj meg.
-De nem tudok.-kiabáltam ingerülten.
Chris berohant az irodába. -Tessék már csak ő kellett ide.
-Beszéljünk, légyszíves.
-De nincs miről, nem érted? Teljesen elmentek otthonról? Nem fogod fel, hogy látni se akarlak?
-Tényleg ezt akarod?
-Még szép! Menj innen, mondtam már.
-Rendben. -Chris sarkon fordult és elhagyta az irodát. Bennem összeomlott a világ, én ezt már nem bírom. Hazamegyek anyámékhoz és jobb ha elfelejtem ezt az egészet ami itt történt. Elindultam főnököm irodájához. Útközben láttam, hogy Chris kint van a teraszon Sharonnal. Elfordítottam inkább a tekintetemet onnan és bekopogtam Mr James ajtaján.
-Gyere.-hallatszott bentről mély baritonja.
-Jó napot Mr James.
-Ava, szia. Mi a baj? Történt valami?-hirtelen felkelt a székéből és felém kezdett sétálni. Fájt piszkosul az oldalam ahogy beütöttem.
-Azt szeretném megkérdezni, hogy ki vagyok rúgva?
-Kirúgva? Dehogy, mért lennél? Tökéletesen végzed a munkád.
-Értem.-szorítottam össze a fogaimat. Azt a nőt én agyon verem.
-Ki mondta ezt neked?-lépett elém és összefonta a karjait maga előtt.
-Nem akarok nevesíteni, nem vagyok olyan.
-Hhhh.. Sharon volt az?
-Khm..-köszörültem meg a torkom. Szívem szerint elmondtam volna, de nem tettem.
-Ava minden rendben veled, tökéletesen meg vagyok elégedve a munkáddal, bármi baj lenne én szólnék neked. Ne idegeskedj, minden rendben.
-Rendben, köszönöm. -lesütött szemekkel álltam főnököm előtt.-Én akkor nem is tartanám fel.
-Nem tartottál, szólj ha bármi problémád lenne, vagy csak szeretnél beszélgetni. -mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan, majd kisétáltam az irodájából.
Visszaérve az asztalomhoz összeszedtem a cuccaim és elindultam a kijárat felé.
Kilépve az ajtón lesétáltam a lépcsőkön és hazafele vettem az irányt. Magam mögött lépteket hallottam, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Hirtelen karomnál fogva megragadtak.
-Velem jössz.
-Eressz már. - Chris szorosan tartott és elhúzott a kocsijáig. Az ajtóhoz nyomott és vállaim mellett megtámaszkodott a kocsin, hogy ne tudjak menekülni.
-Beszéljünk mint két értelmes felnőtt.
-Chris mit mondjak?
-Mivel bántottalak meg?-nézte az arcomat, de én csak a cipőm orrát figyeltem.
-Mióta vagy együtt Sharonnal?-amint kimondtam ismét mint akit gyomron vágtak volna, borzasztó rossz érzés volt.
-Ki mondta, hogy együtt lennénk?
-Ne szívass, legalább most legyél őszinte.
-Nem vagyunk együtt. Sharon azt hiszi, hogy van esélye, de nincs.
-Hát pedig felbátorítottad azzal szerintem, hogy a teraszon álldogáltok. -fordítottam el a fejemet tőle.
-Nézz rám.-Chris karja fölött néztem ahogy az utcán sétálnak az emberek. Jókedvűen, boldogan.
-Nézz rám.-kapta el az állam és maga felé fordította az arcom. - Sharon és köztem semmi sincs, nem is volt és nem is lesz. A szívem választottja már megvan, csak ő nem akarja, hogy én az övé lehessek.
-Chris én nem tudom, hogy ez bármikor is működhetne.-töröltem le egy könnycseppet az arcomról.
-Ha meg se próbáljuk.
-Nem tudom.
-Én soha nem hazudtam neked, tudom te elkönyveltél annak. De csak is az igazat mondtam mindig is. Én szeretnék boldog lenni. És veled szeretnék az lenni. Ha nem hagyod akkor küzdeni fogok azért, hogy azok lehessünk.
-Hhhh Chris én...
-Kérlek, had bizonyítsam be neked, hogy bízhatsz bennem, hogy számíthatsz rám. -hátra döntöttem a fejem a kocsinak és lehunytam a szemeim. -Had vigyelek haza.
Csendben megigazítottam a vállamon a táskám, majd odébb léptem, de Chris kezébe ütköztem.
-Kérlek, szükségem van rád. -suttogta halkan a fülemhez hajolva. Felpillantottam a szemeibe, de lehet nem kellett volna. Könnyeim csorogni kezdtek az arcomon végig a fehér felsőmre. Reszkető két kéz fogta közre az arcom.
-Gyere. -vállaimat megfogta és a kocsi ajtóhoz vezetett. Beültem majd ő is és elindultunk. Csendben ültem Chris mellett, kezeimet piszkálva. Chris se szólt semmit csak néha felém pillantott.
-Miket irogat még Sharon?-törtem meg a csendet.
-Hhh ezek szerint láttad, hogy írt.-markolta meg a kormányt.
-Igen. De nem akarom, hogy azt hidd turkálok a dolgaid közt mert nem olyan vagyok. De furcsán kezdtél el viselkedni, aztán mikor mosdóba mentél megint felvillant a telefonod.
-Sharon ha mondhatjuk így ,zaklat. Folyamatosan irogat. Mikor eljöttem tőled felhívtam, hogy hagyjon békén. Gyanítom miattam mondta azt, hogy ki vagy rúgva. -sóhajtott egy nagyot elkeseredve.
-Értem.
-Elolvashatod ha szeretnéd. -felém pillantott.
-Nem ellenőrizgetlek, nem vagyok senkid se.
Chris megállt a ház előtt, majd felém fordult.
-Akkor megnézem én és te erre pillantasz véletlen.
-Nem kell.
Chris közelebb hajolt, megtámaszkodott a székemen és elővette a zsebéből a telefonját. Feloldotta a képernyőt majd az üzeneteket kezdte el böngészgetni.
-"Szia Chris, ráérsz beszélgetni?"- olvasta fel az üzenetet Sharon irritáló hangját imitálva. Elmosolyodtam, amint meghallottam eltorzított hangját. Chris felém pillantott majd közelebb hajolt.
-"Úgy hiányzol már drágám."-folytatta tovább. Rám nézett és elmosolyodott ahogy az arcomat fürkészte.
-Nem rúgtak ki.-tereltem komolyra a témát.
-Gondoltam, hogy hazudott az a ribanc.
-Hogy beszélsz?-meredtem rá.
-Felcsesz ahogy viselkedik veled.
-Chris te komolyan mondtad, hogy küzdeni fogsz?
-Halálosan komolyan.
-Akkor hajrá, szorítok.-veregettem meg a térdét, majd az ajtókilincshez nyúltam, hogy kiszálljak. Chris megragadta a kezem. Hirtelen hátra fordultam. Keze az arcomra csúszott és közelebb húzott. Arcomra finom csókot hintett.
-Igyekezni fogok, hogy velem legyen az akire mindig is vágytam. -szemeit néztem szótlanul. Keze lejjebb csúszott, majd hüvelykujját lassan végig húzta alsó ajkamon. Követtem tekintetemmel minden mozdulatát , majd felpillantottam ismét szemeibe. Tekintete nem tudott elszakadni az ajkaimról. Szívem hevesebb ütemet kezdett diktálni. Ujját finoman számra nyomta.
-Hajolj közelebb.-suttogta halkan. Hezitáltam, hogy most beadjam a derekam?
Nem ,még tartom magam. Odahajoltam hozzá.
-Szia Chris.-suttogtam az ajkaira. Éreztem forró leheletét a számon, ahogy kipréselte a maradék levegőt ajkai közt. Kiszálltam a kocsiból és a bejárat felé vettem az irányt. Hátrapillantottam még az ajtóból. Láttam, hogy Chris folyamatosan figyel. Intettem felé, majd bementem a lakásba. Csináltam magamnak egy teát és kimentem a teraszra. Takarót terítettem a vállaimra és felhúztam a térdeimet mellkasomhoz. Próbáltam megnyugodni ezután a zűrös nap után. Kémleltem a messzeségben New York hatalmas felhőkarcolóit ahogyan az óriási épületek ablakain megcsillannak a nap utolsó sugarai. Telefonom rezegni kezdett az asztalon.
-Haló.
-Szia, zavarlak?
-Nem.
-Hazaértél?-hallottam hangján, hogy elmosolyodik.
-Igen, hisz te hoztál haza, nem rémlik?
-De igen, csak biztos akartam lenni abban, hogy tényleg bementél és nem jöttél ki onnan.
-A teraszon ülök és teázok. Nem mentem sehova.-mosolyodtam el halványan.
-Jól van, elhiszem neked.
-Te hazaértél?
-Igen, nemrég. -hallgatott el egy kis időre Chris.-Hiányzott a hangod, az illatod a puha bőröd.-majd ismét csendben maradt.- sajnálok mindent, hogy ennyire nehezen kezdődött a kapcsolatunk.
-Hát igen. Tudod, te is hiányoztál, és borzasztóan összezuhantam. Darabokra Chris.
-Úgy sajnálom.-hallottam ahogy a hangja elcsuklik.
-Chris most itt fogunk egymásnak sírni a telefonban?-nevettem el magam, miközben a könnyeimet töröltem az arcomról.
-Úgy tűnik.-mosolyodott el ő is.
-Ajj istenem, mért csavartad el a fejem Chris Evans?
-Amiért te az enyémet.- csendben voltunk, majd egyszer csak hatalmas csattanás hallatszott a vonal túlsó végéről.
-Ez mi volt?-riadtam meg a hangtól.
-Semmi.-hallottam, hogy mondandójába elmosolyodik. Övének a csörgése csapta meg a fülem. Most öltözik?
-Mit csinálsz?
-Öltözök, részletezzem esetleg?
-Ha gondolod.-nevettem el magam zavaromban.
-Felsőm már levettem és a nadrágomat is. Az övem csattanását hallottad. Most pedig a zuhany felé tartok.
-Akkor nem zavarlak inkább.
-Egy szóval se mondtam, hogy zavarsz. Maradj vonalban. Viszem magammal a telefonom.
-El fog romlani, ha vizes lesz.
-Nem lesz, figyelek arra.-mosolyodott el.
Chris megengedte a vizet majd hangja már távolabbról jött, valószínű, hogy a zuhanyzóban van.
-Jobb lenne nem egyedül itt lenni. -sóhajtott halkan.
-Sok minden jó lenne Chris.-kortyoltam bele a teámba.
-Egyedül rossz aludni is.
-Hhhh.. igen.-mondtam lehunyva a szemeim.
-Aludhatnánk együtt is.
-Most értél haza, ne ugrálj. Fürödj le és feküdj be az ágyba.
-Felhívhatlak videón?
-Most?-pattantak ki a szemeim. Szívem majdnem kiszakadt a helyéről a kérdése hallatán.
-Most szeretnéd? Én tudod, hogy megteszem.-hallottam, hogy vigyorog.
-Hát gondoltam inkább fürdés után. -válaszoltam kipirult arccal.
-Rendben, ahogy kívánod. -csend állt be köztünk, hallgattam, ahogy folyik a víz a zuhanyzóban. Felkeltem a székből és bementem a lakásba. Letettem az üres bögrém a csapba, majd felmentem a hálóba.
-Itt vagy?-szólt bele Chris a telefonba.
-Itt, igen.
-Na gyere, hívlak.
-Rendben.-bontottuk a vonalat, majd pár másodperccel később csörögni kezdett újra a telefonom.
-Szia.-köszöntem neki ismét. Chris még a fürdőben volt telefonját pedig letette a pultra.
-Szia, de jó újra látni.-mosolyodott el. 
-Azt beszéltük meg, hogy ha az ágyba vagy akkor hívsz.
-Igen , de még fogat mosok és addig nem tudtam már várni.- telefonját odébb tette majd szemem elé tárult, hogy csípője köré van kötve a törölköző. Izmos felsőtestén pedig csorognak le a vízcseppek. Éreztem, hogy vörösödik az arcom így inkább elpillantottam a telefonom képernyőjéről.
-Minden rendben?
-Ühüm.
-Mért nem nézel rám?
-Öltözz fel.
-Tudod jól, hogy meztelenül alszok.-mosolyodott el huncutul. Telefonját felemelte majd csak annyit látok a háttérben lévő tükörben, hogy ami eddig a csípőjén volt törölköző lekerül a földre. -Na gyere bemegyünk a hálóba.-vigyorgott rajtam, hogy kikerekedett szemekkel bámulom a képernyőt. Ledőlt az ágyba majd egyik kezét a feje alá tette. Izmos karja megfeszült így én nem tudtam nem azt nézni.
-Megtennéd, hogy leteszed a kezed?
-A-aaa. Ez itt marad.-feszítette be a karját, majd elvigyorodott és megvillantotta tökéletes fogsorát. -Dőlj le az ágyba. -kibújtam a vállamra terített takaróból majd bemásztam az ágyamba.
-Hogy-hogy nem ruha nélkül alszol?
-Én ruhába szoktam.
-Akkor itt az ideje ezen változtatni.-kacsintott rám vigyorogva.
-Nem most fogom elkezdeni.-erőltetve vigyorogta rá, majd lesütöttem a szemeim zavaromban.
-Pedig szép ami alatta van.-éreztem hogy szüntelenül néz és méreget. Hanyatt dőltem az ágyban és bámulni kezdtem a plafont. -Hiányzik rólad valami.
-Hhh micsoda?-pillantottam felé.
-A nyakláncod.
-Gyere ide és tedd fel.
-Oké.-pattant fel az ágyból és megindul az ajtó irányába.
-Nehogy elindulj, menjél vissza. Még a végén megfázol.-húzódott mosolyra a szám.
-Ha hozzám bújsz nem fogok fázni.-mászott vissza az ágyba. -Dodger gyere ide. -hívta magához édes kutyusát.
-Akkor nem. Igaz, de ha betakarózol akkor se.
-Jobb amikor a bőröd az enyémhez simul és érzem az illatod.
-Mért mondasz ilyeneket?-pillantottam rá félénken.
-Hiányzol. Karjaim közt szeretnélek tudni, akkor nyugodtan alszok.
-Most be kell érned ennyivel. -sóhajtottam fáradtan.
-Szeretném nézni ahogy alszol.
-El fogom ejteni a telefont.
-Támaszd neki valaminek.- letettem a készüléket az éjjeli szekrényre magam felé fordítva és oda fordultam.
-Gyönyörű vagy.-suttogta halkan. Csendben néztem őt a kicsi képernyőn, de egyre inkább csukódtak le a szemeim.
-Chris.-suttogtam halkan.
-Aludj nyugodtan, vigyázok rád. -lehunytam a szemeim éreztem a tekintetét rajtam, nagyon megnyugtatott a tudat, hogy velem van.-Szeretlek.-suttogta alig hallhatóan. Én már félálomba voltam de belül forróság töltötte el a szívem, gyomrom összeszorult és bukfenceket vetett.
-Szeretlek Ava. -suttogta mély hangján amitől végig futott rajtam a hideg.