Francba nem tudok aludni. Felültem az ágyban és a telefonomért nyúltam.
1:08-at mutat.
Basszus még aludnom kéne. Kimegyek iszok egy kis vizet utána hátha jobb lesz. Felkelve az ágyból kiléptem a szobámból. Chris ajtaja is nyitva volt. Halkan odalopóztam és benéztem. Dodger az ágyon feküdt Chris mellett. Annyira cuki.
Basszus tényleg meztelenül alszik? A ruhája le volt dobva az ágy melletti székre. Nagyot nyeltem majd sarkon fordultam. Pechemre reccsent egyet a padló. Dodger felmordult az ágy végéből.
Basszus.
-Mi a baj? -hallottam Chris hangját a szobája felől.
-Semmi , csak vizet inni megyek.
-Nem tudsz aludni? -kérdezte mély hangon. Be kell vallani nagyon szexi a hangja. Basszus Ava koncentrálj.
-Hát nem éppen.
-Ha ittál gyere be.
Elsiettem a konyhába és gyorsan ittam egy kis vizet. Vissza sétáltam majd bekukkantottam ismét Chrishez.
-Gyere, bújj be.
-Van rajtad valami?
-Igen.
Odasétáltam és bemásztam mellé.
-Gyere betakarlak. -amint felemelte a takarót szemeim elé tárult, hogy nincs rajta semmi. Gyorsan a két kezemmel eltakartam az arcom.
-Azt mondtad van rajtad ruha.
-Azt kérdezted van- e rajtam valami.
-De meztelen vagy.
-Takaró van rajtam.-mosolyodott el
-Istenem Chris.-gyorsan kimásztam mellőle az ágyból, de mielőtt felálltam volna megragadta a kezem.
-Gyere vissza, maradj itt kérlek.
-De hát...
-Felveszek egy boxert. Úgy jobb lesz?
-Hát egy fokkal igen.
Kimászott az ágyból. Elfordult tőlem.
-Nem gondoltam, hogy zavarba hozlak.-mosolyodott el.
-Hát nem gondoltam, hogy így be fogsz hívni ha meztelen vagy.
-A medencében is az voltam. Ott nem zavart?
-Nem tudom Chris.
Megfordult és odamászott hozzám az ágyon.
-Láttál már meztelen férfit, nem?
-Igen Chris láttam.
-Annyira akkor nem lehet újdonság.-simította meg a karom.
-Csak meglepett, ennyi. Lépjünk túl ezen.-feküdtem le az ágyba.
-Zavarna ha közelebb jönnék?
Felé pillantottam.
-Nem. -majd odamászott szorosan mellém.
-Segítsek elaludni?
-Hogyan? Álomba ringatsz?-nevettem el magam.
-Gondoltam cirógatlak. Vagy mondjak esti mesét?-mosolyodott el.
-Az apuci szerepet nagyon átéled.-simítottam meg a karját.
-Te anyuci szerepet nem szeretnéd?
-De majd igen. De élesbe. Úgy az izgi.-mosolyogtam rá.
-Igazad van.
-Majd a kiszemelteddel kipróbáljátok.-paskoltam meg mosolyogva az arcát finoman, majd oldalamra fordultam.
-Hhhh.-sóhajtott egy nagyot.
-Jó éjt Chris. -éreztem, hogy mögém dől. Finoman ujjaival végig simította a karom, majd a hajamat elsöpörve a nyakamról végighúzta a kezét lágyan. Odahajolt a vállamhoz majd hátra pillantottam. Meglepett, hogy nem távolodott el.-Aludj te is.
-Finom az illatod.
-Chris kérlek.
-Csak annyit kérek, had bújjak hozzád.
-Barátok nem szoktak összebújni.
-De nekünk különleges a barátságunk.
Hátamhoz simult, kezét át tette a karom alatt és hozzám bújt.
-Kérhetek valamit?
-Persze bármit.
-Egy párnát tegyél az öledbe.
Chris hirtelen lepillantott férfiasságára. Fogott egy kis párnát és odatette.
-Bocsáss meg.
Nem válaszoltam csak próbáltam jobban eltakarni felőle az arcom, hogy ne lássa a zavarom. Keze a kézfejemre simult és finoman simogatni kezdte. Nyakamhoz bújt éreztem, hogy ajka a bőrömnek ér, de annyira álmos voltam, hogy már ahhoz is fáradt voltam, hogy zavarba jöjjek.
-Szép álmokat.-suttogta halkan.
-Neked is.- motyogtam a párnába fúrva az arcom.

A nap sugarai az arcomat simogatták. Hason feküdve  óvatosan megmozdultam, de egy izmos kéz volt a hátamra simulva. Hátra pillantottam majd Chris felé néztem.
-Jó reggelt.-mosolyodott el halványan.
-Neked is.
-Reggel is szép vagy.
Belefúrtam az arcom a párnába Chris pedig átölelt.
-Nagyon boldog vagyok, hogy vagy nekem. -kezeimet a párna alá dugtam Chris pedig átölelt.  Megkereste a kezeimet a párna alatt és megfogta azokat. Csípőjét nekem nyomta. Zavarba jöttem ahogy megéreztem férfiasságát.
-Chris.- fejemet oldalra fordítva halkan suttogtam.
-Mondjad.-tette a fejét a hátamra.
-Hova lett a párnád?
-Nagyon zavar?
-Hát .. tudtommal még mindig barátok vagyunk.
-Hhh... akkor lemászok rólad. -majd felkelt.
Kimászott az ágyból. Felé pillantottam. Láttam az arcán, hogy szomorú.
-Nőből vagyok és bekell valljam tetszett, de tudod jól, hogy ...
-Én értem. De nekem ez meg nem megy.
-Micsoda?
-Mindegy. Hagyjuk. Sajnálom. Ismételten. -kiment a szobából. Hallottam, hogy a konyhában matat. Lehunytam a szemeim és még lustálkodtam.
-Hoztam kávét.
-Köszönöm.- felültem az ágyban és kortyolgatni kezdtem a forró italt. Chris csendben ült az ágy szélén.
-Mond el mi bánt.
Chris a kezébe temette az arcát. Letettem a csészémet és odamásztam mellé.
-Hé, nincs semmi baj.-simítottam meg a vállát.
-De van. Tegnap is hányszor mondtam és tettem olyan dolgokat. Mi barátok vagyunk én meg elcseszem. - dörzsölte meg a szemét szomorúan.
-Chris nem rontottál el semmit. Én is benne voltam abba ami történt.
-Én kezdtem el flörtölni. Tiszta hülye vagyok.
-Én meg folytattam. Chris emiatt ne érezd magad rosszul. -felém nézett, szemei homályosak voltak.
-Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat azzal, hogy kanos vagyok.
-Nem rontottál el semmit. Az meg egy normális dolog, hisz férfi vagy. Vannak vágyaid. Teljesen rendben van. Vagy talán szerzetesnek mentél?
-Nem.-mosolyodott el keserűen.
-Akkor meg ne aggódj ezen.
-Nem zavart? Nem érezted kellemetlenül magad?
-Hhhh zavarba hoztál elég sokszor. De tetszett.
-Te is engem. És mit ne mondjak nagyon bátor nő vagy. Mert tűrted, azt hogy hozzád értem, vagy néztelek, vagy, hogy a medencében meztelen voltam.
-Meg kérdezhetem mit néztél meg nagyon?
-A szemeidet.
-Igen?
-Be kell valljam ezen kívül mást is.
-Mi az a más? Puszta kíváncsiságból kérdezem-döntöttem oldalra a fejem miközben még mindig a vállát fogtam.
-Nem takart sokat az a fürdőruha.-köszörülte meg a torkát.
-Hallgatlak.
-Hhh most mondjam el?
-Ha nem akarod nem erőltetem. -Chris csendben volt. Vacillált, hogy mondja-e vagy sem. Visszaültem mellőle és ittam tovább a kávém.
-Feneked, melleid, meg úgy mindent. -mondta halkan lehajtott fejjel rám sem nézve. Félrenyeltem a kávét. Köhögő roham jött rám.-Jól vagy? Hátba vágjalak?
-Nem kell, meg vagyok.
-Sajnálom.
-De ezt nem kell Chris. Pasiból vagy. Ha már te elmondtad elmondom én is.
-Micsodát?
-Én is megnéztelek.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Igen.-nevettem el magam.
-És tetszett amit látsz?-kérdezte kíváncsian, de félt is a választól.
-Nem volt rossz.-mosolyodtam el.
-Min kéne változtatnom?
-Most nekem akarsz tetszeni vagy a csajnak akit kinéztél?
Chris lehajtotta a fejét, nem válaszolt.
-Chris.
Kezei közé temette az arcát és rázkódni kezdtek a vállai. Felkeltem az ágyból és leguggoltam vele szemben. Kezeit megfogtam de nem vette el az arcától.
-Chris.-nyújtottam el a szavakat.-Ne sírj, mi a baj?
-Nekem ez nem megy.-mondta suttogva.
-De micsoda?-odahajoltam az arcához.
-Nem tudom, hogy mondjam el neki.-préselte ki az ajkai között.
-Tök egyszerűen. Állj elé és mond el.
-És ha ő nem így érez?- elvette a kezeit a szeme elől és rám nézett.
-Ha vele vagy érezned kell itt belül.-értem hozzá a mellkasához.
-Én mindig érzem mikor vele vagyok. De nem tudom, hogy biztos-e a dolog.
-Akkor csókold meg, légy férfi.
-És ha nem akar gyereket?
-Ezt az után akarod megkérdezni mikor megmondod neki, hogy szerelmes vagy ?
-Nem, de mi van ha nem akar.
-Minden nő vágyik arra, hogy gyereke lehessen.
-Te is vágysz rá?
-Hhh Chris, mért az én véleményem érdekel?
-Mert te vagy itt velem, te benned bízok. Nő vagy. Te vagy a legjobb dolog az életemben.
-Szeretnék én is igen. De előtte tudod még megkell ismerni, hogy kitől akarjak gyereket.
-Persze.
-Neked is megkell ismerned a csajt. Hogy tutira akarod-e vele.
-És mi van ha nem? Ha nem akarja.
-Akkor lesz más Chris.
-De én annyira szeretném már.-szomorodott el ismét.
-Hidd el meg fogod találni. Okos, értelmes pasi vagy. Rohadtul jó humorral. 
-Körülöttem mindenkinek van gyereke. Nekem nincs csak.
-Nem vagy egyedül. Nekem sincs.-suttogtam a fülébe.  Karjait körém fonta.
-Ajj gyere. Ne szomorodj el ezen. -nyaka köré fontam a karomat és belepusziltam a hajába.
-Köszönöm-suttogta halkan.
Hosszas percekig öleltük a másikat, az az egy dolog rondított ebbe bele ebbe a szép pillanatba, hogy elzsibbadt a lábam.
-Chris.-nyögtem fel halkan.
-Hm?-bújt a nyakamba.
-Elzsibbadtam.-nevettem el magam.
-Ülj fel, gyere.-felsegített én pedig visszabújtam az ágyba.
-Gyere, nem mászol te is ide?
-Alhatunk még máskor is így?-pillantott rám.
-Aludhatunk, csak a párnád ne hagyd el.-mosolyogtam rá.
-Jó. És mégegyszer sa...
-Nem nem . Csssst ne mond ki mégegyszer.-fogtam be a száját. -Chris elmosolyodott. Kezeim közé fogtam az arcát.
-Mikor voltál utoljára nővel?
Chris arca lefagyott ettől a kérdéstől.
-Rég.-sütötte le a szemét.
-Ne érezd ezt gáznak. Legalább nem vagy az egy éjszakás kalandok híve ezek szerint.
-Hát nem éppen.
-De ez nem baj. -mosolyogtam rá.- Ez jó pont.-kacsintottam rá.
Halványan elmosolyodott majd ismét elkomorodott.
-Azért vagyok ilyen, mert rég voltam nővel. Te pedig csinos vagy és...
-Nem kell megmagyarázd. Semmi baj nem történt.
-De zavar. Hisz barátok vagyunk, te is mondtad én meg ilyen mocskos dolgokon gondolkodok.-hajtotta le a fejét.
Odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Ha ez megnyugtat én is szoktam.-mosolyodtam el.
-Tényleg?
-Igen. Ne érezd rosszul magad mert akkor én is rosszul fogom.
-Azt nem szeretném.
-Na hát akkor.-simítottam meg a karját.
Csendben méregetett, jó pár percig meg se szólalt.
-Várom, hogy elmenjünk síelni. Nagyon fog tetszeni.
-Ha veled leszek az már jó lehet.
Odahajolt és magához húzott. Megpuszilta a vállam. Viszonoztam én is az ő vállára majd hozzá bújtam.
-Dőlj rám, gyere.-hanyatt feküdt és magához húzott. Finoman végig simította a karom.
-Szerintem te majd egy csodás apuka leszel.-pillantottam fel rá.
-Ne mondj ilyeneket mert megint itt fogok bőgni, mint egy kisgyerek.
-De az nem baj ha sírsz. Ne érezd gáznak.
-Csak így gyengének érzem magam. Férfi létemre sírok.
-Nem vagy gyenge. Ha az lennél nem lennének ilyen izmaid. -fogtam meg a karját. Chris befeszítette a kezét.
-Tetszik? -harapta be az ajkát.
-Jól néz ki.-mosolyogtam rá.
-Ma mihez lenne kedved?
-Hát -ledőltem a mellkasára.-valahova elmehetnénk.
-Hova szeretnél?
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Amúgy mit is mondtál mikor lenne ez a síelés?
-Hát azt még nem mondtam.-felpillantottam rá.-Jövő hétvégén.
-Az igen.-nevettem el magam.-Hát az közel van.
-Ugye nincs dolgod akkor a jövő hétre? -nézett rám aggódva.
-De van.-néztem rá komolyan
-Micsoda?-rám pillantott aggódva.
-A legjobb barátommal megyek síelni, nagyon be leszek táblázva. -Chris elmosolyodott majd átölelt.
Kimásztam az ágyból és átmentem a vendégszobába átöltözni.
Kisétáltam a nappaliba ahol Chris ült a kanapén. Rákönyökölt a térdére és maga elé bámulva gondolkozott. Odalépkedtem mögé és a füléhez hajoltam.
-Zavarok?-suttogtam halkan.
-Nem.-ijedt meg és hátrább dőlt de én nem hajoltam el tőle .
-Mihez lenne kedved?
-Hát ahhoz amit te szeretnél.-pillantott fel rám.
-Én azt szeretném amit te. Találj ki valamit.-simítottam a kezemet a vállára.
-Mondjuk van egy ötletem. De nem tudom , hogy benne lennél-e.-nézett rám félénken.
-Ha nem perverz akkor oké.-nevettem el magam.
-Inkább veszélyes amit kitaláltam.
-Jézus Chris megijesztesz. Ugye nem rabolsz el?-néztem rá rettegést színlelve.
-Te már elraboltál.-mosolyogva felkelt a kanapéról és odasétált hozzám.
-Akkor meglepi?
-Igen gyere. -összeszedtük a cuccainkat és beültünk a kocsiba. Chris szemén napszemüveg , feje tetején pedig egy baseball sapka, hogy ne ismerjék fel.
-Menő sapi.-piszkáltam meg a sapkájának szélét.
-Köszi.-mosolyodott el az utat figyelve.
-Egy dolog viszont zavar.-néztem szúrós szemekkel rá.
-Micsoda?
-A szemüveg.
-Muszáj, te is felvehetnéd. -intett az enyémre. Jó lenne kicsit nyugiban sétálni az utcán.
-Tisztára Hollywood.-nevettem el magam.
-Nem mindig ilyen fényes ez a dolog. Te legalább tudsz normálisan vásárolni, én nem.
-Kicsit tartok ettől. Hogy mi lesz, ha majd én is képbe kerülök.
-Segítek, megígérem.
-Tudom. -fújtam ki idegesen a levegőt.
-Add ide a kezed.-Chris felé nyújtottam kezem, majd ajkaihoz húzta és egy puha puszit nyomott a kézfejemre.
Megállt a kocsi egy raktárnál. Chris felém fordult.
-Remélem készen állsz ?-mosolyodott el, közben felém villantotta tökéletes fogait.
-Nem tudom, kezdek félni.
-Nem kell. Gyere.
Kiszálltunk a kocsiból és bementünk az ajtón.
-Ez most komoly?-döbbentem le. Gyomrom görcsölt az idegességtől.
-Igen. Lőni fogunk. Éles fegyverekkel.
-De én nem tudok.
-Azért vannak itt akik segítenek, és én is segítek.
Beljebb mentünk Chris kifizetett egy órát és egy pasassal bementünk a lőtérre.
-Sziasztok, én fogok nektek segíteni. Nem kell izgulni. De az utasításaimat követnetek kell, mert ezek éles fegyverek amiket itt magatok előtt láttok. Próbáltátok már bármelyiket is?
-Én igen.-szólalt meg mögülem Chris.
-Szeretnéd kezdeni?-kérdezte a srác tőle.
-Hölgyeké az elsőbbség.-pillantott felém.
-Én tuti nem kezdek.-léptem hátrébb.
-Hát jó, akkor kezdem én. -kaptunk mind a ketten fülvédőt és védőszemüveget. Reszketett kezem, lábam a gyomrom pedig liftezett az idegtől.
-Elsőre egy pisztollyal fogtok kezdeni.-Chris megfogta a fegyvert majd felém pillantott látta rajtam, hogy izgulok.
-Első lövés után nem fogsz félni.-kacsintott rám, majd a céltábla felé fordult és rámarkolt a fegyverre. Izmai megfeszültek karján. Elkalandozott a tekintetem, ahogy figyeltem, majd elsült a fegyver. Összerezzentem, még fülesen keresztül is hallani.
-No te jössz szépségem.-nyújtotta át nekem a pisztolyt.
Megfogtam a nehéz fegyvert, de remegett a kezem. A torkomban dobogott a szívem.
-Tedd fel egyenesen a kezed és fogd szorosan ki ne essen a kezedből. -rászorítottam. Tartottam mintha csak az életem múlna rajta.
-Nagyon jó, most a vállaid lazítsd kicsit ne állj ennyire görcsösen.-kipréseltem a levegőt a számon.
-Mögé álljak, hogy nehogy hanyatt essen?-hallottam magam mögül Chris hangját.
-Maradj közel hozzá, de én is itt maradok. -éreztem, hogy a két férfi figyel engem. A célpont felé irányítottam a fegyvert.
-Lőj.
Amint ezt kiejtette a száján a velünk lévő férfi meghúztam a ravaszt és elsült a fegyver a kezemben.
-Azt a k... -hirtelen letettem a kezemből a pisztolyt majd Chris felé fordultam. -Láttad? Lőttem. -ugráltam örvendezve.
-Nagyon ügyes vagy.- mosolygott örömében ő is.
-Lefotózol? -kérleltem Christ. Elővette a telefonját majd lefotózott ahogy a fegyvert tartom a célpontra.
-Jöhet nagyobb fegyver?
-Igen.-ujjongtam izgatottan. Egyre jobban kezdtem oldódni, de koncentrálnom kellett, hogy el ne rontsam és a pasi utasításait igyekezetem mind megfogadni. Chris a mellettünk levő asztalnál állt és próbálgatta végig ő is a fegyvereket.  Óra vége felé egész jól belejöttem már. Tiszta profi vagyok.
-Utolsó fegyver egy gépfegyver lesz. Arra kell figyelni, hogy ez egy erős gépezet. Egyszerre sokat lő. Óvatosan ennyit mondok.
-Chris gyere. Ezt nézd.
-Nem semmi. Ideállok mögéd. -megállt közvetlen mögöttem. Hátamnak simult a teste. Keze az enyémre simult ahogy tartottam a fegyvert, biztosra akart menni, hogy még véletlen se engedjem el. Erősen tartva meghúztam a ravaszt és hosszába végiglőttem a céltáblát. Chris hátrább is lépett mert érezte, hogy ura vagyok a helyzetnek.
Letettem az asztalra a fegyvert mert letelt az egy óra és kisétáltunk.
-Ez eszméletlen volt. Köszönöm.-ugrottam Chris nyakába. Szorosan magához ölelt.
-Örülök, hogy élvezted.
-Nem vagy véletlen éhes? -kérdeztem kíváncsian Chrisre nézve.
-De igen, gyere. -odébb mentünk és megálltunk egy utcai büfékocsinál. -Mit kérsz? Egy hot-dog?
-Jöhet.-mosolyogtam rá.
Odébb sétáltunk és elkezdtünk enni. Borzasztó megéheztem erre a nagy izgalomra.
-Van egy kis kecsap a ..-mutatott a szám sarkára.-letörölhetem?
-Mmmm.-nem tudtam megszólalni se mert Chris az ujjával finoman letörölte a számról majd ott tartotta pár másodpercig az ujját.
-Lenyalod?
-Biztos akarod te ezt?-mosolyodtam el huncutul.
-Minden vágyam.-finoman lenyaltam az ujját. Chris folyamatosan a szemeimet nézte és beharapta az ajkát.-Finom volt?
-Igen így még jobb volt.
Chrisnek megcsörrent a telefonja.
-Bocsáss meg fel kell vennem.
-Csak nyugodtan.
-Szia anya.-hallottam, hogy Chris az anyukájával beszél. Annyira aranyosan, tisztelettudóan beszélt vele, jó volt hallgatni.
-Na itt vagyok, elnézést.
-Anya aggódik, hogy merre jár a pici fia?-mosolyodtam el kedvesen.
-Át kéne menjek hozzájuk. Közös ebéd lenne a családdal. Van kedved jönni velem?
-Én nem vagyok családtag.
-De igen, nekem már az vagy. A családom része.
-Hát nem is tudom.
-Gyere meg kell ismerjed őket, hisz velük jössz síelni.-kacsintott rám.
-Tényleg? Ők is jönnek?
-Igen, bocsánat, hogy nem mondtam el.-hajtotta le a fejét.
-Hát akkor ideje megismerni őket. Ha már velük fogok pár napot tölteni.
-Gyere menjünk.
-Csak nehogy azt higgyék hogy a csajod vagyok.-nevettem el magam.
-Meséltem már nekik rólad.
-Tényleg?
-Igen. Nagyon várják, hogy megismerjenek.
Odasétáltunk a kocsihoz és beültünk. Picit izgultam mire számítsak. Milyen lesz az anyukája, kedves-e vagy szigorú, fogok -e tudni velük beszélgetni. Lesz-e közös téma.
-Ne izgulj. -simította meg a kezem Chris.
-Ja nem. Nem izgulok.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Látom rajtad. Nem tudod titkolni.
-Jó, picit.
-De nem kell, mindenki nagyon vár. Kedvesek, aranyosak. Semmi nem lesz.
-Tisztára úgy érzem magam, mint amikor a pasim visz bemutatni a szüleinek.-nevettem el kínosan magam.
-Majdnem olyan. Igen.-mosolyodott el Chris.

Megálltunk a ház előtt.
-Na gyere, ne izgulj.-odahajolt hozzám Chris és adott egy puszit az arcomra. Kiszálltunk a kocsiból és odasétáltunk az ajtóhoz. Chris mellett álltam idegesen. Odanyújtotta a kezét és megfogta a kezem.
-Jég hideg a kezed, ne izgulj. -hajolt oda és puszilta meg a homlokom. Hirtelen kinyitódott az ajtó, én ijedtemben elengedtem a kezét.
-Sziasztok. -köszönt kedvesen Chris anyukája.
-Üdvözlöm.-mosolyogtam halványan.
-Anya ő Ava. Ava ő itt anyu. -kezemet nyújtottam felé, de ő ezt hanyagolva magához ölelt.
-Lisa vagyok. Nyugodtan tegezhetsz. Kerüljetek beljebb.
-Köszi.-mosolyogtam rá. Az előszobában levettem a cipőm.
-Chris bácsi. -szaladtak oda a gyerekek Chrishez. Gondolom a kereszt gyerekek. Nagyon kis édesek és mennyire szeretik. Láttam Chris arcán a feltétlen szeretetet, boldogságot. Elpillantottam róla, mert eszembe jutott, hogy mennyire szeretne ő is gyerekeket.
-Te Chris bácsi barátnője vagy? -pillantott rám egy aprócska kislány Stella. Sokkolt a kérdése és zavarba jöttem.
-Nem, a barátja vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Gyere megnézed milyen játékaim vannak?-fogott kézen az apróság .
-Persze mutasd. Kíváncsi vagyok.
-Szia én Scott vagyok, Chris testvére.- itt minden pasi ilyen jól néz ki? Csodálkoztam a srácra.
-Szia Ava.-mosolyogtam rá.
-Látom elkaptak.-mosolyodott el kedvesen.
-Igen.- nevettem el magam.
-Chris bácsi ő a barátnőd?-kérdezte halkan Miles Christől.
-Nem a barátnőm, hanem a leges legjobb barátom. -hátra pillantottam Chris felé. Mosolyogva figyelt a kanapén ülve.
-Mindjárt jövök drágám.-simítottam meg a kislány hátát és a konyha felé indultam. Lisa nagyban főzött még két nővel mellette.
-Tudok esetleg segíteni? -kérdeztem picit félénken.
-Aranyos vagy, nem kell, mindjárt kész is van.
-Szia Carly vagyok ő pedig Shanna.
-Sziasztok Ava. -mosolyogtam rájuk kedvesen. Összeszedtem a tányérokat. -Megterítek amíg főztök.
-Köszönjük.-mosolygott rám Lisa hálásan.
-Jöhetek segíteni?-kérdezte Stella.
-Gyere, hozod nekem a szalvétákat?
-Igen. -mosolygott rám. Chrsi a kanapéról figyelt folyamatosan. Le se vette rólam a tekintetét. Kicsit már zavarba ejtő volt, hogy ennyire figyel.
-Chris szívem tudnál jönni egy percre?-hallottam a konyha felől Lisa hangját. Chris oda ment ,közben lopva felém pillantott.
Halkan kezdtek beszélgetni a konyhában. Mi addig megterítettünk és a maradék szalvétát vissza vittem a konyha bejárata mellett lévő szekrényhez. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne lássák, hogy ott állok. Hallottam , hogy Chris halkan suttog így figyelnem kellett,hogy értsem is hogy miről van szó.
-Látom rajtad fiam.
-De anya, nem.
-Ahogy nézed, figyeled megállás nélkül. Nem tudod letagadni.
-Nem akarom elrontani.
-Szereted őt.
Chris nem válaszolt. Csendben volt. Mi a franc van? Most ő szerelmes? Vagy mi? Gondolom a csajról van szó. De azt a részét nem értem, hogy ahogy nézed megállás nélkül. Most mi, belém szerelmes?
Ijedtemben lelöktem egy poharat.
-Picsába.-kaptam a szám elé a kezem, mikor eszembe jutott, hogy gyerekek is vannak. Chris és Lisa kinézett felém a konyhából.
-Jaj had segítsek ,hagyjad. El ne vágd a kezed.-sietett oda hozzám Lisa.
-Sajnálom, figyelmetlen voltam.
-Semmi nem történt drágám.-simította meg a karom, majd egy seprűvel összeszedte a törött szilánkokat.  Én nem mertem Chrisre nézni. Zavarban voltam.
-Jól vagy?-simította meg a karom Chris.
-Igen persze.-bólogattam fel se nézve rá. Zakatolt a szívem, a fülemben dobogott olyan gyors ütemet diktált.
-Gyertek enni.- hallottam Scott hangját.
-Gyere, mellém ülsz? -suttogta halkan Chris.
-Kimegyek a mosdóba.-gyorsan elfordultam és beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan kezet mostam. Próbáltam rendezni a lélegzetvételemet.
Kinyitottam az ajtót és odamentem az ebédlőasztalhoz. Leültem Chris mellé és elkezdtünk enni. Nagyon finomat főzött az anyukája, mintha étteremben rendeltük volna annyira jó ízű volt az ebéd. Miután megebédeltünk a gyerekek kiszaladtak az udvarra. Carly és Shanna mentek segíteni Lisanak összeszedni a tányérokat. Felálltam én is, hogy segítsek, de rám parancsoltak.
-Maradj csak.-mosolygott rám Lisa.
Visszaültem a helyemre és meredtem magam elé.
-Jól vagy?-hajolt a fülemhez Chris. Az asztal alatt a térdemre simította a kezét.
-Igen.
-Furcsa vagy. Történt valami?-megráztam a fejem.
-Ava, kijössz játszani?
-Persze.-mosolyogtam a gyerekekre majd felálltam az asztaltól. Kimentem a kertbe.
-Bújócskázol velünk?
-Persze ,ki szeretne számolni?
-Számolok én.-szólalt meg Stella.
-Rendben.-simítottam meg a vállát.-Fiúk akkor mi bújunk el. Készen álltok?
-Igeeeen.-kiáltották egyszerre.
-Egy.
-Kettő.
-Három.-elsiettem mellőle és elbújtam egy faház mögött a kert sarkában.
-Aki bújt aki nem megyeek.-kiáltotta csilingelő hangján.
Meg se mertem mozdulni. Testvéreit megtalálta már így hárman kezdtek keresni. A család többi tagja kijött a teraszra kávézni. Láttam, hogy Chris ismét Lisaval beszélget.
-Gyerekek kértek gyümölcsöt? -mind a három gyermek a terasz fele bámult így én megindultam, hogy meglepjem őket. Halkan osontam mögéjük.
-Igen kérünk, csak Avát meg kell találjuk.
-Bu.-kiáltottam rájuk és elkaptam őket. Sikítozva döntöttek a fűre és csiki támadást indítottak.
-Ez nem ér. -nevettem hangosan.-Három az egy ellen?
-Megijesztettél.-kacagta édes hangján a pici leányzó.
-Csak megleptelek titeket.
-Ava drágám kész egy kávét?-kérdezte Lisa tőlem.
-Igen elfogadok egyet. -nyögtem ki nagynehezen a három gyerek alól. Felálltam majd leporoltam magam.
-Utána játszol még velünk?
-Még szép. -simítottam meg a hajukat majd a terasz felé vettük az irányt.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jól kijössz a gyerekekkel.-súgta a fülemhez hajolva Chris.
-Hát igen.
-Nagyon édesek vagytok együtt. Jól állnak a gyerekek neked.
-Szint úgy mint neked.
Chris elmosolyodott.
-Jó lenne ha nekem is..-majd elhallgatott. Lisa elém tette a kávém.
-Köszönöm-mosolyogtam rá majd Chris felé fordultam. Kezére simítottam az enyém.
-Lessz neked is csak még legyél egy picit türelemmel.-simogattam a kézfejét finoman. Chris felállt és odébb ment.
-Baj van Chris bácsi?
Chris csak megrázta a fejét és a terasz másik végén nekitámaszkodott a korlátnak.
-Mindjárt jövök.-mosolyogtam a gyerkőcökre és odasétáltam Chrishez.
-Hé semmi baj.-simítottam a vállára kezem.
-Szeretnék gyereket.-folyt végig az arcán egy könnycsepp.
-Tudom és lesz is. Ne sírj kérlek. Azt hittem ezt reggel megbeszéltük?
-Igen, de. Ahogy láttalak előbb és ...
-Chris. -simogattam a hátát.-Ne itt a többiek előtt.
-Sajnálom.-törölte meg a szemeit.-Egy perc és megyek csak összeszedem magam.
-Jól van. Szólj ha kell valami. -szorítottam meg finoman a karját.
Elindultam vissza az asztalhoz, de menet közben bepillantottam a konyha ablakon. Láttam, hogy Lisa figyel. Halványan elmosolyodott, gyanítom látott minket. Gyorsan elpillantottam onnan.
-Gyere labdázunk?
-Persze. -mosolyodtam el és követni kezdtem a gyerekeket.
-Én passzolok.
-Rendben, csak óvatosan. Én nem vagyok profi.-nevettem el magam.
-Majd akkor én.-hallottam meg magam mögött Chris hangját.
-Jeee ez az. Chris bácsi nagyon ügyes.
-Gondoltam.-elmosolyodtam, hogy mennyire körül rajongják a kicsik. Chris teljes beleéléssel játszott velük én meg csak meredten bámultam.
-Kapd el Ava.
-Vigyázz.-hallottam Chris hangját de csak a labdára koncentráltam, hogy elkapjam. Chris utánam futott, hogy megelőzze a bajt. Elkapta a karom, hogy ne a bokrok között kössek ki.
-Megvagy.
-Köszi. -fogta a labdát és visszadobta a srácoknak.
-Mi most egy picit pihenünk.
-Hogy vagy?-fontam össze a karom magam előtt.
-Hhh bocsánat az előbb kibukásomért.
-Semmi baj. -sóhajtottam egyet szomorúan.-Rossz így látni. Hogyan tudnék segíteni?
-Adj tanácsot.
-Miben?
-Hogy hogyan mondjam meg neki, hogy szeretem.
-Mondtad, hogy romantikus vagy. Vesd be nála. Vidd el randizni.
-És ha nem akar eljönni velem?
-Mért ne akarna? Helyes pasi vagy. Minden nő el akarna menni veled randizni.
-És mi van ha...
-Chris, nincs mi van ha. Légy férfi. Állj a sarkadra és mond meg. Várd ki a megfelelő pillanatot és mond meg neki, utána meg csókold meg. Ennyi.-láttam, hogy vacillál és szenved belül.
-Sajnálom, hogy ilyennel fárasztalak.
-Nem fárasztasz, csak ugyan azt tudom mondani. Légy bátor és mond meg neki.-mosolyodtam el bátorítóan és megsimítottam a karját.- Tudom, hogy menni fog, mert ügyes vagy.
-Alszol ma is nálam?-nézett rám könyörögve.
-Aludhatok.
-Köszi. -láttam, hogy még zavarja valami. Nagyon feszült volt.
-Bökd ki.
-Meg szeretnélek ölelni.
-Menjünk odébb.
-Megnézed a régi szobám?-nézett rám félénken.
-Meg.-mosolyodtam el és bementünk a házba. Felsétáltunk a lépcsőn és bementünk a szobájába.
-Tipikus fiú szoba.-mosolyogtam rá kedvesen
-Igen. Gyere mutatok valamit.-kihúzta az íróasztala fiókját és elővette egy fotó albumot.
-Ez te vagy?-néztem a kisbabát a fényképen
-Igen.-mosolyodott el.
-Nagyon cuki.-pillantottam fel rá. -Ilyen cuki lesz a te kisbabád is.
Odahajolt hozzám és átölelt hátulról. Nyakamhoz hajtotta a fejét. Éreztem, hogy a könnycseppjei folynak a vállamon a mellkasomra.
-Chris.
-Cssss..csak egy picit maradjunk így.-kezemet a nyakára csúsztattam majd a hajába túrtam.
-Nyugi.
-Hhhh..-sóhajtott mélyről majd az arcomra adott egy puszit. Felé fordultam és elkezdtem letörölni a könnycseppeket az arcáról.
-Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Minden rendben van.-mosolyogtam rá.
-Ha veled vagyok igen.
-És mostanában mindig velem vagy, szóval nincs miért sírni.
-Igaz.-húzódott mosolyra a szája. -szeretnék adni neked valamit.
-Micsodát?
-Hunyd be a szemed.
-Most nem gyümölcs igaz?-mosolyodtam el huncutul.
-Nem nem az.-hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kihúzta mellettem a fiókot és kutatni kezdett. -Még ne nyisd ki.
-Lesni se szabad?
-Nem- nem.
-Akkor gyorsan csináld mert nagyon kíváncsi vagyok.
Chris megfordított és mögém állt. Hozzám simult a teste, éreztem ahogy levegőt vesz, ahogy dobog a szíve. Az én ketyegőm is egyre gyorsabb ütemet diktált.
-Nyisd ki.-szemeim kipattantak és a kezében volt egy apró bársony szatyor.
-Ez micsoda?-pillantottam rá.
-Nyisd ki.-simította a bal kezét a vállamra. Kivettem a tartásából a kis zacskót és kinyitottam. Tenyerébe öntöttem annak tartalmát. Egy nyaklánc.
-Chris ez?-akadt el a szavam.
-Ez a tiéd.
-De hát mért? Mért kapom?
-Ezt a nyakláncot nagyon rég óta őrzöm. Egy olyan lánynak akartam adni aki megérdemli és méltó rá.
-Mért nem a szerelmednek adod?
-Mert én neked szeretném adni.
-Chris én.
-Kérlek. Ha nem fogadod el nagyon szomorú leszek.-halkan felsóhajtottam.
-Gyönyörű.-simítottam meg a tenyerében az ékszert.
-Feltehetem rád?
-Igen.-suttogtam halkan. Borzasztóan zavarba hozott. Lángolt az arcom. Chris a hajamat elsöpörte a nyakamról és feltette rám a láncot.
-Gyönyörű vagy.-suttogta halkan.
-Köszönöm.-csuklott el a hangom, majd egy könnycsepp csordult le az arcomon. Chris magához húzott. Nyakába fúrtam az arcom és zokogni kezdtem.
-Hé ne sírj.
-Én sose kaptam ilyen szép dolgot még pasitól, pláne ahogy csináltad. Itt a szobádban őrizgetted éveken át, várva azt a lányt akinek odaadhatod. Mért pont én? -mondtam sírva.
-Azért mert te vagy a leges legjobb dolog az életemben. És nem szeretném, hogy elfelejts. Így mindig veled lehetek, ha nem is vagyunk együtt.
-Ugye tudod, hogy az a csaj akit kinéztél rohadtul mázlista?
-Én vagyok a szerencsés. Hogy egy ilyen csodás nő van most is itt velem szemben.
-Chris fejezd be. Nem fogom tudni abba hagyni a sírást.-mondtam nevetve miközben a könnyeim patakokban folytak az arcomon.
Ujjaival finoman letörölte a könnycseppjeim. Halkan szipogtam, próbáltam megnyugodni.
-Köszönöm-pillantottam fel a szemeibe. Chris a homlokomnak támasztotta az övét. Orrát finoman az enyémnek simította. Szemeimet nézte megállás nélkül, majd letévedt tekintete az ajkamra. Keze a csípőmre simult. Felpillantott a szemembe. Fejét oldalra döntötte finoman és közelebb jött.
-Chris gyertek. Kértek süteményt?
Elhúzódtam tőle. Láttam rajta, hogy ideges. Ez már a második próbálkozás, hogy meg akar csókolni. Mi van vele?
Odaléptem az ajtóhoz majd hátra pillantottam rá. Eltette a fényképalbumot és megindult felém.
-Ha még maradni szeretnél maradhatunk.
-Nincs már meg a varázs sajnálom, hülye voltam, hogy...
-Hogy meg akartál csókolni?
-Bocsáss meg. -sütötte le a szemeit.
-Ha ezt érzed helyesnek?
-Nem tudom mit akarok.-nézett a szemembe.
-Akkor döntsd el.-hajoltam oda hozzá és adtam egy puszit az arcára. Kimentünk a szobájából és lesétáltunk a nappaliba. Leültem a kanapéra és játszottunk egy társast a kicsikkel.
-Anya te is jókor időzítesz.-lépett oda Lisa mellé Chris.
-Meg zavartam valamit?-nézett rá aggódva.
-Meg akartam csókolni.-suttogta halkan.
-Bocsáss meg.
-Semmi baj, úgy se akarta. Elhúzódott.
-Lehet mert zavarba hoztad.
-Nekem nem megy. -hajtotta le szomorúan a fejét.
-Látom, hogy ő kiérdemelte a nyakláncod. Fog az is menni. Szerintem ő lesz az Chris.
-Úgy gondolod?
-Igen, érzem.-mosolygott rá kedvesen Lisa.
-És ha nem akar?
-De látszik rajta, hogy akarja, csak ő is mint te fél, hogy elrontjátok a barátságotokat. Pedig csak jobb lenne. És ahogy néztem a gyerekekkel is nagyon jól kijön. Szerintem fiam ő az akit keresel.-simította meg Chris karját.
Felpillantottam Chrisre akinek az arca teljesen megváltozott. Mi a francról beszélhettek, hogy ilyen hatással volt rá? Felém nézett és lebénított az érzés. Hirtelen elpillantottam felőle. Jesszus, mi a fene lesz ebből.

-Későre jár, gyere menjünk.-simította meg a hátamat finoman Chris.
-Rendben. -felkeltem a kanapéról és elbúcsúztunk mindenkitől. Kisétáltunk a kocsihoz és beültünk.
Chris felém pillantott.
-Mi a baj?-kérdeztem fáradtan.
-Csinos a nyakláncod.-mosolyodott el.
-Hát, tudod egy nagyon fontos személytől kaptam.-pillantottam felé mosolyogva.
-Igen? De egy mázlista az a pasi.
Odabújtam hozzá és megöleltem. Finoman simogatta a hajam.
-Lassan indulni kéne, el fogsz aludni itt a vállamon.
-Elfáradtam.
-Nem csodálom. Mozgalmas nap volt a mai.-Chris beindította a motort és elindultunk. Ragadtak le a szemeim útközben.
Arra ébredtem fel, hogy Chris finoman simogatja az arcom.
-Hmm?-nyöszörögtem fáradtan
-Itt vagyunk.
Fáradtan kibotorkáltam a kocsiból egészen a bejárati ajtóig. Chris kinyitotta és beengedett maga előtt. Elsétáltam a szobámig és nagynehezen átöltöztem. Chris bejön a szobámba, hogy kérdezzen valamit, de amint benézett én már rég aludtam.
Odasétált hozzám és betakart. Fölém hajolva megpuszilta az arcom majd elsimította a hajam.
-Szép álmokat gyönyörűm.-suttogta halkan, majd kisétált a szobából.