Nem szívlelem az olyan szituációkat, mikor én találok rá valamire először. Az emberek ilyenkor egyből rossz következtetéseket levonva vádolnak - jelen esetben- engem, dolgokkal amik nem is pont úgy zajlottak. Egy ilyen helyzetben már próbálhat az ember kibúvót keresni, nem fog találni. Hiába szolgáltad ha kell életed áldozva hazád... Az emberek ilyenkor begyöpös ülve hisznek a saját agyuk kreálta teóriákba, amiknek olykor semmi igazság alapja sincs.

Koromhoz képest hamar megszereztem a jonin rangot, körülbelül egy hónapra, hogy elsőre átmentem a chunin vizsgán. Azóta a mindennapjaim csak a küldetésekből álltak. Egyik követte a másikat, egy perc szünetet sem adva nekem.

Az év végére, mikor véget értek a következő generáció számára az akadémiai évek, a Kazekage behívatott. Gondoltam megint egy küldetésre kell mennem.

Mérgesen trappoltam kifelé a házamból, mert épp ekkor értem vissza egy S rangú küldetésről. Ugyan a sebeim, miket ott szereztem nem komolyak, viszont eléggé kimerültem a távollétem alatt. Az pedig, hogy még így is kell mennem egy újabb küldetésre, eléggé bosszantott.

Mikor beértem féken tartva haragom, kopogtam be illedelmesen, majd mikor meghallottam az engedélyt a belépésre, lenyomva a kilincset léptem át az ajtó küszöbét. Meglepetésemre nem egy küldetést szánt nekem a Kazekage. Én is kaptam egy csapatot, akik sikeresen teljesítve a záró vizsgát, geninek lettek. Elég nehéz velük, hisz nem jönnek ki valami jól egymással, valamint csak pár év van köztük és köztem, ami elég sokszor problémákat okoz.

Ennek ellenére a ránk kiszabott küldetéseket el kell végezni.

-A következő feladatotok egy B osztályú küldetés lesz. A legújabb fejleményeket kell eljutatnotok hangrelytekről, Avar rejteknek. Ha bárkivel találkoztok, akiket úgy mérsz fel, hogy veszítenétek, inkább vonuljunk vissza - mondta a Kazekage mélyen a szemembe nézve.

-Megértettem.

-Legkésőbb két óra múlva induljatok.

-Rendben - jeleztem, hogy megértettem, majd sietve elhagytam a helyiséget.

Meg kell keresnem ezeket a bajos kölyköket...

A keresésük nem tartott olyan sokáig, mint hittem. Kilépve a főépületből egyből ők jöttek velem szembe. Legalábbis a háromból kettő.

-[Név]-sensei?

-[Név]?- kérdezték szinte egyszerre ledöbbenve, miután megláttak.

-Nagyszerű. Épp titeket kerestelek. Hol van Kai?

-Pass.. ma kihívott egy rámen evő versenyre, de miután kikapott nem láttam. Gondolom valahol itatja az egereket.

-Szerintem inkább gyakorol. Nem nézném ki pont belőle azt, hogy feladja...

-Remek...

-Valami baj van [Név]-sensei?

-Készülődjetek, küldetésre megyünk. Egy óra múlva találkozunk a fő kapunál- indultam el az egyik irányba, megkeresni a harmadik tanítványom. Mei és Haru, először értetlenkedve meredtek a távolodó alakom után, viszont mikor felfogták, azt amit mondtam egy nagy vigyorral az arcukon néztek össze, majd már indultak is összepakolni.

Ennyire élvezik? - gondoltam magamba, miközben mosolyogva ráztam meg a fejem. Ez a mosoly is hamar eltűnt, s felváltotta a szokásos komor arcom.

Amint befordultam egy árusokkal teli utcába, hirtelen a hátamban éreztem vagy ezer égető és megvető szempárt. Sok ember kételkedik a Kazekage döntésében. Szerintük egy 13 éves gyereknek még nem kellene, hogy jonin legyen. Szerintük még kellene tapasztalatot szereznem... Emiatt egy csomó pletyka született rólam és az anyagi hátteremmel kapcsolatban. Ez az egész már 3 éve tart... Viszont szerencsémre vannak akik látják bennem, hogy érett vagyok a feladatra.

-[Név]-sensei?- hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Hátrafordulva Kai-t pillantottam meg.

-Tökéletes. Épp téged kerestelek.

-Engem? - döntötte oldalra kérdőn a fejét, majd mikor látszolag eszébe jutott valami, és csillogó szemekkel kezdett el ugrándozni előttem- Eddzünk?

-Nem, nem az edzés miatt kerestelek-ráztam a fejem.

-Küldetés? Ezaz! Pont kapóra jön, hogy megmutassak annak a nyominak, mennyire is jobb vagyok nála.

-Nem versenyezni megyünk, hanem küldetésre. A kettőtök közötti cirkuszt máskor rendezzétek le. Most pedig, menj készülődni. Negyvenöt perc múlva indulunk, addigra légy a kapunál.

Miután mindenki megérkezett, megkezdtük utunkat avar rejtek felé. Útközben a két fiú végig egymással próbálta fitogtatni erejét, a sokszoros rájuk szólás ellenére is. Mei volt az egyetlen, aki felfogta amit kértem tőlük még az indulás előtt és normálisan haladt a célunk felé, miközben néha engem támogatva ő is rászólt a két bajkeverőre. Szerencsére az út három negyedét sikeresen megtehettük anélkül, hogy Mei-re rá ne jöjjön az öt perc. Akkor még a másik kettőt is túlszárnyalja...

-Várjatok!- tettem ki a kezem a többiek elé, ezzel is kényszerítve őket a megállásra.

-Baj van?- kérdezte Mei, viszont én csak lepisszegve, próbáltam ráfókuszálni az előző zajra, amit hallottam.

-Szerinted ilyen egyszerű lesz elkapni a Kyuubi-t?

-Csak egy gyerek...- mondta egy ismeretlen hangú férfi nem törödöm stílusban, az előző monoton hangnemben megfogalmazott kérdésre.

Egy beszélgetés? Kik mászkálnának erre pont ilyenkor?

Szememmel megpróbáltam a két beszélgető embert keresni, ami kis idő után sikerült is, viszont mikor megláttam a fekete köpenyüket, miken piros felhők díszelegtek kissé lefagytam.

Mit keres itt az Akatsuki? Semmi dolgom velük. Meg amúgy is.. két Akatsukis tag ellen három genin és egy jonin mit ér? Jobb lenne visszafordulni?

-Jólv- kezdtem bele azonban belém fagyott a szó mikor megéreztem magamon egy szempárt. Észre vettek volna? Óvatosan hátra pillantottam, ahol az egyik tag tekintetével találtam szemben magam. Arc vonásairól, illetve sharingan szemeiről egyből felismertem. Ő Uchiha Itachi. Ellene meg pláne semmi esélyünk. Azt beszélik, lemészárolta az egész klánját, majd csatlakozott az Akatsukihoz.

-Mi a- kezdett bele értetlenkedve Haru, de mielőtt befejezhette volna befogtam a száját.

-A küldetés lefújva- suttogtam oda nekik, majd sietve kezdtünk el visszamenni a faluhoz. Elől Mei, utána a két fiú, majd leghátul én. Mielőtt végleg elhagyhattuk volna ezt a részt hátra pillantva láthattam, ahogy a Sharingan szemei visszaváltoznak feketére, majd újra neki álltak az útjuknak.

Homokrejtekbe visszaérve egy óriási fehér madarat pillantottunk meg a falu felett körözni. Jobban megnézve két alakot véltem felfedezni a hátán. Az egyiknek robot teste volt, valamint ha jól láttam valami ember méretű bábok is voltak mellette, míg a szőke épp bombázta a falut.

Ahogy próbáltam jobban fókuszálni, hogy minél jobban láthassam az ellenséget, megakadt a szemem a ruhájukon.

Fekete köpeny, rajta piros felhőkkel.

Megint? Ezek mindenhol ott vannak?!

A nagy bosszankodásomból, minek a középpontjában a "ma csak Akatauki tagokkal találkozunk?" állt, az zökkentett ki, hogy leesett előttem egy szürke... kavics? Nem tudom... nem tudtam jól szemügyre venni, mert amint az földet ért, felrobbant, viszont még pont időben eltudtam ugrani.

-Gondolkozz [Név]! Mit kellene tenned? A csapatod csak geninekből áll.. ráadásul akik még csak idén lettek geninek...- kezdtem el hangosan is agyalni, miközben az égből lehulló, robbanó tárgyakat figyeltem.

Valaki? Csak mi vagyunk itt?-néztem körbe. Ekkor tűnt fel, az itt tartózkodó ninják szokatlanul kevés száma.

-Haru! Menj értesítsd erről a Kazekage-t.

-De [Név]! Én is harcolni akarok!

-Nem! Nincs vita!

Nagy veszekedés után - amire amúgy sem volt időnk- Mei karon ragadva Harut és Kait elrángatta őket a Kazekage-hez, én pedig végre harcba szállhattam. Bár én így gondoltam, akárhogy is néztem nem tudtam mit tehetnék. Ők magasan az égben voltak én meg itt a földön.

-Tennünk kell valamit!- a hang irányába fordultam, ahol Riku-sant pillantottam meg.

Ez most komoly? Senki más nincs itt?

Sajnálatomra, nem. Senki más nem tartózkodott a bombázott területen, így odamentem a nálam majdnem 30 évvel idősebb férfihoz, akinek szokása ezt a korkülönbség mindig a tudtomra adnia és a rangokhoz viszonyítania. Ő is egy a sok közül, akinek nem tetszett a Kazekage döntése.

-Riku-san, mi történt itt?

-Oh, te vagy az [Név]? Ezek a behatolók nemrég érkeztek, azóta itt bombázzák a falut. Céljuk eddig ismeretlen - mondta a férfi- Mi a francot akarnak?

-Mibe- kezdtem bele, de megzavart az előzőhöz hasonló robbanó tárgy, ahogy épp előttünk landolt volna, ha nem rúgok bele egy határozott mozdulattal, elérve, hogy ne itt robbanjon - Miben segíthetek?- néztem ismét a férfira.

-Semmiben, majd a felnőttek megoldják-nevetett ki, miközben kezét a fejemre téve összekócolta a [H/sz] színű hajam- Menj addig.. nem tudom.. mit szoktak csinálni a hozzád hasonló gyerekek?

"Majd a felnőttek megoldják" ? Ha nem lennék itt az arcába robbant volna egy a szürke valami...- gondoltam magamban, fintorogva pár sort.

-[Név]-sensei! - hallottam meg Haru hangját. Reménykedtem benne, hogy csak rosszul hallok, de nem. A hang irányába fordulva Haru barna fürtjei tárultak a szemem elé.

-Haru, mondtam, hogy nem szállhatsz harcba velük!- kiabáltam oda, mire a mellettem álló férfi csak kinevetett, majd gúnyos hangon kezdett el kioktatni.

-Mondtam én, hogy egy gyerek még nem áll készen erre. Még a saját beosztottjai sem hallgatnak rá.

Beleharapva alsó ajkamba hajtottam le a fejem. Legalább csak egyszer hallgatna arra, amit mondok...

-[Név]-sensei, hoztam segítséget!

-G-gaara? Mit keres ez itt?

Gaara? - kaptam fel a fejem erre a névre. Valóban a vörös hajú fiú sétált Haru mellett egyenesen felénk.

Mire a két behatoló felé fordítottam a fejem Gaara-ékról, addigra már csak annyit láttam, hogy a hatalmas madár lefelé ereszkedik.

-Itt az esélyünk! - kezdtem el rohanni feléjük, amint megláttam a fehér madarat lejjebb szállni.

-[Név]!- rántott vissza Riku-san a kezemnél fogva- Felelőtlenség egyedül oda menni.

-De, itt a lehetőség elkapni őket!

-Nem azt mondtam, hogy ne menj, csak hogy ne egyedül - engedte el a kezem, majd a beosztottjára nézve, a két ellenséges alak felé biccentett.

Mikor odaértünk hozzájuk megpróbáltuk körbe venni őket, ami nagyjából sikerült is. Mivel ők velünk ellentétben, csak ketten voltak, így egymásnak hátat fordítva próbáltak meg védekezni. Riku-san beosztottjának arcára ekkor egy önelégült mosoly kúszott fel. Idióta... Az hogy többen vagyunk nem azt jelenti, hogy már nyerünk is. Nem ettől függ a mérkőzés végkimenetele.

-Én elintézem azt a kettőt-mutatott a vigyorgó ninjára, valamint Riku-sanra a szőke egy hatalmas mosollyal az arcán- tiéd a csaj és a Bijuu.

-Na gyere!

-Megjárod, ha alábecsülsz!- rohant neki a másik jonin társam.

Idióták... csak így nekifutni az ellenségnek? Mit tanultak ezek eddig? Hogy jutottak el odáig, ahol most vannak? És én vagyok lenézve...

Azonban nem tudok a segítségükre sietni, mivel az Akatsukival állunk szemben, akinek nem fordíthatok hatat. El kell ismernem, hogy erősek. Legalábbis a szóbeszédek alapján. Nem volt hozzájuk még szerencsém, de hallottam a róluk szóló pletykákat. Ráadásul Gaarat sem hagyhatom itt egyedül, bár a benne lakozó bijuu-val szerintem győzne, de itt nem is ezzel van a baj... hanem a személyiségével és a gyilkolás iránti vágyával.

Csak álltunk én vártunk, hogy támadjon a robot testű alak, viszont ő nem mozdult meg, így Riku-ékre tudtam pillantani pár másodpercre. Tovább nem mertem, hátha az ellenfelem kihasználja azt, hogy nem rá figyelek.

Idegesen véltem felfedezni, hogy szinte már halottak, és csak az utolsókat rúgják. Ez láttán gondolkodás nélkül rohantam hozzájuk segíteni, Gaara-t egyedül hagyva.

A hosszú hajú akatsukis tag a két sérült ninja felé sétálva nyújtotta ki feléjük a kezét, míg ők csak mozdulatlanul feküdtek a földön.

-Rokku sedai! - üvöltöttem, a kézjelek megformázása után, miközben legugolva megérintettem a talajt, amiből ezt követően hegyes sziklák növekedtek ki az akatsukis és a földön fekvő Riku-sanék között.

Hála nekem és a szikláimnak hagyva a két szerencsétlent, fordult felém, majd kék íriszeivel engem kezdett el méregetni. Bal kezével a jobbat fogta, amiből megállás nélkül csöpögött a vér.

Szóval sikeresen eltaláltam-gondoltam magamban, miközben egy önelégült vigyort villantottam az engem méregető fiú felé.

-Nem rossz - mondta mélyen a szemembe nézve, egy hasonló mosollyal, mint ami az én arcomon is megtalálható. Övtáskájába nyúlva ismét kivett valamit, majd összegyúrva azt, felém hajította.

Megpróbáltam kitérni előle, de ekkor hallottam meg Gaara-t, ami kizökkentett, így nem tudtam időben kikerülni. A vörös hajú fiúra pár pillantást tudtam vetni, ahogy a másik alak valami bábukat használva épp áttörte Gaara áthatolhatatlan homok páncélját.

Az nem lehet...

Segítenem kell neki, de... nekem is megvan a saját ellenfelem - néztem vissza az előttem vigyorgó fiúra, aki egy újabb támadást indított ellenem.

A vörösről visszanézve a szöszire, csak annyi időm maradt, hogy védekező pozícióba felemeljem magam elé karjaim. A robbanás erejétől pár lépést hátráltam, viszont ez nem akadályoz meg a támadásban.

Már kezdtem volna neki az újabb jutsumnak, viszont az előttem lévő fiú beelőzött. Míg én a védekezéssel voltam elfoglalva, addig ő megformázta a következő madarát, amit egyből azután, hogy az előző felrobbant felém dobta.

Oldalra ugortam, hogy kitérhessek előle. Mikor ez megtörtént, már majdnem felkúszott arcomra egy daidalikus mosoly, azonban a formázott madár nem az én korábbi helyem felé repült, hanem egyenest felém. Megpróbáltam újból elhajolni, de nem ment, s a madár egyenest az arcomba robbant.

Szóval irányítani is tudja? Remek...

A robbanástól hátrébb estem, amin láthatóan az ellenfelem jókat szórakozott.

-Figyelhetnél jobban is az ellenfeledre! - mordult rám Gaara. Fejem a fiú felé fordítottam, majd aprót bólintottam, jelezve, megértettem. Igaza van, össze kell szednem magam, különben nem győzhetek.

-Most szóltak rád, de már most nem figyelsz?! - hajította felém még kettő madarat. Az előzőtől eltérően, most szándékosan hagytam, hogy eltaláljon. Legalábbis így nézhetett ki kívülről. Látszólag ez őt is meglepte, ezért egy percre kizökkentettem, ezzel elérve az eredeti célom. Még a robbanás előtt félre ugrottam, majd a számhoz emelve a kezem felsértettem a fogammal a hüvelykujjam, amin egyből megjelent a vörös folyadék.

-Shinobi idézés-kiáltottam, miután kezem a földhöz érintettem. Az általam megérintett ponton fekete kör jelent meg, majd egy idézett skorpió.

A hatalmas skorpió szépen kerülgetve a felé dobált, illetve irányított robbanó madarakat és pólókat futott egyenesen a fiúhoz. A megidézett állatom, amint a szőkéhez ért, ráugrott, én pedig elkezdtem a Rokku Sedai-hoz szükséges kézjeleket, viszont a fiúra nézve abbahagytam. Nem tudom mi üthetett belém. Simán elintézhettem volna. De nem tettem. Csak vártam, hogy az ember nagyságú bogaram elintézte helyettem. Viszont ő sem tudta ezt megtenni, mert megjelent mellette egy bábu, - amit a másik behatoló irányított- és leütötte róla.

A kevés chakrám miatt nem tudom újra használni a "Shinobi idézést". Már csak a Rokku Sedai-ra lenne elegendő chakrám, viszont ha nem találom el, nekem annyi, de ha eltalálom belehalhat. Miért foglalkozok azzal, hogy ne haljon bele?!

-Franc...- motyogta a szőke. Fejemet arra fordítottam, amerre ő is nézett, s ott a felmentő sereg fogadott az ambu alakutat tagjai keretében.

-Tűnjünk el - mondta a robot testű, miközben a kiütött Gaara felé kezdett el nyúlni.

-Azt már nem! - üvöltöttem, miközben egy kunai-t dobtam felé, ami elől elhúzódott, s látva, hogy mát szinte ott vagyok előtte, ő is felugrott a szőke hajú szökött ninja által készített óriás madárra, majd felszállva az égbe visszavonultak.

Fene.. ez az én hibám. Nem kellett volna egyedül hagynom szegény Gaara-t. Viszont... Ha nem teszem... Nem.. igazából mindegy, hisz el kell ismernem elég erős. Ha nem megyek oda hozzá, ő jött volna hozzánk, azonban lehet ezt követően én harcoltam volna a másikkal. Ez sem megnyugtató, hisz át tudta törni Gaara áthatolhatatlan homok páncélját...

Riku-sanhoz és a chuninjához akartam menni, viszont mikor elkezdtem volna sétálni feléjük, hirtelen elkezdett forogni a világ körülöttem. Ez miatt elvesztve az egyensúlyomat a földre estem. Fejem az említett férfi felé fordítottam, ahol Ambu néhány tagja épp nekik nézi a pulzusát. A szemeim egyre csak nehezebbek lettek, így alig tudtam őket nyitva tartani. Már csak annyit láttam, hogy az ember, aki a jonin társamat vizsgálta egy „like" jelet mutatott fel. Ezt követően minden elsötétedett.