Tudom elmúlt már a Valentin nap de kedves húgomnak ki nem más mint!=lakatos-marinette nagyon nyagad már azért hogy végre ezt a könyvemet is folytassam ne csak az "Egyek vagyunk"-at. Szóval az a KÜLÖN kiadás neked szól drága hugi! A történethez nincs köze szóval kihagyható ez a rész.

{°~°} Kirishima szemszöge {°~°}

Ma van az a nap. Hogy mégis milyen napról beszélek? Hát Valentin napról ma fogom bevallani Bakugounak hogy mit érzek iránta, igen végre a nagy és rendíthetetlen Kirishima Eijirou bevallja hogy mit érez az idegbeteg mindig ordibálló Bakugou Katsuki iránt.

-Hé furahaj indulni kellene.
Verte az ajtómat Baku bro lehet másnak ez fura de nekem már megszokott szinte minden napunk így indul.

-Megyek már.
Orditottam vissza majd a doboz epres bombont a táskám leges legaljára gyűrtem be, amit Bakugounak szántam majd adni valahogy.

Aztán gyorsan megnéztem magam a tükörbe és már léptem is ki Bakugouhoz hogy együtt tudjunk menni suliba mint minden nap.

-Oi furahaj mi tartott eddig?
Kérdezte idegesen Bakugou majd már rohant is előre.

-Nyugi Baku bro csak későn kelltem.
Mondtam a szokásos indokot.

Jaj ha tudnád azért nem bírtam aludni mert tiszta ideg vagyok.

-Nem is te lennél.
Monyogta Bakugou majd pár perc múlva már ott is voltunk a suliba.

Mina nagyon be pörgött mert mindenkinek akit csak ismer boldog Valentin napot kívánt és hozott vagy egy tonna csokit is magával mindenkinek.

-Végre itt vagytok fiúk nektek is van csoki gyertek enni!
Mosolygott Mina ő... Mindig ilyen.

-Köszönjük Mina.
Mondtam mosolyogva.

Mire Bakugou csak morgot valami köszönés felét. Aztán jöttek a tök fárasztó tan órák, és a még fárasztóbb szünetek hiszen majdnem minden szünetbe vagy hatezer lány csorda állt a termunk ellőtt pedig ez mégcsak a harmadik óra mi lesz itt a nap végére. Majdnem minden lány csak Todoroki, és Bakugouhoz jöttek aztán megláttam a lány tömeg közt Kodat is vajon ő kihez jött?

-Szia Kirishima.
Köszönt kedvesen Koda.

-Ohm szia Koda te kihez jöttél?
Kérdeztem kíváncsian és ahogy láttom a többi lány már mind elment és majdnem mindenki minket figyel.

-Hát... Hozzád bár szerintem ez egyértelmű.
Mosolygott kedvesen Koda mire Bakugou csak egy morgás féle hangot hallatott.

-Hozzám? De... Mégis miért?
Kérdeztem érthetetlenül.

-Nem egyértelmű Kirishima? Hiszen szerelmes beléd!
Kiabálta be Mineta.

-Képzeld nem vagyok szerelmes Kirishimaba te zseniális teknős!
Mondta Koda Minetanak majd vissza fordult felém.

-Ezt neked hoztam. Tessék, úgy gondoltam mivel nagyon jól kijössz TetsuTetsu ezért neked is kelle hoznom valami ajándékot. Hiszen így feltűne hogy tetszik TetsuTetsu.
Mondta az utolsó mondatot meg gondolatlanul Koda majd mikor felfogta mit mondott tiszta piros lett a feje.

-Figyelj Koda köszönöm az ajándékot. És TetsuTetsuval meg szurkolók de csak mondom hogy oda van érted de ezt nem tudod tőlem.
Mondtam mosolyogva majd Koda mosolyogva futott is az ő termukhoz.

Nem értem ha másoknak tudok tanácsot adni akkor azt én miért nem tudom megfogadni saját magamnak? Ez is csak én lehetek! A nap további részében nem történt semmi izgalmas dolog sem. Pár lány még betévedt hozzánk de azon kívül Bag,ön semmi sem történt.
De a csoki amit Bakugounak szántam még mindig ott lapul a táskámba lehet tényleg nincs értelme tovább küszködnőm? De nem megfogadtam hogy akár mi történik ma el fogom mondani neki. Így most ugyan úgy ketten sétálunk vissza a koli felé. Most vagy soha Eijirou.

-Ba...
Mondtam volna tovább ha egy Midoriya nem jött volna belém.

-Jaj nagyon sajnálom Kirishima-kun.
Hadart össze vissza zavarába.

-Semmi baj Midoriya de hova sietél ennyire nagyon?
Kérdeztem kíváncsian.

-H.... Hát T.. Todoroki után de már elment így... Én most megyek sziasztok. Még egyszer bocsánat Kirishima-kun.
Köszönt el Midoriya majd már ott se volt pár másodperc múlva így újra egyedül maradtam Bakugouval.

-Mit szeretél volna mondani Kiri mielőtt jött volna az a csőd tömeg?
Kérdezte Bakugou normális hangon. Ami mondjuk ritka nála de sokszor szokott így beszélni mikor együtt vagyunk.

-Ja hát... Hogy igen... Ja.
Röhögtem a saját bénaságomon hogy képtelen vagyok szerelmet valami egy fiúnak még erre se vagyok jó.

-És most nekem ezt érteni kellene?
Röhögött hangosan Baku imádom mikor nevet akkor... Olyan felszabadult.

-Én... Csak... Oda aszeretem volna adni valamit!
Kiabáltam zavaromba majd lehajtottam a fejem.

-Baj  van Kiri? Olyan... Fura vagy. Tudod ha szeretnél valamit csak mond.
Mondta nyugodtan Baku bro ami tőle nem megszokott nagyon nem de szeretem ilyenek látni.

-Szeretlek.
Csúszott ki számon eme csodás szó mely most mindenről dönthet.

Mikor Bakugou felfogta mit mondtam csak nagyra nyílt szemekkel nézett rám. Amolyan "Na erre kuvara nem számítottam" nézésel nézett rám majd mikor már a sírás kerülgetett és épp el szeretem volna futni.

Bakugou utánam nyúl és még csókol nem csak egy sima szájra puszi nem annál sokkal több egy szenvedélyes nyelved csókot ad nyelvével enyémel játszik majd szám minden egyes pontját jól megizleli magának majd el válik tőlem és ennyit mond.: "Én is szeretlek te vulkán fejű!"

Boldog vagyok. Azóta a nap óta már vagy két hónap is eltelt és nem bántam meg hogy akkor és ott léptem. Azóta Katsukival boldog párkapcsolatban élünk.

√Sírok magamon. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim hogy tudtam ilyen béna dolgot írni? Xd De azért remélem nektek tetszik.
És gome hogy még mindig nem rész de igyekszem egy olyat is hamar hozni.
Addig is legyen szép napotok. °~°√