- Arra gondoltam, hogy hétvégén elmehetnénk valahova - ötletelt Jungkook teljesen izgatottan.

Épp a mai dolgozatomra készültem fel és néztem át az utolsó pár oldalt a témából, amikor Jungkook felhívott, mivel épp nincs nála vendég, akire tetoválhasson. Két hete, hogy hivatalosan együtt vagyunk, de ő már az elkövetkezendő hatodik randinkat tervezi. Igen, számoltam és nem tudtam betelni ezzel az imádnivaló sráccal. Annyira édes, volt amikor csillogó szemekkel állt meg előttem és mesélte el, hogy hogyan is képzelte el az első randink, amit egy párként fogunk eltölteni, hogy nehéz volt visszafogni magam és nem össze puszilgatni a ragyogó arcát. Két hét alatt már nagyon sok randit elképzelt és akárhányszor eszébe jutott valami, felhívott engem és percekig nem beszélt másról, csakis arról.

Másnak unalmas lenne mindezt hallani, de én örülök, hogy sokat beszél. Az ismerkedésünk elején még nem igazán tudtam róla semmit, mára már megszoktam, hogy ha valamit a fejébe vesz, mindig beleélve mondja el és addig próbálkozik, míg meg nem valósul. Ha izgalmasat álmodik, másnap órák hosszat tudna róla mesélni, én pedig órák hosszat hallgatnám őt, az általam nyugtatóként ható hangját. Jungkook egyszerűen egy nagyon aranyos, mégis szexi srác és még nehéz elhinnem, hogy az én pasim.

- Nagyon elmerengtél - nevetett fel gondolataim főszereplője, mire megrázva fejemet pörgettem vissza magamban, hogy miket is mondott, amíg én mélyen a gondolataimban voltam elmerülve.

- Sajnálom, megismételnéd? - harapdáltam ajkam, hiszen rettentően kínos helyzet volt, ráadásul mérges is voltam magamra. Az egyetlen dolog, amit ki nem állhatok, ha valakihez beszélek, az illető pedig rám se hederít, erre meg képes vagyok ezt csinálni, ahhoz képest, hogy utálom az ilyet.

- Szóval ott tartottam, hogy hétvégén elvinnélek egy olyan helyre, ahova mindig is elszerettem volna menni, de sajnos eddig egyedül nem mertem elmenni - hallatszódott hangján az enyhe csalódottság valami miatt, amit rögtön meg is kérdeztem. - Kiskorom óta imádom a vidámparkokat, de amióta ennyi tetkóm van, sokan megjegyzik és rossz szemmel néznek rám. Már nem igazán érdekel, hogy mit gondolnak mások, azonban régebben még nagyon rosszul viseltem a negatív reakciókat. Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elmennénk a vidámparkba?

Természetesen megsajnáltam. Akármennyire is rossz szemmel nézik a tetkó varratását, nem kéne kinézetre itélkezniük, hiszen ezzel csak azt érik el egyes emberek, hogy az illetőnek ártanak lelkileg. Ezesetben Jungkooknak ártottak és nehezmre esett nem dühbe gurulni.

- Persze, hogy elmegyünk! - mosolyogtam, ám ezt nem láthatta. - A vidámpark jól hangzik!

- Igaz? - kérdezett vissza izgatottan, mint egy kisgyermek. Mosolyogva válaszoltam, hogy már alig várom a hétvégét. - Ha nem gond, ma is hazakísérnélek

Általában Jungkook munkaideje körülbelül akkor jár le, amikor nálunk a tanításoknak, így mindig eljön, hogy hazakísérjen, még ha csak fél órás is az út gyalog, kocsival meg alig tíz perc. Jungkook állítása szerint élvezi a társaságom és minden áron velem szeretné tölteni a szabad idejét, ami nagyon jól esik az én kis lelkemnek.

- Ma Taevel beülünk valahova kajálni, szóval nem tudom, hogy mikor is mennék haza - húztam el kissé a számat, de egyben örültem, hogy egy kis időt tölthetek a legjobb barátommal, akit eléggé elhanyagoltam.

- Akkor legközelebb - válaszolta kissé visszafogottab hangnemben.

- Vagy majd írok, hogy mikor megyek haza és értem jösz, persze ha ez neked nem gond - kezdtem el ötletelni.

Jungkook sokkal jobb kedvvel válaszolta, hogy mindenképp írjak, hiszen látni szeretne, majd egy gyors köszönés után letettük.

◇◇◇

A következő órákon nem igazán tudtam figyelni, hiszen csakis Tae járt a fejemben és az, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam szegény fiút. Csakis Jungkookra és az érzelmeimre koncentráltam, észre sem véve, hogy talán a legjobb barátomnak szüksége lenne rám. Rettenetesen szégyeltem magam, aminek hangot is adtam előző nap és nem győztem bocsánatot kérni legjobb barátomtól, aki csak egy mosoly kíséretében ölelt magához szorosan és közölte velem, hogy soha eszembe se jusson akkora hülyeség, hogy rossz barát vagyok. Igen, annak gondoltam magam, hiszen szinte alig beszéltem bele pár szót, már nem beszélgettünk és lógtunk együtt órákig, mint régebben.

Ezért gondoltam azt, hogy mi lenne, ha ma együtt töltenénk a napot.

Hét kín keserves óra után végre felszabadultan pattantam fel helyemről, hogy elpakoljam azokat a tankönyveket amikből holnapra házit kaptunk. Ma kivételesen németből volt házink, amit nem is annyira bántam, hiszen önszántamból választottam. Év elején három idegen nyelvből lehetett választani, így mivel az angol nálunk már alap tantárgy, a németet választottam Taevel együtt, csakis azért, hogy azon az órán is együtt legyünk, természetesen.

- Alig pár utcára van egy pizzázó, ahol állítólag nagyon finom pizzát készítenek és még fagyit is árulnak! - fordult felém Taehyung csillogó szemekkel. Nem tudtam nem mosolyogni gyermeki énjén, ezért egy széles ajakgörbülettel bólintottam egy nagyot, majd táskámat vállamra csapva indultam ki a suliból Taehyung társaságában.

- Hawaii vagy gombás? - kérdeztem legjobb barátomat váratlanul. Mindig ezt csináltuk, hogy elüssük az időt útközben.

- Gombás - vágta rá szinte azonnal, mire elégedetten bólintottam egyet. - Szalámis vagy sajtos?

- Szalámis - válaszoltam ugyanolyan gyorsasággal, mint ahogy ő tette ezelőtt. - Fagyik közül eper vagy málna?

- Málna, természetesen - vágta rá ismét, majd ajkait körbenyalva pillantott körbe, aztán kezemet megragadva futott át velem a másik oldalra, ráadásul egy négy sávos úttesten!

- Megvesztél?! - kiáltottam rá ijedten, mire nevetve közölte velem, hogy izgalmas volt. - Te nem vagy normális!

- De te így szeretsz - pillantott le rám szélesen mosolyogva, de éppen "durcáztam", ezért elfordítottam a fejemet, ezzel is az agyát húzva. - Na~? - helyezte mindkét kezét arcára, hogy összenyomja azt tenyerével. - Szeretsz?

Legjobb barátomra sandítottam fél szemmel, de alig bírtam öt másodpercig figyelni azt az édes pofiját, hogy ne forduljak felé teljes testemmel.

- Persze, hogy szeretlek...aigoo~ - helyeztem kezeim az arcát szorongató kezeire, majd gügyögtem neki, akár egy kisgyereknek.

Az út hátralévő idejét elhülyéskedtük és alig tíz perc után már Taehyung egy számomra ismeretlen pizzázó előtt állt meg.

- Ez lenne? - mutattam a táblára, amin sokféle pizza és fagyi kínálat volt felírva.

- Aha - hunyorgott telója képernyőjét nézve, gondolom a pizzázóra keresett rá a neten. - Menjünk be! - tolt meg gyengéden, lábaimat lépésre bírva.

◇◇◇

- Nem hiszem el, hogy Hawaii pizzát rendeltünk - nevettem fel hitetlenül, mire Taehyung elővette telefonját, hogy minden szemszögből lefotózza az amúgy finomnak kinéző pizzát.

- Nagy mosolyt! - tartotta felém telefonját, hogy magunkról is készítsen egy fotót.

Taehyung közelebb csúszott hozzám, majd hatalmas lapát kezével összenyomta arcomat, elérve, hogy csücsörítsek. Ezt a pillanatot választotta arra, hogy még egy fotót készítsen, ám a következőnél már én is összenyomtam az arcát, aminek láttára hangosan felnevettem. Az elkövetkező öt percben képeket készítettünk, a lehető legtöbb pózban, nevetésünk pedig bezengte az egész pizzázót.

- Na kóstoljuk meg, mielőtt kihűl - fejeztem be a nevetést, hiszen már elkezdett fájni az arcom a sok mosolygástól.

Kezembe vettem egy szeletet, majd Taehyungra néztem, aki nagy szemekkel engem figyelt. Háromig elszámoltunk, majd egyszerre haraptunk bele a saját szelet pizzánkba. Először grimaszba torzult az arcom és Taehyungról
sem mondhattam mást, de másodpercek elteltével egy eléggé különös aroma keletkezett a számban.

Szinte egyszerre pillantottunk egymásra, ami arról árulkodott, hogy bizony a hawaii pizza is ugyanolyan ízletes, mint bármelyik más.

- Hallod, a szalámi és az ananász nagyon jó kombináció - mutatott rá legjobb barátom a következő szelet pizzájára, mielőtt egy jókora falatot harapott volna.

- Kipukkadok - dőltem hátra és simítottam meg gyomrom, miután befejeztük az evést. Tudni illik, ha együtt elmegyünk egyet kajálni, nem állunk meg egy adagnál. Alig, hogy a fél pizzát megettük, már rendeltük a másodikat.

Taehyung, ahogy azt tőle megszokott dolog, hangosan felböfögött, én pedig jobb kezembe temettem az arcom, másikkal pedig a számat fogtam be, hogy ne röhögjek fel legjobb barátomon. Szerencsére kevesen tartózkodtak a pizzázóban és elég távol tőlünk, de még így is volt egy-két személy, aki felénk fordult.

Miután úgy gondoltuk, hogy eleget ettünk, kifizettük a két pizzát, majd egy-egy fagyival kiléptünk a pizzázóból. Nem igazán sétáltunk sokat, amikor valamelyik őrült nekem jött, ezzel a hatalmas gombóc és ráadásul nagyon finom fagyi a hófehér felsőmet terítette be. Hangosan szitkozódva vettem el Taehyung kezéből a kéztörlőt, amit felém nyújtott. Magamban már beletörődtem, hogy ez bizony nem fog kimenni, ha nem mosom ki azonnal, de túl messze lakom, ezért ténylegesen bele fog száradni.

- Basszus, sajnálom! - lépett elém az a srác, aki nekem jött. Csak akkor vettem észre, hogy ki is ütközött nekem.

- M-Minjoon.. - motyogtam alig hallhatóan, ahogy a világos barna hajú fiúra pillantottam.

MinJoon az a srác volt, akivel egy hónapig volt együtt,de azután anyámnak köszönhetően szakítottunk és azóta nem is hallottam felőle. Ez mind másfél éve volt, amikor én még tizedikes, ő pedig végzős volt. Bizonyára ma már egyetemista.

- MinJi! - virult fel arca, majd húzott magához szorosan. Meglepetten fogadtam viselkedését, hiszen az utolsó mondata az volt hozzám, hogy kár volt velem összejönnie. - De rég láttuk egymást! Hogy vagy?

- Jól vagyok, köszönöm - mosolyogtam rá halványan, majd Taere pillantottam, aki elég feszülten figyelte MinJoont.

- Ennek örülök - simította meg vállamat, mire Tae élesen beszívta a levegőt. - Egyébként merre mentek? Csatlakozhatok?

- P-persze, miért ne - mosolyogtam rá, de inkább volt vicsor, mintsem őszinte mosoly.

Az egyik közeli parkhoz mentünk, ahol kerestünk egy üres padot, ahova leülhetünk. Kis idő után Taehyungot az anyja felhívta, hogy menjen el neki a boltba, így sajnos Tae egy szoros ölelés után egyedül hagyott MinJoonnal, akinek percekig be nem állt a szája. Észrevettem, ahogy észrevétlenül közelebb ült hozzám és párszor végigsimított a karomon, vagy átkarolt. Kellemetlenül éreztem magam, mégsem szerettem volna bunkónak tűnni, ezért csendben hallgattam kolis életét, ami bulikból és csajokból álltak számára. Már úgy voltam, hogy felállok és elfutok, de az túl kínos lett volna.

Percek múltán megszólalt a telefonom és majdnem térdre zuhantam, hogy megcsókoljam a földet örömömben, amikor megláttam Jungkook nevét a telefonom képernyőjén. Villámsebességgel vettem fel, talán túl hevesen szóltam bele, mivel MinJoon hirtelen elhallgatott és rám pillantott.

- Merre vagy? - kérdezte Jungkook aggódó hangnemben, amit nem tudtam mire vélni. - Taehyung írt, hogy elkéne menni érted

- A parkban vagyok, nem messze a sarki könyvesbolttól - néztem körül, hogy megbizonyosodjak a tartózkodási helyemről.

- A közelben vagyok, pár perc és ott leszek - tette le a telefont. Hirtelen jobb kedvem lett, ahogy realizálódott bennem, hogy nemsokára Jungkook társaságát élvezhetem, MinJoon helyett, aki vészesen közel ült hozzám.

- Haza kell menj? - nézett rám felvont szemöldökkel, mire bólintottam egyet. - Hazakísérlek! - állt fel hevesen, csuklómat megragadva.

- De...

- Ugyan már, csak hazakísérlek - indult el egy irányba, csuklómat egyre jobban szorítva, mire én próbáltam kirángatni marka fogságából a csuklóm, de hiába, ő erősebb volt.

- Kicsim! - hallottam meg Jungkook hangját a hátam mögül, mire megtorpantam és felé fordultam.

MinJoon hirtelen elengedte a csuklóm, így elhúzódtam tőle, majd kissé megmasszíroztam kezemet, hiszen egy kicsit elzsibbadt. Jungkookra pillantottam, aki magabiztos léptekkel indult meg felém, majd csókolt meg gyengéden, mégis akaratosan, mire én nagyot szusszantva helyeztem kezem az övére, amivel arcomat fogta közre.

- Mehetünk? - hajolt el tőlem Jungkook, halványan mosolyogva, azután pedig MinJoonra pillantott, ismeretlen fénnyel szemeiben.

Aprót bólintottam, majd MinJoon mellett sétáltunk volna el, ha nem ragadja meg a csuklóm és pillant rám összeszűkített szemekkel, majd Jungkookot kezdte el szemeivel pásztázni. Nem értettem mi folyik a két srác között de túlságosan feszült volt mindkettő, ezt pedig a hosszas szemezésük is elárulta. Jungkook kiszabadította kezemet MinJoon markából, majd ujjainkat összekulcsolva indult ki velem a parkból, meg sem állva a közelben parkoló, fekete autójáig. Szótlanul kinyitotta nekem az ajtót, majd zárta be és sétált a másik oldalra, hogy ő is beszálljon.

- Kösd be magad, kérlek - szólalt meg halkan, miközben biztonsági övét kapcsolt be.

Szót fogadóan bekötöttem magam, majd az út további részén az ablakon bámultam kifelé, vagy Jungkookra sandítottam, akinek arcéle iszonyatosan meg volt feszülve és másodpercenként láttam, ahogy összeszorítja állkapcsát. Ráadásul a kormányt is görcsösen szorongatta,szemeivel pedig szigorúan csakis az utat figyelte.

- Minden rendben? - kérdeztem rá pár perc csend után.

Jungkook nagyot sóhajtott, majd végignyalt alsó ajkán.

- Minden a legnagyobb rendben - helyezkedett el az ülésén, a kormányt pedig ismét szorongatni kezdte.

Nem válaszoltam, inkább csendben maradtam. Nem értettem a viselkedését és azt sem, hogy miért haragszik. Tisztán látszik rajta, hogy valami nagyon felidegesítette, bennem pedig egy pillanatra felmerült az is, hogy biztosan féltékeny, amiért más sráccal látott engem kettesben. Észrevétlenül megráztam a fejem, hogy kiűzzem ezeket a gondolatokat a fejemből, hiszen nem biztos, hogy ez lehet a baja.

Éreztem, ahogy az autó lelassul, a motor pedig leáll. Jungkook felé
fordultam, aki ismét szótlanul szállt ki az autóból és sétált az én odalamra, hogy kinyissa nekem az ajtót. Egészen a bejárati ajtóig kísért, majd meglepetésemre kezét megemelte és felém irányította. Hüvelykujjával végsimított arcomon, majd halványan lemosolyodott.

- Mondd el, mi a baj - léptem hozzá közelebb.

- Az a kölyök a bajom - hajtotta le fejét.

- Féltékeny vagy? - suttogtam, miközben kezeimet mellkasára helyeztem. A pólóját markolgattam, ahogy folyamatosan heves szívdobogását éreztem tenyerem alatt.

- Olyasmi - válaszolt ő is ugyanolyan halkan mint én, majd fejét lehajtva kezdte el cipője orrát bámulni.

- Nincs miért, Jungkook - válaszoltam. Kezeimet arcára helyeztem, hogy ezzel is felemeljem a fejét és elérjem, hogy a szemeimbe nézzen. Halványan elmosolyodtam kisfiús tekintetén. Mélyen a szemeibe néztem, hogy tudtára adjam, hogy igaza mondok. - Nem hiába mondtam a múlthéten, hogy én is kedvellek és, hogy veled akarok lenni - simítottam meg hüvelykujjammal vékony bőrét a szeme alatt.

- Tudom - döntötte homlokát az enyémnek. - Csak egy pillanatra elfogott a félelem, hogy te is elhagysz más miatt.

Értetlenül pillantottam fel rá, de ő szigorúan a földet pásztázta. Magamban eldöntöttem, hogy erre még máskor rákérdezek, hiszen itt állni a bejárati ajtónk előtt túlságosan is kockázatos.
Lassan közelebb hajoltam hozzá, majd egy apró csókot nyomtam puha ajkaira.

- Jobb, ha mész, mielőtt anyám meglát - simogattam meg arcát, mire bólintott egyet.

Megvártam míg beül az autójába, majd csak azt vettem észre, hogy nekem integetve jelezi, hogy menjek be. Tudtam jól, hogy addig nem megy el, míg be nem lépek a házba, ezért intettem neki egyet és beléptem a házba. Bevallom őszintén, legszívesebben behívnám, hogy együtt töltsük az időt, de a szüleim itthon vannak, bár a házban csend honol.

Szomorúan a konyhába csoszogtam, hogy a hűtőből kivegyem a tegnapi vacsorát és megegyem azt a pár falatot, ami megmaradt belőle. A hűtőre egy kisebb cetli volt felragasztva, én pedig szemöldökömet ráncolva olvastam el a rajta lévő írást. A cetlin az állt, hogy anyámék nincsenek itthon és haza sem jönnek a héten, mivel a nagyszüleimhez utaztak el, hogy besegítsenek a ház felújításában.

Vállamat megrántva válszoltam magamban a cetlire, majd összegyűrtem és a kukába dobtam. Hirtelen megtorpantam és egy olyan dolog jutott eszembe, hogy a szívem hevesebben kezdett el dobogni. Számat eltátva vettem kezembe a telefonom és rohantam ki a házból, hiszen valamiért megéreztem, hogy Jungkook még mindig a házunk előtt parkol. Nem tévedtem, a fekete autó még mindig ott állt, Jungkook pedig a volán mögött ült, kezeit a kormányon, fejét pedig a kezein pihentetve. A kocsihoz szaladtam, majd megkocogtattam az ablakot, mire Jungkook felém fordult, de az arcát nem láthattam tisztán, mivel sötét üvegű volt az ablak.

Jungkook pillanatokon belül kiszállt a kocsiból, én pedig meg sem várva, hogy megforduljon, felé szaladtam.

- A szüleim nem lesznek itthon a héten, mi lenne ha.... - ám mondatomat nem tudtam befejezni, hiszen Jungkook elé értem, így megpillanthattam vörös szemeit, amikből csak úgy potyogtak könnyei. - Mi történt..?

———————————————
Sziasztooook!^^
Nem gondoltam volna, hogy két hét után visszatérek ehhez a könyvhöz, de megtörtént és most hoztam egy részt nektek, ami jóval hosszabb, mitn az előző részek!😁

Remélem tetszett a rész és nem okoztam vele csalódást.

Ti mit gondoltok MinJoonról?
Na és szerintetek Jungkook mi miatt sírt?

Nyugodtan írjátok le a ti véleményeteket, avagy teóriákat. Örömmel fogom olvasni, na és persze kíváncsi vagyok, hogy ti mit is gondoltok a történtekről!😊♥️