—————————
Mivel én Németben élek, ezért az itteni sulis rendszerrel vagyok megszokva és a jegyek is másak itt, mint Magyarban. Ezért csak elmondom, hogy az 1-es itt a legjobb jegy, a 6-os ledig a lerosszabb. Gondoltam leírom, mert lesz egy kisebb részlet ezzel kapcsolatban. Jó olvasást!😄
—————————

Az igazgató kemény egy órán át beszélt, amit láthatóan mindenki unt már. Annyival volt szerencsénk, hogy a suli sportcsarnokában lett megtartva a rendezvény, így kevésbé volt hőség. Miután az igazgató befejezte a mondandóját, a bizonyítványok átadása következett. Büszke voltam magamra és széles mosollyal vettem át az osztályfőnökömtől bizonyítványom, majd egy meghajlás kíséretében visszültem a helyemre, Taehyung mellé. Az átlagom 1,6 lett, így én lettem a második legjobb.

Hátra pillantottam a szüleimre, akik szélesen mosolygva intettek nekem, amit viszonoztam. Jó volt látni, hogy ilyen boldogak miattam. Tekintetem tovább siklott egy bizonyos személyre, aki nem messze ült a szüleimtől. Fehér inget viselt, ami feszült izmos testén, ezzel még szexibb kinézetet adva a srácnak.

- Ügyes voltál! - tátogta, mire én vigyorogva fordultam vissza eredeti helyemre, hiszen Taehyung került sorra és mindenképpen meg szerettem volna nézni, ahogy átveszi a bizonyítványát.

Kemény két óra alatt végeztünk mindennel, ez pedig azt jelentette, hogy nem sokára a buliban kéne jól éreznem magam, de valamiért inkább arra vágytam, hogy hazamenjek és a teljes napot átaludjam.

Mély levegőt véve léptem szüleimhez, anya pedig jó szorosan megölelgetett és már hatszor elmondta, mennyire büszke is rám. Apa csendben hallgatta anyát, de arcán ott volt a büszke mosoly. A hátuknál megpillantottam Jungkookot, ahogy engem figyel széles mosollyal és csak akkor láttam meg kezében a csokor virágot. Szívem dobogása fegyorsult és nem törődve szüleimmel és azzal, hogy anyám még semmit sem tud Junggkookról, a srác felé szaladtam és a nyakába ugrottam. Magam sem értem, hogy miért lettem ennyire boldog, de a barátom láttán olyan boldogság költözött szívembe, hogy már-már remegtem.

- MinJi, a szüleid! - mondta Jungkook aggódva, de megráztam a fejem, hogy nem számít.

- Egyszer úgy is meg kell tudniuk - válaszoltam. Közelségét pár pillanatig élvezhettem, hiszen karomon erős szorítást éreztem, majd valaki elrántott Jungkooktól.

- Még is mit képzelsz, kislányom?! - emelte fel a hangját anyám.

- Anya - kezdtem bele minden bátorságomat összeszedve, majd Jungkook mellé léptem. - Ő itt a barátom, Jungkook. Jungkook, ők itt a szüleim.

- Hogy a micsodád?! - kiáltott fel anyám, ezzel jó pár ember figyelmét felkeltve. - Ezt te sem gondolhatod komolyan!

- Drágám, fogd vissza magad - érintette meg apa a vállát. - Mindenki minket néz...

- Hallgass el! - emelte fel a kezét anyám, ezzel is apám csitítva.

Bátran álltam anyám tekintetét, bár szemeimben már rég könnyek gyűltek. Anyám feje egyre vörösödött.

- Hány éves ez? - kérdezte roppant illedelmesen.

- Húsz éves vagyok, hölgyem - válaszolta Jungkook azonnal. Már az elején elmondtam neki, hogy a szüleim úgy tudják, húsz éves és jó lenne egy ideig eltitkolni azt, hogy igazábol idősebb.

- Semmi keresni valód a lányom közelében, pláne nem ilyen kinézettel! - nézett végig anyám Jungkook tetkóin, mire én felhorkantam. - Gyere, MinJi! Hazmegyünk!

- Dehogy megyek - válaszoltam azonnal, mire ő rám nézett, tekintetével pedig azt sugallta, hogy ne merjek neki ellent mondani, mert én járok rosszul.

- Mégis mit képzelsz, kivel beszélsz? - lépett közelebb és csak akkor vettem észre, hogy már az egész suli minket néz. - Az anyád vagyok és, ha azt mondom, hazajössz, akkor hazajössz!

- Nem! - emeltem fel most már én is a hangom, ezzel egyidőben pedig kicsordult az első könycsepp is a szememből. - Nem megyek sehova!

Ezzel apához léptem, hogy egy öleléssel elköszönjek tőle.

- Ha most elmész, többet nem fogod betenni a lábad a házba! - kiáltotta anyám, mire én megtorpantam és visszafordultam.

- Ezt nem teheted! - remegett meg a hangom. Ilyet nem tehet. Nem dobhat ki!

- Ó, dehogynem! - nevetett fel hitetlenül, majd megragadta apám csuklóját és elindult az egyik irányba.

Remegtem az idegességtől, ám annál inkább elszomorított a tény, hogy az anyám képes volt kidobni otthonról. A félelem átjárta testem minden egyes porcikáját. Nem harcoltam tovább a saját érzelmeimmel, egyszerűen elengedtem mindent és hagytam, hogy könnyeim eláztassák az arcom.

- Mégis mit bámultok? - emelte fel hangját Jungkook, majd elém lépétt, ezzel eltakarva engem. - Nincs itt semmi látnivaló!

Hangosan szipogva bújtam Jungkookhoz és öleltem magamhoz szorosan, amennyire csak tőlem tellett. Illata egy pillanatra elfeledtette velem azt a szörnyű érzést, amit azóta éreztem, amióta anyám elviharzott.

- Hé! - Jungkook arcomra simított, de nem engedtem, hogy felemelje a fejem. - Jól van, add ki magadból. - ölelt magához szorosan.

Úgy tettem, ahogy Jungkook mondta. Hangosan zokogni kezdtem, nem törődve a többi emberrel, akik még körülöttünk voltak. Csakis az volt a fejemben, hogy sírás után sokkal jobban fogom érezni magam és minden helyrejön, ahogy annak lennie kellene.

- Esküszöm megölöm azt a nőt! - hallottam meg Taehyung hangját. - Jól vagy, MinJi?

- Taehyung... - motyogtam lehajtott fejjel, miután elhúzódtam Jungkooktól és legjobb barátomhoz léptem. Taehyung átölelt a karjaival és fejemet kezdte el simogatni. - Annyira fáj...

- Elhiszem, MinJi, de nyugodj meg, mert nem vagy egyedül. - mondta, miután eltolt magától, hogy szemembe tudjon nézni. - Itt van Jungkook és én is. Együtt megoldjuk, oké? - aprót bólintottam. - Most pedig szard le, amit az a boszorkány mindott és irány bulizni.

- Muszáj? - kérdeztem tőle, a szememet megtörölve. Taehyung egy rosszalló pillantást vetett rám, majd elmondta, hogy legalább egy órát legyek jelen, mire bólintottam.

Egy óra még nem a világ vége.

....

Jungkook kezét szorongatva ültem az asztalunk mögött és néztem, ahogy a többiek jól érzik magukat. Én kicsit sem éreztem így. Anyám tett róla, hogy felejthetetlen legyen ez a nap, ami eredetileg az ember egyik legjobb napja kell legyen. Ha nem lenne itt Jungkook és Taehyung, már rég egy sarokban sírnék,vagy hazamennék bánatomban.

Ja, nincs is hova menjek.

- Nincs kedved táncolni? - kérdezte Jungkook mire megráztam a fejem, ő pedig sóhajtott egyet. Sajnáltam, hogy el lett rángatva erre a bulira. Inni sem ivott, mivel kocsival van és rám is kell vigyáznia, mert jelen esetben nagyon is törékenyen éreztem magam. Csodálom, hogy még itt van és nem unt meg. - Pedig a kedvenc számom megy. - biggyesztette le alsó ajkát, mire én felvontan a szemöldököm.

- A kedvenc számod az 'Ending Scene' IU-tól. - közöltem vele, mire felnevetett.

- Oké, most lebuktam - válaszolt. - De nem ülhetsz itt szomorúan, amikor itt a menő barátod! - mutatott magára.

Halványan elmosolyodtam.

- O?! Mosolygtál? - mutatott számra, mire én megráztam a fejem. - De mosolyogtál! Most pedig jössz és táncolsz velem!

Jungkook megragadta a kezem és a tömeg felé húzott. Nem próbáltam ellenkezni, hiszen tudtam, hogy Jungkook ellen csakis veszíteni tudnék. Kezeimet nyakába helyezte, majd az övéit a derekamra simította és közelebb húzott magához. Mellkasunk összeért, de ezzel nem törődve kezdett el táncolni én pedig követtem őt.

- Ne légy szomorú - hajolt Jungkook a fülemhez. - Itt vagy az évzáró bulin az osztályoddal. Te vagy a legszebb, a legszebb ruha van rajtad. Legalább emiatt légy egy kicsit vidámabb.

- Nem megy - bújtam hozzá alsó ajkamat beharapva.

- De megy, csak te meg se próbálsz vidám lenni. - válaszolt. - MinJi, ne törődj azzal, amit anyud mondott. Ezzel még nincs minden veszve! Na és, ha kidobott?! Van hova menj!

- Mégis hova? - kérdeztem azonnal, enyhe felháborodással.

- Hozzám. - nézett mélyen a szemembe.

Újra és újra visszajátszottam magamban azt a pillantot, amikor ezt kimondta én pedig még mindig hihetetlennek tartottam. Hozzá? Jól hallottam?

- T-tessék? - kérdeztem.

- Költözz hozzám - ismételte meg még egyszer, mire én alsó ajkamba haraptam. -Tudom, hogy korai, de van más választás? Igazából már gondolkodtam ezen és semmi akadályát nem láttam.

- D-de ez rendben van? - kérdeztem bizonytalanul, mire Jungkook egy hatalmasat bólintott.

Éreztem, ahogyan ismét elfog a sírás, könnyeim pedig szüntelenül potyogni kezdtek. Sosem hittem azt, hogy egyszer valaki ilyet tesz értem. Annyi mindent köszönhetek Jungkooknak.

- Menjünk haza? - kérdezte, mire bólintottam egyet.

Jungkook házába belépve különös érzés fogott el. Otthon éreztem magam, de az eredeti otthonom mégis jobb érzetet adott. Ott volt mindenem, ott voltak a szüleim és mégis csak abban a házban nőttem fel. Nem hiszem el, hogy anyám képes volt ezt tenni velem.

Az emeletről meghallottam Kook karmainak koppanásait, majd pár pillanat után megláttam a kutyát is, aki felém szaladt, majd rám ugrott, aminek köszönhetően a földre estem. Rögtön nyaldosni kezdte arcomat, én pedig nevetve próbáltam eltolni magamtól. Jungkook szintén nevetve húzta le rólam a kutyát és zavarta el a nappaliba.

- Menj el zuhanyozni, attól kicsit jobban leszel - igazította meg a hajamat.

- Kaphatnék ruhát éjszakára?-tettem fel a kérdést, mire Jungkok a szobájába vezetett. Szekrényéből kivett egy fehér felsőt és egy alsót is, majd a kezembe adva beterelt a fürdőbe.

Egy sóhajt hallattam, amikor megéreztem a meleg vízcseppeket bőrőmön. Kissé felrissültem a zuhany alatt, így képes voltam nem anyámra gondolni és arra, hogy miket is mondott nekem. Zuhanyzás után felvettem a Jungkooktól kapott ruhadarobokat és szívesen felvettem volna egy nadrágot is, de tekintve, hogy kint még mindig harminc fok volt és Jungkook felsője a combom közepéig ért, nem aggódtam. Végülis a barátomnál vagyok. Egyszer úgy is látni fog ruha nélkül. Kezeimet kipirult arcomra helyeztem, majd lementem a konyhába, ahol Jungkook épp vacsorát készített.

Isteni illat lengte körbe a konyhát, gyomromat korgásra bírva. Jungkook hátra fordult és kezét szívére helyezte. Deja vu érzésem van.

- Még mindig úgy közlekedsz, mint egy macska - nevetett fel, mire én is ejtettem egy mosolyt. - Csináltam rament

- Jól hangzik - válaszoltam, majd Jungkook mögé léptem és hátulról átöleltem őt. Fejemet hátára hajtottam, karjaimmal pedig szorosan átöleltem derekát. - Köszönöm

- Hogy csináltam vacsorát? - kérdezte.

- Hogy mellettem vagy és nem hagysz magamra. Hogy bízhatok benned. - válaszoltam halkan, mire Jungkook megfordult ölelésemben.

- Ez természetes, MinJi - helyezte mindkét kezét az arcomra. - A barátnőm vagy. Még szép, hogy melletted állok. Semmiképp nem állnék egy olyan ember mellett, aki rosszat akar annak a személynek,akit szeretek.

Hirtelen lefagytam és Jungkook szemeibe néztem. Jól hallottam?

- Jungkook... - suttogtam alig hallhatóan, de nem tudtam befejezni, mert Jungkook hirtelen hajolt ajkaimra.

Heves volt, vad, mégis tetszett. Ajkaim csak úgy falta, én pedig próbáltam leutánozni ajkai mozdulatait. Jungkook bal combomra fogott és derekára helyezte a lábam, így fél lábon álltam. Kezével térdemtől a fenekemig csúsztatta kezét, majd teljesen felemelt, hogy ölében köthessek ki. Jungkook egy pillanatra sem szakította meg csókunk, ha lehet, még annál durvábban falta ajkaimat. Hirtelen elindult valamerre, mire én kissé bepánikolva nyitottam ki szemeimet, így szembe találtam magam a srác behunyt szemeivel. Mintha érezte volna, hogy figyelem, felnyitottam szemeit és mélyen az enyéimbe nézett. Enyhén megharapta alsó ajkam, mire muszáj volt lehunynom a szemem.

Jungkook bizonyára a szobájába hozott hiszen a helységet teljesen Jungkook illat lepte be. Barátom hátrálni kezdett, míg az ágyra nem esett, velem együtt. Csókunk megszakadt és heves légvételeink közepette vesztünk el egymást tekintetében. Jungkook íriszei elsötétültek, majd fordított helyzetünkön, így most ő volt felül. Fölém tornyosulva fogott rá csípőmre, majd lassan felvezette a kezét az arcomra. Hüvelykujjával végig simított nyáltól fénylő alsó ajkamon, mire reszketegen kieresztettem a tüdőmbe rekedt levegőt. Tudtam jól, hogy Jungkook készül valamire, mégsem féltem tőle. Igazán izgató látvány volt, ahogy fölöttem támaszkodott.

Jungkook lehajolt hozzám és egy apró csókott nyomott számra.

- Akarlak - suttogta ajkaimra, minek hallatán hasamban ezer pillangó kelt életre.

- Jungkook - suttogtam én is, de ismét félbeszakított csókjával.

Kezével térdemre fogott és lassan eltolta a másiktól, így sikeresen két lábam közé helyezkedett. Bal kezével belső combomat kezdte el simogatni, amitől apró sóhajok hagyták el számat.

- Szabad? - ujjait a tőle kapott alsó korcába akasztotta, de megállt. - Levehetem, MinJi?

- I-igen - válaszoltam egy nagyot nyelve. - Vedd le rólam, Jungkook

Jungkook többet sem várt, azonnal lehúzta rólam az alsóját, mire én fehér felsőjét jobban lehúztam, hogy takarásban legyek. Rettentően zavarban voltam. Jungkook óvatosan a kezeimre fogott és azokat simogatva tolta el onnan őket. A póló alá nyúlt, ezzel ujjával nőiességemre simítva. Alsó ajkamat beharaptam az érzésre. Még nem éreztem ilyet és az elején kellemetlen volt, ahogy Jungkook simogatta. Idővel megszoktam azt a különös, mégis jo érzést. Jungkook a benyálazta ujjait, majd szemeimbe nézett és ezzel egyidőben megéreztem, ahogy egyik ujját felhelyezi hüvelyembe. Feszítő érzést keltett bennem az ujja, de idővel ezt is megszoktam, így Jungkook bátorkodott a második ujját is az elsőhöz társítani. Hihetetlen érzés volt az, ahogy Jungkook két ujjal igatott engem odalent. Egyik kezemmel a lepedőt markoltam, másikkal pedig Jungkook kezét.

- Ne vegyük le a pólót? - kérdezte, mire rögtön megráztam a fejem, hogy ne. - Akkor felcsúsztathatom?

Bólintottam egyet, mert féltem, hogy ha kinyitom a szám, felnyögnék. Jungkook a póló szélére fogott és lassan felcsúsztatta azt, miközben hasamra csókolt, majd fentebb, amíg a póló engedte. Melleimnél megszorítottan a póló anyagát, hogy ne csússzon fentebb. Hasam görcsbe rándult, amikor Jungkook eltalált G-pontom. Csípőmet akaratlanul is fellöktem.

- Gy-gyorsabban, Jungkook - leheltem erőtlenül, néha fel-felnyögve.

- Ne fogd vissza magad - mondta, miközben gyorsabb tempót vett fel ujjaival.

Idővel levert a víz, hirtelen felgyorsult a szívverésem és szüntelenül futkosott a hideg gerincem mentén a jó érzésre. Csípőm össze-vissza mozgott, Jungkook pedig nem győzte egy helyben tartani. Miközben ujjazott, hüvelykujjával csiklómat kezdte el izgatni, aminek hatására hangosan felnyögtem. Jungkook elmosolyodott, majd egy csókot nyomott a homlokomra. Pár perc után éreztem, ahogy a hasamban lévő görcs oldódni kezd én pedig remegni kezdtem az orgazmus szélén állva. Jungkook erőteljesebben és gyorsabban kezdett el ujjazni, én pedig eszemet elvesztve nyögtem a nevét, ahogy azt kérte.

Miután elélveztem, Jungkook kiengedte ujjait a hüvelyemből és ajkaihoz emelte. Kitágult szemekkel néztem végig, ahogy ujjait ajkai közé dugja és lenyalja őket, miközben végig szemeimbe néz. Nagyot nyeltem a látványra és próbáltam nem jobban elpirulni.

- Ügyes voltál - csókolt meg kevésbé hevesebben. - Elmegyek zuhanyozni.

Aprót bólintottam, de előtte gyorsan beszaladtam a fürdőbe, hogy elrendezzem magam majd visszavettem Jungkook alsóját és bebújtam az ágyba. Taehyungnak küldtem egy üzenetet, hogy már nem vagyok a buliban, szóval ne keressen. Az órára néztem, ami tizenegyet mutatott, Jungkook pedig már fél órája bent volt a fürdőben.

A hátamra fordultam és visszapörgettem mindent, ami ma történt velem. Ma volt az utolsó napom középsulis diákként, anyám megtudta, hogy Jungkook a barátom, majd kidobott otthonról, egy óráig kedvtelenül ültem a buliban, Jungkook elmondta, hogy költözzek hozzá, majd a legvégén megujjazott. Igen, ez egy igazán jó nap volt. Lehunytam a szemeim, hogy megpróbáljak aludni, de ekkor kinyílt a fürdő ajtaja és szemeim elé tárult Jungkook egy szál pólóban és alsóban. Bebújt mellém az ágyba, mire én felé fordultam és szemeibe néztem, amik mint mindig, most is csillogtak.

- Jó volt? - célzott a törtentekre, mire elpirulva bólintottam egyet. - Hogy érzed magad?

Most, hogy belegondolok, sokkal jobban érzem magam.

- Hála neked, jól - borzoltam össze a haját.

- Ennek örülök. - csókolt tenyerembe, majd az arcára helyezte azt.

Csendben feküdtünk egymással szemben. Jungkook behunyt szemekkel a kezemet fogva, míg én őt figyeltem.

- Jungkook - törten meg a csendet. - Amit ma mondtál - kezdtem bele bizonytalanul. - Szóval...szeretsz engem?

- Nem úgy akartam elmondani, de igen. - nyitotta ki szemeit. - Szeretlek és még most sem tudom felfogni, hogy ennyi idő után beléd szerettem.

- É-én is - válaszoltam halkan. - Én is szeretlek

Jungkook elmosolyodott, majd orromra puszilt. Fejemre simítva húztott magához közelebb. Jungkook apró puszikat hintett homlokomra, ami teljesen lenyugtatott, így lassan az álmosság győzött és elaludtam a barátom karjaiban.