Az az egy hét olyan hamar eltelt, hogy észre sem vettem. A napok csak elhaladtak mellettem, Jungkookkal pedig közelebb kerültünk egymáshoz. Sok mindent megtudtunk egymásról, a múltunkról és a terveinkről. Jungkook mesélt a gyerekkori csínytevéseiről, míg én ölében összekuporodva, fejemet vállára hajtva hallgattam számomra nyugtató hatású hangját.

A mai nap sem telt másképp. Jungkook minden nap hamarabb ébredt fel, mint én, de ma kivételesen én csodálhattam békésen alvó lényét. Szinte elvesztem a csodás látványban. Pillái meg-megrebbentek az éppen átélt álma miatt. Szépen ívelt, húsos ajkai enyhén elnyíltak egymástól, ahogyan száján keresztül vette az éltető oxigént, ami miatt ajkai kissé kiszáradtak. Fekete tincsei szemeire hullottak, én pedig késztetést éreztem arra, hogy eligazítsam őket az útból. Kezemet óvatosan megemeltem és Jungkook arca felé irányítottam. Ahogy eltűrtem azt a rakoncátlan tincset, szemeim lesiklottak a srác hátára. Az éjjel túl meleg volt, így póló nélkül feküdt be mellém aludni. Így ma reggel semmi sem fedte izmos hátát. A takaró, derekát ölelte körbe, kezei pedig a párnája alatt helyezkedtek, én pedig nem voltam rest megfigyelni megfeszült izmait bal karján, amin pár tetoválás díszelgett. A hátát nem fedte egy tetoválás sem, amiért nagyon is örültem, hiszen enyhén nap barnított bőre túl szép volt ahhoz, hogy tetoválás borítsa azt, ezért is csalogatta oda a tekintetem.

Egy röpke pillanat alatt helyeztem tenyerem Jungkook lapockájára, majd kezemet lefelé csúsztattam, egészen addig, ameddig a takaró engedte. Majd kezemet vissza csúsztattam lapockájára és ezt megismételtem jó néhanyszor, ezzel is hátát simogatva. Jungkook nem ébredt fel simogatásomra, amit nem is igazán bántam, hiszen még hajnal volt. Úgy döntöttem, hogy visszahajtom fejem puha párnáimra, majd Jungkookhoz bújva lehunytam a szemeim.

......

- Ébresztő, szépségem - duruzsolta Jungkook a fülembe, amitől jól esően megborzongtam. - Már dél is elmúlt, álomszuszék.

Hátamra fordultam és ráérősen kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaim. Elégedetten felnyögtem a kellemes bizsergésre, amit nyújtózkodásom keltett izmaimban. Végre szemeimet is kinyitottam, tekintetem pedig azonnal Jungkookéval találkozott. Szerelmesen elmosolyodtam a látványon, hiszen Jungkook haja még teljesen borzos volt és szemei azt árulkodták, hogy ő is nem rég ébredt fel.

Kezeimet magasba emeltem, mint egy gyermek. Jungkook vette a célzást és lehajolt hozzám, hogy karjaimmal átölelhessem nyakát, egy jó szoros ölelésbe invitálva őt.

- Olyan jól aludtam - dünnyögtem nyaka börére, mire ő eltolt magától és mosolyogva szemeimbe nézett. - Mi az?

- Semmi - mosolyogtt továbbra is. - Csak azon gondolkozom, hogy hogyan lehetsz ilyen gyönyörű ébredés után is.

Hasamba pillangók repdestek, míg szívem heves dobogással próbált jelezni, hogy Jungkook kijelentése miatt még jobban beleszerettem. Arcom lángolt, de nem törődtem vele, hiszen Jungkook mandula vágású szemei most szebbek voltak, mint máskor. Lassan felültem és Jungkook ajkaira hajoltam, hogy egy csókba hívjam barátom édes párnácskáit. Jungkook nem habozott, azonnal viszonozta csókomat, nyelvével elmélyítve azt.

- Csináltam reggelit - távolodott el tőlem, a hasam pedig ezt a pillanatott választotta, hogy oltári hangosat korogjon. Jungkook felnevetett, majd kezemet megfogva levezetett a konyhába, ahol leültetett egy székre és elém tolta a tányért.

Szinte lecsaptam a kajára, aminek illata olyannyira jó érzés keltett bennem, hogy végre azt éreztem, otthon vagyok. Nem értettem, hogy máskor miért nem éreztem ezt. Amikor Jungkook velem van, az érzéseim mindig felerősödnek iránta és olyankor csakis ő létezik számomra.

A késő reggelit csak úgy tömtem a számba, míg Jungkook csak rosszallóan ingatta fejét és azt mondogatta, hogy lassabban kéne egyek. Teli szájjal köszöntem meg neki, hogy a mai nap is csinált reggelit, majd köszönetképpen elmosogattam.

A délután folyamán bekuckóztam Jungkookkal a szobámba és Bosszúállók maratont tartottunk, de nem tartott sokáig, hiszen egy elég ismerős kocsi motorjára figyeltem fel.

- Ugye nem? - pillantottam ijedten Jungkookra, aki értetlenül figyelt engem, de én mit sem törődve pillantásaival, felugrottam az ágyból és a lépcsőig futottam.

- MinJi! Megjöttünk! - anyám hangja csak úgy belehasított az eddig kellemesnek ható csendbe, mire a gyomrom liftetni kezdett. - MinJi!

Amilyen gyorsan csak tudtam, a szobámig sprinteltem, majd kétségbeesve kiráncigáltam Jungkookot az ágyból és fejemet kapkodtam egy búvóhelyet keresve. Tekintetem megakadt a szekrényemen, mire Jungkookra néztem, aki még mindig értetlen fejet vágott.

- A szüleim - mutattam az ajtó irányába. - Mássz be ide! - nyitottam ki a szekrény ajtaját és tuszkoltam be szegény srácot.

- De...

- Maradj csendben! - helyeztem mutató ujjamat a számra, majd bezártam a szekrényem ajtaját.

Annyi szerencsénk volt, hogy Jungkook két nappal ezelőtt elvitte a kocsiját, így a szüleim nem vehették észre azt, hogy valaki a házban van.

- MinJi! - a hangra felkaptam a fejem és hirtelen az ágyra ugrottam, majd beindítottam a filmet. - Megjöttünk! - nyitott be anyám a szobámba, mire én mosolyogva köszöntöttem őt.

Aztán apám is megjelent, így teljesen pánikba estem, de próbáltam nem kimutatni és nem a szekrényre pillantani minden másodpercben. Szerencsére anyám kiment, azzal az okkal, hogy fáradt és pihenni szeretne, apám pedig még pár pillanatig bent maradt, gyanúsan a szekrény felé nézegetve.

Megkönnyebbült sóhajt hallattam, amikor apám is kiment a szobámból, majd a szekrényhez léptem, hogy kiengedjem Jungkookot.

- Jézusom - ültem le elképedve az ágyamra, amit Jungkook is követett. - Soha többet! - túrtam hajamba és téptem meg hajszálaim.

- Nem vettek észre, szóval nyugodj meg. - simított kezemre, hogy összkulcsolja ujjainkat.

- Most az egyszer nagyon féltem - pillantottam Jungkookra, aki halkan felnevetett.

- A szekrényedbe bújtattál - nevetett továbbra is. - Micsoda rossz kislány.

Jungkook az ajkaimra hajolt, hogy egy igazán érzéki csókcsatában részesítsen. Nem terveztük hosszúra, hiszen nem lehetett tudni, hogy anyám mikor gondolja meg magát és inkább jön be hozzám ahelyett, hogy pihenjen.

Nem mertem tovább rejtegetni Jungkookot, ezért úgy beszéltük meg, hogy haza megy és holnap találkozunk. Nem volt nehéz kijuttatni őt a házból, hiszen mindkét szülőm elvonult, ezzel kissé megnyugtatva.

....

Az este folyamán megnéztem a filmből a maradék húsz percet, majd lezuhanyoztam és ágyba bújtam, de nem gondoltam volna hogy apa úgy dönt, hogy bejön a szobámba. Törökülésbe helyezkedtem az ágyamon és apa felé fordultam, aki - mint mindig- most is körbenézett a szobámban.

- Minden rendben volt, míg nem voltunk itthon? - kérdezte, mire én bólintotam egy nagyot. - Akkor jó, igazából csak ennyiért jöttem be. - állt fel lassan. - Ja és máskor ne rejtegesd a barátod a szekrényedben.

Az állam a földet súrolta döbbenetemben. Nem hittem el, hogy apa ezt mondta, ezért rá kellett kérdezzek.

- Máskor mutasd be legalább nekem, ha anyádnak nem is - pillantott rám, mire én csak szótlanul bólintottam.

- Hogyan jöttél rá? - kérdeztem tőle még mindig döbbenten.

- Ugyan, kislányom - legyintett mosolyogva. - Annó én is sokszor bújtam el az anyád szekrényébe. Na és ott volt a barátod cipője az ajtó mellett, csak anyád nem vette észre.

Ezzel apám kilépett a szobámból, én pedig a felhomályban meredtem magam elé és emésztettem az imént hallottakat.