Szorosan Jungkookhoz bújva néztem éppen a kedvenc sorozatom utolsó részét. Nagy nehezen rávettem Jungkookot, hogy megnézze velem, ám azt megjegyezte, hogy cserébe meg kell nézzek vele egy horrort. Nem igazán volt ínyemre, de legalább rávettem, hogy megnézze velem a sorozat befejező részét. A sorozat két olyan emberről szólt, akik ugyanazt a belesetet élték át és évekkel később újra találkoztak. A sorozat egyszerűen egy rohadtul érzelgős és síratós sorozat, hiszen a benne szereplő srác állítólag meg fog halni, de reménykedem, hogy nem úgy lesz.

Rendesen beszartam, amikor a srác elvesztette az eszméletét, én pedig azt hittem, hogy meghalt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy Jungkook vállába fúrtam a fejem és elkezdtem bőgni. Jungkook felnevetett és közölte velem, hogy még nincs vége a résznek, szóval nézzem csak tovább, hátha lesz valami érdekes. De nem sok reményt fűztem hozzá, amikor múlt időben beszéltek a srácról, így most hangosan sírni kezdtem, hiszen a fiú annyira belopta magát a szívembe már az első résztől kezdve, hogy nem tudtam nem sírva nézni a sorozatot.

- Úristen!- kiáltottam fel, amikor megláttam a srácot és rendesen vert a szívem meglepődésemnek köszönhetően, mivel nem gondoltam volna azt, hogy él. - Úristen, Jungoo, nézd! - csapkodtam meg vállát, míg kezemmel a képernyőre mutattam.

- Minek neveztél? - kérdezett vissza, mire én leintettem, hogy maradjon csendben.

Örömömben elkezdtem a kanapén ülve ugrálni, miután pedig vége lett, egy nagyot szipogva vettem kapcsoltam ki a tv-t, majd visszaültem Jungkook mellé.

- Szóval, minek is neveztél? - ült hozzám közelebb, mire én értetlenül pillantottam rá. - Jungoo? - célzott az imént, általam kiejtett beceneven.

- I-igen - haraptam be alsó ajkamat, szerényen megválaszolva kérdését. - Illik hozzád

Jungkook elmosolyodott, majd egy puszit nyomott az orromra, az orrom és szám közé, legutolsó sorban pedig a számra is nyomott egy cuppanósat. Elpirulva tűrtem, ahogy az arcomat kezdte el puszilgatni, egész a homlokomtól a nyakamig. Jungkook konkrétan a nyakamat falta, míg én apró sóhajokkal fogadtam puha ajkának érintéseit. Jungkook kis idő múlva elhúzódott tőlem, majd szemeimbe nézve tartotta fogva tekintetem. Még most sem hiszem el, hogy ilyen rövid idő alatt megkedveltem ezt a srácot, főleg azt nem, hogy ő is engem.

Jungkook csokoládé barna szemei csillogtak a felhomályban, mire én rendesen zavarba jöttem.

- Azt hiszem, jobb lenne, ha elmennénk aludni - szólaltam meg, miután kissé elhúzódtam Jungkooktól.

- Szerintem is azt kéne - mosolygott szélesen, engem még jobban zavarba hozva. - Aludhatok veled?

- V-velem? - kérdeztem félénken. - Nem túl korai?

- Miért lenne az? - biccentette oldalra a fejét. - Csak aludnánk

- R-rendben - pattantam fel a kanapéról, majd felszaladtam a szobámba, hogy megnézzem, minden a helyén van-e.

Hallottam, ahogy Jungkook ráérős léptekkel halad felfelé, majd megáll az ajtómnál, az ajtó félfának támasztva magát. Egy pillanatra körülnézett, majd tekintete megtalált engem is.

-Tetszik a szobád, olyan te vagy - lépett beljebb, mire én mosolygva lehuppantam az ágyamra és én is körbenéztem a szobámban.

Igen, most már értem, mire értette Jungkook, hogy a szobám olyan, mint én. Halvány lila falak, könyvekkel tele polc és poszterek a falon. A szobám bal oldalán pedig a francia ágyam, GOT7 ágyneművel, na és a padlótól plafonig érő ablak, ami a hátsó kertre ad rálátást.

- Jó sok könyved van - lépett oda a könyves polchoz, mire mosolyogva figyeltem érdeklődő aeckifejezését, ahogy a könyveket szemlélte.

Míg Jungkook az egyik könyvet lapozgatta, addig én hoztam még egy párnát a barátomnak. Még mindig zavarban voltam és, ahogy belegondoltam abba, hogy Jungkookkal fogok egy ágyban aludni, még jobban zavarba jöttem, ezért amint befejeztem mindent gyorsan elmentem zuhanyozni, hogy addig is lehiggadjak.

Zuhanyzás után úgy hittem, Jungkook aludni fog, hiszen majdnem fél órán át áztattam magam, de meglepetésemre Jungkook az ágyban feküdt és az egyik kedvenc könyvemet olvasta. Elmosolyodva léptem az ágyhoz és bújtam be a takaró alá, majd egy kissé Jungkookhoz bújtam, hogy lássam melyik oldalon jár. Meglepetten fogadtam, hogy fél óra alatt már húsz oldalt elolvasott.

- Tetszik ez a könyv - csukta be Jungkook a könyvet, majd helyezte azt az éjjeli szekrényre.

- De hiszen romnatikus - mosolyodtam el halványan, mire Jungkook megvonta a vállát.

- De nem a nyáltól csöpőgős - válaszolt, mire én megvilágosodott fejjel bólintottam egyet, majd elhúzódtam tőle és befeküdtem a puha párnáim közé. - Nem harapok - célzott nevetve arra, hogy eléggé messze feküdtem tőle.

Ajkamat harapdálva pillantottam le a kezemre, amivel a takaró szélét piszkáltam.

- Tudom, de még nem aludtam egy fiúval sem Taehyungon kívül - motyogtam zavartan.

- Nyugi, ígérem nem fogok hozzád érni, amikor aludni fogsz - válaszolt Jungkook megbízható hangon, mire én bólintottam egyet.

Aprót nyeltem, amikor Jungkook halványan mosolyogva hátat fordított nekem, én pedig rendesen rosszul éreztem magam, amiért ilyen visszahúzódó lettem. Szemeimet lehunytam, hogy én is elaludjak, hiszen már jóval tizenegy óra is elmúlt, de hiába próbálkoztam, Jungkook illata olyan nyugtató volt számomra és így, hogy nincs teljesen a közelemben, kényelmetlenül éreztem magam. Hiányzott a férfi közelsége, így lassan rá néztem, de csak testének körvonalát láttam. Félve közelebb bújtam hozzá és kezemmel átöleltem derekát, mire pár másodperc után Jungkook felém fordult és magához húzott, bal kezével fejemet fogva, amit mellkasába fúrtam és teljesen átöleltem a derekát. Lábainkat összekulcsoltuk és így sokkal kényelmesebb volt mindkettőnknek.

Egy megkönnyebbült sóhajt hallatva szívtam be illatának csodás aromáját, így lehunytam a szemeim, majd csak hallgattam szívének nyugodt dobbanásait és egyenletes szuszogását, míg el nem nyomott az álom.

◇◇◇

Másnap reggel apró puszikra ébredtem, amik arcom bal oldalát belepték. Rögtön tudtam, hogy Jungkook ébresztget, ezért mosolyogva fogadtam tovább a puszikat, amik idővel csókokká váltak. Jungkook puha és kissé nedves ajkai libabőröket csaltak elő és jólesően megborzongtam az érzéstől, ahogy nyakamat csókolgatta. Aprót sóhajtottam, amikor eltalált egy olyan pontot, amiről eddig fogalmam sem volt, hogy ilyen hatással lesz rám. Jungkook a nyakamhoz dörgölte orrát és beszippantotta bőröm illatát. Egy elcsépelt romantikus filmben éreztem magam és meglepve fogadtam, hogy nem pirultam el.

- Ébredj, kislány - búgta azon a karcos hangján, amitől olyannyira oda voltam, hogy ismét libabőrös lettem. - Csináltam reggelit és nem szeretném, hogy kihűljön

Szélesen elmosolyodtam, miután meghallottam, hogy reggelit készített. Annyira szerencsés vagyok, hogy egy ilyen fiút tudhatok a barátomnak. Egyszerűen imádnivaló, törődő, gyengéd és néha pimasz, na meg túlbuzgó és ezeknek a keveréke egy álompasit kreál, ami ebben az esetben Jungkook, nem beszélve a kinézetéről. A hibátlan és tiszta bőréről, hófehér fogairól, ápolt és halvány rózsaszín ajkairól, pisze orráról, a két sötét barna, gomb szemeiről, amik a leges legcsodálatosabbak és persze nem csak puhának tűnő, de annak is érezhető hajáról. Fekete, selymes tincsei olyan érzetet keltenek, mintha egy puha vattacukorba nyúlnék és ez egy túlságosan visszafogott véleményem. Jungkook kívül-belül gyönyörű, akár tetkóval a bőrén, akár anélkül. Nem értettem egyes embereket, amiért kinézet alapján ítélkeztek, nem ismerve az illető személyiségét, tulajdonságait.

Itt van Jungkook, akinek erős izmokkal van felépítve a teste, tetkói beterítik szinte mindkét karját és lábát, mégsem egy huligán, vagy bajkeverő, illetve börtöntöltelék, hanem egy csupaszív srác, aki mindent megérdemelne ezen a Világon. Én pedig gondolataimban elmerülve csak most jöttem rá arra, hogy teljesen beleszerettem ebbe a tetovált srácba és nem is szeretnék kiszeretni ebből az imádnivaló férfiból.

- MinJi? - Jungkook hangja zökkentett ki gondolataimból, mire lassan felnyitottam pilláim és szembetaláltam magam a sötétbarna íriszeivel, amik kíváncsian fürkésztek engem. - Ébren vagy?

Hallan hümmögtem egyet, majd karjaimmal átöleltem Jungkook nyakát és magamra húztam őt, hogy lábaimmal is átölelhessem őt.

- Ezt megtudnám szokni - szólalt meg kissé felkuncogva, majd fejét a nyakamba fúrta.

- Köszönöm, hogy itt vagy velem és, hogy vagy nekem - motyogtam érzelgősen. Reggelente mindig is érzelgős vagyok, de még sosem engedtem el az érzéseimet ilyen módon.

- Ezt a reggeli miatt kapom? - nevetett fel, mire én is eleresztettem egy mosolyt.

- Azért is - toltam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Szemei az enyémeket figyelték és merem azt állítani, hogy kissé kancsal is volt, hogy megpróbált mindkét szemembe nézni. - Cuki vagy, Jungoo - pusziltam meg orra hegyét.

- Tetszik ez a becenév - mosolyodott el édesen, mire a szívem kihagyott egy-két ütemet. - Mondd még egyszer

- Jungoo

- Még egyszer - suttogta, miközben homlokát az enyémnek döntötte.

- Jungoo - suttogtam én is, majd kezeimet óvatosan az arcára helyeztem. - Csak az enyém.

- Te meg az enyém - nyomott egy csókot az ajkaimra.

Csak az enyém és senki másé. Igen, azt hiszem ez hiányzott eddig az életemből.