Lassan már három hét is el telt, plusz még az az egy még azelőtt, így ez az jelenti, hogy már letelt egy hónap. Jungkook egy hónapot kért tőlem, hogy elérje, hogy megkedveljem, ami igazából már a találkozásunk első napján sikerült. Ám most úgy érzem, hogy egy hónap találkozgatás, csókolózás és hosszú beszélgetések után a Jungkook iránti érzéseim felerősödtek. Ugyan két napja nem láttuk egymást, hiszen végre befejeződtek a felújítások a tetováló szalonban és emiatt is volt annyi szabad ideje az elmúlt egy hónapban. Mivel újra dolgozik, nem igazán van ideje velem találkozni, csak pár SMS váltásra. Nagy meglepetésemre az utolsó találkozásunkon egy a házához járó pótkulcsot nyomott a kezembe, mire én azt hittem, hogy elsírom magam. Kiderült, hogy bennem bízik ebben az időben a legjobban, ezért rám bízta Kookot.

Anyám az utóbbi időben többet vitázott velem és kötött bele a dolgaimba, amik ezelőtt nem igazán érdekelték. Apámtól többször is megkaptam, hogy hallgassam végig anyámat, aztán legyek csendben, hiszen azzal mindannyian jól járunk. Ezért cserébe minden nap elenged suli után Taevel illetve Jungkookkal lógni. Ma sem volt másképp, a különbség az volt, hogy Jungkook kutyájával lógtam el a napot. Ha már Jungkook megkérte, hogy vigyázzak rá, éltem a lehetőséggel és inkább kivittem kicsit levegőzni és mozogni, hiszen szép idő van. Már két hete június van, ezért az idő is felmelegedett, szinte perzselt a nap, de a sűrű lombú fák alatt nem volt vészes. A szél is fújdogált, ami kellemesen hatott felmelegedett bőrömnek.

Épp abba a parkba hoztam el Kookot, ahol legutóbb is voltunk. Jungkook kutyája a lábamnál feküdt és bámészkodott, amit idővel alvásra váltott át. Kellemes csend honolt a parkban, hiszen még csak három múlt, túl melegnek bizonyult az idő, ezért sem láttam még gyerekeket a parkban játszani. Pár idősebb sulis sétált el előttünk, amire Kook is felemelte a fejét és kíváncsian figyelte őket illetve azt a néhány galambot, amiket elég gyanúsan méregetett. Óvatosan nyakörvére fogtam, hogy visszatartsam őt, hiszen jól tudtam, hogy ha nem állítanám meg, már rég elszökne előlem, aztán estig fogócskáznánk.

Percek múltán a galambok elrepültek, ami nagy örömömre szolgált. Eközben Kook hirtelen felállt és farkát csóválva pillantott a messzi távolba. Én is abba az irányba pillantottam, ahol egy férfi alakja rajzolódott ki. Kook ugatni kezdett, mire próbáltam lecsitítani, ám hiába. A férfi közeledett és csak akkor vettem észre, hogy ő is kutyát sétáltat, méghozzá ugyanolyan fajta kutyával volt, mint amilyen Kook is.

- Szevasz, Kook - lépett az ismeretlen srác a kutyához és simogatta meg fejét.

- Ismered? - pillantottam a szőke srácra, aki hunyorítva és ezer wattos mosollyal figyelt engem.

- Ne mondd, hogy Jungkook bébiszittert hívott a kutyájának - nevetett hitetlenül, majd kutyája pórázát eloldva hajolt vissza Kookhoz, hogy az ő pórázát is kioldja, mire én felkiáltva futottam volna Kook után, hiszen már rég elfutott az előttünk elterülő fűre az ismeretlen srác kutyájával. - Nyugi, csak játszanak

- Már elnézést, de ki is vagy, hogy engedély nélkül tevékenykedj? - fontam össze karjaimat, mire a szőke védekezően felemelte a karjait.

- Elnézést - nevetett, mire kedvem támadt behúzni neki egyet, annyit mosolygott. - Park JiMin vagyok - nyújtotta kezét, mire én vonakodva, de kezet ráztam vele.

- Park MinJi - mutatkoztam be én is, mire a JiMin nevezetű srác újra elmosolyodott, majd leült a padra, megpaskolva a maga mellett lévő helyet.

- Akkor te vagy az MinJi, akiről Jungkook szokott áradozni - mutatott rám lazán, mire próbáltam visszafogni magam és nem elpirulni.

- Szóval azért ismerted Kookot és engedted őt szabadon - hagytam figyelme kívül kijelentését és pillantottam a két kutyára, akik nagyban egymással kergetőztek.

- Igen, tudod Kook és Mia testvérek - biccentett a két kutya felé, mire megvilágosult fejjel bólogatni kezdtem. - Amikor Jungkook befejezte az egyetemet és beköltözött az elhunyt nagyapja házába, eléggé egyedül volt és magányosnak érezte magát. Ezért is vittem el egy kedves ismerősömhöz, akinek akkoriban a kutyája vemhes volt. Szóval úgy egyeztünk meg, hogy miután meglesznek a kölykök, elhozzunk egyet-egyet, hiszen nekem sem volt társaságom.

- Értem - bólogattam mosolyogva. JiMin is épp olyan csacsogós, mint Jungkook.

- Tudod egy kutya eléggé vonza a csajokat, pláne egy kölyök kutya - nevetett JiMin újból, mire kíváncsian felé fordultam. A nap fénye miatt JiMin kezén egy pont fényleni kezdett, ezért tekintetem levezettem kezére, így észrevehettem az ujján fénylő gyűrűt. Bizonyára JiMin is észrevette, hogy a gyűrűjét figyelem, mivel ujjával játszadozni kezdett vele. - Ha nem lenne Mia, feleségem se lenne olyan egyhamar

- Szóval a kutyádnak köszönhetően ismertél meg valakit, akit el is vettél? - kérdeztem rá, csak hogy biztos legyek.

- Hm - bólintott fülig érő mosollyal. - Már három éve boldog házasságban élek, nemsokára bővül a család

- Apa leszel? - tátottam el szám, hiszen el nem tudtam képzelni, hogy egy ilyen fiatal srác már nős és lassan apa legyen. Bár fogalmam sincs, hogy hány éves lehet, de az arcát elnézve nem lehet harminc éves. Ráncai sincsenek, csupán a szemei tűnnek el, amikor mosolyog, amit szerintem eléggé aranyos. Jungkooknak ráncok keletkeznek szemei körül, amikor nevet, ami még aranyosabb számomra.

- Bizony - húzta ki magát büszkén, amit megmosolyogtam. - Egy kislány apukája

- Gratulálok - vigyorogtam rá, ezzel egyidőben pedig megszólalt a telefonom is.

Jimintől bocsánatot kérve, kezembe vettem a telefonom, mosolyom pedig még szélesebb lett, amint megláttam a kijelzőn lévő nevet.

- Szia, Jungkook - próbáltam nem túl boldognak látszani, de szinte képtelen voltam, hiszen Jungkook teljesen elvarázsolt még telefonon keresztül is.

- Na szia - köszönt ő is, hangján pedig hallani lehetett, hogy mosolyog. - Most lett vége a műszakomnak, van kedved velem tölteni a napot?

- Természetesen - válaszoltam rögtön. - Igazából most itt ülök a parkban és Kookot nézem, ahogy Miaval játszik

- Miaval? Találkoztál JiMinnel? - lepődött meg, ami tisztán kivehető volt a hangjából.

- Szép napot, főnök - szólalt meg JiMin mellőlem, mire meglepetten pillantottam rá. Valahol mélyen számítottam arra, hogy Jungkooknak dolgozik, hiszen nyakán ott díszelgett a tetoválás. Nem mintha ezzel megtudtam volna mondani, hogy hol is dolgozik, de azért lehetett sejteni.

- Szabadnapot adok, erre a csajommal lógsz? - kérdezte Jungkook, miután kihangosítottam a készüléket.

- Hát most figyelj, aki megteheti - nevetett JiMin szórakozottan, mire én fejemet ingattam játékos vitájukon.

Percekkel később Jungkook megjelent köreinkben és meglepő módon egy apró csókkal fogadott. Nem rég még a csajának nevezett, amitől szintén meglepődtem, hiszen még nem tisztáztuk a közöttünk lévő dolgokat, így ez a köszöntő csók is kissé szokatlan volt, de nagyon jól esett.

JiMin arra utalva, hogy Mia elfáradt, otthagyott minket kettesben. Kook is már lihegve terült el előttünk, míg Jungkook és én a mai napról kezdtünk el beszélgetni. Ő elmesélte, hogy hány vendége volt összesen és milyen fárasztó munkája van, amit annyira imád. Én elmeséltem neki, hogy ma két dolgozatot
is megírtam és még mindig utálom a biosz tanárom csakis azért, mert mindig engem vesz észre, ha egy pillanatra is Taehyungra nézek.

Percekkel később már csendben ültünk egymás mellett. Fejem Jungkook vállára volt hajtva, úgy szemléltem az előttünk elterülő kisebb helyet, amin virágok pompáztak. A felettünk elterülő fa lombjai halkan susogtak, ahogy a levelek közé fújt a szél, madarak csiripeltek a távolban, szinte kihalt volt a park, mégis tele volt élettel. Jungkook mellett ülve, bódító illatát és teste melegét érezve sokkal nyugodtabb lettem.

Nem gondoltam a szüleimre, nem gondoltam a sulira és a temérdek dolgozatra, ami még engem várt az elkövetkező egy hónapban. Tulajdonképpen semmire sem gondoltam, csak úgy voltam és élveztem Jungkook társaságát.

- Kellemes - törte meg Jungkook a hosszan tartó csendet.

- Hm? - támasztottam meg állam a vállán és figyeltem arcát, ami ma fényesebb volt, mint ezelőtt. Órákig bámulnám arcát, annak makulátlan bőrét, pisze orrát, nagy és kerek szemeit, amik éjfekete íriszekkel csillogtak és halvány rózsaszín, telt ajkait. Sokszor azon töprengtem, hogy szájfényt használ, amiért ajkai mindig csillognak és puhák vagy eleve ilyenek.

- Kellemes itt ülni - szólalt meg ismét. Rekedtes, mély orgánumú, mégis egy kissé magas, kisfiús hangja hallatán megborzongtam. Sosem tudtam elhinni, hogy egy srác hangja fog egyszer az őrületbe ketgetni, teljesen jó szándékból. - Itt lenni veled, fogni a kezed és hallgatni a lélegzeted. Nézni, ahogy aprókat pislogsz és néha-néha elmosolyodsz. Érezni hajad illatát és tested közelségét. Amikor a szemeidbe nézek... - fordította felém a fejét. Állam még mindig a vállán támasztottam, nem mozdultam. Szemei enyémek között cikáztak, ismeretlenül csillogva. - ...olyankor kiesik számomra az idő és csak te létezel számomra. - suttogta egyre halkabban, ahogy mondata végéhez ért.

- Jungkook....

- Shh - döntötte homlokát az enyémnek, ezzel félbeszakítva. - Ne mondj semmit

Éreztem, ahogy a bennem kavargó érzelmek lassan könnyek formájában fognak megmutatkozni. Soha senki nem mondott nekem még ilyen szépet. Nem mintha lett volna olyan, aki mondott volna.

- Kedvellek téged, MinJi - szorított rá kezemre, amit az övével zárt közre már hosszú percek óta. - Kedvellek és azt szeretném, hogy velem legyél még nagyon hosszú ideig

Lassan felnyitottam az idővel lehunyt szemeim és meglepetten pillantottam Jungkook hatalmas szemeibe, amikkel engem vizslatott kissé zavartan.

- Én is kedvellek, Jungkook - suttogtam alig hallhatóan. Jungkook elmosolyodott, majd szinte egyszerre hajoltunk egymás ajkaira. Csak egy hosszabb puszi volt, de annál bensőségesebb. - El sem hiszed, hogy mennyire

Jungkook halkan felnevetett, majd arcomat cirógatva hajolt ajkaimra újból, ezentúl egy hosszú és hevesebb csókba invitálva, amit hülye lettem volna nem viszonozni.

———————————
Túl gyors?
Sajnálom🥺

Mivel a másik könyvemet kicsit elhanyagoltam, úgy döntöttem, hogy két hetente fogom hozni a részeket, de ha egy adott nap megáld az ihlet, akkor azonnal megírom és publikálni fogom^^
Találkozunk a következő
részben!

Sziasztok!♥️