Óráknak tűnt az a pár másodperc, ahogy Jungkook íriszeiben elveszve lebegtem a sötétségben, amit szemeinek színe is tükrözött. Pilláim megrebbentek, ajkaim elnyíltak egymástól és egy pillanatra azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan is lehetnek ennek a srácnak ilyen gyönyőrű szemei. Remegő pillákkal vezettem tekintetem kezeinkre, ugyanis Jungkook lassan ujjaival az enyémet zárta közre és addig forgatta kezét, míg ujjaink össze nem fonódtak.

Nyelvemmel benedvesítettem a már jóval kiszáradt ajkaim, majd ismét Jungkookra néztem, aki már az ölében pihentette összekulcsolt kezeink.

- Ha nem bánod - simított végig kezemen a hüvelykujjával. - Így kényelmesebb, gondolom

Aprót szorítottam Jungkook kezén, ezzel is jelezve, hogy nincs ellenemre ez a gesztus. Hiába próbáltam egy szót is kiejteni, egy hang sem szakadt fel torkomból, így inkább mosolyogva fordultam vissza a vászon felé, hogy tovább nézzem a már jóval a végén járó filmet.

◇◇◇

Nem is tudom. Őszintén meglepett, ahogy Jungkook az utcán is kezemet szorongatta, el nem engedve azt már lassan fél órája. A film után céltalan sétálgattunk az utcákban, mire Jungkook hirtelen megtorpan és felém fordult.

- Mi lenne, ha beülnénk egy kávéra? - kérdezte nagy mosollyal az arcán, de sajnos le kellett hervasszam azt onnan, hiszen nekem jobb ötletem támadt.

- Mi lenne, ha inkább elmennénk hozzád és mesélnél magadról - osztottam meg vele a számomra nagyon jó ötletet. Egy hete ismerem, de még most sem tudok róla olyan sok információt. Mivel én már ezen túlestem, most rajta lenne a sor.

- Hm, rendben -mosolygott továbbra is, majd sietősre véve a lépteit, húzni kezdett abba az utcába, ahol ő lakott. - Amúgy is hiányzol Kooknak

- Tényleg? - fordulok felé döbbenten, mégis kíváncsi tekintettel. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan imádnivaló kutya fog engem hiányolni.

- Ja - válaszolt lazán, miközben betért egy utcába. - Azt vettem észre, hogy mindig az ajtó előtt fekszik és azt figyeli. Eddig nem csinált ilyet senkivel sem, szóval örülök, hogy ezt te váltottad ki belőle

Meglepetten fogadtam Jungkook mondandóját, majd elmosolyodtam, hiszen túlságosan is a nehezemre esik nem mosolyogni a közelében. Alig pár percet sétáltunk, már lassan észre lehetett venni Jungkook házát. Azt vettem észre, hogy közel lakik a belvároshoz, ám mégdem annyira zajos a környék, mondhatni kertvárosi látszatja van, mint amik az Amerikai filmekben vannak. Jungkook a bejárati ajtó előtt még egyszer rám nézett és elmondta, hogy sok sikert kíván, amit nem igazán értettem. Miután kinyitotta az ajtót, szinte azonnal fejen csapott a felismerés, hiszen amint kinyílt a falap, hangos ugatásra és mancsok dobogásaira lettem figyelmes, majd ismét a földön kötöttem ki. Nevetve nyögtem fel fájdalmasan, hiszen nem annyira volt kellemes a betonnal való találkozásom és Kook sem volt pehelykönnyű.

- Sosem ért a szép szóból - csóválta a fejét Jungkook, miután leszedte rólam a kutyáját. - Egyszer tényleg megemlegeti

- Ne bántsd - mosolyogtam, miközben megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy felálljak a földről. - Csak játékos, én pedig szeretem a játékos kutyákat

- Akkor lehet róla szó, hogy te vidd el sétálni? - nevetett fel Jungkook, miközben átléptük a bejárat küszöbét. - Ha mókust lát, ha galambot, nem számít hol vagyunk, simán elhúz magával. Volt már olyan is, hogy hasra estem, azóta is megvan a seb, nézd - húzta fel pólója alját, mire szemeim elé tárult a kidolgozott hasfala, rajta az élesen kirajzolódó kockákkal. Kitágult szemekkel kaptam el tekintetem és köszörültem meg a torkom, mire ő csak felnevetett és leeresztette a pólóját. - Bocsánat

- Semmi gond - nevettem fel kínosan. - Egyébként jó nagy seb, nem fájt? - kérdeztem tőle, hiszen egy pillanatig láttam azt a három centis heget a hasán. Gondolom, nem volt kellemes.

- Őszintén? - húzta fel szemöldökét. - Majdnem meghaltam, egy tetkó varratása se volt ennyire fájdalmas.

Hitetlenül felnevettem, miközben fejem ingattam. Lábaimat lépésre bírtam és egyenesen a nappaliba csoszogtam, miután levettem a cipőmet. Fáradtan lehuppantam a kanapéra és hátravetettem a fejem, hogy egy picit pihenjek. Titkon kívántam, hogy Jungkook kövessen és üljön szorosan mellém. Hallottam, ahogy zokniba bújtatott lába surolta a padlót, így arra következtettem, hogy felém tart, de nem nyitottam fel szemeimet.

- Kérsz valamit enni vagy inni? - kerdezte előttem állva, legalább is ennyit tudtam leszűrni a hangja irányából.

- Hm - gondolkodtam el, hiszen ma még nem igazán ettem olyan sokat, de nem éreztem, hogy éhes lennék. - Szomjas vagyok

- Na meg fáradt - közölte, hangján pedig hallani lehetett, hogy mosolyog. Ajkaimat apró görbületre húztam, majd felnyitottam pilláim. Jungkook épp akkor indult el a konyhába.

Fejemet felé fordítottam és végignéztem, ahogy a konyhában tevékenykedik. Mosolyogva fogadtam azt, hogy hiába kértem csak inni, ő egy szendvicset is elkészített nekem, amit mosolyogva nyújtott át nekem, majd leült mellém a kanapéra. Azonnal falatozni kezdtem, hiszen Jungkook még a szendvicset is olyan tökéletesre csinálta, hogy kár lenne elhalasztani a megevését.

- Egy átlagos családból származom - szólalt meg kis idő csend után. Törökülésbe húztam lábaim és felé fordultam, hogy teljes rálátást nyerjek valójára. - Az apám építész, míg anyám egy kávézó tulajdonosa. Régebben nem igazán jöttem ki az apámmal, hiszen azt szerette volna, hogy ügyész vagy orvos legyek, csak az volt a baj, hogy én egyiket sem szerettem volna. Anyám megértett és meg sem próbálta rám erőltetni, de az apám kidobott otthonról.

- Ez szörnyű - sóhajtottam egy aprót, ahogy Jungkook lehajtott fejét figyeltem.

- Igen, az volt - nézett fel rám mosolyogva. - Az egyik barátomnál éltem addig, amíg be nem fejeztem a gimit. Aztán egyetemre mentem, művészetre. Ott kollégiumban laktam, így nem volt gondom azzal, hogy kinél lábatlankodjak hosszú időkig, míg össze nem szedem magam. Az egyetem mellett dolgoztam, hogy valamennyi pénzt is szerezzek, mivel anyám nem igazán tudott küldeni, miután apám megtudta, hogy kisegít engem. Pár hónap után a nagyapám meghalt és ránk hagyott egy csomó mindent, köztük pénzt is és ezt a házat. A végrendeletéből megtudtuk, hogy a házat rám hagyta, a pénz összegének felével, ami nagyon sokat segített. Így hát ez lett belőle - mutatott körbe a házban még mindig mosolyogva. - Felújítattam a házat és egy tetováló szalont is alapítottam, ahogyan azt még tiniként elterveztem. Az apám rájött, hogy nem vagyok hasztalan, így kibékültünk.

- Képes voltál azok után? - kérdeztem tőle meglepetten, hiszen akárhogyan is az apja, amit tett az megbocsáthatatlan. Egy gyermeket kidobni otthonról csakis azért, mert nem az akar lenni, amit mondanak neki...

- Rájöttem, hogy ő csak jót akart nekem, hogy egy szép jövőm legyen - válaszolt kérdésemre. - De nem bocsátottam meg neki azt, amit tett és nem is fogom. Úgy gondolom, egy szülőnek az a dolga, hogy támogassa a gyermekét mindenben, még ha az neki nem is tetszik, hiszen mégiscsak nem az ő jövőjük lenne. Egy gyereknek szüksége van ilyenkor a szüleire, azokra akikben a legjobban bízik, pláne egy tizenhét éves fiúnak, aki még csak akkor kezdte el látni a nagy világot.

Csak úgy ittam Jungkook szavait. Hihetetlen, hogy ennyi mindent átélt egy olyan férfi, akiről el sem képzeltem volna ezeket. Most, hogy ezeket elmondta nekem, mégjobban bízom benne és úgy érzem, nem szabadna elengednem őt.

- Tudod, nagyon jó apa lennél - reagáltam le ennyivel az imént elhangzott mondandóját a szülők feladatáról.

- Ugyan - nevetett fel zavartan, mire kissé elpirulva hajoltam közelebb hozzá, hogy megpusziljam arcát.

Az idővel lehajtott fejét felemelte és meglepett tekintetét enyémbe fúrta. Arcunk közt alig, hogy pár centi éktelenkedett, ami annyira zavart, hogy saját magam hajoltam Jungkook ajkaira, hogy egy hosszabb csókot hintsek szájára. Jungkook viszonozta csókomat, majd hajamba túrva húzott magához közelebb. Ajkait lassan mozgatta, mintha minden egyes érintést elraktározott volna magában, mintha ajkaim ízét élvezte volna. Én sem gondoltam másképp, ajkainak bizonyos íze és puha érintései mégjobban búzdítottak arra, hogy jobban hozzábújjak meleg testéhez, ami csak úgy árasztotta a magabiztosságot és férfias illatot. Bal kezemmel pólója anyagát kezdtem el markolászni a vállánál, míg jobbommal hátul a felnyírt haját kezdtem el cirógatni, amitől jól érezhetően megborzongott és egy nagyot szusszantva húzott ölébe.

- Megörjítesz, kislány - suttogta ajkaimra, mielőtt újból lecsapott volna rájuk. Idővel hevesebben faltuk egymás száját, az idő már rég kiesett, mintha csak mi lettünk volt ebben az elnyomott világban.

Hirtelen ötlettől vezérelve ráharaptam Junkook alsó ajkára és szemeimet felnyitottam, hogy lássam, hogyan reagál. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, ő is kinyitotta szemeit. Íriszei ismeretlenül csillogtak, enyéimbe fúrva őket. Mozdulatlanul, hevesen lélegezve szemeztünk egymással, miközben fogaimmal még mindig tartottam alsó ajkát. Fejét kissé felemelte, meg nem szakítva a szemkontaktust. Ahogy hátravetette fejét, észrevettem, hogy jobb szeme alatt egy kisebb fekete kereszt díszeleg a bőrére varratva tetoválásként. Hüvelykujammal rásimítottam a kisebb tetkóra, mire kezei levándoroltak fenekemre, hogy párszor rásimítson, majd mindkét tenyere combjaimra tévedt és azokat fedte le hatalmas kezeivel, egyszer-egyszer rásimítva a farmerba bújtatott combjaimon. Kezeit újból megmozdította és vissza csúsztatta derekamra, hogy pólóm anyagát megmarkolva hunyja le újra szemeit és csókoljon tovább, amig csak bírja.

————————
Nagyon szépen köszönöm a több, mint 5 ezer nézettséget!♥️

Btw, nektek hogy tetszik az új album? A klip túl színes lett, ami nem annyira az én stílusom, de attól még nagyon-nagyon jó lett és a dalt is odatették dögivel!😃
A többi számért is oda vagyok, pláne a Dionysus-ért és a Mikrokosmos-ért, na meg a Jamais Vu-ért. Na jó, mindegyiket imádom egytől egyig🤦🏼‍♀️😂
Nektek melyik szám tetszik az albumból?😊