Május utolsó hetét otthon töltöttem, míg vissza nem mentem a suliba, ugyanis egy hetes szünetet kaptunk. Mivel nem kaptam vissza a telefonom, így egy hétig vagy a könyvtárban vagy a szobámban tartózkodtam. Még Taehyunggal sem tudtam találkozni, hiszen ebben az igen rövid, úgymond késő, tavaszi szünetben Daeguba utazott, hogy meglátogassa az általa oly' imádott nagyszüleit.

Egy hét után, hétfőn az volt a legelső kérdésem apa felé, hogy maradhatok-e egy kicsivel több időt kint, hiszen biztos voltam abban, hogy Taehyunggal fogom eltölteni az időt, hiszen van mit egymásnak mesélni. Rendesen meglepődtem, amikor apám szó nélkül rábólintott, így egy fokkal jobb kedvvel indultam el a suliba. Az út felénél szokásosan Taehyung is csatlakozott, így együtt folytattuk utunkat, hosszas beszélgetés kíséretében.

▪️▪️▪️

Ebédszünetben inkább kiültünk a suli udvarán kialakított kedvenc helyünkre, ahol egyetlen egy pad állt, amit bokrok vettek körbe. Kellemes ott ülni minden egyes nap, ha nyugalomra vágysz és pletykálásra is megfelelő hely a számunkra. Tae már izgatottan várta, hogy mesélni kezdjek, de voltam olyan gonosz és inkább megkértem, hogy először ő mondja el, milyen is volt a kiruccanása.

- Még mindig imádok ott lenni - kezdett el mesélni teljes beleéléssel. - A nagyszüleim még mindig ugyanolyanok, mint fél évvel ezelőtt, az állatok pedig nagyra nőttek, gondolok itt az egyik csikóra - íriszei szinte csillogtak, amit mosolyogva figyeltem és bólogattam mondandója közben. Taehyung ritkán tudja meglátogatni a nagyszüleit, ezért fél év után igazi megváltás volt számára, hogy adódott ideje elmenni. - De most te jösz, MinMin - ritkán használja ezt a becenevet, de még mindig idegesítő hallani.

- Először is ne szólíts MinMinnek, mert nem állok jót magamért - emeltem fel mutatóujjam figyelmeztetésként. - Nem tudom, hogy hogyan fogsz reagálni....

- Jaj, mondjad már! Nem érünk rá, még van fél óta becsengetésig! - csapott rá combjára, majd törökülésbe helyezkedett, én pedig követtem példáját.

- Csókolóztunk a női mosdóban - ejtettem ki nyugodtan a szavakat, mintha csak az időjárásról beszélnék. Már-már hallom, ahogy Taehyung álla nagyot koppan a földön meglepettségében. Szemei tányér nagyságúra meredtek és komolyan úgy nézett ki, mint egy tátogó hal a parton. - Aztán a szökőkútnál ülve, majd a szökőkútban - soroltam fel a helyeket, ahol Jungkook "rám támadt" ajkaival.

Tartottam egy kis hatásszünetet mielőtt újra megszólalnék, de szinte alig tudtam visszafogni nevetésem Taehyung arcának látványa miatt. Alsó ajkam beharapva vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam és visszatartsam a már most hangosnak ítélt nevetésem.

- Aztán elmentem hozzá és használtam a fürdőjét - kezdtem bele, mire az ála még lentebb esett. - Utána pedig felvettem a ruháit és együtt ettem vele - soroltam tovább, de nem bírtam tovább, így hangosan felnevettem és kezemet Taehyung álla alá helyeztem, hogy feltoljam álkapcsát. - Csukd be szád, mert bele fog repülni egy légy!

- Ti most komolyan smároltatok? - nézett rám nagy szemekkel, mire hevesen bólogatni kezdtem. - Te mos komolyan megcsókoltad Jungkookot? - kiáltott fel, mire száját befogva csitítgattam, hogy nagyon gyorsan fogja be a száját, hiszen nem szerettem vona, ha más is hallaná. - Szóval most jártok?

- Egy hónapot adtam neki, hogy bebizonyítja, hogy úgymond kit hagytam volna el a szüleim miatt - válaszoltam kérdésére.

- Mi? El akartad hagyni? - hülledezett, mire én szemeimet megforgattam, hiszen nem hittem el, hogy csak ennyi maradt meg neki. - Ha nem jösz össze vele, én foglak titeket összehozni!

- Kösz, nem! - nevettem fel, hiszen pont, hogy Tae nem fog ebben segíteni. Az első nap már az ágyba dugna minket és ránk zárná az ajtót és csak akkor engedne ki, miután lefeküdnénk egymással!

▪️▪️▪️

Utolsó óra után pár perccel már a folyosón lépkedtem, hogy végre otthagyjam a sulit a mai napra. Taehyung az osztályunk másik csoportjában volt. Van három féle tantárgy, amit mi már első nap a suliban kell kiválasztanunk. Az informatika, egészségtan és környezet ismeret közül lehetett választani és mivel én a 'környezet' csoporttal voltam, addig Taehyung egészségtannál, mivel furcsa mód mindent ért és imádja.

Mélyen lélegzve léptem ki a suli kijáratán, legjobb barátom keresve, de ahelyett, hogy őt találtam volna meg, egy váratlan személyen akadtak meg szemeim. Fehér pólója virított a diákok között, míg fekete farmerja szinte már veszélyesen feszült combjaira. Karjain díszelgő tetkói most is elvették figyelmem és pár pillanatig azokkal szemeztem, hiszen nagyon is tetszettek azok a szimbólumok és képek, amik bőrét tarkították. Lassan elindultam a tetovált srác felé, de oldalról észrevettem Taehyungot, ahogy bénán mosolyogva mutogat Jungkookra. Nehezemre esett nem odamenni hozzá és jól behúzni az amúgy jóképű legjobb barátomnak.

- Szia, kislány! - vigyorgott rám Jungkook, amikor elé értem.

- Neked is, Jungkook, de szólítanál a nevemen? - kérdeztem tőle a lehető legkedvesebben.

- Miért, ha téged ez a megszólítás idegesít? - nevetett fel halkan, majd biccentett egyet a fejével, ezzel jelezve, hogy induljunk. Szemforgatással reagáltam le kijelentését, majd elindultam az általa mutatott úton.

- Hova megyünk? - kérdeztem tőle kíváncsian, mire csak egy sejtelmes mosolyra húzta ajkait, de nem szólalt meg.

Már jóval a belvárosban sétálgattunk a tömegben, amikor Jungkook egyszerűen megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjaink.

- Csak, hogy ne vessz el a tömegben - fordította felém a fejét mosolyogva.

Szemeimet összehúztam, hiszen nem nagyon hittem neki, de attól még figyelmesnek tartottam kijelentését. Jungkook lassan megállt, engem is arra késztetve. Felnéztem az épületre, ami előtt álltunk és egy halván mosolyra húztam ajkaim. Általánosban voltam itt utoljára.

- Milyen filmet szeretnél megnézni? - fordult felém teljesen.

- Akció filmet - válaszoltam természetesen, majd teljesen megdöbbent arcára néztem. - Mi az?

- Azt hittem, hogy a nyálas, romantikus filmekért vagy oda, mint a lányok többsége - válaszolt még mindig döbbenten.

- Nem mondom azt, hogy nem szeretek megnézni egy-egy romantikus filmet, de ha már moziba jöttünk, olyat nézzünk, ami megegyezik mindkettőnk ízlésével - mosolyogtam rá, majd a plakátok felé indultam és azonnal ráböktem a hatalmas 'Bosszúállok' felirattal rendelkező poszterre. - Te szereted?

- Wow - nevetett fel hitetlenül, majd a pulthoz lépve meg is vette a jegyeket a már lassan egy éves filmre. - Szeretnél pattogatott kukoricát?

- Egy kisebb adaggal, köszi - mosolyogtam rá, mire ő már azonnal indult is megvenni. Szerettem volna kifizetni az én részem, de nem hagyta. Konkrétan azon vitáztunk, hogy ki mit fizessen. Megegyeztünk, hogy ma csakis Jungkook fizet és legközelebb én leszek a felelős ezért.

Jungkook a kezembe adta a kisebb adag pattogatott kukoricát és egy közepes méretű udítőt, amit a film alatt szeretnék elfogyasztani. Pár perc múlva már el is indultunk a kijelölt terembe, ahol már jóval többen voltak, mint ahogyan én azt elképzeltem. Jungkook az utolsó sorban, legfelül vett jegyet, hogy senkit se zavarjunk, ha netalán beszélgetni kezdünk illetve kielemezni a film tartalmát. Magamat ismerve kiparodizálnám a film komolyabb részeit, de mivel fogalmam sincs, hogy zavarnám-e Jungkookot vagy sem, ezért döntöttem el inkább, hogy befogom a szám és csakis a vicces részeknél nyitom ki.

- Melyik a kedvenc szuperhősöd? - kérdeztem Jungkooktól, míg csak az előzeteseket és reklámokat adták.

- Természetesen Vasember - bólintott egy nagyot mondandója közben. - Na és neked? Csak nem pókember?

- Igazából nincs nagy kedvencem, mindegyiket egytől egyig imádom - vontam meg vállaim. - De ha választánom kell, Lokit választanám vagy Thor-t.

- Loki? Most komolyan? - nézett rám azzal a 'most nem mondod komolyan' fejjel, mire elnevettem magam és bólogatva adtam tudtára, hogy én bizony komolyan beszélek.

Valamiért Loki már az elején is megfogott és azóta bírom a személyiségét illetve a szerepét a filmben, még ha másnak rosszat is akar.

Pár perc múlva a film elkezdődött, így a terem is elcsendesedett és a filmnek szenteltük az összes figyelmünket. Körülbelül tíz perc múlva tátott szájjal figyeltem a vásznat az eddig megtörtént események miatt.

- Ezt nem hiszem el - hülledeztem suttogva, mire Jungkook pimasz mosollyal felém fordult. - Ne is nézz rám! - reakciómra halkan felnevetett, mire én játékosan meglöktem a vállát.

Közel egy óra múltán jutott eszembe, hogy én még hozzá se nyúltam a pattogatott kukoricához, amit Jungkook mindkettőnknek vett, de csak egyet, hiszen írtó drága volt és nagy nehezen megtudtam győzni, hogy csak egyet vegyen. Jobb kezemmel a dobozba nyúltam, hogy egy marékkal felszedjek a nasiból, de Jungkook is épp ezt a pillanatot választotta, hogy egyen, ezért kezeink összeértek. Jungkook enyhén hideg bőréhez való érintkezésem után ledermedtem, kezemmel félig a pattogatott kukoricás dobozban.

Lassan és kitágult szemekkel felé fordítottam szemeimet és meglepődve figyeltem, ahogy ő is engem figyel. Tekintetünk egymásba olvadt, mindkettőnk rabul ejtve és el nem engedve. Mozdulatlanul néztünk egymás íriszeibe, meg nem szakítva a szemkontaktust. Abban a pillanatban semmi pénzért nem fordítottam volna el a fejem, csakis Jungkook éjfekete szembogarait tudtam csodálni, hosszú-hosszú perceken át.