Szüleim leszidása után végre elindultam a suliba. Megszokott dolog volt már ez. Minden reggel találnak olyan okot arra, hogy vitázzanak velem, csakhogy az eszembe véssék, mennyire jó kislány kéne legyek. Bevallom, szeretem a szüleim, mégsem szeretnék ennyire elnyomott lenni a szüleim által. Nem szoktam rosszalkodni vagy elszökni itthonról. Nem szoktam késni, mindig pontban érek haza. Kitűnő tanuló vagyok. Egyetlen egy barátom van, de még őt is elválasztanák tőlem, mivel folyamatosan mosolyog és a haját festi. Pedig, Taehyung teljesen normális, kedves velem és nagyon jó barátom már általános iskola óta, de anyámék az első perctől kezdve utálták őt. Persze erről nem tehetnek, ők ilyennek lettek nevelve, ilyen a természetük, csak sajnos nem veszik észre, mennyire elnyomják az egyszem gyermekük  a hülyeségeikkel.

Amint kiléptem az ajtón, megszédültem a hirtelen jött melegtől. Fogalmam sem volt, hogyan lehetett már korán reggel ennyire meleg a levegő.
Nagyot sóhajtva indultam meg az iskolába, útközben csatlakozott Tae is, aki köszönésképpen megölelt.

- Jól vagy? - fürkészte fáradtságtól torzított arcom.

- Jól vagyok, Tae. - mosolyogtam rá hamisan, bár ezt ő nem hitte el.

- Aha. - válaszolt unottan. - Megint veszekedtetek?

Aprót bólintottam, mire ő csak felsóhajtott.

- Én nem tudnék semmit sem tenni. - rázta a fejét. - Valahogy beszélni kellene velük.

- Hogy még azért is én legyek a hibás? - nevettem fel erőltetetten.

- Akkor jelezz nekik valamivel. - adta az eddigi legjobb ötletet.

Kitágult szemekkel néztem fel rá, míg ő csak értetlenül figyelt engem. Hirtelen nyakába ugrottam, amitől kissé elvesztette az egyensúlyát, de sikeresen megtudott mindkettőnket tartani.

- Annyi szeretlek, Taehyungie. - szorítottam jobban a nyakát, ami miatt kissé fulldokolva csapkodta hátam. Feleszmélve hevességemből, eleresztettem.

- Hallod, nem kis erő van benned. - köhintett párat. - Mi bajod lett, így hirtelen?

- Megvan még az a tetováló szalon címe, ahol pár hónapja voltál? - néztem rá reményekkel teli íriszeimmel.

- Nem fogsz tetkót varratni. - nézett le rám komoran, mintha csak az apám lenne.

- Kérlek, Tae! - dobbantottam egyet a lábammal, miközben kezeim összetettem és bevetettem kiskutya szemeim.

- Aish! - hunyta le szemeit. - Mit meg nem teszek érted.

A zsebébe nyúlt és nagy nehezen előkotort egy kisebb papír fecnit, amin egy telefonszám állt. Reméltem, hogy az lesz az, bár elfogott a pánik, amiért fel kell hívnom.

- Tessék..oh várj! - kapta ki gyorsan kezemből. - Ez..Ez nem az.

- Akkor mi? - húztam össze szemeim.

Taehyung nem válaszolt, csak szemem elém tolt egy cetlit az általam kért címmel, így egy darabig elfelejthettem, hogy mit is titkol.

◇◇◇

A suli, mint mindig, ma is unalmas volt. Egész nap azon agyaltam, hogy mit csináljak egy tetováló szalonban. Menjek oda és már azonnal mondjam, hogy mi kell nekem vagy előtte a nevemet kell mondani? Paráztam az elején, hogy mi lesz, ha a szüleim megtudják, de valamiért már nem tudott érdekelni. Betöltöttem a tízennyolcat, ők mégis úgy bánnak velem, mint egy kisgyerekkel. Oké, hogy az ő házukban lakom es ők látnak el engem, de azért megvannak a saját jogaim. Annyira elkülönítettek már engem a külvilágtól, hogy örülök, hogy van egy okostelefonom, amin minden nap követhetem a velem egyidős fiatalokat. Vágytam a szabadságra, az igazi életre. Lázadni akartam, mint ahogy a tinédzserek teszik, hisz nekem korábban nem volt rá alkalmam. Kiakartam szökni az ablakon a szerelmemmel, de olyannyira elnyomtak a szüleim, hogy már csak Tae maradt nekem. Vágytam egy kis kalandra, szerelemre, szerelmi bánatra, de egy sem jutott nekem. Már rég kint lennék ebből a tini életből, de a szüleim tettek arról, hogy felnőtt koromra éljem meg ezt és ez nagyon nem tetszik nekem. Ezért is fogok tetkót varratni. Be akarom bizonyítani, hogy én is ember vagyok, ráadásul érzelmekkel. Rabként tartanak engem, csoda, ha elengednek a sarki kisboltba, ugyanis nekik az a legfontosabb, hogy én minden leckét bedaráljak, aztán meg sikeresen letegyem az érettségit.
Maguknak köszönhetik, hogy már nem leszek az a jó kislány. Bár ez mind a fejemben van, már a szemükbe nem merném elmondani.

Miután Taehyung társaságában kiléptem a suliból, egyenesen a tetóváló szalon megadott címéhez siettem. Taehyung már útközben letért a saját utcájába, mivel az anyja hívta, hogy siessen haza.

Ahogy közeledtem a helyhez, annál intenzívebben dobogott szívem, lábaim pedig úgy remegtek, hogy szinte alig tudtam sétálni. Amint megérkeztem a szalonhoz, remegő kézzel nyomtam le az ajtó kilincsét és léptem át a küszöböt.

————————————————

Sziasztok!♥️
Meghoztam a legújabb könyvem, ami a "Tetovált srác". Nem lesznek időponthoz kötve a frissítések. Lehet egy héten egyszer vagy kétszer, lehet két hetente fogok posztolni. Ez csakis tőlem függ, hogy mikor lesz ihlet illetve, mikor lesz időm a suli mellett.
Eddig jól haladok mindennel, szóval aggodalomra semmi ok.
Ha érdekel a történet, tartsatok velem!🥰
Jó olvasást!♥️