- Figyelj, Kook - fogta közre Jungkook a kutyája fejét. - Ez a lány egy nagyon kedves barátom, aki fontos nekem, tudod?

Alig tudtam elrejteni a fülig érő mosolyom. Annyira édes látvány volt a földön ülő Jungkook, ahogy a kutyájához beszélt, ráadásul rólam. Lassan odaléptem mellé és leguggolva simogattam meg Kook oldalát.

- Légy vele kedves és ne teperd le, mert kint fogsz aludni - halkan felnevettem a "szigorú" srác mondandója végén.

Jungkook megdícsérte Kookot, amiért odfigyelt rá és szót fogadott, ugyanis már meg sem próbált rám ugrani. Inkább csak körülöttem szaladgált, a farkát hevesen rázva, mintha örülne, hogy nem csak Jungkook a társasága.

- Nyugodtan körülnézhetsz, addig keresek neked a régi ruháim közül, ami jó lehet rád - szólt vissza már az emeletről, ugyanis elmondása szerint nem szeretné, hogy sokáig az átázott ruháimba legyek, mert megfáznék. Nagyon figyelmes.

A nappaliban voltam, ahol egy szürke kanapé és ahhoz tartozó két fotel állt kissé srégen a kanapéval szemben. A kanapé előtt állt egy kisebb üvegasztal, amin egy fekete bögre volt, félig kávéval megtöltve, gondolom Jungkook hagyta itt még, amikor itthon volt. A kanapéval szemben egy hatalmas fekete szekrény állt, rajta egy szintén hatalmas TV-vel. Mégis honnan van ennyi pénze? Nem mintha egy tetováló szalon főnöke nem kapna sok fizettséget, de itt olyan dolgok vannak, amit egy milliomos engedhet meg magának. Gondolataimat félretéve léptem az egyik polchoz, ami a TV mellett állt, tulajdonképpen a szekrénybe volt építve két oldalt. Bal oldalon rengetek könyv pihent, olvasásra várva. A másik polc pedig roskadásig tele volt CD-vel és különböző filmekkel. A TV fölötti polcon pár kép volt kitéve, amiken Jungkook és a kutyája volt, de akadt olyan is, amin gondolom a szüleivel volt, hiszen a képen lévő férfi nagyon hasonlított Jungkookra, vagy inkább fordítva.

- Itt vagyok - hallottam meg Jungkook hangját, hangos lábdobogások kíséretében. - Ha úgy gondolod, menj el zuhanyozni

- Nem lenne baj? - húztam el kissé a szám, hiszen kínosan éreztem magam. Nem akarom a vizet használni, amúgy is drága a meleg víz, de jó lenne már lezuhanyozni, hiszen percenként ráz a hideg.

- Már miért lenne baj? - ráncolta szemöldökét értetlenül, mire én inkáb megráztam a fejem, elvettem tőle a ruhákat és a törülközőt is. - Gyere akkor,megmutatom hol a fürdő.

◇◇◇

Zuhanyzás előtt vagy háromszor leellenőriztem az ajtón lévő zárat, hiszen sosem tudhattam, hogy Jungkook mikor gondol egyet és benyit, hogy megkukkoljon, legrosszabb esetben megerőszakoljon. Bár nem nézném ki belőle, hiszen nem olyan srácnak tűnik, de basszus semmit nem tudok róla azon kívül, hogy huszonöt éves, egy tetováló szalon főnöke és van egy kutyája. Tae szerint kedves srác és undorodik az olyan férfiaktól, akik valamit egy nőre erőltetnek. Taehyung régebb óta ismeri Jungkookot, biztos jobban is ismeri, ezért valamennyire nyugodt vagyok. Zuhanyzás után felfrissülve léptem ki a zuhanykabinból, hogy megszárítkózzak és felvegyem a Jungkook által kiválasztott ruhákat. Egy szürke melegítőt kaptam és egy fekete pólót, ami vagy négy mérettel nagyobb volt és csak úgy árasztotta a férfi illatot, ami jelen esetben Jungkooké. Az a jellegzetes fenyő és kókusz, némi férfias illattal megspékelve a tökéletes volt a számomra.

A hajammal nem tudtam mit kezdeni, ezért az ujjaimmal "megfésültem", ne is mondjam, hogy mennyi hajszál maradt az ujjaim között. Azután hanyagul egy nagy kontyba fogtam és miután a szennyesbe dobtam a ruháim - kivéve a fehérneműm- kiléptem a párás levegővel megtelt fürdőből és lefelé vettem az irányt. Jungkook nagy meglepetésemre a konyhában volt Kook társaságában. A srác -ha jól láttam- , Rament főzött nagy beleéléssel, miközben kutyája mellete ült a földön és figyelte gazdája tevékenykedését. Csendben leültem az egyik székre, hogy ne zavarjam meg őket, hiszen szeretnék még egy kicsit gyönyörködni bennük. A telómat kivettem a táskámból és gondoltam, hogy megörökítem ezt az édes látványt, így csináltam egy képet, amit majd megpróbálok előhívatni és Jungkooknak ajándékozni hálám jeléül, amiért adott nekem ruhákat az átázottak helyett. Na jó, ez kissé sok lenne, de én kedves vagyok és ennyi a minimum, hiszen ma még limonádét és fagyit is fizetett nekem.

- Oh, hogy a kurv.... - harapta el Jungkook ijedtében a mondatot, amikor meglátott. Ajkamat beharapva próbáltam nem felnevetni. - Úgy közlekedsz, mint egy macska!

- Nem tehetek róla - vontam meg vállaim mosolyogva, majd elvettem Jungkooktól a ramennel teli tálat és az asztalra helyeztem.

- Remélem szereted tojással

- Tojással a legjobb - nyaltam meg alsó ajkam, ahogy már most elképzeltem az ízét. Jungkook beletört egy tojást a tésztába, ráadásul csak egy kézzel! Míg ő a hűtőben keresett valamit, addig a pálcikákkal elkavartam a tésztát, majd megvártam Jungkookot, akinek kezében egy tányér kimchi volt. Még a nyál is összefutott a számban.

- Úgy látom a kimchi is jöhet - nevetett fel, miközben lerakta a tányért is elém.

Jungkook visszafordult a konyhapulthoz és a szekrényből kihúzott egy hatalmas zsák tápot, amivel gondolom Kookot akarja megetetni. Miután végzett, leült velem szembe és kezével intett, hogy vegyek énelőször.

- Köszönöm az ételt - szólaltam meg mielőtt elkezdtem volna enni.

- Jó étvágyat - látott neki ő is, én pedig teli szájjal kezdtem el bólogatni, ezzel viszonozva gesztusát.

Már épp vettem volna a következő falatot, amikor Jungkook egy kisebb adag kimchit rakott a pálcikámra tekert tésztára. Nagy szemekkel meredtem a fiúra, aki édesen mosolyogva evett tovább.

◇◇◇

Egy óra múlva már a kocsiban ülve figyeltem a kivilágított épületeket Jungkook kocsijának ablakán keresztül. Már réges rég besötétedett, én pedig eddig nem is gondoltam arra, hogy mit fogok kapni a szüleimtől, amiért ennyit késtem. Per pillanat nem igazán érdekelnek ezek a dolgok, inkább rettegek attól, hogy Jungkookot is elfogom veszíteni. Eddig két sráccal volt kapcsolatom, ami inkább volt ismerkedés és találkozgatás, de semmi más. Persze egyik sem tartott még csak hónapig se, hiszen anyám mindent kiderített és eltiltott tőlük. Nem szeretném, ha ezt történne most is, hiszen Jungkook annyira édes srác, hogy jobbat már nem is kívánhatnék.

Bizonyára Jungkook észrevette, hogy túl csendes vagyok, ezért combomon pihenő kezemre helyezte az övét és kissé megszorította.

- Minden rendben? - kérdezte egy pillanatig rám nézve.

- Hm - bólintottam, ám hangom kissé megremegett még, ha nem is nyitottam ki a szám.

- Nem úgy tűnik - utálom, hogy mindent észrevesz. Miért ilyen figyelmes és törődő velem? Megőrjít ez a srác...

Éreztem, ahogy Jungkook lehúzódik az út szélére, amit nem értettem, ezért értetlenül rá pillantottam. Jungkook kikapcsolta a biztonsági övét, majd velem szembe fordult, mélyen a szemeimbe nézve, várva a válaszom.

Sóhajtva egyet, megnyaltam az alsóajkam.

- Igazából félek - szigorúan csakis kifelé néztem, nem volt bátorságom Jungkookra nézni.

- Mitől? - kérdezte még mindig a kezemet szorongatva. - A szüleidtől?

Halványan elmosolyodtam és bólintottam egy aprót. Szemeim a kint lévő épületekre meredtek, hogy ezzel is visszatartsam a kitörni készülő könnyeim, de az érzéseim hirtelen rámzúdulva kényszerítettek arra, hogy végre kiengedjem könnyeim. Az első kövét könnycsepp arcomon végigszántva égette bőröm, a benne lévő összes érzelmeimmel. Az elsőt követte a második, majd harmadik és negyedik, míg arcomat el nem lepték a sós cseppek, amik szüntelenül áztatták kipirult bőröm.

- Hé - fogta Jungkook közre a fejem, ezzel maga felé fordítva azt. - Nyugodj meg, MinJi

- N-nem m-megy... - remegett meg hangom. Annyira szégyellem magam, amiért itt sírok előtte és nem vagyok képes kontrollálni az érzéseim, a rohadt életbe is! - Félek, hogy téged is elveszítelek

- Már miért veszítenél el? - törölte le hüvelykujjával a könnyeim.

- Már kétszer történt meg, harmadjára már nem szeretném - ráztam meg a fejem hevesen.

- Hé, nyugodj meg, nem fog harmadjára megtörténni, mert nem fogom hagyni, értve vagyok? - emelte fel a fejem, ugyanis idő közben lehajtottam. - Figyelsz? Nem fogom hagyni. - csókolt homlokomra, amit szinte hihetetlennek tartottam. Túl gyors ez még! Félek, hogy ha tovább folytatjuk, megszeretem és, ha el is veszíteném, nehéz lenne túllépni. Nagyon nehéz.

- Figyelj, én nem akarom ezt - néztem rá könnyes szemekkel, mire ő elnevette magát.

- Dehogynem akarod, csak a szüleid miatt érzed másképp - igaza volt, mégsem értettem vele egyet. - Akkor adj egy hónapot

- Mire? - néztem rá ismét.

- Hogy meglásd, mit veszítettél volna, ha most itthagytál volna a szüleid ostobasága miatt - mosolygott, mire elnevettem magam. Miért ilyen aranyos?

- Mintha nem tudnám - motyogtam az orrom alatt és fogalmam sincs, hogy meghallotta-e vagy sem, mivel nem válaszolt.

- Na, ne sírj - törölte le kezeivel a könnyeim, majd a hátsó ülésről elővett egy csomag zsepit. - Fel a fejjel, a szüleidtől pedig ne félj! Ha kell én nyitom fel a szemüket

- Nem! - kiáltottam fel azonnal, mire halkan felnevetett. - Inkább ne

- Rendben, de többet ne sírj emiatt, oké? - nézett rám, mielőtt beindította volna az autó motorját.

Aprót bólintottam, majd egy nagyot szipogva döntöttem fejem az ablaknak, hogy a még hátralévő úton aludhassak egy kicsit.

————————
Na mizu😌
Eddig milyen a könyv?
Igen, szerintem is túl gyorsan haladnak, de próbálom visszafogni magam, amennyire csak lehet, de sajnos elszabadultak az érzéseim🙊

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok ezt a könyvet!♥️