Két nap kellett ahhoz, hogy Jungkook meggyőzzön, hogy ideje most már elmenni a szüleimhez és elhozni a cuccaimat. Semmi kedvem és erőm nem volt újra az anyám szemeibe nézni és ismét azt hallani, ahogy Jungkookot hordja el mindennek. De muszáj volt megbírkóznom vele és részben az is segített, hogy Jungkook végig fogta a kezem és nem hagyott magamra.

- Te nem teszed be a lábad a házamba! - intézte anyám Jungkooknak szavait. - Egy ilyen meg ne közelítse a bejáratát!

Hihetetlenül felment bennem a pumpa, amiért Jungkookkal így beszélt, holott a srác semmit rosszat nem tett.

- Tudtommal nem a te neveden van, hanem az apáén és, ha ő beengedi Jungkookot, akkor Jungkook bejön velem és ebbe nincs beleszólásod azóta, amióta a saját lányodat kidobtad! - mondandómat szerintem a szomszédok is hallhatták, hiszen képtelen voltam csendben lenni és nyugodtan kezelni a dolgokat.

- Vigyázz a szádra, kisasszony! Így nem beszélhetsz az anyáddal! - indult meg felém a nő.

- Egy anya nem dobja ki a gyermekét - ezzell lezártnak tekintettem a témát.

Megragadtam Jungkook csuklóját és felsiettem a szobámba, hogy minél hamarabb összepakoljak mindent és elhagyjam ezt a házat, hiszen rendesen rosszul lettem a helyzettől.

- Jól vagy? - szólalt meg Jungkook, mire én tehetetlenül felnevettem és tovább dobáltam a ruhákat a bőröndömbe.

- Nem, nem vagyok jól! - fakadtam ki hirtelen. - Én annyira próbáltam megfelelni az anyámnak. Évekig robotoltam, tanultam, egy rossz szót se lehetett volna rám mondani, anyámnak mégis nem voltam neki elég jó. Én mindent megtettem, az elmúlt tizenkét évben csak tanultam, semmi mást nem csináltam, mégis ezt kapom!

- Nyugodj meg, MinJi - lépett elém Jungkook, hogy karjaiba vonjon, amit készségesen hagytam is neki, hiszen semmire sem vágytam jobban, mint arra, hogy átöleljen. - Összeszedjük a cuccaidat, elvisszük hozzám, aztán kitalálunk valamit, amivel eltereljük a gondolataidat. Rendben?

- Jól hangzik - motyogtam fekete pólójába.

A lehető legfontosabb dolgokat szedtem össze Jungkook segítségével. A falamon lévő posztereket nem volt szívem itt hagyni, sem kidobni, ezért leszedtem őket és azokat is a már második bőröndbe pakoltam.

Amikor mindennel végeztünk, indulni készültünk, de apa megszólított. Mosolyogva néztem rá, hiszen a szüleim közül ő volt a legnormálisabb és nyugodtabb, ezért nem volt miért idegesnek lennem.

- Biztos vagy ebben? - kérdezett rá apa aggodalommal csillogó szemeivel, mire egy nagyot bólintottam és Jungkookra pillantottam, majd átkaroltam barátom karját. - Egyébként örülök, hogy megismerhettelek. Bárcsak ne ilyen helyzetben lett volna. - apa Jungkook vállára helyezte kezét, amit a srác enyhén vörös arccal fogadott. - Vigyázz a lányomra, Jungkook.

- Ne aggódjon, az életemnél is jobban fogok rá vigyázni - hajolt meg Jungkook a lehető legmélyebben, ezzel is tiszteletét kifejezve.

Mosolyomat alig tudtam levakarni az arcomról és még a kocsiban ülve se. Jungkook arca még mindig vörös volt, ezért is következtettem arra, hogy zavarba jött.

- Azt hiszem, bír az öreg - vigyorodott el Jungkook és a mindennél édesebb, nyuszi mosolyával feldobta a napomat.

◇◇◇

Otthon. Sosem hittem volna, hogy egyszer nem arra a házra gondolok otthonként, ahol a szüleim is élnek. Jungkook és a kutyája lett az én otthonom. Biztonságban éreztem magam velük és ennél több nem is kellett.

Jungkook segített a bőröndöket a most már közös szobánkba felvinni, majd lesietett a földszinti dolgozó szobájába. Csak annyit adott tudtomra, hogy egy halaszthatatlan dolga akadt és sűrgősen el kell intéznie. Még annyit hallottam, ahogyan felhívott valakit, aztán eltűnt a szobából. Az elhozott bőröndökre pillantottam, majd Kookra, aki fejét félre biccentve és farkát csóválva nézett engem.

- Jobb lenne most elpakolni, igaz? - beszéltem a kutyához, mintha minden szavamat értené. Először a ruháimat szrettem volna elpakolni, ugyanis Jungkook már helyet is csinált nekem a ruhásszekrényében.

Meglepve néztem, ahogy Kook kiveszi a bőröndből az egyik pólómat, így már készültem rászólni, amikor is azt láttam, hogy felém közelít, majd megáll előttem.

- Segíteni akarsz? - hülledeztem, miközben kivettem a szájából a piros pólómat. Van olyan, amit nem tud ez a kutya? Most már értem azt a mondást, hogy amilyen a kuyta, olyan a gazdája. Vagy inkább fordítva?

Alig egy óra kellett, hogy mindent elpakoljak, majd a bőröndöket az ágy alá toltam, hiszen fogalmam sem volt, hogy Jungkook hol is tárolja az övét.

Végszóra, ő is betoppant a szobába egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Az egyik bőrönd mégis kéne, szóval kár volt az ágy alá tolni - jött közelebb, hogy átölelje a derekamat.

- Miről beszélsz? - vontam fel egyik szemöldököm, mire Jungkook ismét egy mosolyra húzta ajkait.

- Pakold össze a fontosabb cuccaid, amik nélkül nem tudnál kibírni egy hetet - közölte velem, de még most sem értettem mire akar kilyukadni. - Nyaralni megyünk, szépségem.

- M-mit csinálunk? - toltam el kissé, hogy rendesen a szemeibe nézhessek.

- Holnap indulunk - puszilt orromra, majd hátat fordítva készült itt hagyni.

- Jungkook, hova megyünk? - kérdeztem tőle, mire válla felett rám nézett és eleresztett egy pimasz mosolyt.

- Meglepetés, szóval ne kérdezz többet - kacsintott, majd fütyörészve kilépett a szobából.

Ha jól értettem, nyaralni fogunk. Megannyi kérdést tettem volna fel neki, de azt kérte, hogy ne kérdezzek tőle többet, hiszen meglepetés. Utáltam a meglepetéseket, mégis izgalmas volt várni, hiszen mindennél jobban kíváncsi voltam arra, hogy mi is lesz a végén.

Ajkamat harapdálva vettem elő az egyik kisebb bőröndöt, hogy abba pakoljak, ám fogalmam sem volt, hogy mit.

- Jungkook! - kiáltottam, mire egy hangos "igen" volt a válasz. - Mit pakoljak be?

- Lehetőleg kevés ruhát! - kiáltott vissza, én pedig nem tudtam mire vélni azt, hogy kevés ruhát pakoljak. Miért, hova megyünk? - Fürdőruhát és fehérneműt annál inkább, bár a legutóbbi szerintem nem szükséges!

Nevetést imitálva becsaptam az ajtót, hogy ne halljam a szórakozott nevetését, majd kérésének eleget téve, előszedtem a fürdőruháim. Fehérneműkből is pakoltam, na meg pár pólót és nadrágot is, hogy ezzel is Jugkookot húzzam.

Még hogy a ruhákra és a fehérneműkre nem lesz szükségem. Mekkora egy perverzzel vagyok én együtt? Bár titkon vártam arra, hogy egyszer ilyen legyen és meglehet, hogy tetszik is ez a személyisége.

Amint midennel kész lettem, lementem a konyhába, hiszen jól hallhatóan Jungkook ott tevékenykedett. Finom illatok csapták meg orromat, ezért mélyet szippantottam a levegőből.

- Hm, bulgogi~! - kántáltam, miközben Jungkook mellé léptem, hogy lássam, miként készíti el az egyik kedvenc ételem.

- Nem grillen sült hús, de remélem így is ízleni fog.

- Nagyon jól főzől, ezért nem kételkedem - pusziltam arcára, majd segítettem megteríteni az asztalt, hogy hamarabb megkóstoljuk a vacsorát. Jungkook még ki is dekorálta a tányért, egy gombóc alakra formált rizsszemekkel és csíkokra vágott paprikával. Ínycsiklandómnak nézett ki és alig vártam, hogy megkóstoljam. Merem kijelenteni, hogy Jungkook jobb bulgogit készít mint az anyám, akiről illik tudni, hogy neki is megvan a tehetsége a konyhában.

Vacsora után Jungkook azzal az ötlettel állt elő, hogy nézzünk meg egy olyan filmet, amit én választok ki. Ilyen alkalmak ritkán vannak, ezért éltem a lehetőséggel és kiválasztottam az 'Aladdin'-t, hiszen nem csak a mesét imádtam, de megfilmesítve is, ezért képtelen voltam megunni még akkor sem, ha már tizenötödjére néztem meg. Jungkooknak nem volt ellenére, hiszen alapból szerette a zenés filmeket, amit nem lehet olyan sok fiúról elmondani. A hálóból hoztam egy pokrócot, hogy betakarhassuk magunkat, Jungkook pedig hozott nasit, még ha ellenére is volt, de muszáj volt, hiszen nasi nélkül nem tudok filmezni.

Amikor a filmet is megnéztük, Jungkook átkapcsolt egy csatornára, ahol fogalmam sem volt, hogy mi ment, hiszen a mellettem ülő sráccal voltam elfoglalva. A nappaliban már félhomály volt a tv-nek köszönhetően. Lassan áthelyeztem lábam a combjaira, majd közelebb húzódtam hozzá, hogy arcát tanulmányozhassam. Tekintetem most is nyakára vándorolt, amin egy szál tetkó sem volt. Ajkaimat puha bőrére nyomtam és apró puszikkal hintettem be.

- Miért nincs tetkó a nyakadon? - tettem fel az egyik kérdést, aminek válasza nagyon kíváncsivá tett.

- Hogy most a bőrömet puszilgasd és ne a tetoválást - fordította felém a fejét, mire elmosolyodva adtam egy rövid csókot ajkaira.

Ám Jungkook nem telt be ennyivel, ujjait tincseim közé fúrta és közelebb húzta a fejemet, hogy egy lassú, érzelmes csókban részesítsen. Ajkai lassan mozogtak, ráérősen, hogy majd' elolvadtam karjai között. Enyhén mentolos íz terjengett szájában, a fogkrém miatt. Ajkai puhák és melegek voltak, amikkel sosem nem tudtam betelni. Nagyot szusszantva nyelvét is bevette ajkaink táncába. Ízlelőszerve még ajkainál is melegebb és édesebb volt. Úgy éreztem, hogy csakis az enyémmel kompatibilis, mintha egymásnak teremtették volna egymást.

Jungkook a csókot meg nem szakítva húzott az ölébe, így már az ölén ültem, lábaimat mindkét combja mellett behajlítva. Jungkook keze derekamra vándorolt, onnan pedig a pólóm alá. Ujjaival végigszántott hátamon, ezzel jóleső borzongást keltve belsőmben. Akaratlanul is megmozdult a csípőm, mire Jungkook elvált ajkaimtól, hogy szemeimbe nézhessem. Kezeit pizsama nadrágom alá csúsztatta, ami alá nem vettem fel bugyit, így fedetlen fenekemre simította tenyereit, mélyen szemeimbe nézve.

———————
Itt most megállok, hogy megköszönjem a 21,9K nézettséget♥️ Nélkületek el sem tudom képzelni, hogy mi lenne ezzel a könyvvel. Mindenesetre, ti tartjátok bennem a lelket🙊
Köszönöm, hogy szavaztok a részekre, hogy kommenteltek és, hogy szimplán olvassátok. Köszönöm, hogy itt vagytok nekem!💜💜