Másnap reggel lágy puszikra ébredtem, amik teljesen ellepték a felkaromat. Kezdtem tudatomhoz térni, ahogy az álom lassacskán elhagyta elmémet. Pilláim felnyitva találkozott tekintetem a Jungkookéval. Egy halvány mosollyal köszöntöttem barátomat, akinek ujjai a tincseim közé vándoroltak, hogy megmasszírozza fejbőröm. Nagyon jól esett, és csak úgy bújtam hozzá, hogy még több törődést kapjak.

- Jó reggel, szépségem - csókolt ajkaimra, mire lehunytam szemeim és a hátamra fordultam, de éles fájdalom hasított nőiességembe.

Halkan felszisszentem, de így is magamra tereltem Jungkook figyelmét, aki aggódva pillantott rám, majd kezét a fedetlen combomra simította.

- Nagyon fájt? - kérdezte elhúzott szájjal. Íriszein látszott, hogy aggódik és bármit megtenne, hogy ne fájjon.

- Nem volt vészes, annál inkább feledhetetlen élmény - fordultam felé, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat. - Köszönöm, hogy vigyáztál rám és ilyen élményben részesítettél.

- Örülök neki, életem - ölelt magához szorosan, mire én jobban hozzá bújtam. - Majd megismételhetjük. - simított fenekemre, mire én elnevettem magam és közöltem vele, hogy az sem ma lesz, hiszen nem bírnám ki.

Szerencsére a hűtőszekrény különböző élelmiszerrel és italokkal rendelkezett, sőt egy kisebb mini bár is volt a konyhában, így nem kellett saját magunknak bevásárolni. Nem lett volna gond, de mégis tetszett, hogy minden itt van a kezeink között. Készítettem magunknak tojásrántottát, és amíg Jungkook a fürdőben tevékenykedett, addig öntöttem narancslevet a poharakba, majd leültem és megvártam, hogy Jungkook megérkezzen. Kevésbé kómás fejjel ült le mellém, ám hosszú, fekete tincsei szinte égnek álltak, emiatt pedig muszáj volt felnevetnem.

Kezemmel megigazgattam tincseit, hogy ne álljanak úgy, mint egy szénakazal, majd még mindig nevetve álttam neki a reggeli megevésének.

- Ne nevess már, le kéne már vágjam - morgott orra alatt, majd kezével többször beletúrt a hajába.

- Én levághatom, ha szeretnéd - vettem be az első falatot a számba.

- Szeretnék benned bízni - válaszolt felvont szemöldökkel, mire a lehető legnyugodtabban mondtam el neki, hogy Taehyung haját is én vágom.

Sokan mondták, hogy van tehetségem és jól bánok az ollóval, amiben egyet kellett értenem, de már hajat festeni nem igazán tudok. Bár gyakorlatoztam Taehyung haján, de egyszer az elképzelt szőkéből, zöld lett és azóta parókákon gyakorlom, de inkább hajlok a művészethez. De mivel most volt egy élő próba babám, ezert úgy gondoltam, hogy befesthetném Jungkook haját, még ha paráztam is, hogy elrontom.

- Biztos lehet kapni erre felé egy jó hajfestéket - gondolkodtam hangosan, mire Jungkook nagyra nyílt szemekkel pillantott rám.

- Na álljon meg a menet - emelte fel kezét, ezzel elhallgattatva. - Ki mondta, hogy befestheted a hajam?

- Kérlek, Jungkook~! - tettem össze mindkét kezem és bevetettem kiskutya szemeimet, ami Taehyungnál mindig bevált és reméltem, hogy Jungkookkal sem lesz másképp.

- Akkor sem fogod befesteni a hajamat, ne is álmodj róla - rázta meg a fejét nemlegesen, mire én duzzogva felálltam és az üres tányéromat a mosogatóba rakva léptem ki a konyhából.

A hálónkba mentem, hogy rendet rakjak és az ágyat is rendbe szedjem, miután pedig mindennel kész lettem, lefeküdtem az ágyra és telefonozni kezdtem. Írtam Taehyungnak, hogy minden rendben van velem és, hogy nagyon jól érzem magam, ő pedig azt újságolta el, hogy vidéken van a nagyszüleinél, akik vettek neki egy lovat. Még az írásán keresztül is tudtam, hogy majd' kiugrik a bőréből, hiszen mindig is egy lóra vágyott. Észre sem vettem, de már egy orája feküdtem az ágyban, az egyik játekon játszva, aminek az egyik szintjét az Istenért se tudtam átlépni.

- MinJi - hallottam meg Jungkook hangját, majd éreztem ahogy besüpped mellettem a matrac, de nem szenteltem neki több figyelmet, csakis azon voltam, hogy átlépjek az új szintre a játékban. - MinJi, ne duzzogj már!

- Nem duzzogom - mondtam teljesen beleélve magam a játékba. Már majdnem sikerült átlépjek az új szintre, amikor is Jungkook kikapta a telefont a kezemből és az ágy végébe dobta. - Jungkook! - nyúltam volna a telefon után, de ő derekamat átölelve húzott az ölébe.

- Tényleg fontos neked ez a hajfestés? - tette fel a kérdést, mire egy aprót bólintottam. Biztosan azt hitte, hogy duzzogom, pedig csak a játékra figyeltem egész idő alatt. - Rendben, befestheted a hajam.

- Tényleg? - kérdeztem tőle meglepetten, mire sóhajtva bólintott egyet. - Te vagy a legjobb, Jungoo!

- Persze, ilyenkor becézgetsz - dünnyögte nyakamba, mire felnevetve toltam el magamtól. - Na menjünk hajfestéket venni. - forgatta meg szemeit, mire kezeimet az említett részre helyeztem.

- Ne forgasd a szemeid - szóltam rá enyhe szigorral, majd egy puszit hintve orra hegyére, leszálltam róla, hogy elkészüljek.

◇◇◇

Jungkookot meggyőztem, hogy kint maradjon, mert nem akartam, hogy lassa milyen hajfestéket vettem neki. Még én sem tudtam, hogy melyik áll neki jobban, méghozzá a hollófekete hajához. Szerettem volna csak a tincsei végét befesteni, hiszen még nem bíztam teljes mértékben magamban. Rendesen féltem, amikor lekaptam a polcról egy vörös hajfestéket, hiszen csak ez volt elviselhető, mégis kockázatos lesz ezzel befesteni a haját. Mi lesz, ha rózsaszín lesz? Vagy ha más színű? Ha elrontom, soha többé nem fogja hagyni, hogy befessem neki. Végül a vörös maradt, amit gondosan a zacskóba raktam, majd a zacskót rácsavartam, hogy Jungkook ne láthassa.

Visszaérve a szállónkra, Jungkookot leültettem a fürdőszobába, közel a mosdókagylóhoz, hogy megtudjam mosni neki a haját. Az elején ellenkezett, de minden fodrászi tapasztalatomat összeszedve elmagyaráztam neki, hogy a nedves tincseket sokkal egyszerűbb levágni.

- Biztos nem fogod elrontani? - fogott rá csuklómra, mire szemeimet megforgattam.

- Bízz már bennem - válaszoltam, miközbe állára simítottam, majd hátradöntöttem a fejét.

A vízcsap alatt benedvesítettem a haját, majd a sampont szépen bele masszíroztam a fejbőrébe. Jungkook hirtelen a derekamra fogott és az ölébe húzott, mire meglepetten felsikítottam.

- Mit csinálsz? - vontam kérdőre, de nem álltam meg a haja mosásával.

- Így kényelmesebb - mosolydott el csukott szemekkel, majd kezeit a szoknyám alá csúsztatta.

- Jungkook! - szóltam rá nevetve, amikor ujjai bugyim alatt tevékenykedtek.

- Jó, abbahagytam! - húzta ki kezeit szoknyám alól, majd derekamon álapodott meg mindkét végtagja.

Amint leöblítettem a haját, egy törülközőt terítettem rá, ami az arcát is eltakarta tőlem, míg én próbáltam a nedvességet felitatni. A törülközőt kissé lehúztam, hogy rálássak arcára, de olyan kis édes volt, ahogy az anyagból csak az arca látszódott ki, hogy muszáj volt agyon puszilgassam.

- Először befested? - kérdezte, miután leszálltam az öléből.

- Dehogy - válaszoltam, majd kezembe vettem az olló, mire ő láthatoan nyelt egyet. - Na, ne félj! Tudom, mit csinálok.

Ekkor pedig elkezdtem a hosszú tincseit levágni. Hátul kissé felnyírtam a géppel, a többi haját pedig kicsit hosszabbra hagytam, de mégsem lógtak tincsei a szemeibe. Alig fél óra alatt lettem kész a haja vágásával és aztán következett a bonyolultabb rész. Magamban imádkoztam, hogy jól sikerüljön és ne rontsam el. Mint ahogy elképzeltem, csak a tincsei végét festettem be, majd amikor végeztem, minden felesleges cuccot a kukába dobtam.

- Semmiképp se nézz tükörbe! - szóltam rá, miután fél óra múlva ismét megmostam a haját.

- Olyan rossz lett? - esett azonnal pánikba, mire felnevetve közöltem vele, hogy amíg kész nem lesz, addig tilos a tükörbe néznie. - Egy kicsit megkönnyebbültem.

- Nyugodj már le, Jungkook. Nem a kivégzésedre készülsz. - töröltem meg haját, majd a hajszárítót elővéve kezdtem el tincseit megszárítani.

Az eredmény nem lett rossz, sőt nekem igazán tetszett és roppant büszke voltam magamra, amiért ilyen szépen megcsináltam. Ez az első alkalom, hogy sikerült. Jungkook haját a homloka közepénél elválasztottam, hiszen neki az nagyon jól állt és igazi szívtipró volt olyankor.

- Na most már megfordulhatsz - léptem el tőle, levakarhatatlan mosollyal.

Jungkookon látszott, hogy meglepődött, hiszen nagyra nyílt szemei ezt árulták el róla. A tükrön keresztül pillantott szemeimbe, majd ismét a haját, amit óvatosan megtapogatott.

- Haljak meg, ez rohadtul tetszik - nevette el magát hirtelen, majd felém lépve csókolt ajkaimra. - Mostantól te leszel a személyes fodrászom.

- Ezer örömmel - mosolyodtam el szemeibe nézve, majd viszonoztam csókját. - De nem lesz ingyen.

- Oh, nyugodj meg, mert teljes mértékben kifizetem - kacsintott pimaszul, majd ölébe kapva indult el a háló felé.