Huszonharmadik fejezet

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy éjjel alig tudtam aludni. Folyamatosan kattogott az agyam és feltettem magamban százmillió kérdést a nyaralással kapcsolatban. Elképzelni nem tudtam, hogy Jungkooknak hogyan is jött ez az ötlete és azt sem, hogy mégis hova fogunk menni. Minden esetre rettentően izgultam, hisze. ez lesz életem legelső olyan nyaralása, amit a barátommal fogok eltölteni.

Végül hajnali háromkor sikerült elaludnom, de arra nem számítottam, hogy Jungkook ötkor már ébreszteni fog. Így hát két órás alvással indultam el Jungkook társaságában a repülőtérre. Szinte minden kiesett az emlékezetemből, még az is, hogy hogyan érkeztünk meg a reptérre, hiszen, amint felszállt a gépünk, azonnal elnyomott az álom. Fogalmam sem volt, hogy mennyit aludhattam, de amikor felkeltem már lemenőben volt a nap, Jungkook pedig vállamra hajtva fejét, enyhén nyitott szájjal aludta az igazak álmát. Egy halvány mosoly költözött arcomra, majd óvatosan félresöpörtem egy rakoncátlan tincset, ami eltakarta tőlem még a lehunyva is gyönyörű szemeit. Egy pillanatra kinéztem a kisebb ablakon, a kilátás pedig olyannyira rabul ejtett, hogy továbbra is abban gyönyörködtem.

Jungkook idővel mocorogni kezdett és pontosan ekkor értesítettek minket, hogy nemsokára megérkezünk.

Alig fél óra múlva, már a taxit hívtuk, hogy elvigyen minket a Jungkook által kijelölt helyre. Én még most sem tudtam, hogy hol vagyunk és ez foglalkoztatott engem a leginkább. Hiába kérdeztem Jungkookot, neki esze ágában sem volt elmondani, hogy merre vagyunk és hova megyünk egyáltalán. De amint kiértünk a városból és megláttam az ismerős helyet, majdnem felvisítottam.

- Jungkook! - fordultam felé hirtelen, fülig érő mosollyal. - A Fülöp-Szigetek?! Most komolyan?

- Meglepetés~! - nevette el magát, mire én a nyakába ugrottam, már amennyire a hely engedte. - Örülsz? - suttogta fülembe, mire én heves bólogatásba kezdtem. Még szép, hogy örülök. Gyerekkorom óta imádom ezt a helyet és mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer eljutok ide. Mivel érdemeltem ezt ki?

Már jóval sötét volt, amikor a szállásra értünk. Futva eredtem meg a kis fahídon, ami a szállásunkat kötötte össze a parttal. A szállás négy faházból állt, amik közül az egyik jóval nagyobb volt és nyitott. Az egyik egy teljesen felszerelt konyha volt az ebédlővel egybeepítve. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű konyhát. A második faház már a fürdő volt, ami szintén gyönyörűen volt berendezve. A harmadik a háló volt, amiben egy hatalmas ágy árválkodott, két kisebb éjjeliszekrénnyel. Hallottam, ahogy Jungkook mögém áll, majd megéreztem ölelő karjait derekam körül. Fejét nyakhajlatomba fúrta, forró leheletével elérve, hogy a jóleső borzongás végig fusson gerincem mentén.

- Ez gyönyörű, Jungkook - szólaltam meg halkan. - Köszönöm, hogy elhoztál ide.

- Mindent a kincsemért - búgta szerelmesen a fülembe, mire én megfordultam ölelésében, hogy szemeibe nézhessek. - Szeretlek

- Én is szeretlek, Jungoo - pipiskedtem fel hozzá, hogy egy csókot adjak ajkaira.

Jungkook közelebb húzott magához, majd megindult egy bizonyos pont felé. Lábaim az ágyba ütköztek, ezzel pedig sikeresen hátraestem, Jungkook pedig rám. Hangosan felnevettünk, aztán Jungkook ismét ajkaimra mart, sokkal hevesebben. Kezei bebarangolták testem minden egyes porcikáját. Fehér ingemet kigombolta és a lehető leglassabban vette le rólam. Ajkát beharapva kezdett el szemezni melltartóba bújtatott melleimmel, majd hirtelen ötlettől vezérelve, fejét melleim közé fúrta. Fekete tincsei csiklandozták csupasz bőröm, amitől felnevettem.

A pillangók ismét felébredtek hasamban és úgy tűnt egy ideig repdesni fognak. Jungkook a csókjaival hasamig vándorolt, majd felnézett rám, mintha engedélyt kérne tőlem. Apró bólintással válaszoltam a némán feltett kérdésére és nem is kellett több, Jungkook azonnal levette rólam a farmert. Barátom feltápászkodott, bal lábamat kezébe véve. Egy apró csókot nyomott bokámra, majd csókjaival lábszáramat árasztotta el. Aztán a combomra tért, és egy hangosabb sóhajtás hagyta el számat, ahogy megéreztem forró ajkait a belső combom környékén. Lábaimat nagyobb terpeszbe húztam, hogy Jungkooknak több helye legyen. Amint a bugyim is lekerült rólam, próbáltam nem elpirulni de képtelen voltam, hiszen Jungkook folyamatosan a szemeimbe nézett. Egy halk nyögés hagyta el ajkaim, amint megéreztem nyelvét a nőiességemen. Jungkook mélyen szemeimbe nézve kényeztett a nyelvével, én pedig felnevetve takartam el arcom az egyik kezemmel, míg a másikkal a Jungkook szemeit, amik folyamatosan engem fürkésztek.

- Ne nézz rám, kérlek - nevettem továbbra is, amit idővel hangosabb nyögések követtek.

...

- Mit szeretnél holnap csinálni? - kérdezte Jungkook, amikor már mindketten kielégülve feküdtünk egymás mellett.

- Szeretnék a delfinekkel úszni, napozni és palacsintát enni egy kajás bódénál. - soroltam teljes beleéléssel.

- Csak lassan, szívem - simított fejem tetejére a hatalmas kezével. - Van még egy hetünk.

- Egy hét? - támaszkodtam mellkasára, hogy kissé felüljek.

- Hát, ha minden nap így láthatlak, akkor meggondolom magam és két hét is lesz belőle. - szemezett a melleimmel, amiket nem takart semmi. Hirtelen ki is ment a fejemből, hogy meztelenül fekszünk egymás mellett, egy lehelet vékony takaróval, ami egyébként csak a derekunktól lefelé takar minket.

- Perverz - csaptam a mellkasára.

Jungkook eljátszva a hattyúk halálát, szorította mindkét kezét a mellkasára. Szemeimet megforgatva könyveltem el magamban, hogy ez a srác hihetetlen, mégis szélesen mosolyogva kezdtem el öltözködni. Szerettem volna körbenézni a környéken, majd lemenni a partra és a tenger hullámzásában, na meg a csillagokban gyönyörködni. Jungkook is velem tartott, aminek nagyon is örültem.

A levegő teljesen más volt, mint Szöulban. Tisztább volt és valamiért sokkal kellemesebb. Jungkook közelebb lépett hozzám és kezébe vette az enyémet. Hatalmas kacsójában szinte elveszett az enyém, amit megmosolyogtam. Alsó ajkamat beharapva pillantottam fel a csilagokkal beborított égre, ami olyannyira gyönyörű volt, hgy muszáj volt megálljak egy pillanatra, hogy jobban megcsodálhassam.

- Tetszik? - suttogta fülembe Jungkook, amitől jóleső borzongás futott végig gerincem mentén. - Szinte már majdnem olyan gyönyörű, mint te.

- Zavarba hozol - kuncogtam el magam, miközben kezeimmel megpróbáltam az arcomat eltakarni, ám ezt Jungkook nem hagyta. Mindkét kezemet megragadta és egy-egy puszit hintett kézfejemre. Ha nem lett volna elég a folyamatos bókolása, még ennyitől is vörösebb lettem a kelleténél.

- Az a célom, baby - becézett ismét, aminek köszönhetően egy pillanatra, mintha nagyobbat dobbant volna a szívem. Úgy döntöttem hogy nem figyelek rá, csakis a csillagos égnek szentelem teljes figyelmemet, de nehéz volt megvalósítani, hiszen Jungkook illatát erőteljesebben éreztem, mint pár perccel ezelőtt. Felpillantottam barátomra, aki pimasz mosollyal nézett le rám, miközben ingét gombolta ki. Csak akkor realizálódott bennem, hogy már a parton vagyunk és Jungkook előttem vetkőzik. Próbáltam masfelé néni, de Jungkook egy könnyed mozdulattal visszafordította fejemet, hogy teljes rálátást nyerjek arra, ahogyan a szemeim előtt veszi le az ingét, majd nadrágját.

- Te jössz - szólalt meg mindent tudó hangnemben.

- Ki mondta, hogy a vízbe akarok menni? - kulcsoltam össze karjaimat mellkasomnál, hogy ezzel is magabiztosabbnak nézzek ki.

- Én - időm sem volt reagálni, Jungkook máris a vállára csapott, mint egy krumplis zsákot.

- Jungkook, tegyél le! - csaptam nevetve a hátára. - Nem hallod?!

- Tegyelek le? - kérdezett visza. - Rendben

Igen, Jungkook hallgatott rám és úgy tett, ahogyan mondtam. De arra nem szamítottam, hogy a vízbe fog dobni. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére és szinte azonnal meghallottam barátom jóízű nevetését.

- Jeon JeongGuk! - kiáltottam neki, mire még hangosabban kezdett el nevetni, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Hihetetlen vagy!

- De te így szeretsz! - kiáltott vissza, mire mosolyom még szélésebb lett.


—————————
Visszatértem!🙋🏼‍♀️
Nem ígérem, hogy gyakrabban fogok részeket hozni, de megteszek minden tőlem telhetőt.💜

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top