Percekig figyeltem Jungkook csóktól fényes ajkait. Teljesen kísértésbe estem, minél többet akartam a csókjából. Élesen beszívtam a levegőt és abban a percben az sem érdekelt, hogy egy kávézó női mosdójában szemezünk egymás szájával. Legalább is én ezt teszem már hosszú percek óta, ha nem csal az időérzékem. Pislogtam párat, gondolván, hogy ez mind egy buta álom és nemsokára felébredem, de Jungkook keze, ami derekamon pihent, szembesített azzal a ténnyel, hogy mi tényleg csókolóztunk, ráadásul egy női mosdó egyik fülkéjében!

Te jó Isten!

Szemeim szinte tányér nagyságúra tágultak és hevességemben meglöktem Jungkook mellkasát, így szegény srác nekicsapódott a fülke oldalának, elég nagy ricsajjal. Szaporán vettem a levegőt és magam elé meredtem, hogy egy értelmes mondatot összeszedjek magamban és ezzel megoldódjon minden, de az agyam épp ezt a pillanatot választotta annak, hogy cserben hagyjon.

- Jungkook - vezettem fel lassan tekintetem a srácra, aki kíváncsian pillantott szemeimbe. - Mi volt ez?

- Mi? - biccentette oldalra a fejét.

- Ez a, tudod... - érintettem össze mindkét mutatóujjam, miközben kipirult arccal csücsörítettem.

- Nem, nem tudom - hangján tisztán kivehető volt, hogy mosolyog.

- Jeon Jungkook! - emeltem fej hangom, mégis annyira, hogy lehessen hallani benne az élt, de mégse hallják a kint lévő vendégek. - Miért csókoltál meg?

- Bocsi. Finomnak tűnt a szád, ezérr megkóstoltam, baj? - meresztette rám ártatlanul csillogó szemeit, mire nagyot sóhajtottam és kissé túl erőszakosan dörzsöltem meg perzselő arcom.

- Inkább menjünk, míg be nem jön valaki és aztán tényleg itt ragadunk - motyogtam orrom alatt, miközben lassan kinyitottam az ajtót.

Még a fülkékbe is benéztem, hogy megbizonyosodjak arról, miszerint senki sincs itt és csak azután intettem Jungkooknak, hogy kövessen. Komolyan úgy éreztem magam, mint egy rossz akció filmben. Amint kiléptem az ajtón, szorosan a falhoz simultam és körbenéztem a kávézóban. Anyámékat sehol sem láttam, bizonyára egy eldugott helyre ültek le, vagy ki tudja. Oldalra pillantottam, hogy Jungkookra nézzek, de arra nem számítottam, hogy egy nyekkenéssel a csempének csapódik, kezében a táskámmal.

Mi a jó anyámat csinált, hogy akkorát esett?

Orromat befogva próbáltam nem felnevetni szerencséten srácon. Jungkook káromkodva tápaszkodott fel és lépte át a küszöböt.

- Mióta van ittaz a szaros tócsa.... na és hátsó kijárat?! - hülledezett, miközben a sarokba mutatott, ahol tényleg ott volt egy ajtó 'hátsó kijárat' felirattal. Simán kiszökhettünk volna ott és nem kellett volna egy mosdó fülkéjében az első csókom megélnem.

Remek!

Puffogva húztam ki a csíkot a kávézóból, majd a friss levegőre érve mélyet szippantottam, hogy megtöltsem tüdőm a most számomra ténylegesen friss oxigénnel. Jungkook nagyokat sóhajtozva lépett ki az ajtón és hunyta le szemeit, miközben az ég felé fordította fejét. Mosolyogva figyeltem enyhén barna bőrét, ami annyi természetellenessé tette magát a srácot, hiszen az országban a legtöbb fiatal hófehér bőrű, erre itt van egy huszonéves srác, enyhe barna bőrrel, ami annyira elvarázsol, hogy azonnal végigcsókolnám arca minden tájékát.

Szemeim kitágultak, amint realizálódott bennem, hogy miket is gondoltam az imént. Fejemet megrázva meredte a lábaimra, majd tekintetem Jungkookra vezettem, aki lassan felém lépkedett.

- Szép időnk van, nem de? - sétált el mellettem mosolyogva, az ég felé fordítva fejèt. Táskámat vállára csapta és tovább lépkedett, hátra sem nézve. - Menjünk el fagyizni

- Mit csinálni? - futottam mellé, hiszen tompán hallottam, amit mondott.

- Fagyizni - közelte nyugodt hangon, én pedig elmosolyodtam. Ki godolta volna, hogy egy talpig tetovált srácnak épp fagyizni van kedve egy alig egy napja ismert lánnyal. - Melyik a kedvenc fagyid? - kérdezte, amikor már jóval a parkban voltunk, Szöul egyik környékén.

- Csokis, de a gyümölcsöset is szoktam néha venni - válaszoltam, miközben mellette sétáltam, kiélvezve ezt a nyugodtt pillanatot. - Na és neked melyik?

- Igazából mindegyik ízesítésűt megeszem - rántott vállat, míg én egy 'nem rossz' arckifejezéssel tudtam le. - De a vanília kicsit jobban ízlik.

Ma már sokadjára mosolyodtam el, hiszen aranyosnak találtam, ahogy mindandója végén felhúzta az orrát, így egy aranyos nyuszira hasonlított. Percekig tudtam volna gyönyörködni mosolyában, amit felém küldött, de sajnos megérkeztünk a fagyis bódéhoz, ahol alig egy-két ember állt.

- Szóval, neked egy csókis lesz - nézett rám Jungkook, amikor már a pultnál álltunk. Aprót bólintottam és elmondtam, hogy két gombócot kérek, hiszen valamivel leakartam magam hűteni, ha már egy félistennel sétálgatok egy parkban, akit ráadásul tegnap óta ismerek.

Oh, ha ezt anyám tudná..

Miután Jungkook megkaptam a két tölcsérbe rakott gombócos fagyikat, az enyémet a kezembe adta és egy üres padot kerestünk, miközben már édességünket kezdtük el fogyasztani. Jungkook az egyik szökőkúttal kezdett el szemezni, amit én furcsán néztem végig.

- Menjünk oda? - kérdeztem tőle, mire bólintott egyet és kezemet megfogva húzott maga után.

Tátott szájjal néztem végig, ahogy hatalmas kezében tartsa az enyémet, amit szinte elnyel az ő hatalmas mancsa. Nagyot nyeltem, ahogy tekintetem végig futtattam karján, amin rendesen duzzadtak az erek. Túl sok volt ez már nekem, így torkot köszörülve, óvatosan elhúztam a kezem és Jungkooktól
kissé elfordulva ki- és belélegeztem.

- Nyugalom MinJi, csak a kezedet fogta meg - próbáltam magamat lenyugtatni, pontosabban a hevesen kalapáló szívem.

- Nyugalom, Minji, hiszen csak a kezedet fogtam meg - jött közvetlen mellőlem a rekedtes hang, mire én ijedtemben a jó édesanyjába küldtem az illetőt.

Kezeimet azonnal számhoz kaptam és sűrű hajlongással kértem tőle nem is egyszer bocsánatot, mire ő nevetve leintett és álam alá nyúlt. Homlokomra hajolva csókolt rá bőrömre, aminek érzésétől muszáj volt lehunynom a szemem és egy mély levegőt vegyek.

- Aranyos vagy - dörgölte össze orrunkat mosolyogva, mire én mégjobban elpirulva pillantottam sötét barna szemeibe és átkoztam a túl ártatlan és érintetlen lelkem, amiért nem csókoltam meg abban a pillanatban, amikor lehetőségem adódott rá.