Amint átolvastam az utolsó sorokat a tankönyvemben, nagyot sóhajtva kezembe vettem azt és a táskámba raktam a többivel együtt, hogy már reggel ne húzzam vele a még plusz pihenésnek szánt időm indulás előtt. Nyakamat megropogtatva vettem kezeimbe egy tiszta törülközőt és lassú, nyugodt léptekkel megindultam a fürdő felé, hogy a nap végére lezuhanyozhassak és ágyba bújhassak.

Tusolás után a korábban magammal hozott törülközőt a fedetlen testem köré csavartam és berohantam a szobámba, mivel nem hoztam magammal pizsamát és mindenki tisztában van azzal, hogy a zuhanykabinból kiszállva könnyen meglehet fagyni. Szobámba érve a szekrényemhez léptem és a rózsaszín pizsamám kerestem, amit úgy elrejtettem, hogy bizony nem találtam meg. Pedig az volt a kedvencem. Fejemet megingatva vettem ki egy szürke pólót és egy ugyancsak szürke és lenge nadrágot, amiben kényelmesen szúnyókálhatok.

Már javában számoltam a csillagokat az ablakon kifelé bámulva, gondolva, hamarabb elalszom.

Egy fenét.

Ugyanis, amikor már éreztem, hogy a pilláim fokozatosan ereszkednek lefelé, kopogtak. Halkan morogtam egyet, amit a kint lévő bizonyára nem hallhatott, de azért belépett a szobámba. Hallottam halk, óvatos lépteit a padlón, majd ágyam mélyen besüppedt alattam, így rájöttem, hogy apám üldögél az ágyam szélén. Tiszteletemet kifejezve, felé fordultam, hogy jelezzek neki, figyelek.

- MinJi.. - sóhajtotta nevem, fejét bal tenyerébe temetve. - Értem én, hogy most léptél át a lázadók közé, de nem kellett volna egy tetkót csinálj. Szegény anyád annyira kikészült, hogy háromszor ment fogat mosni az imént.

Karcos hangján felkuncogott, de én nem tudtam mosolyogni.

- Figyelj ide, én teljesen megértelek, de tartsd magad távol attól a fiútól. - szólt kissé szigorúan. - Nem ismered még, lehet, hogy hátsó szándékai vannak. Kérlek szépen, fogadj szót!

Nagyot sóhajtva lehunytam szemeim és aprót bólintottam.

- Rendben..

Na, még mit nem.

- Ezt már szeretem! - paskolta meg takarón keresztül a lábam. - Tessék, a telefonod. Anyád elég feltűnő helyre rejtette el.

- Hova? - vettem el kezéből a szóban forgó tárgyat.

- A zoknis fiókomba. - nevetett halkan.

Jó éjszakát kívánva puszilt a fejem tetejére, majd halkan kilépett a szobámból. Megvártam, amíg bezárja az ajtómat, majd a takaró alá bújva kapcsoltam be a telefonom, ami beletelt jó néhany percbe.

Éljen az Iphone.

Amint bekapcsolt, feloldottam a képernyőzárat, majd a SIM kártyát is feloldva, azonnal üzenetek tömkelege terítette be a telefon képernyőjét. Mind Jungkooktól volt, gondolom. Ugyanis anyám kitörölte őt a névjegyzékből, így csak remélni tudtam, hogy nem egy ismeretlen zaklat.

Alsó ajkamba haraptam, majd hüvelykujjammal a telefonszámra böktem. Ajkaim elnyíltak egymástól, ahogy megláttam, mennyi üzenet is jött.

"Jól vagy? Hamar leraktad."

"MinJi?"

"Hahó"

"Történt valami baj? Olyan furcsán köszöntél el.."

"Basszus, még azt sem tudom, hogy laksz, hogy legalább elmenjek hozzád."

"Persze csak megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van."

"Lehet alszol már, nem zargatlak."

"Jó éj, kislány!"

Megmosolyogtam üzeneteit, majd egy igazán tűrhető választ írtam vissza, miután elmentettem a számot a névjegyek közé.

MinJi
Én jól vagyok:) Semmi baj sincs

Jungkook
Aggódtam...

Szélesen vigyorogtam miközben újra és újra visszaolvastam a szót, amit írt. Hihetetlen, úgy tűnt, mintha egész végig a válaszomra várt volna. Gyorsan visszaírt, túl feltűnően.

Jungkook
Felhívhatlak?

Mosolyom lehervadt, majd kissé kétségbeesetten kezdtem el belülről az szám harapdálni. Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet lenne, hiszen anyám éber alvó. Akár egy neszre is felébred, de mivel a két szoba között nagy a távolság így kissé megnyugodva írtam neki egy "igen"-t. Amint elküldtem, szinte rögtön jelzett a telefonom, hogy hívásom van. Reszketegen kiengedtem a bent tartott levegőt, majd remegő ujjammal elhúztam a zöld ikont. Szemeim lehunytam, míg a fülemhez raktam a telefont.

- H-haló? - hangom azonnal elcsuklott, mire fogaimat összeszorítva szidtam le magam godolatban.

- Szép estét, kislány... - hangja rekedtesen csengett, mintha aludt volna.

- Aludtál? - kérdeztem aggódva, hiszen nem néztem jó szemmel azt, hogy írt nekem, majd felhívott, annak ellenére, hogy percekkel ezelőtt még aludt.

- Dehogy, csak kissé fáradt vagyok. - hallottam a hangján, ahogy mosolygott. - Tudod a munka, meg minden. Túl nagy a felhajtás. Sok vendég van és így a munka is megsokszorozódik. Nem sokára felújítsuk a helyet és lesz egy kis szabadidőnk közben.

Csukott szemekkel hallgattam hangját, ahogy beszél. Hangjának mély és rekedtes orgánumától megborzongtam és arra vágytam, hogy többet beszéljen. Szinte egész nap a hangját szerettem volna hallani, még akkor is, ha csak egy napja ismerem őt. Íjesztő, hogy alig egy napja ismerem és már ennyire ragaszkodom hozzá.

- Itt vagy? - kérdezte, de én túlságosn is el voltam foglalva a hangjával, így nem voltam képes válaszolni. - Alszol? - suttogta, mire halkan felnevettem.

- Csak a hangodat hallgattam... - kotyogtam el magam a fáradtságomnak köszönhetően, ám mégsem jöttem zavarba. Lehetséges, hogy másnap bánni fogom és ezerszer tarkón vágni magam gondolatba, de abban a percben nem tudott semmi sem érdekelni, csak Jungkook hangja.

- Oh...szeretnéd, hogy meséljek valamit? - kérdezett még mindig suttogva.

- Nem vagyok már gyerek, hogy meséljenek nekem elalvás előtt. - mosolyogtam, bár azt nem láthatta. - És téged sem kérhetnélek erre, mert tisztán hallom, mennyire fáradt vagy.

Válaszomra halkan felnevetett, majd élesen beszívta a levegőt.

- Szívesen mesélek, ha azt szeretnéd.. - válaszolt kis szünet után, mire én bágyadtan elmosolyodtam. Telefonomon fejem alá tettem és úgy fordítottam a fejem, hogy tisztán halljam őt. - Amikor még kicsi voltam, volt egy kutyám. Hatalmas volt, így gyerek ésszel azt gondoltam, hogy felülhetek a hátára. - nevetett fel. - Így is tettem, csak arra nem gondoltam, hogy a kutya lelök magáról és szinte agyontapos.

- Hm.. - hümmögtem, jelezve, hogy még félig figyelek, ugyanis mély és nyugtató hangjának köszönhetően hamar elálmosodtam. - És aztán...?

- Aztán anya megkergetett a papucsával... - suttogott. - Ezen kívül nagyon sok emlékem van, ha szeretnéd, azokat is elmesélhetem.

- Rendben.. - suttogtam. Azonban, amint elkezdte volna, elnyomott az álom.

◇◇◇

A reggelt egy nagy ásítással kezdtem. Nem volt lelki erőm felülni, de muszáj volt kinyújtanom elgémberedett végtagjaim, ugyanis már-már elzsibadtak a mozdulatlanságtól. Tudni illik, ha mélyen alszom, nem fészkelődöm és szinte ugyanabban a pózban ébredem, ahogy azelőtt este lefeküdtem. Elég furcsa alvási technikám van egyébként. Nehezen szoktam álomra hajtani a fejem, de ha egyszer az megtörténik, akár egy bombát is robbanthatnak a fejem mellett, azt sem hallanám meg. Emlékszem, hogy régebben a szüleim orvoshoz akartak vinni és az még rátett egy lapáttal, ahogy a levegőt vett. Alig lehet hallani, ahogy alvás közben szuszogom, ezért a szüleim teljesen pánikba estek, hiszen fogalmuk sem volt arról, hogy élek-e még vagy sem. Mára már nem aggódnak, tudják, hogy alig hallhatóan szuszogom éjjel. Egy kicsit azért jól esik, hogy aggódnak értem.

Minden erőmet magamba pumpálva próbáltam feltápászkodni, mielőtt megszólalna az ébresztő. Mindig kiráz a hideg, ha meghallom, ezért is kapcsolom ki villámsebességgel és a telefonom is lehalkítom.

Egy gyors zuhany után felöltöztem a már este kikészített ruháimba, majd táskámat felkapva indultam le a konyhába. Szerencsére anya nem tartózkodott otthon a munka miatt, ezért kényelmesen mozogtam a konyhában, anélkül, hogy várjam, mikor köt belém újból. Apának köszönve lehuppantam a vele szemben lévő székre és gyorsan bekapkodtam a reggeli omlettet, amit anya szokott csinálni minden reggel. Mellé még megittam egy zöld teát, aztán felsiettem a fürdőbe fogat mosni és elrendezni az arcom, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy zombi. Amint mindennel kész voltam, még volt időm pár percet pihenni, ezért kihasználva az alkalmat, lehuppantam a kanapéra.

◇◇◇

- Ma nagyon jó kedved van - mosolygott rám Taehyung, mielőtt beleharapott volna a szendvicsébe. - Nem volt otthon anyud?

- Mm. - ingattam fejem nemlegesen, majd belekortyoltam a teámba.

- Na és milyen a tetkó? - kíváncsiskodott legjobb barátom, mire én nemes egyszerűséggel felhúztam a pólómat, hogy felfedjem a tegnap szerzett tetoválást. - Hűha!

- Jungkooknak arany keze van. - nevettem, miközben én is a rózsát figyeltem bordáimon.

Taehyung sejtelmesen elmosolyodott, majd szemeit hunyorítva pillantott rám.

- Most mi van? - hátráltam nagy szemekkel.

- Jungkook? - húzta félmosolyra száját. - Bejön neked?

- Mi?! Dehogyis! - vágtam rá azonnal, szinte kiabálva, ami nem volt túl meggyőző.

Taehyung még mindig hunyorogva bólogatott, mint aki elhiszi, ám tudtam, hogy egy szavamat se hitte el.

- Amúgy gondolkodtam egy új tetkón. - mondta Tae, miután lenyelte az utolsó falatot is a szendvicséből, ezzel is elterelve a témat, csak nem a legjobb irányba. - Már ma elmegyek és megcsináltatom.

Biztos Jungkookhoz megy, hiszen mindig abba a szalonban szokott tetoválást varratni. Ha bátor lennék, még én is bevállalnék még egyet, de még az az egy is rohadtul fájt, hát még azután. Nem hiányzik a duplája a fájdalomnak, esetleg majd pár hónap múlva.

Eléggé elbambulhattam, hiszen amikor Taehyungra néztem, a szája mozgott, mintha valamit nagyon magyarázna, de egy szót sem hallottam. Idővel a kezét lengette meg előttem, mire szaporán pislogva kizártam a gondolataim, hogy teljes figyelmem legjobb barátomnak szenteljem.

- Min gondolkodtál annyira? - biccentette oldalra fejét.

- Semmin. - válaszoltam egy mosoly kíséretében, majd egy nagyot kortyoltam a teámba, hogy ne adhassak több választ.

- Gyere velem. - állt fel a helyéről. - Kísérj el a szalonhoz, még be is jöhetsz velem, úgyis Jungkook fogja megcsinálni.

- Tán ilyen jóban vagytok? - álltam fel én is és követtem őt az osztályteremig.

- Hát hogyne lennénk? - fordult hátra, hogy rámnézzen. - Az összes tetkóm ő csinálta. Annyiszor voltam már nála, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni.

Megvilágosult fejjel bólogattam neki válaszként.

A suli hamar eltelt, szinte észre sem vettem, hogy már négy óra van. A szüleim úgy tudják, a könyvtárban maradtam megírni a házim és tanulni, ami természetesen nem volt ellenükre. Ha tanulásról van szó, azonnal beleegyeznek. Nem mondtam nekik pontos időpontot, a lényeg az volt, hogy úgy tudják, könyvtárban vagyok. Persze mind hazugság volt, igazából Taehyungot kísértem el a szalonhoz, ahova be is mentem vele.

Ismerős hely volt már, még ha egyetlen egyszer is voltam itt. A pultos csaj is megismert és a többi dolgozó is köszönt, annak ellenére is, hogy egyikkel sem beszéltem még. Taehyung szó nélkül indult meg az emeletre, ahol Jungkook irodája volt. Elég otthonosan érezhette magát, hiszen még az ajtón sem kopogott, simán besétált. Ajkamat beharapva rejtőztem el hátánál, hogy Jungkook ne vegyen észre engem, de én rálátást nyerjek teljes valójára.

Ott ült a széken egy lány mellett, aki a hasán feküdt a bőrülésen, mivel a hátára varratott valami sárkány féleséget. Hirtelen elfogott egy különös érzés. Keserű íz lepte el számat, gyomrom borsó méretűre zsugorodott és szinte pislogás nélkül szuggeráltam, ahogy Jungkook keze a lány fedetlen hátán pihen. Nem is tudom, mi ütött belém, de annyira odaakartam menni és felállítani azt a lányt és elzavarni, hogy vissza se jöjjön.

Tae zökkentett ki gondolataimból, ahogy kicsit sem finoman rázta meg vállam.

- Ne féltékenykedj. - húzta pimasz vigyorra száját, mire mérgemben a hasára csaptan.

Tíz perc után Jungkook végre befejezte a munkáját és felállt a székről. A lány visszakapcsolta a melltartóját, ami rohadtul bökte a szemem egész végig. Nem lehetett idősebb, szinte egyidősek lehettünk, ahogy arcára néztem. Bájosan mosolyogva nézett Jungkookra, aki komor arccal elmondta, hogy mennyibe is kerül a tetkó. Magamban elfojtva egy vigyort, gondoltam vissza arra, hogy nekem nem kellett kifizetnem. Ennyire látszott, kit kedvel és kit nem.

Jézusom, MinJi!
Gyerekes vagy!

Jungkook felénk fordult és azonnal találkozott tekintetünk. Széles mosolyra húzta ajkait és felénk indult.

- Hát te?! - kérdezte meglepetten, ahogy magához ölelt. Eléggé meglepődtem a hirtelen cselekedetén, de ahhoz képest hamar viszonoztam ölelését.

Egy pillanatra a lányra pillantottam, akinek szemei annyira szórták rám a szikrákat, hogy félő volt, itt halok meg nyomban. Elkönyveltem magamban, hogy ennyire gyerekes viselkedésem még sosem volt, de azért rohadtul jól esett azt a mérges tekintetet látni.

- Elkísértem Tae-t. - biccentettem a fiú irányába.

- Ismeritek egymást? - kérdezte kitágult szemekkel.

- Szinte már testvérek vagyunk. - húzta ki magát Taehyung, mire elnevettem magam. Mindig is büszke volt arra, hogy én vagyok a legjobb barátja.

- Kettőtök közül ki akar tetkót? - húzta fel Jungkook játékosan szemöldökét, miközben tekintetét kettőnkön járatta.

- Én! - kiáltott fel Tae és szegény lányt szinte fellökve közelítette meg a bőrszéket.

Jungkook megköszörülte a torkát és a lányra pillantott, aki még mindig ott állt a srác írósztalánál, kezében a pénzzel. Ezzel is arra akart célozni, hogy ideje mennie és nem hátráltatni a főnököt munka közben.

- Ch.. - fújtatott egyet, majd Jungkook mellkasára csapva a pénzt, elviharzott.

- Ez szinte mindennapi. - nézett rám kínosan mosolyogva, mire bólintottam egyet. - Foglalj helyet. - mutatott asztalára.

Bólintottam egyet és leültem az íroasztala mögé.

- Nyugodtan szétnézhetsz. - mutatott a rajzokra, amik az asztalon hevertek szanaszét. 

Ajkamat beharapva fojtottam el őrült vigyorgásom, majd a székkel közelebb gurultan az asztalhoz, hogy megnézzem az össze-vissza dobált rajzokat.