10 évvel később

- Gyerekek! - kiáltottam a konyhából, miután befejeztem a reggeli elkészítését. - Gyertek le enni, aztán indulás a suliba!

Szinte azonnal meghallottam trappolásuk, ahogy a konyha felé rohantak, majd mindketten leültek az asztalhoz. Kook is becammogott, szívem majd' összetört, amikor láttam, hogy már a járás is a nehezére esik. Kezdett már öregedni, ami miatt napról napra gyengébb lett. Nagy levegőt véve én is leültem az asztalhoz, miután Kook lefeküdt a lábamhoz.

- Ez az utolsó nap, nem maradhatnánk itthon? - kérdezte Jaehwa, bociszemekkel nézve rám, gondolva, hogy majd meghatódom.

- Nem - válaszoltam egyszerűen, majd én is enni kezdtem.

Jungkook ezt a pillanatot választotta arra, hogy betoppanjon félmeztelenül, ezzel feltárva össze tetkóját. Tíz év után is csorgott rá a nyálam, egyszerűen nem tudtam betelni a látványával.

- Az iskolába járás igen is fontos, az utolsó napot is beleértve! - tette csípőre kezeit, hogy komolyabbnak tűnjön. - Ha jól viselkedtek, ma elviszlek titeket valahova.

- Már megint abban a fagyizóba? - kérdezte unottan Jeongsan, mire Jungkook felháborodva pillantott rá.

- Ez meglepetés lett volna! - förmedt rá apja, míg én Jaehwaval csendben figyeltük őket.

- Ugyan már, apa, annyiszor voltunk már ott, hogy már rég nem meglepetés - válaszolta fiunk, mire Jungkook csak még jobban felháborodott.

- De hát mindig meglepődtetek!

- Csak tettettük, hogy ne sértődj meg! - kiáltott vissza Jeongsan, én pedig elfojtva egy hangos nevetést, tovább ettem a reggelit.

- Ez a kölyök...Szívd vissza, amit mondtál! - emelte fel hangját ismét, mire Jeongsan teljesen komolyan állta apja tekintetét. - Szólj rá, MinJi!

- Reggel kilencig még a te gyereked - válaszoltam vállat rántva, majd Jaehwa segítségével elmosogattam az edényeket.

◇◇◇

Úgy döntöttünk Jungkookkal, hogy a mai nap kint fogjuk tölteni a szabadidőnk, ahelyett, hogy ismét a fagyizóba mennénk. A gyerekek meghívták Taehyungékat is, aminek valójában nagyon örültem, ugyanis napok óta nem volt időm beszélni velük. Nagyban tervezik az esküvőt a menyasszonyával, Nayeonnal, akivel pár éve ismerekedett meg és alig fél éve kérte meg a kezét. Imádnivaló lányt talál maga mellé, aki mostanra már a legjobb barátnőm lett. Jiminék is eljöttek és meglepetésemre még Yoongi is köztük volt a szokásos fekete szerkójában, kezében egy kisebb csomaggal.

- Yoongi oppa! - kiáltotta Jaehwa, majd rohanni kezdett Yoongi felé, hogy a nyakába ugorjon.

A mindig swag Min Yoongi arca másodperceken belül felderült, hatalmas mosolyt villantva, miután lányomat ölelte. Szoros kapcsolatot ápolt mindkét gyerekkel, folyamatosan elárasztotta őket ajándékokkal és édességgel. Amikor még kisbabák voltak, szinte képtelenek voltunk kivenni őket a karjai közül. Nem lehet őket szétválasztani, szinte mindig van olyan téma, amiről perceken keresztül beszélni tudnak.

Taehyunggal is ez volt a helyzet, legjobb barátjuk lett, aminek nagyon örültem és reméltem, hogy majd a gyerekei is ilyen jóban lesznek velük.

Mind összegyűltünk, míg én a kajákat pakoltam ki az asztalrs, addig Jungkook és Jimin és grillt állította elő. Miután minden kész lett, evés közben kezdtünk el mindenféléről beszélni, így jött szóba Taehyungék esküvője is.

- Na és mikor lesz az esküvő? - kérdeztem Taehyungtól, mire mosolyogva Nayeonra nézett.

- Minél előbb annál jobb - válaszolta legjobb barátom. - A mostani helyzetet nézve, tényleg jó lenne hamarab megtartani

- Ezt hogy érted? - kerdezte Namjoon, aki épp a húst grillezte, de akkora füst lett, hogy kénytelen volt ellépni onnan. Tudtam jól, hogy rossz ötlet volt rábízni a kaját.

- Érkezik egy mini Taehyung! - vigyorgott Nayeon, mire mindenki lesokkolva figyelte a gerlepárt, kivéve én, hiszen mindenről tudtam. Mosolygva a hasamra simítottam kezemet, hüvelykujjammal cirógatva bőrömet, ahol felcsúszott a póló.

Egy hete annak, hogy megcsináltam a tesztet és pozitívat mutatott, az orvos is megerősítette. Észrevétlenül Nayeonra pillantottam, az egyetlen emberre közülünk, aki mindenről tudott, hiszen ő volt mellettem, amikor az orvos kijelentette, terhes vagyok. Legjobb barátnőm egy bíztató mosolyt küldött felém, jelezve, hogy itt lenne az ideje közölni azt, hogy én is terhes vagyok.

- Ha már mindenkit sokkolt a hír... - kezdtem bele remegő hangon, mire Jungkook rám pillantott. - Nekem is van egy jó hírem

- Elmondod még ma, vagy várjunk holnapig? - szólalt meg Yoongi, mire én szemeimet forgattam türelmetlenségén.

Kissé kínos volt, hogy mindenki engem figyelt, de összeszedtem magamaz és Jungkookra pillantottam, akinek mintha azonnal leesett volna, hogy miről van szó. Ajka enyhén elnyíltak, szemei pedig kétszeresükre nőttek, amit muszáj volt megmosolyognom.

- Terhes vagyok - szólaltam meg, mindvégig Jungkook szemeibe nézve.

Döbbenetében csak mosolyogni tudott és a kezemet szorongatni, majd hirtelen magához húzott. A többiek ujjongtak és gratuláltak mind Nayeonnak, mind nekem.

- Komolyan? Nem hazudsz? - tolt el magától, mire én közöltem vele, hogy minden igaz. - Apa leszek? - kiáltott fel.

- Rémlik, hogy van két gyereked? Már rég apa vagy. - mondta Yoongi unottan, mire Jungkook ismét magához húzott, majd az ikreket is idehívta, hogy elujságolja nekik a hírt.

- Ezaz! - ujjongott Jeongsan. - Remélem fiú lesz!

- Szóval én már nem vagyok elég jó testvér? - kérte számon tesvtérét Jaehwa.

Nevetve húztam mindkettőt a karjaimba, hogy szorosan magamhoz öleljem őket. Jungkook is csatlakozott hozzánk, így egy kisebb csoportos ölelés alakult ki. Kook is velünk volt, szorosan mellettem pihenve és azt hiszem abban a pillanatban csak arra volt szükségem. A családomra, barátaimra és a szeretetükre. Boldog voltam, hiszen magamnak tudhattam a Világ legjobb pasiját és gyerekeit, na meg a legimádnivalóbb kutyust. Így volt teljes a család és nem volt szükségem semmi másra, csakis rájuk.

Vége