Mikor magához tért, már egy autó anyósülésén volt bekötve, fejébe folyamatosan belenyilallt a fájdalom. Látása homályos volt, a feje hasogatott, de még mindig életben volt. Meglepetten igyekezett felmérni az elsuhanó tájat, nem túl sok sikerrel. Érezte, hogy egy meleg pulóvert terített rá valaki, s ahogy az autó minden alkalommal belefutott egy gödörbe, Kaderin úgy nyögött fel. Nem tett jót neki ez a vezetési stílus, de a mellette ülő férfi nem könnyítette meg a helyzetét, egyáltalán nem lassított a tempón, amivel falta az autó a kilométereket az aszfalton.

Oldalra pillantott, hogy mégis ki lehet és mit akarhat tőle. Menekülni akart Rebelltől és ez sikerült is, hála az idegennek és annak, amilyen zűrzavart okozott a birtokon; de már megint csapdában volt és ez feszélyezte. Nem hittel el, hogy megint belekeveredett valamibe. A férfi mellette erősen rámarkolt a kormányra, de mégis volt benne valami nyugalom, amivel az autót vezette. Mintha mindennapos lett volna neki az, hogy csak úgy betör valahova, aztán hatalmas kalamajkát okoz és végül gyorsan kell távoznia. A férfi arcát még mindig véres pöttyök keretezték, ettől függetlenül teljes nyugalom volt róla leolvasható. Kaderin nem értette, honnan merít a másik ilyen erőt és hogy képes ezt a kialakult szituációt ilyen jól kezelni.

– Magadhoz tértél végre. – A férfi hangja mély volt, rekedtes, amitől Kaderin megborzongott. Próbálta magát az ülésbe préselni és sokkal jobban szorította magához a pulóvert is. – Hogy hívnak? – Kaderin nem volt biztos benne, hogy mennyit árulhat el az idegennek.

– Kaderin – válaszolt, de érezte, hogy a torka teljesen kiszáradt, valószínűleg a megerőltető futástól. – Téged? – Nem hitt abban, hogy a férfi válaszol és egy darabig csendben is volt, amíg bevette a következő kanyart az autóval. A jármű egyszerű volt, hétköznapinak mondható, tipikus városi autó, amit akár a szülei is használhattak volna odahaza.

– Wayne. – Meglepte a válasz Kaderint, nem hitte, hogy az idegen akár válaszra is méltatja az este történtek után, mégis örült, hogy legalább ennyit tudhatott róla.

Nem beszélgettek többet, csak csendben haladtak az éjszakában, az autó zötykölődése és a kellemes meleg, a férfias, fűszeres illat, ami a pulóverből Kaderin orrába szökött, kellemesen elkábította. Fáradt volt, fájt mindene; de kezdett megnyugodni. Elnyomta az álom és a fáradtság Wayne mellett az ülésben.

-o-o-o-o-o-

Kaderin hirtelen arra ébredt, hogy az autó lefékez, majd dudálás következett. Riadtan pillantott körbe, hogy mégis hol lehetnek. Egy régi építésű, családi ház udvarán parkoltak, amit alig gondozott valaki az elmúlt időszakban, de mégis ápoltnak tűnt. Wayne már rég kiszállt mellőle, s most az utcai lámpák gyér fényében követte a férfi mozgását, ahogy kinyitotta az anyós oldali ajtót és várt.

– Szállj ki! – Utasította a férfi, közben behajolt az autóba és kioldotta Kaderin biztonsági övét, aztán ismét várt pár pillanatot. Kaderint annyira letaglózta az egész helyzet, hogy nyikkanni sem volt ideje, mikor ciccegve megelégelte a srác a dolgokat, s a csuklójánál fogva rángatta ki a kocsiból. Botladozva tudta csak követni őt, még mindig a pulóvert szorongatta maga előtt, amikor besétáltak a ház nyitott ajtaján, ahol már kellemes meleg és viszonylag barátságos környezet fogadta. Wayne becsukta maguk mögött a bejárati ajtót és ráfordította a zárat is, amire Kaderin ijedten fordult hátra, aztán tovább vonszolta a férfi a konyhába és lenyomta egy székre.

Mégis mit akarhat tőle ez az ember, miért hozta egyáltalán magával, hisz ott is hagyhatta volna, hogy később Rebell kutyái találják meg! Volt szemtanú, nincs szemtanú!

– Wayne? Mégis mi a jó büdös francot képzelsz?! Teljesen elment az eszed, mondd?! – Hallotta Kaderin egy másik férfi hangját, ahogy élesen csattant a ház csendjében. Összerezzent minden kimondott szóra, kezdett ismét félni, mégis mibe keveredett már megint? Ösztönösen húzta magára a pulóvert, s próbálta magát minél kisebbre összehúzni, hátha ezáltal eléri, hogy észre se vegyék. Tekintetével folyamatosan a kiutat kereste, az ajtó irányába nézett, hátha meg tudna szökni, de mikor az előbbi hang gazdája lépett a konyhába, már nem tudott mit tenni.

Az idegen Wayne–nél legalább egy fejjel magasabb volt, sötétbarna haját rövidre nyírta, sötétbarna szemei haragtól csillogtak. Wayne–nel egy idős lehetett vagy talán idősebb nála. Ugyanolyan ruhát viselt, mint elrablója. Kaderin félve nézett most az idegenre, miközben Wayne teljes nyugalommal lépett a hűtőhöz és kivett belőle egy üveg ásványvizet.

– Mit kiabálsz ilyen késő este, erre még a nem létező szomszédok is idecsődülnek! – flegmázott a kékszemű. Kaderin csak kapkodta ide-oda a fejét a két alak között. Azt érezte, hogy van bennük valami közös; de biztos, hogy nem voltak testvérek, legalábbis külsőre nem tűntek édes testvéreknek. – Amúgy meg munka letudva, ne parázz már annyit!

Kaderinhez visszasétált a kékszemű és felé nyújtotta az ásványvizes palackot, a lány pedig úgy kapott a hűvös víz után, mint aki egy hete nem ivott. Ahogy torkán végigfolyt a hideg ital, egyre jobban érezte magát, kiszáradt torka sem fájt már annyira. Közel kiitta az egész üveget, mikor végre letette azt az asztalra, s száját megtörölte. Csak annyit látott, hogy Wayne folyamatosan furcsán tekintettel figyelte minden mozdulatát.

– Nem erről beszéltem, te féleszű! Mit keres ez itt?! – A barna szemek mérgesen csillogtak, miközben az ismeretlen az ajkát dühös vonallá préselte. Kaderin közelebbről megfigyelhette a másik férfi arcát, amin elszórt anyajegyek keretezték fiatal vonásait, mialatt karba tett kézzel állt meg Wayne előtt.

– Ch, ne "jajveszékelj" már; mi vagy te, az anyám?! Azt csinálok, amit akarok, szóval elhoztam magammal! – Kezdte magát Wayne is felhúzni, s most a két erő egymásnak feszült, Kaderin pedig próbált csendben maradni és kivárni ennek a veszekedésnek a végét, de közben nem akart itt lenni, nyugalmat akart és csendet, a szüleivel szeretett volna lenni.

Wayne odalépett hozzá és durván felrántotta a székről, majd maga után kezdte el vonszolni, fel a lépcsőn az emeletre. Olyan erősen szorította a karját, hogy könny szökött Kaderin szemébe és önkéntelenül is felnyögött minden durvább mozdulatra.

– Ez fáj! – Nem hitt abban, hogy Wayne ebben a feldúlt állapotában egyáltalán figyelembe veszi azt, amit mond neki; de úgy tűnt, hatásos volt. Meglepetten néztek rá azok a gyönyörű tengerkék szemek, aztán a szorítás abbamaradt. – Gyere! – Azzal kinyitotta előtte az egyik hálószoba ajtaját, majd betessékelte rajta; Kaderin leforrázva nézett körül. Nem akart megint valakinek a kurvája lenni, könny szökött a szemébe, s szipogva nézett újra a férfira.

– Kérlek... ne csináld ezt! Ígérem, nem mondom el senkinek, hogy láttalak, csak engedj haza! Kérlek! – Könyörgött a férfinak, miközben az elrántotta Kaderintől a pulóvert és ledobta azt az ágyra, aztán befelé lökdöste a fürdőszobába, Kaderin pedig próbált neki ellenállni, nem túl sok sikerrel.

– Ne mondjam többet, befelé! – kiáltott rá Wayne, hogy hangjától Kaderin összerezzent. Próbált ellenkezni vele, de olyan volt a srác, mint a beton. Egyszerűen nem volt képes ellökni magától, bármennyire is próbálkozott vele. Belökte a férfi a fürdőszoba fehérségébe, majd bezárta maguk mögött az ajtót, Kaderin pedig ismét a kiutat kereste, hogy hogyan tudna innen elmenekülni. Nem akart itt lenni, haza akart menni! Tudta, ha nem nyugtatja le a légzését, elájul; de egyszerűen képtelen volt bármi mást tenni. Olyan volt, akár egy űzött vad!

Wayne Kaderin elé lépett és már nyúlt volna a ruhájához, mikor elütötte a lány a férfi kezét magától. Kaderin félt tőle, most látta csak igazán, hogy mennyivel erősebb volt a másik. A sötétben nem tűnt annak, de itt, a lámpa fényében pontosan kivehetőek voltak a póló alatt kidolgozott izmok. A férfi egész megjelenése veszélyről árulkodott, Rebell ehhez képest labdába sem rúghatott arisztokratikus, fennkölt megjelenésével. Csak ahhoz értett, hogy a nőket hogy fenyítse be, nem volt túl erős vagy izmos, mindig a katonáit ugráltatta.

Wayne ezzel szemben más volt, rajta látszott, hogy puszta kézzel képes megölni akárkit, ha az az útjába került. S most nagyon úgy tűnt, hogy erre készült, olyan dühös arccal mérte végig Kaderint.

Nem várt sokat a férfi, a lábára erősített tokból elővette a vadászkést, Kaderin ismét hátrált egészen a falig, ahonnan már nem tudott menekülni. Próbálta magát minél kisebbre összehúzni, de mikor a penge megcsillant a lámpa fényében, önkéntelenül is sírva fakadt. El akart tűnni innen, lesüllyedni a föld alá, csak hagyják végre békén! Próbálta a kezeit maga elé kapni, miközben kapkodta a levegőt és összeszorította a szemeit. Annyit érzett csak, hogy a kés pengéje megkarcolja a vállát, amitől felsikoltott, aztán a következő pillanatban lecsúszott róla a kisestélyi; de nem történt semmi egyéb. Riadtan nyitotta ki a szemeit, hogy aztán Wayne idegesen nézzen rá.

– Vetkőzz! – Parancsolt, viszont Kaderin nem mozdult. Még mindig reszketett egész lényében, s tudta, ha nem lép valamit, Wayne annyira mérges lesz rá, hogy megöli. Talán ez lett volna a legjobb ebben az egészben, akkor vége szakadt volna ez a tragédia, amit életnek neveztek! – Gyerünk!

Kaderin összerezzent, végül mégis kioldotta a melltartót, s maga elé kapta a kezeit; viszont a bugyijához nem nyúlt. Régen soha nem volt szégyenlős, de a Rebellel eltöltött egy év megtette a hatását. Félt minden férfitól és minden pillantástól, amik a testét mérték fel. Nagyon jól tudta, hogy néz ki.

Arca beesett volt, túl vékony lett Rebell mellett. Régen szépnek mondhatta magát dús, sötétvörös hajával és teltkarcsú alkatával; azonban a férfi közreműködése miatt alig evett valamit és teljesen lefogyott.

Csípőcsontja szinte átszúrta a bőrét, bordái valamennyire kilátszottak; régen napbarnított bőre most fakó színt öltött. Nem is értette, hogy Rebell miért tartotta annyi ideig maga mellett, hisz nem nézett ki túl jól. Talán az arca igen, azt nem bántotta olyan sokszor, de testén tisztán látszottak a régi sérülések nyomai, pár helyen a zúzódásokkal kiegészítve, amiket a férfi okozott a veréseknél, illetve a lábait összekarcoló sérülések, amit menekülés közben szerzett.

– Az alsót is! – Mély, parancsoló hang szelte át a fürdő csendjét. Kaderin nem akarta, de megtette azt, amire Wayne utasította. Szégyellte magát, arca vörös színt öltött, mikor végül teljesen meztelenül állt a fiatal férfi előtt, s próbálta magát takarni valahogy. Wayne megnyitotta a zuhanyzóban a vizet, s forró gőz szállt fel a kabinban, közben elkezdte magáról is leszedni a véres holmit.

– Kérlek... ne csináld! Könyörgöm... – Kaderin próbált hatni valahogy a másikra, de dühös kék szemeken kívül nem kapott kegyelmet. Nem mert odanézni és próbálta az arcát is eltakarni a másik elől, hátha ezzel is elrejtőzhet előle. Gyerekes álom volt csupán, de néha segített megkönnyíteni a dolgokat.

Váratlanul hideg kezeket érzett magán, aztán a következő pillanatban a forró zuhany alatt találta magát. Meg sem mert nyikkanni, annyira meglepődött. Nem értette az egész helyzetet, csak annyit látott, hogy Wayne is beszáll mellé a kabinba és folyatja kettőjükre a forró vizet, ami kezdte picit csillapítani Kaderin reszketését. Félt, rettegett ettől az alaktól, de egyáltalán nem nyúlt hozzá olyan módon, csak álltak egymással szemben. Értetlenül nézett fel a fiatal arcra, hogy mégis mit akarhat vajon tőle. Ha nem akarja megdugni aztán megölni, akkor mégis mit keresnek itt?!

– Mosakodj! – szólt rá ismét Wayne, miközben a kezébe nyomott egy tusfürdőt. Látta a lábaiknál, ahogy a férfiról lemossa a víz a rászáradt vért, s barna színűre színezi a vizet a zuhanytálca aljában. Kaderin megbabonázva nézett maga elé, bámulta, ahogy a vörösesbarna víz eltűnik a lefolyóban, mikor az arcához érő kéz megriasztotta. Felnézett a kék szemekbe, de nem kellett mondania semmit a férfinak, tette, amire kérte. Kezdetben szégyenlősen ugyan, de elkezdte megmosni magát a kezébe nyomott tusfürdővel. Próbálta úgy fordulni, hogy a másik ne lásson belőle sokat, de rá kellett jönnie, hogy teljesen felesleges, amit csinál. Ha akart volna tőle valamit a férfi, akkor azt már a tudtára adta volna.

-o-o-o-o-o-

Közel húsz perccel később, tisztán és átmelegedve léptek ki a zuhanyzóból. Wayne hatalmas törölközőt adott Kaderin kezébe, amit a lány azonnal maga köré csavart, s tanácstalanul toporgott a fürdőszoba szőnyegen. Így most alkalma nyílt arra, hogy jobban megfigyelhesse a megmentőjét, avagy elrablóját, még nem döntötte el, melyik a kettő közül.

Wayne háta tele volt sérülésekkel, mintha megkorbácsolták volna, ezek a hegek a fenekén is folytatódtak, de a derekára csavart törölköző eltakarta a többit. Jobb lapockájától kezdve tetoválás futott végig jobb karjának egészén, a csuklójáig bezárólag. Tarkóján billog volt, amit sötét haja valamennyire eltakart... honnan jöhetett ez a férfi?!

– Törölközz! Az ágyon lesz a váltás ruha, később hozok fel valamit enni – szólt oda Kaderinnek a fiatal férfi, majd kilépett a hálószobába anélkül, hogy visszanézett volna a lányra. Mikor Kaderin Wayne után sétált, az már egy fekete melegítőnadrágot és szürke pólót viselt, épp egy sportcipőt húzott fel a lábára. A férfi rövid, sötétbarna hajából csöpögött a víz, de nem zavartatta magát.

Kaderin érdeklődve nézett a másikra, aki minden további szó nélkül elhagyta a szobát; de arra még volt ideje, hogy bezárja maga után az ajtót. A lány megkönnyebbülve vett levegőt, majd leült az ágyra még mindig a törölközővel a teste körül.

Végre szabad utat engedhetett az eddig visszafojtott könnyeknek...