-Miaaa!!! -zaklatott föl legédesebb álmaimból egy ismerős hang, jelen esetben a legjobb barátnőm hangja. -Ébresztő, álomszuszék, ma lesz a nagy buliii! -kiáltotta olyannyira lelkesen a fülembe, hogy majd' beszakadt a dobhártyám.

-Hayley... Kösz az ébresztést -nevettem rekedten. -Vágom, Brian bulija, de ne izgasd már magad... -köszörültem meg a torkomat közben, majd ásítottam egy nagyot. -Előbb suliba kell menni -dörmögtem morcosan befejezve a mondatot, miközben feltápászkodtam hívogató, pihe-puha ágyamból.

Felhúztam egy nem éppen kényelmes fehér, szaggatott rövidnadrágot, és egy hozzá illő fekete haspólót. Utána odabattyogtam a fényképekkel díszített tükrömhöz, megfogtam a hajszálakkal teli fésűmet, és minden mindegy alapon megpróbáltam kifésülni azt a hatalmas gubancot, ami a szőkésbarna hajamban keletkezett.

-Ja, igen, suli... -forgatta szemeit a barátnőm.

-Aha. Te, Hayley, mi a helyzet Clayton-nal? -érdeklődtem, újra ásítva egyet, majd mindketten elsétáltunk a fürdőszobába, azzal a céllal, hogy megmosakodjak.

-Hát... Tudod, volt hétvégén az a buli, amibe nem jöttél, mert lázasan nyomtad az ágyat. Na, ott megcsókolt, de full részeg volt, így nem tudom, mit gondoljak -csapott a fejére összezavarodottan a lány.

-Ajjajj, te is tudod, hogy részegen a legőszintébb az ember -rötyögtem, hiszen ezt már mindketten tapasztaltuk. -Ha engem kérdezel, szerintem komolyak a szándékai.

-Nem tudooom... -nyavalygott. -Ő is ott lesz ma este, és totál be vagyok parázva, esküszöm sosem volt még ilyen egy srácnál sem -panaszkodott hadonászva.

-Elhiszem -fröcsköltem jéghideg vizet az arcomba, majd megtörlése után irtó gyorsan fogat mostam, és belekezdtem nem túl bonyolult sminkembe.

-Mia, könyörgöm, igyekezz! -siettetett Hayley, miután már vagy 5 perce szótlanul ácsorgott mellettem, és várt rám.

-Jó, jó, mindjárt megvagyok -motyogtam óvatosan, nehogy a szempillaspirál belemenjen a szemembe.

Elintéztem a többi szokásos reggeli teendőmet, végül nagy nehezen megindultunk. Hayley autójával mentünk, ahogyan minden nap. A lány reggelente eljön értem, konkrétan nálunk is lakik, már-már családtagnak számít, a szüleim, és a bátyám is imádják őt. Na, igen, anyu és apu tökéletes házasságban élnek, cserébe viszont sokat dolgoznak, a bátyám pedig eggyel fölöttem jár, végzős, szerencsére nagyon jó a viszonyunk.

Az iskolához érve rögtön megpillantottak minket az alsóbb évesek, egyesek irigykedve, mások utálkozva, valakik pedig istenítően néztek végig rajtunk, bár ezek leginkább a fiúk voltak. Hozzászoktunk már ehhez, mi vagyunk a suli ,,urai", az emberek állandóan közel akarnak hozzánk férkőzni. Sokan elítélnek, és ismeretlenül ribancnak titulálnak minket, csak mert jól nézünk ki. Oké, ez eléggé egoistán hangzik, de valljuk be, én is, és Hayley is pont annyira dögösek vagyunk, amennyire kellene egy csajszinak. Ezen kívül talán egy kissé kirívóan öltözködünk, de ettől még ugyanolyanok vagyunk, mint mások, és nem nézünk le senkit. Legalábbis nekem van egy nehéz természetem, de alapból barátságos vagyok. Hayley néha bunkózik, viszont ő is irtó aranyos.

-Lányoook! -jött oda hozzánk kezét összecsapva Max, az osztálytársunk, valamit a harmadik felünk. Én több, mint tizennégy éve ismerem őt, együtt jártunk óvodába, és általános suliba is, most meg itt állunk gimis harmadikosként, az évek során pedig örök barátság szövődött köztünk, amibe Hayley belecsatlakozott, még kilencedikben.

-Jó reggelt, Kutyuli -dörzsölgettem meg a fiú fejét röhögve. Ja, igen, drága barátunknak van egy örökbefogadott kutyája, akit ugyanígy Max-nek hívnak. Hehe, a sors iróniája... Végül szegényt nem akarták összezavarni egy névváltoztatással. Mármint a kutyát...

-Megyünk Brian bulijába, igaz? -érdeklődött kedvesen.

-Jóhogy! -helyeseltem.

-Ki nem hagynám! -erősített meg Hayley.

-Na, az fasza. Jön a csajom is! -húzta ki magát büszkén.

-Megtudtad már a nevét? -nevetett Hayley, majd megindultunk be az iskola kapuin.

-Jó, nagy cucc, persze, röhögjetek csak ki... -forgatta unottan szemeit. -De amúgy ja, mostanra már kiderítettem! -horkant föl sértődöttet játszva.

-Ennek örülünk -mosolyogtam szórakozottan.

Max nagyon jófej srác, el lehet vele hülyülni, viszont komoly témákról is bármikor tudunk vele beszélni. Külsejével folyamatosan vonzza magához a lányokat, éppen ezért van, hogy néha elfelejti a neveket, ami eléggé kínos szituációkat tud szülni... Nos, a mostani ,,barátnőjének" egészen pontosan két hétig nem tudta a nevét. Hát, őt sem az eszéért szeretjük, az egyszer biztos...

Mire felértünk a legfelső emeletre, azt hittük, kiköpjük a tüdőnket. Ja, ilyenek ezek a péntek reggelek. Pontosabban a péntek reggeli kémiák.

-Tudjátok mit?! Megyek, kiverem a szart a kávégépből, rámférne egy jó kis forró lötty, múltkor meg ugye nem működött, gondolom baszták se megjavítani -vont vállat, aztán elindult az említett gép felé.

-Köszönjük az infót -néztem furán. -Mindegy, mi bemegyünk, csááá -integettem vigyorogva, majd magam után húztam a barátnőmet.

Leültünk a bal hátsó padba, a szokásos helyünkre, és onnan lestük az osztálytársaink érkezését.

-Figyelj, Mia, nálad mi a helyzet a pasikkal? -fordult felém Hayley kipakolás után.

-Sajnos még mindig semmi -legyintettem csalódottan. -De majd a mai buliban összeszedek valakit -kacsintottam.

-Ááá, értem -vigyorgott perverzen.

-Ricky óta nem volt senki. Érted, az már három hónap! -eredt meg a nyelvem panaszkodva.

-Elhiszem -húzta el a száját. -De azok közül, akik bepróbálkoznak, egyik se jön be?

-Nem igazán... Mindegyik ilyen kis szerencsétlennek tűnt -nevettem saját nyomoromon.

-Franc. Pedig mostmár csak neked kéne valaki. Max-nek ott a barátnője, nekem Clayton-nal alakul, de neked senki...

-Ilyen az élet... -törődtem bele.

Jó, másoknak talán még egyszer sem volt kapcsolata tizenhét évesen, de én már elég rég kezdtem, nagyon sok mindenen túlvagyok, és nem vagyok hozzászokva, hogy hosszú ideig nincs állandó partnerem. Nem kertelek, a szüzességemet pontosan tizennégy évesen veszítettem el egy buliban. Akkoriban baromira megbántam, és szégyelltem magam miatta, de valójában ennek köszönhetem a hírnevemet, és azt, hogy benne lehetek az elitben, ez miatt fogadtak be. Csúnyán, és ribancosan hangzik, nyilván, viszont azt hiszem az akkori döntésem meghatározta, és mai napig meghatározza az életem. A gimnázium kemény dolog, az emberek kegyetlenek és gonoszak... Nem hagyhattam, hogy engem is kiközösítsenek, vagy kihasználjanak. Ezért összebarátkoztam Hayley-vel, akinek addigra már elég hírneve volt ahhoz, hogy engem is magával rántson a nagymenők közé, Max-el együtt. Szóval így vagyunk mi a fő elit trió. És azt hiszem ez így pont tökéletes...

///Sziasztoook!😁 Na meg is van az első rész. Ha tetszett, ne felejtsétek el jelezni nekem komment, vagy csillagocska formájában❤️ Köszönöm ha elolvastátok❤️///