Gyorsan elment az idő, hamar megérkezett hozzánk Hayley, így már együtt készülődtünk a bulira.

-Ma tutira fel fogsz szedni valakit csajszikám -kacsintott rám a barátnőm.

-Nem is tudom... Kijöttem a formámból -kacarásztam erőltetetten.

Valami egyszerű, de mégis nagyszerű göncöt akartam választani, így egy vörös testre simuló ruhát szemeltem ki a szekrényemből, aminek szinte az egész háta pántos, elől egy kis betekintést enged a dekoltázsba, és az alja pedig körülbelül a combom közepéig ér. Emellé választottam egy ugyanilyen színű magassarkút, a sminkemet pedig füstös árnyalatúra készítettem el. Szőkésbarna hajamat begöndörítettem, így csodaszép loknikban omlott a vállamra. Mikor belenéztem a tükörbe, elégedett voltam a látvánnyal.

Hayley szettje hasonló az enyémhez, sőt, szinte ugyanaz, csak mustársárgában. Az ő barna göndör hajához, és barna szeméhez iszonyatosan jól megy ez a szín. Valójában ugyanaz a fazonú ruhát viseltük, direkt egy ilyesmi alkalomra vettük együtt, most pedig végre használatba is vehetjük.

Gyorsan lőttünk egy tükörszelfit, majd felraktuk instára, és ebben a pillanatban csöngettek is, azaz megérkezett Max meg a barátnője.

-Császtoook -ölelt át minket Max, aki már kissé illuminált állapotban volt.

-Nélkülünk alapoztál? -tettetett sértődöttséget Hayley. -Te szemétláda -csapta hozzá nevetve a táskáját.

-Oké, oké, lépjünk túl ezen. Kicsit túlzásba is estem, de basszameg milyen jó volt az a whiskey -dőlt neki a falnak elalélva.

-Mindjárt itt a taxi -szólalt meg egérvékony hangon Max barátnője. -Lassan mehetünk ki.

Ez a csajszi tipikusan ilyen kis anyuci szeme fényének tűnt, eleve fogalmam sincs, hogy hogyan találtak egymásra Max-el, mert a lány ruhájából ítélve nem valami sokat jár bulizni, és nem is a tipikus menő, rosszfiúkra bukik. Ennek ellenére egészen csinos csajszi, csak mégis furcsállom, hogy Max őt választotta.

Pár percen belül valóban megérkezett a taxi, aki picit rosszallóan nézett végig a társaságunkon, de végül nyilván elvitt minket a megadott helyre, elvégre is ez a munkája...

A buli már javában állt, úgyhogy úgy döntöttünk, itt szét is szóródunk, én Hayley-vel mentem, Max pedig a barátnőjével, aki komolyan mondom olyan megszeppent képet vágott, mintha mindjárt elbőgné magát. Tényleg nem sokat jár bulizni szegény lány... Megkerestük az italpultot, és elkezdtünk iszogatni.

-Látom hogy ideges vagy -kiabáltam Hayley-nek, próbálva túlordítani a bömbölő zenét.

-Nem látom Clayton-t -rázta a fejét, miközben folyamatosan vedelte a piát.

-Lehet hogy még nem érkezett meg, de nyugi, úgyis összefuttok -rántottam meg a vállamat, mert tudtam, ha a barátnőm meg akar szerezni valakit, akkor meg is fogja.

-Elmegyek körbenézek, jössz velem, vagy itt maradsz? -kérdezte az arcomba mászva.

-Inkább maradok -nevettem föl, miközben kedvesen kitoltam az aurámból Hayley-t. -Vidd ezt -nyomtam a kezébe egy piás üveget. -Szükséged lesz rá, bűzlesz az idegességtől -paskolgattam meg a vállát, mire ő perverzen rámkacsintva eltűnt a táncoló tömegben.

Innentől kezdve magamban iszogattam vagy fél órán keresztül. Itt kellett volna, hogy eljöjjön az én időm, hogy valakit becserkésszek, ehelyett viszont egy erős szorítást éreztem a vállamon, és nem hittem a szememnek, amikor megláttam ki az... Ricky...

-Szia cica -jött közelebb hozzám belemászva az arcomba, és mintha csak egy tárgy lennék, belemarkolt a mellembe.

-Takarodj a közelemből -szorítottam össze a fogaimat, miközben arrébb taszítottam őt, mert tudtam, hogy robbanni fogok.

Hogy miért is szakítottunk Ricky-vel? Ja, igen, ez a szemétláda jó ideig a barátom volt sajnos. Eleinte iszonyatosan aranyos volt, a tökéletes pasi-típus, viszont egy idő után akaratos és erőszakos lett, és túl sok szexet követelt, konkrétan nem tudta magát leállítani. Volt, hogy napi szinten két-három alkalommal akarta, és itt lett elegem, szakítottam vele, amit ő nem bírt elviselni, erőszakosan közeledett felém utána egy hétig folyamatosan. Ennek ellenére már a szakítás után másnap egy másik csajjal smárolt... Bleh...

-Miért? Olyan jól szórakoznánk, gyere már... -húzott közelebb magához, így az arcunk közt már alig maradt pár centi.

Amilyen alkohol szag áradt belőle, ösztönösen újra taszítottam rajta egy nagyot, mire ő elvesztette az egyensúlyát egy pillanatra, én pedig kihasználva az alkalmat megpróbáltam eltűnni a tömegben.

-Hülye ribanc! -ordította utánam. -Gyere vissza! -verekedte át magát a tömegen.

Kétségbeesetten igyekeztem megtalálni Max-et, tudtam, hogy ő bármikor megvédene Ricky-től, de a barátom keresése konkrétan olyan volt mintha tűt keresnék a szénakazalban. Őszintén féltem Ricky-től, tudtam, hogy meg fog erőszakolni, ha nem találom meg Max-et.

Szerintem már az egész házat körbejártam, nyomomban Ricky-vel, amikor végre megpillantottam a barátom jellegzetes barna hajtincseit az ajtóban állva.

-Max! -kiáltottam neki, ám elsőre sajnos nem hallotta meg. -MAX! -verekedtem át magam a tömegen, hogy minél előbb odaérhessek, ám abban a pillanatban valaki megragadta a csuklómat, és elrántott.

Ricky odanyomott a falhoz, ezúttal a fenekembe markolt, és a nyakamat kezdte el hevesen csókolgatni. Sikítottam egy hatalmasat, erre Max végre idenézett, és ahogy realizálta a helyzetet, idefutott, lerántotta rólam az exemet, és egy hatalmasat bemosott neki.

-Takarodj a barátom közeléből te kis gyökér senkiházi! -köpködte Max a szavakat a földön elterült fiúnak.

-Irigy vagy, mi? Mert neked nem sikerült őt megdugnod -nevetett gúnyosan Ricky, miközben letörölte a szájából kibuggyanó vért.

Több sem kellett Max-nek, lehajolt hozzá, és tovább kezdte ütni. A fejemben zúgott a vér, már-már könnyeztem, féltem, hogy a legjobb barátomnak baja esik miattam. Nem is gondolkodtam, egyszerűen csak kirohantam a sötét utcára. Haza akartam menni. Elegem lett.

Hogy mégis hogyan gondoltam, hogy a hamarosan téli időben hazagyaloglok több mint tíz kilométert, egy falatnyi ruhában, ráadásul részegen? Én sem tudom. A kistáskámat sem találtam, biztosan ott felejtettem a bulin. Őszintén szólva, föl sem fogtam, hogy merre megyek, azt sem tudtam, egyáltalán az-e a jó irány, csak mentem előre.

Teljesen el voltam kavarodva a gondolataimban, és mivel még köd is volt, a látásom eléggé bekorlátozódott, minden kezdett egyre jobban elmosódni, a lépéseim is nehézzé váltak. Ekkor hallottam meg, hogy valaki lépked mögöttem. Nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, azt hittem, csak hallucinálok, máskor is történt már ilyen. Ám pár perccel később már egyre közelebb hallottam a lépéseket. Oké, biztosan valakinek pont erre van dolga. Hajnali 1-kor. Aha, persze... Hátranéztem egy gyors pillanatra, és valóban, fekete cuccban mögöttem sétált egy fekete maszkos ember. Na itt kezdtem el bepánikolni. Gondoltam próbára teszem, hátha csak szórakozni akar, és nem is engem követ. Ismét hátra pillantottam, hogy megnézzem ott van-e még, és igen, egyre jobban közeledett felém. Mire magam elé szenteltem a figyelmem, jópár méterrel magam előtt is megjelent egy ugyanilyen ember. Egyre kezdtem szaporázni a lépteimet, lassan már futottam, és a két tag is ugyanígy tett. Nem tudtam mi tévő legyek, így hirtelen befordultam egy sikátorba, és ahogyan csak bírta a magassarkúban a lábam, elkezdtem rohanni. Mikor hátranéztem, a két maszkos alak szintén futott, utánam, mostmár egy csapatként. Nagyon féltem, a szívem a torkomban dobogott, azt hiszem soha nem éreztem ekkora halálfélelmet. Iszonyatos hányinger gyötört, émelyegtem, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán egyenesen egy vonalban futok-e. Hirtelen támadt egy ötletem, megtorpantam, levettem a magassarkúimat, és amilyen erősen csak tudtam, hozzávágtam egyet az egyik támadóm fejéhez, mire az szitkozódva állt meg. Ugyanezt megpróbáltam a cipő párjával is, az viszont nem ért célba, az épségben lévő ember dühösen megragadta, és utánam futott. Én hülye meg azt hittem, hogy ezzel szerezhetek egy kis előnyt velük szemben, de inkább csak iszonyatosan magamra haragítottam őket. Rohantam volna tovább, ám ekkor elvesztettem az egyensúlyérzékemet, és pofára estem. Baromira fájt a fejem is, pár másodpercig azt sem tudtam hol vagyok, és mi történik, csak arra eszméltem föl, hogy két hatalmas lábat látok magam előtt, ugyanis megjelent előttem egy harmadik maszkos ember is.

-Te aztán nem adtad könnyen magad -dörmögte gúnyosan, miközben a karomnál fogva felhúzott, majd egy kendőt nyomott az arcomhoz. Jajj ne, csak ezt ne!

Kétségbeesetten, zokogva kezdtem el kapálózni, rugdosni, hiszen pontosan jól tudtam, mire való ez a bizonyos kendő. Igyekeztem a lehető legkevesebb levegőt venni, ami szerintem életem legnehezebb feladata volt, tudván, hogy pár percen belül vagy meghalok, vagy elrabolnak, vagy bármi hasonló... Egy határozott mozdulattal ágyékon rúgtam a férfit, aki a kendőt tartotta az arcomhoz, és kihasználva a fájdalmát, próbáltam menekülni.

-Na jó, elég a játszadozásból -vett elő egy fegyvert a férfi, akit nemrég fejbedobtam a magassarkúmmal, és a pisztolyt egyenesen a fejemhez tartotta, bennem pedig megfagyott a vér is, azonnal megálltam ott ahol voltam. -Bevallom, egész ügyes voltál, de mostmár elég legyen -morogta idegesen. -Ne ellenkezz, kevésbé lesz fájdalmas -mondta, majd biccentett fejével annak az embernek, akit megrúgtam, mire az ismét a ronggyal megindult felém.

-Ne, várjanak, kérem ne! -próbálkoztam a lehetetlennel. -SEGÍTSÉÉ... -sikítottam volna, de az ember lefogott, és újra az arcomba nyomta a rongyot.

Olyan erősen szorított, hogy egyszerűen nem bírtam tovább. Feladtam... Három izmos férfi egy védtelen lány ellen. Már az elején tudtam, hogy esélyem sincs. Megpróbáltam nem venni levegőt, az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni akartam, ám ahogy észrevette a férfi a taktikámat, nemes egyszerűséggel gyomron vágott, így kénytelen voltam levegő után kapkodni, ami persze a rongyból áradó kloroform volt. Tudtam, hogy van pár percem, mire ténylegesen beájulok, de erőtlen testem már nem tudott engedelmeskedni. Sikítani, rángatózni akartam, egy idő után a másik két férfi is segített a lefogásomban, és még ébren voltam, észleltem, hogy egy furgon felé hurcolnak. Lepergett előttem az egész életem, hogy otthagytam a buli kellős közepén a legjobb barátomat verekedni az exemmel, Hayley meg ki tudja merre van, biztosan satu részeg, azt fogja gondolni, hogy hazamentem... Anyáék. Ezaz! Valakinek, legalább nekik fel fog tűnni a hiányom, keresni fognak! Ilyen és ezekhez hasonló dolgokon gondolkodtam, mire már mozogni sem tudtam, a szemeim pedig lassan csukódtak lefele. Bedobtak a furgon hátuljába, és lekötöztek... Elájultam...

///Sziasztooook!❤️ Elkezd beindulni a mi kis sztorink😀 Hogyha érdekel és kíváncsi vagy rá, ne felejtsd el tetszésedet kifejezni komment, illetve csillagocska formájában❤️ Nagyon sokat jelent nekem amikor látom hogy amit csinálok az jó, és megéri😁 Szóval köszönöm ha olvassátok ezt a szösszenetet, várlak titeket a következő résznél, sziasztoook❤️///