Connor elment, ezernyi kétely között hagyva engem. Megállt bennem az ütő... Meg fogok halni. A családom soha többé nem láthat engem, Hayley és Max sem láthat soha többé. Nagyon remélem, hogy keresni kezdenek, és ezek az emberrablók megfizetnek azért, amit tesznek itt a nőkkel. Undorodom ettől a helytől...

Ekkor bejött egy másik alak, ő is valahogy negyven éves lehetett, hosszú szakálla volt, kopasz feje, és viszonylag sportos alakja, őt viszont nem ,,ismertem" korábbról.

-Szia cica -kacsintott. -Most olyan élményekben lesz részed, mint még soha -simított végig az arcomon, majd lekapcsolta a kezemről a bilincset, durván megfogott, és a szoba másik végébe vitt, egyenesen a kínzóeszközökhöz.

-Eresszen el! -kapálóztam hisztérikusan, de ő jóval erősebbnek bizonyult.

-Ne kiabálj kicsi cica, mert különben kivágom a rakoncátlan kis nyelvecskédet -nyúlt egy bilincshez, aztán pedig előhalászott egy... vibrátort?!

-Na nem! Biztos hogy nem, ne, ne, ne, ne, ne! -ráztam a fejem ijedten, kikerekedett szemekkel, és rugdalóztam ahogy csak tudtam. -Kérem, ne csinálja! -könyörögtem.

-CHARLES! -hallottam egy hatalmas ordítást, mire az az ember aki ,,megjelölt, ő lépett be idegesen az ajtón. -Megmondtam, hogy kurvára nem nyúlsz az én árumhoz! -kiabált az engem tartó férfinak, majd egy pisztolyt szegezett a fejéhez, erre Charles elengedett, és a másik férfival kezdett foglalkozni.

-Jajj, Mason, nincs harag, ugye? -mondta mézesmázos hangon a fegyveresnek, majd odalépett feltartott kezekkel elé. -Tudod, te mindig olyan jó szajhákat szerzel be, rendesen megkívántam a kiscsajt -nézett hátra rám olyan tekintettel, hogy konkrétan a szemével vetkőztetett le.

-Takarodj az én cuccom közeléből!!! -kiáltotta Mason, majd nemes egyszerűséggel rálőtt Charles-ra, én pedig ijedtemben felsikítottam. Ezután Mason ráugrott a másikra, és elkezdte püffölni.

Kihasználva az alkalmat, lesokkolódva megpróbáltam menekülni, amíg nem rám figyelnek. Egyszerűnek tűnt, de azt hiszem nem gondoltam át eléggé. Kirohantam az ajtón, és egy sötét folyosóra értem. Gyorsan körbepillantottam, bár úgy tombolt bennem az adrenalin, hogy szinte alig láttam. A folyosó mindkét végén volt lépcső, de nem tudtam hova vezetnek, így minden mindegy alapon a jobb oldalon lévőhöz rohantam. Mindeközben a dulakodóknak feltűnt, hogy kirohantam, és gondolom egyszerűen csak kiléptek volna a folyosóra, és simán lelőnek, de ez valamiért nem történt meg. Ajtók mellett futottam el, már majdnem odaértem a lépcsőhöz, amikor az utolsó előtti ajtó kinyitódott, egy lány megragadott, és behúzott rajta, majd becsapta magunk után az ajtót. Hirtelen azt sem tudtam mi történik, így igyekeztem a lehető leggyorsabban visszajutni a folyosóra, mielőtt utolérnek az emberek. Sikítani akartam, hogy eresszen el, de ő durván befogta a számat, fogalmam sem volt, mégis mit akarhat.

-SHHH! Csönd csönd csönd! -fogott le. -Maradj már csöndben, mert megöletsz mindkettőnket! -morogta fogát összeszorítva, minél halkabban.

Abbahagytam az ellenkezést, és végignéztem a mellettem álló szőkeségen. Hosszú haja loknikban hullott a vállára, kék szeméből a beletörődés, reményvesztettség sugárzott, alakja szép volt, ám bárhova néztem leharcolt testén, kék-zöld foltokat, sebhelyeket, vágásokat, ütésnyomokat láthattam, ruhája pedig szakadt, véres, és koszos volt. Megráztam a fejem, és realizáltam, hogy talán tud segíteni nekem, ha már az életünkkel játszik. Kintről hallottuk ahogy a két férfi elszalad az ajtó előtt, majd idegesen, egymással ordítozva fölmennek a lépcsőn.

-Éppen szökésben voltam! -toltam el magamtól a lányt. -Minek húztál be ide?

-Én meg éppen most mentettelek meg! Azt sem tudod mi van odakint, ahogy kinyitod az ajtót őrökbe futsz bele, akik gondolkodás nélkül lőnek le... -magyarázta meg.

-Ó... Oké, így mondjuk logikus... Elsőre jó ötletnek tűnt -nevettem fel hisztérikusan. -És miért mentettél meg? -vontam föl kérdőn a szemöldököm.

-Figyelj, nincs sok időnk, körülbelül kettő percen belül átnézik az összes szobát téged keresve, úgyhogy addigra gyorsan vissza kell érned, még így is csoda lenne ha nem ölnének meg emiatt a kis akciód miatt -forgatta a szemeit. -Lexi vagyok, tizenkettő évesen kerültem ide, akkor még csak nem is menstruáltam... Már akkor megerőszakoltak -hajtotta le szomorúan a fejét. -De nem is ez a lényeg... -hadarta tovább. -Én is olyan voltam az elején, mint te, és ezért rengeteg büntetést kaptam. Megölték a szüleimet, mindenkit, akit szerettem, így senki nem keres ma már. Ha nem teszed azt, amit mondanak, elvesznek tőled mindent, ami számodra kedves. Higgy nekem... -sóhajtotta. -Neked még van esélyed, ahogy hallottam, te valószínűleg máshoz fogsz kerülni, lehet, hogy jobban fognak veled bánni. De ha itt magánakciókba kezdesz, akkor vagy megölnek, vagy rontasz a hírneveden, és senki nem fog akarni megvenni. Ha hozzászoksz ezekhez a barmokhoz, egy idő után már nem vészes -mosolyodott el halványan. -A tested hozzászokik az összes durva reakcióhoz, a frissen ejtett sebek sem fájnak már majd annyira.

-Oké, várj várj... Én ezt nem akarom. Ez hülyeség -ráztam hitetlenül a fejem. -Nincs olyan, hogy nem lehet megszökni... Gyere velem, te ezek szerint még ismered is a helyet, könnyen kijutunk, és élhetjük az életünket -mosolyogtam rá reményteljesen.

-Nem... -rázta keserűen a fejét. -Majd meglátod, ez egy valóságos pokol, innen nem lehet szabadulni.

-És mi van Connor-al? Ő is segíthetne! -próbáltam lelkesíteni a lányt.

-Connor? Ő végképp nem fog segíteni, arany élete van itt -forgatta meg szemeit. -Elesett jó csajokat ápolgathat, mindene megvan, amire egy korunkbeli vágyhat, szerinted miért kockáztatná az életét?

-De nekem azt mondta... -értetlenkedtem.

-Ne higgy neki. Mindenkinek bemesél ezt-azt. De ettől függetlenül ő a legnormálisabb itt, csak szörnyen egoista, és szeret itt lenni. Én már kiismertem az évek alatt. Nem rossz srác ő, csak a környezete rontotta meg -mosolygott halványan. -Most pedig menj! -tolt az ajtó felé. -Mindjárt visszajönnek, és keresni fognak.

-De hé, várj már, nem fognak megölni, ugye?! -kerekedtek el a szemeim, amint realizáltam, hogy lehet, hogy éppen a halálba taszajgat engem.

-Reméljük, hogy nem. A lényeg, hogy soha, de soha, semmilyen körülmények között ne csinálj ilyet többé. Megértetted? -nézett mélyen a szemembe, mire megadón bólintottam. -Szuper. Na, spuri, majd még találkozunk. Kitartást csajszi! -ölelt át olyan szorosan, amennyire csak tudott, majd kituszkolt az ajtón, és becsukta utánam, én pedig lefagyva álltam a sötét folyosón.

///Halihó!🥰 Remélem tetszik a sztori :) Tudom elég lassan jönnek részek sajnos, de szerintem ez az online oktatás kezd már kissé sok lenni mindenkinek😂🙄 Nem ígérem hogy tudok gyakrabban részeket hozni, de igyekszek írni, csak egyszerűen sosincs időm. Ha tetszik a sztori akkor mindenképp jelezd😊❤️ Köszönöm ha elolvastátok, sziasztok!///