Kedvem támadt volna fejbelőni magam, amikor betoppant a kémiatanár, kezében egy rakás papírral. Hm... Röpdolgozat. Pont, mint az elmúlt öt tanórán...

-Hol van Max? -suttogtam Hayley-nek halkan, féltem nehogy Mrs. Blake elültessen, ezzel megfosztva engem a tökéletes puskázási lehetőségemtől, Darcy-tól.

-Nem tudom -rántotta meg nemtörődöm módon vállát a barátnőm. Kétségtelen, ő is be volt fosva az újabb egyestől, akárcsak én, ezért próbált a lehető legcsendesebben maradni. Az első három alkalommal még tök jól bevált a nőnek ez a boszorkányos ,,buktassunk meg mindenkit röpdolikkal dolog. Először elfogadtuk, hogy megszívatott. Másodjára szintén nem tanultunk, hiszen miért is írtunk volna megint, ha már előző órán írtunk. Harmadjára meg már végképp nem tanultunk, mert annak már tényleg nem lett volna logikája, ha harmadik alkalommal íratja újra ugyanazt a dolgozatot. De mégis megtette. És azután plusz még kétszer... Most pedig megint. Ekkorra már az osztály felfogta, hogy talán ezt a dolit addig írjuk, amíg mindenki meg nem írja elfogadhatóra, szóval a többség elkezdett tanulni. Mondom a többség... Véletlenül sem én, vagy a hihetetlenül intelligens barátnőm, aki jelenleg éppen péniszeket vés a padunkba idegességében. Nem vagyok rossz tanuló, szoktam tanulni, nyilván nem vagyok hülye, tudom, hogy tanulni kell ahhoz, ha valamit el akarsz érni az életben, de hogy nekem a kémiára soha a büdös életbe nem lesz szükségem, az is fix... Mondjuk az kissé ciki, hogy a tanár hatodjára rakja elém ugyanazt a dolgozatot, és magamtól még mindig nem tudnék ráírni egy kukkot sem. Na de éppen ezért tartom Darcy-t magunk mellett.

-Mia, kérdezd már meg a pápaszemes csajt az első feladatról -bökött oldalba Hayley. -Ott kezdődnek a problémák, hogy fogalmam sincs, mit akarnak jelenteni ezek a vonalak, amik össze vannak kötve O és H betűkkel -forgatta értetlenül a barátnőm a papírt. -Ennek annyira nincs semmi értelme... Ilyet egy hároméves is tud firkantani! -csapta le papírját dühösen az asztalra, a kelleténél nagyobb zajjal.

-Tessék, Mrs. Darwin? -förmedt rá Hayley-re a tanár. -Ha olyan könnyűnek gondolja a feladatot, ki tudna jönni, és felrajzolni a táblára a megoldásokat?

-A büdös picsába... -dörmögte a barátnőm teljesen megsemmisülve. 

-Hallottam ám! -fenyegetőzött az ujjaival Mrs. Blake. -Tanóráid után várlak az egy órás elzárásra kisasszony! Most pedig gyerünk, kifele a táblához! -parancsolta rendületlenül.

Hayley egy hatalmasat sóhajtott mellettem, és félve feltápászkodott, felkészülve az újabb egyesére.

-Tanárnő, várjon! -szóltam közbe, mire az egész osztály megrökönyödve nézett rám. -Ő csak viccelt, nem akarta megsérteni magát, vagy ilyesmi -próbáltam menteni a menthetetlent.

-Pfff... -horkant fel még idegesebben. -Elég legyen ebből! Elzárás, mindkettőtöknek! Mrs. Darwin, azonnal ide!

Francba... Talán nem kellett volna megszólalnom, csak rontottam a helyzeten. Szegény Hayley...

Mire a lány kivánszorgott a táblához, becsörtetett az ajtón Max, kezében egy dobozos jegeskávéval, és eléggé meglepődve nézett végig az osztályon.

-Hm. Ezek szerint már becsöngettek... -tűnődött, a tanár idegeit húzva. Sikerült is, ugyanis Mrs. Blake feje lassan kezdte felvenni egy paradicsom színét.

-Mostmár aztán tényleg elég!!! -ordította magából kikelve. Hát, úgy látszik a banya ma bal lábbal kelt... -ELZÁRÁS!!! -ismételte önmagát, Max felé fordulva fenyegető ujjrázogatással. -Mi a fene ütött itt ma mindenkibe?! -tette föl a költői kérdést magának.

Így történt az, hogy mindhárman a könyvtárban kötöttünk ki délután, ahelyett, hogy végre otthon készülődhettünk volna a bulira, és élvezhettük volna a közeledő hétvégét. Szerintem mondanom sem kell, Hayley újra egyest kapott, a tanár kíméletlenül megkínozta a táblánál. Szegénykémnek még csak súgni sem tudott senki, Mrs. Blake amint meghallott egy pisszenést, egyessel fenyegetőzött. Valóban nem kamuzott, mert az első kérdésnél Hayley egy kis nyomi titkos imádója súgni próbált, Mrs. Blake pedig azonnal bevágta csóri srácnak az egyest, és elvette tőle a dolgozatát. Tehát Hayley a síri csöndben próbált valami helyes választ összemotyogni, de nem sikerült neki. Szerencsére nekem ott volt Darcy, így talán egy hármast össze tudtam hozni, legalábbis abban reménykedek. Max pedig... Nos... Ha jól láttam hozzá sem fogott a dolgozatához.

-Mindhármótokra ráférne a tanulás, hogy legalább egyetlen egy jó jegyetek lehessen -dörmögte bosszúsan a kémia tanár, miközben mi konkrétan egymás bámulásán kívül semmit nem csináltunk.

-Tanulás?! -horkant föl Max. -Maga normális? Péntek délután eleve nem itt kéne basznom a rezet, hane... -harapta el mondatának végét a fiú, ugyanis a tanár olyan gyilkos pillantással tekintett rá, mint aki komolyan képes lenne itt helyben kitekerni a srác nyakát. -Igaz is, igaz is, a tanulás szuper, tanulni mindig kell-helyesbített beszarva, magára művigyort varázsolva Max, miközben villámgyorsan előkapta a kémia felszerelését, mint a kisangyal.

Alig bírtam visszafojtani a nevetésemet, ám ekkor a tanár engem is megilletett azzal a bizonyos gyilkos pillantással, úgyhogy gyorsan el is dugultam.

A hátralévő időben konkrétan kémia órát tartott nekünk a nő... Mondhatom marhára élveztük. De legalább felkészített minket a dolgozatra, amit hetedik alkalommal fogunk megírni, úgyhogy így talán fogok tudni puskát csinálni magamnak, és végre írok egy jó dogát.

Bosszúsan léptünk ki az iskola kapuin, mikor végeztünk. Rajtunk kívül már minden egyes diák otthon volt, és Brian bulijára készülődött. Hayley-vel megbeszéltük, hogy egy óra múlva átjön, kajálunk, aztán elkezdünk készülődni mi is. Max addig felveszi a barátnőjét, és utána ők is átjönnek, hogy együtt mehessünk taxival. Egyedül csak Max-nek van autója a társaságból, viszont azért annyira hülyék nem vagyunk, hogy részegen vezessünk, szóval marad a taxis megoldás.

El sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor végre valahára hazaértem...