Ébredj hát te Nagyvilág,
Vár reád a szabadság!
A harmat könnyek fű tövében,
Csípős szelek szirtek tetejében.
Tisztelegj a Természetnek,
Tisztelegj a Szépségnek!

Gyémánt égen napraforgó,
Emeráld réten virág, nyiló.
S a Zöld, a Kék, a Mocsár léte
Melegséget hozott e Költő szívébe.
Tisztelegj a Természetnek,
Tisztelegj a Szépségnek!

Előttem áll megszépülve
A Természet minden műve
Mely a Világot díszíti,
S ez a Költőt megihleti.
Tisztelegj a Természetnek,
Tisztelegj a Szépségnek!

Tavasz jöjj el, ne hagyjál itt,
Várom Főnix kikeletid.
S akkor majd lepd meg szívünk,
Gondterhekből kiléphessünk.
Tisztelegj a Természetnek,
Tisztelegj a Szépségnek!