Te ember, tanulj meg viselkedni!
Nem csak hazudgálni, félrevezetni.
Fogadd el a múltat, s ne változtass,
Tengerek Drámája utat mutass!

Álnok mind, ki kitalálta a mesét,
Szépnek hangzik a makulátlan múlt,
De ami elmúlt, elmúlt. Ne a végét,
Az elejét keresd, mely a régbe fullt.

Álnok mind, ki elhiszi a meséket,
Mik fertőzik az amúgy is zavaros emberi elméket.
Kell néktek a hazugság, csak fületeknek tetszen,
S benne legyetek szívekkel elveszten.

Hova születtem én, ha nem a tökéletes helyre?
Hol a büszkeség pirosra van festve,
A folyó fehér zaja fülemnek lágyan folyik,
S a puszta fergetege zöldnek hallik.

Mert itthon vagyok, hegyláncok védelmiben,
S békében élek, talán amúgy nem, csak lélekben.
A szomszéd világ meg higyjen amit akar,
Előlem a mesék, miket mond, sokat el nem takar.

Mert Róma nagy szó, de csúf néktek az Albán,
Így hát éltessétek meséitek a történelem oltárán.