Ezer fényár, csillagkép
Esett a kopasz fákra,
Bódék felett pihennek
Festve zöldbe, lilába.

Szentséget ad, főleg most,
A Nagytemplom itt léte,
Előtte áll fenyőfa
Már, teljes' feldíszítve.

Emberek zsibonganak
Az illat felhők között.
A Mikulás, bár elég
Korán, is megérkezett.

Tiszta lelkű gyermekek
Állnak sort, hogy láthassák
S ha talán szerencsések
Kívánságik elmondják.

Járkálok, mind ezt látva
S egy könyvesnél megállok:
Minden szép, csak ránézek
S Weöres Sándort találok.

Nem habozok, mért tenném,
Kifizetem az árát
S decembernek szelleme
Borítja rám csuháját.

Így most végre érezem
Meghitt hónap mivoltát:
Embereknek ünnepét
S lelkek meleg világát.