Sült kolbásznak illata
Száll, fel a szürkeség
Fagyos, halott, otromba
Egeibe. Fel, oda.

S mint a labor patkányok
Összezárva ételért,
Kincsekért viaskodtok,
Szemétért. Nyomorogtok.

Mint a patkány, nem bánja,
Ha mocsok közt a helye,
Nem bánja, fel sem fogja
Hogy jobb lehetne. Hiba.

Nincsen semmi érzelem
Senki felé. Vegyed! Nem...
Nem? ha nem, menjél innen
Olcsó paraszt. Nincs percem.

Csípős szélben álldogál,
Mozog. Menekülök el.
Futok, s felém szálldogál
Az összes ember. Még fáj.

Ahogy kijutok, tüdőm
Rohantában változik.
Többet nem. Ide űzöm
Minden démonom. Nem győzöm.