Eljött, megtörtént, elment
mint az év suhanása.
Olykor meleg és hideg,
de mindképp csodálatos;

mint Te, mint a pillanat
melyben voltam nemrégen.
Valahol fáj, de bírom
ezt az érzés folyamot.

Ezt, míg itt vagyunk s nézünk
egymásra, főleg én Rád.
Bírni fogom, bírnom kell,
bírnom kell míg szakadok.

Új, ismeretlen világ
melyet nékem Te mutatsz:
csábító, nem tagadom,
hiszen tetszik az egész.

Ám meg is rémít, ijeszt
ez a tudat. Nem értem...
Miért is, miért is ez
ami hívogat engem?

Kitudja? de kell az új,
frissebb, lazább menete
ez élet csavarjának,
s ezt mutatod, hívogatsz.

Vagy talán nem is teszed
s csak én vágyakozok. Eh,
nem probléma, szeretem.
Szeretem, mint az évnek

lágy, gondfogyta menetét,
s dolgozom erősebben
ezért, hogy történhessen
s ne csak jöjjön s elmenjen.