Egy apró perc hozama,
      sőt, egy pillanata fogott meg,
rabolt el, oly jó érzéssel,
      mikor a szél csapott hírtelen
arcomra; hajamba kapva
      az Ő közeli suttogása közben
s abban a szélső szekundában
      értem el a lágy bizsergést.

Szája nyitott volt, melyből
      hanghulláma tört előre;
selymes folyással csordogált
      a mézés, ékes hang belőle;
mint a tavaszi szél, mely fülembe
      suttogja új világnak farügyét,
egy női szó, mely bársonyformán
      véd, átölel s adja percem örömét.