Hogyan zúzzam szét e mérhetetlen,
elviselhetetlen elvárást minddel szemben?
Hogyan nyissak vörös rózsát?
Hogyan felejtsem báját?
Nem felejtem.
Nem, míg tudom eszemet, míg lélegzek;
míg a téli erdő felett hópehely pereg;
míg bátorságom ereimben remeg;
míg a sarkok felett fény lebeg;
míg lelkünk egymásra nem térett;
míg az ember összt kap, nem felet;
míg láthatom elmémben szemedet;
míg szánk naponta együtt nevet;
míg e fáradt szív Téged szeret.