Itt e füzet, ebbe írok
rólad mama néhány sort;
te is írtál ahogy látom
a bankokról egy-két szót.
Érzem ezt a késztetést, mely
régidőkben merül el;
miért ily hamar, miért ily hamar,
miért pont akkor mentél el?

Hiányollak téged mama,
hiánylom az ott alvást;
hiánylom az estén játszott
vidám magyar kártyázást.
Mind a reggelt, mikor nékem
hoztad be a kakaót;
s utána a boltba térve
vettünk, vettünk minden jót.

Az a sok-sok boldog perc és
ártatlan jó gyermekkor...
Szürreális lett a világ:
árnyékoló szellemsor.
Ebbe hoznál gigászi fényt
drága, édes nagymamám.
Lelked Mennyben, igen, tudom,
s tovább nem is bolygatnám.