Október 30, péntek

Morcosan ébredtem. Úgy éreztem, hogy a pénteki napot jobban el se tudta volna az szúrni, aki az órarendet írta. Két, KETTŐ TELJES ÓRA a mardekárral, és ez még ebéd előtt. Persze, délutánra is kell még egy óra, had szenvedjenek a diákok.

- Én ma beteget fogok jelenteni, és egész napom MadamPomfrey-val töltöm kettesben. - jelentette ki Sirius halál komoly hangon. A Griffendél asztalának fele nevetésben tört ki.

- Sajnos, bele kell gázoljak az álmaidba, mert ma a mardekárral fogunk, kettesben, tanulni. - hangsúlyoztam ki a kettesben szót Siriusra nézve.

- Nem nem nem és nem!! Ez rosszabb mint a karácsony... - temette az arcát a tenyerébe Sirius.

- Most miért? A karácsonyi a legjobb ünnep. - szólalt meg Peter az asztal sarkából.

- Akkor te még nem élted át a Black-család féle ünneplést. - motyogta Sirius.

- Miről maradtam le? - ült le Lily mellém.

- Azon töprengünk, hogy a karácsony Black-család módra vagy a pénteki 2 óra hosszú mulatás a mardekárral ebéd előtt a rosszabb? - vázoltam fel a beszélgetésünket.

- Nos, szerintem az ilyen érthetetlen feltevéseknél rosszabb nincs. - szögezte le az álláspontját Lily, majd nekilátott a reggeli müzlijének.

- Mérföldekkel előrébb jutottunk... - motyogta Sirius a poharába.

- Most mit vagytok úgy oda? Rosszabb is lehetne. - rántott egyet a vállán Lily.

Ezen mind elgondolkodtunk, de rosszabb dolgot sehogy sem kaptunk. Elsős griffendélesek voltunk, nekünk ennél rosszabb nem létezhetett még.

"Dupla első óra egy sötét pincébe zárva,, - így kezdenék bele a történetbe, ha elszeretném mesélni életem eddigi leghosszabb két óráját.
Hátra ültem, Remus és Sirius közé az óra elején.

- Mr Potter jöjjön közelebb, maga is Mr Black. A hátsó padot nem maguknak tartom fent. - intett Lumpsluck nekünk, majd a második sor egy üres padjára mutatott. - Hozzák Mr Lupint is.

- Jól kezdődik. - sugta nekem Sirius.

- Várj, amíg Pitonkáék belendülnek. - válaszoltam, mire visszafojtotta a nevetését.

- Nos, a mai témánk a tavi növények használata bájitalokban... - kezdett neki a professzor úr, úgy kábe az első óra felénél el is vesztettem a fonalat.

- Valaki megtudná mondani, milyen vizet kedvel a vízitorma? - tette fel a kérdést Lumpsluck.

Lily keze azonnal a magasba lendült, Remus is jelentkezett, de szerényebben. Páran még nyujtózkodtak, közöttük Pitonka is.

- Sekély vízi növény. - sugta nagyon halkan mellettem Remus, mintha tudta volna előre mi következik.

- Mr Potternek van ötlete esetleg? - fordult felém a professzor.

- Khm...ha jól tudom a sekély vízet kedveli ez a faj. - mondtam ki a választ, mire a tanár helyeslőeg bólintott.

- Kösz. Honnan tudtad? - motyogtam Remusnak.

- Láttam feléd pillantgat. Szívesen. - felelte halkan Lupin.

A mardekársokat mintha megszállta volna a kis angyal, alig hülyültek órán.

- Ezek készülnek valamire. - mutattam Siriusnak a dupla óra közötti szünetben a mardekárosokra.

- Már azt hittem csak én vagyok paranoiás. Menjünk a tanárhoz, mintha kérdezni akarnánk valamit, hanem ránk fogják. - paskolta meg Remus vállát, aki értetlenül állt fel és jött utánunk.

- Kérdezz valamit a tanártól Remus. Valami ami eltart egész szünetben. - magyaráztuk el neki az akciónkat.

A folyósón találtuk meg Lumpsluckot, amint épp egy kísértettel beszélgetett.

- Tanár úr, kédezhetnék valamit? - kezdett bele Remus.

- Persze persze, a szorgalmas tanítványaim mindig kérdésekkel bombáznak, elnézést. - fordult hozzánk csillogó szemekkel.

- Önből miért lett bájitaltanár? - tette fel a kérdést Remus, mire Siriussal összenéztünk. ,,Ez hosszú lesz"- gondoltuk mindketten.

A csengő élesen szólt, de a tanár még mindig a fiatalkoráról és a bájitalok iránti szenvedélyéről beszélt.

- Sajnálom, hogy félbe kell szakítanom, de sietünk, mert még nincs előkészítve a tanórára a bájitalhozzávalok fele. - vágtam közbe, mikor hatásszünetet tartott az egyik története végén Lumpsluck.

- Keress meg a tanári szobámban Remus, akkor majd befejezzük ezt a beszélgetést. - a mondat végével futva mentünk vissza a terembe.

Már mindeki a helyén volt, még a mardekárosok is.

- Hol voltatok? - kérdezte Lily, mikor meglátott.

- Csak kimentünk. - vágtam rá, miközben a helyünk fele siettünk.

Amikor leültünk láttam meg, hogy mi viritt a táblán, abban a percben nyílt az ajtó és Lumpsluck jött be rajta.
A táblán egy nagy oroszlán volt, a griffendél címere, mellette vörös és arany betükkel:
,, James Potter és Sirius Black a Griffendél oroszlánai!" 
Az én és a Sirius aláírása volt a tábla sarkába firkantva.

- Milyen jópofa üzenet, de sajnos nem Mr Potter és Mr Balcktől van.- intett a művészi szivatás felé.

- De hát alá is írták. - krákogta egy mardekáros diák.

- Ne higyenek mindig a szemüknek, egy ilyen profi mester munkára rámehet egy egész szünet.- nézte meg közelebbről a mázolmányt Lumpsluck.

- És? Volt idejük, hisz maga kint volt végig. - szólalt meg sunyi hangján Malfoy.

- Milyen jó megfigyelő Mr Malfoy, talán látta is, ahogy Mr Potter és társa festőleckét adtak az osztálynak? - fordult Malfoy felé a tanár.

- Láttam, amikor szünetre mentem, hogy ők bent maradtak a teremben. - hazudta szemrebbenés nélkül.

- -25pont a Mardekártól, Mr Malfoy hazugságáért, és még -50 amiért nem valta be, hogy ő az elkövető. Mr Potter és Mr Balck velem voltak egész szüneten. - csapta össze mosolyogva a tanár a tenyerét, mire a tábláról letörlödött a firka. - Most folytassuk, ott ahol abba hagytuk... - kezdett bele az órába Lumpsluck.

Így történt, hogy Malfoy megint nem tudott túljárni az eszünkön. Lily az ilyeneket kezdeti sikereknek hívta, de tudtam, hogy az ilyen Pitonkákkal szemben verhetetlenek vagyunk.

A napom többi része elrepült, mint egyesek a seprülovaglás órán, messze a magasba, majd bucskázva a föld felé.

- Nektek miért megy ez ilyen könnyen? - nézett rám és Siriusra Lily.

- A kemény tanulás. - mutatott magán végig önelégülten a barátom.

- Másból is lehetne ilyen egyenes a teljesítményed. - oltotta be a csöpnyi lány azonnal Siriust.

- Néha azon gondolkodom, hogy megtaníthatnád ezt az elképesztő szarkazmusodat és ironiádat a mardekárnak, mert szegények nagyon próbálkoznak. - nevettem el magam.

- Elboldogulnak nélkülem is. - legyintett a pusmogó Narcissa Black felé nézve, aki Sirius barátom unokatestvére volt.

Este, miután mindeki elment lefeküdni Lily és én egymás mellett állva gyüjtöttünk erőt.

- Csak tudd, ha elkapnak és ki akarnak csapni, majd azt mondom, hogy elbűvöltél, hogy veled menjek. - szólalt meg, majd kiosont a titkos ajtón, amikor a festményen szereplő dáma horkolt egyet.

Elmosolyodtam, majd utána mentem a sötét folyosók és egy ismeretlen szellem nyomát kutatva.