Október 26, hétfő

Az egész tegnapi napom tanulásból és mérgelődésből állt. Egyáltalán nem vagyok stréber, a szó még megközelíteni sem mer.

Tegnap futva benéztem Lilyhez, nem maradtam sokat, mert jött Pitonka, kezében egy könyvel. Ma ebédre már ki is engedik a gyengélkedőről.
Ott ültem a Griffendéles asztalnál, és két harmadévessel beszélgettem a pénteki kviddicsmecsről.

- Semmi esélye a Hollóhátnak a Griffedéles csapattal szembe. - mondta Carl, egy magas szőke hajú srác, aki nagyon jó hajtó hírében állt.

- Persze, hogy te ezt mondod, hisz a csapatban vagy. De azért el kell ismerned a Hollóhát összeszedte magát a tavaly, s ki tudja milyen meglepetéssel állnak elő idén? - magyarázta Andrew, aki hozzám hasnonlóan szemüveget viselt, csak míg én kerek keretűt, ő a négyzetest választotta.

- Ki most a csapat kapitány? - kérdeztem, miközben a pörökltömben turkáltam, aznap sehogy sem volt étvágyam.

- Aaron, a fogó. - felete szűkszavúan Carl, s tudtam egy kínos témához ért a beszélgetésünk.

- Hát igen, a Griffendél arany kezes fogólya. - törölte meg a tea gőzétől bepárásodott szemüvegét Andrew.

- Jövőre már valamelyik híres csapat fogólya lesz, és nem a Griffendélé. Azt hallottam még a nemzeti csapatba is befog kerűlni ha így halad. - folyt bele a beszélgetésünkbe az Andrew mellett ülő lány, Anezka, ha jól tudom.

- Tehetsége van, de nem hiszem ezzel akar majd foglalkozni. Ha jól értesűltem inkább sárkányokat akar nevelni Romániában. - hajolt bizalmasan közelebb Andrew.

Ekkor valaki levágta magát a mellettem levő helyre, ahol Lily szokott ülni. Már fordultam volna is oda, hogy megkérjem az illetőt válasszon egy másik helyet, mikor megláttam egy nagy vörös hajzuhatagot.

- Végre rendes kaja. Tudod miken éltem a gyengélkedőn? - fordult hozzám vigyorogva, majd szedett magának egy keveset a még mindig gőzőlgő levesből Lily.

- Kiengedtek? - kérdeztem.

- Nem, még ott kell maradjak, csak leszöktem enni. - felete szakrasztikusan a lány.

Hosszasan evett, mire a desszerthez ért már alig maradtak a nagyteremben kettőnkön kívűl egy páran.

- Érdekes dolgot láttam tegnap éjjel. Ha lettél volna szíves többet maradni nálam látogatóba, akkor már tudnál róla. - tett szemrehányást, majd folytatta. - Láttam egy csuklyás alakot bejönni a gyengélkedőre, azt nem tudom, hogy nő vagy férfi volt-e, mert az egész testét befedte a köpeny.

- Mit csinált a gyengélkedőn? - vágtam közbe, de éppen csak suttogtam.

- Valamit keresett, végignézte a javasasszony könyvét, amelybe mindig jegyzetel,meg firkál, s végignézte a gyógynövényes szekrényt, de semmit nem vitt el. - fejezte be az evést Lily.

- Ezt elmondtad Pitonkának? - kérdeztem csak úgy mellékesen, s a szemem sarkából láttam, hogy a másik asztalnál egy rideg szempár néz minket.

- Nem, dehogy. Ez a mi nyomozásunk. - rázta tüntetőleg a fejét a lány, s felállt a padról. - Megyek elkérem Remus jegyzeteit, jössz?

- Maradok egy keveset még. - feletem fel sem nézve a lányra, nem firtatta tovább, s a léptei hangjából ítélve sarkon fordulva kiment a teremből.

Nem állt össze a fejemben sehogy sem az események láncolata. Miért akarna valaki megmérgezni több száz diákot, mikor tudja, hogy egy csapat jól képzett boszorkány és mágus azonnal megtalálja az ellenszert. Erődemonstrálásnak jó, de egyéb haszna nem igazán van. Meg ott van az a csuklyás alak, aki a termekben járkál éjjelente észrevétlenűl.

- Hát itt van Potter, a toronyban azt mondták itt maradt, mert házimanónak akar jelentkezni. - szolalt meg egy női hang a hátam mögűl, szétzuzva a gondosan felépített gondolat menetemet.

McGalagony állt mögöttem, hosszú fekete süvege mellett egy fekete varjú toll díszelgett, hosszú bíbor és smarag talárban volt.

- Jó napot, tanárnő. - köszöntem, mert nem tudtam mit felelni az előző szavaira.

- Megtudhatnám, hogy mit csinál itt egyedűl? - nézett szét a teremben látványosan, amelyben már csak mi voltunk.

- Gondolkodtam. - nyögtem ki, mire a tanárnő szemöldöke fejjebb szökkent.

- Az orákon is használhatná ezt a különleges képességét. - oltott be egy szempillantás alatt.

- Majd igyekszem. - próbáltam mosolyogni, de az előbbi még mindig fájt.

- Itt az új orarendje. És kérem következőkor ne boklásszon el mindenfelé, mert nem vagyok bagoly, hogy vigyem maga után a dolgait. - mosolyodott el, majd a kezembe nyomott egy pergament s a talárja sarkát felemelve kisietett a teremből.

Odafent, a klubbhelyiségben jó hangulat uralkodott, ahoz képest, hogy hétfő volt. Leültem Lily és Remus mellé, s belevetettem magam a házi feladat írásba.

- Sirius? - néztem körbe a helyiségben, mikor befejeztem egy összefoglaló esszét átváltoztatástanra.

- Közölte, hogy a könyvmolyok ha tovább tanúl kieszik az agyát a koponyájából, s inkább alszik egyet, Peter meg ment utána, mert félt, hogy még a végén vele fog megtörténni ez. - magyarázta írás közbe Lily, de azért nem felejtette el megforgatni a szemeit a végén.

- James, megtalált McGalagony végűl? - terelte el a témát Remus, mert tudta, hogy jobb nem boncolgatni Black barátom lustaságát.

- Igen. Csütörtökön 10-től lesz az a varázsporos óránk, kíváncsi vagyok mit fog tanítani egyáltalán első éveseknek, mikor még alig kezdtünk bele a bájitaltanba. - húztam elő egy tiszta pergament, hogy arra jegyzeteljem ki, hogy bájitaltanra milyen hozzávalókat kell beszerezzek.

- Rendelnél nekem egy csomag patkányfarkat? Nem akarom az ember szüleimet ilyenekkel megbízni. - kérdezte Lily.

- Persze. Más valami? Neked Remus nem kell semmi? - firkáltam le a patkány farkat a bevásárló listámra.

- Most, hogy így mondod azt hiszem a gőte szemből kifogytam. - nézett végig a bájital alapanyagos dobozán borzos hajú barátom.

- Gőte szem... - írtam le. - Vajon varangy bőr fog kelleni az elkövetkezendőkben? - néztem át én is a dobozom.

- A köd csináló bájitalba mintha kéne. Nem ártana beszerezned egy adaggal. - rágta a szája sarkát elgondolkodva Lily.

Egy teljesen átlagos szituáció a Roxfortban ez, mindenféle undorító dolgok összeírása, hogy aztán kotyvasztani tudjunk belőlük, hár ilyen ez az iskola.

Sirius, mikor végre megtisztelt minket azzal, hogy vedte a fáradtságot és lejött hozzánk, egyből azt kezdte sérelmezni, hogy kihagytuk őt valamiből.

- Tudom, hogy kihagytatok valami mokásból. Látttám Remus vigyorát, mikor beléptem. - duzzogta.

- Már ezredszer elmondtam, hogy tanultunk, s ha jól tudom, te azt biztos nem hívnád mókának, még időtöltésnek sem. - nézett fel a nála két fejjel magasabb fiúra unottan Lily.

- James, te legalább szolhattál volna. - fordult felém hirtelen. Végre összetudtam szedni a gondolataimat annyira, hogy egy épkézláb mondatot leírjak arra a kérdésre, hogy: Ki volt az első törpe az óriások között? S ez is elszállt, amikor Sirius hirtelen velem akarta folytatni a hiszitjét.

- Minden gyerek hisztis felkelés után. - mondta Remus látva összezavarodott képem.

- Nagyon vicces vagy. - tette karba a kezét a fekete hajú barátom, majd duzzogva az ablak felé fordult.

- Mi lenne, ha elásnánk a csatabárdot, s lemennénk vacsorázni? - csukta össze a vaskos könyvét Lily.

- Én benne vagyok, úgy se tudok több használható mondatot megfogalmazni. - szedtem össze gyorsan a lapokat, majd egy könyv hátába csúsztattam, hogy el ne veszítsem őket valahol.

- Remek ötlet, éhen halok. Ugy-e te is Sirius? - próbált társalogni a szedelőszködő Remus még mindig duzzogó barátunkal.

- Aha. - dünnyögte az ablaknak Sirius.

- Reménytelen. - állt fel Lily az asztaltól, majd sorban mi is követtük az ő példáját. Sirius kérette még egy kicsit magát, de aztán elindult velünk lefele, a nagyterembe.

Az esti órákban nem volt erőm a gondok és a sötét titkok felgöngyölítésével foglalkozni.