***

Nem tudom, mit gondoljak. Úgy tettem, ahogy Tae mondta, ezért most jelenleg azt nézem, ahogy egy idegen férfi bepakolja a bőröndömet a taxiba, beül, majd int, hogy szálljak be végre én is. Beültem hátra, de folyamatosan, amíg le nem fordultunk a klubbot néztem. A helyet, amit a börtönömnek hittem, most mégis minden további nélkül itt tudom hagyni. Tae küldött nekem normális ruhákat, így most épp azt viselem.

- Elnézést, hova megyünk? - hajoltam előre a taxishoz.

- Mr. Kim azt kérte, az irodájába vigyem a kisasszonyt.

- Értem, köszönöm. - Miért nem lehet kevésbé zsúfolt helyre? El is felejtettem, a világ mennyire.. tele van emberekkel. Amíg a bárban dolgoztam, alig mentem ki onnan. Mindig meg volt mindenünk, ruha, kaja, ami csak kellett. A napot se tudom, mióta nem láttam rendesen, és nem ablakon keresztül nézve.

Odaérve az irodához még levegőt venni is elfelejtettem. Nem láttam az épülettől az eget akkora volt! Ehhez képest az a környék.. Picsafüst. A taxis azt mondta, menjek be, és mondjam e a recepciósnak, ki vagyok. Amint meghallotta a nevem, elkísért a liftig, megmondta, meddig menjek fel, és ott hova forduljak. Kissé hülyének éreztem magam, úgy volt ,hogy Tae az épület előtt fog várni rám. Biztos közbejött valami. Talán a munka, Elvégre elég elfoglalt üzletember. Legalább is elmondása alapján. Még szombatonként is hulla fáradtan szokott betérni hozzám.

Felérve a tizenhatodikra, elfordultam jobbra, ott pedig az első ablaknál balra. Nem kellett sokat keresgélnem, ki volt táblázva minden ajtó. Mielőtt benyithattam volna, meghallottam egy idegen hangot, ami még csak köszönőviszonyban nem volt Taehyungéval. Elengedtem a kilincset, és tovább indultam, mondván, hogy eltévesztettem, de meghallottam a férfi nevét.

- Taehyung, ezt már megbeszéltük. Elveszed YuKa-t, és kész.

- Nem apa, te beszélted meg saját magaddal. Azzal nem foglalkozol, amit én akarok.

- Miért, mit akarsz? Van már barátnőd? Még a céget se akartad pár évvel ezelőtt!

- Mert nem az irodában akarok megrohadni, ahogy te tetted régebben! YuKa se akar hozzám jönni, miért kényszerítesz minket?

- A beszélgetést lezártnak tekintem fiam - Fiam? Ezek szerint az apja?

Nagyon gyorsan közeledett, esélyem se lett volna kikerülni, ezért felemeltem a kezem, mintha csak akkor szerettem volna kopogni. Kinyitotta az ajtót, és majdnem nekem jött, olyan hévvel indult meg. Bocsánatot kérve arrébb álltam, és elengedtem. Rosszallóan nézett végig rajtam, mintha tudná, ki vagyok. Fújtatva egyet eltűnt a folyosó végén, én pedig benéztem az irodába. Tae idegesnek tűnt, előtte pedig egy vékony, hosszú fekete hajú megszeppent lány állt. Minden bizonnyal YuKa.

- Azt hiszem, most megyek - mutattam oldalra.

- Nem mész sehova!

- De igen - vágtam vissza. Elfutottam a liftekig, de a szemem sarkából láttam, hogy fut utánam. Mint egy idióta, nyomkodtam a hívó gombot, amíg az ajtó ki nem nyílt. Besiettem, de időm se lett volna többre. Tae belépett elém, az ajtó bezárult, a lift pedig leindult. Nem várakoztatott, rögtön a falnak nyomott, hogy ujjával a hajamba markolva, felfeszítse a fejem. Így még jobban érzem, mennyivel magasabb nálam. Lehajolt hozzám, és megcsókolt, én viszont elfordultam, és letöröltem a számat. - Ne csináld ezt. Menyasszonyod van.

- Te ne csináld ezt - vágta vissza gyerekesen. - Nincs semmiféle menyasszonyom, és nem is lesz, kivéve, ha hajlandó leszel gyűrűt hordani. Nem akartam, hogy ezt halld, de apám mindig megtalálja a legjobb pillanatokat.

- Apád eldöntötte. Nekem pedig nem szóltál erről! - mutattam fel, utalva az irodában történtekre.

- Persze, hogy nem! - nagyot vágott a falba, amitől a lift ide-oda inogva megállt. - Ha elmondtam volna, ugyan ez történik. Nem hallgatsz meg, csak mész a fejed után. Amint hazaértünk megtanítalak rá, hogyan kell hallgatni rám! - közelebb jött, elvont a faltól, és rásózott egyet a fenekemre. Derekamat szorítva nem engedte, hogy elmeneküljek tőle. - Meghallgatsz?

- Itt? A liftben?

- Nem hallja senki - vont vállat. - Majd használják a másikat addig - mosolyodott el lágyan. Elengedte a derekam, és megfogta a kezem, majd leszegte a fejét, és sóhajtott. - Apámnak az az álma, hogy én örököljem a cégét. Hallhattad, nem akarok egy ilyen helyen megrohadni, de még messze a megoldás, amit elterveztem. Lesz egy nagy kertes házam, otthoni munkával, de olyannal, amivel szarrá keresem magam. És a jelen állás szerint, ott leszel te is mellettem, miközben tévézel, vagy épp alszol.

- Ez mind szép és jó, de menyasszonyod van! - juttattam eszébe, ő pedig egyetértően bólintott.

- Ha gondolod, összehozok egy dupla randit. Mi, YuKa és a pasija. Ugyanis két éve szerelmes valakibe, és most végre összejött neki. Nem áll szándékában hozzám jönni. Amíg az enyém nem lesz a cég, eljátsszunk mindent apám előtt, de az életben semmi se lesz igaz. Te leszel a párom, nem ő.

- Le fogunk bukni, apád pedig meg fog utálni. Már így, idegenként is úgy nézett rám, mintha tudná, honnan jövök.

- Kit érdekel? - szólalt fel hangosabban, fejét ingatva. - Hadd pufogjon. Ez az én életem, az én választásom. Téged választottalak, és ha ezt nem fogadja el, akkor bekaphatja - beszélgetésünket a hasa korgása zavarta meg. Mind a ketten felnevettünk, én közben oldalra nyúltam, hogy elindítsam a liftet, de ő lefogott. - Rád vagyok éhes - suttogta erotikus mély hangján a fülembe, amin utána végig is nyalt.

- Tae.. Nem csinálhatjuk itt.

- Miért is nem? Elfelejtetted már az első találkozásunkat?

- De az egy bárban volt, nem az irodában.

- Ez az én irodám lesz - javított ki. - Avassuk fel! Először a liftet, aztán az asztalomat, majd az ablakot is. Felkenlek a falra, eltörjük a kanapét... Annyi de annyi dolog van a perverz fejemben. Mit gondolsz, milyen lenne, ha állásinterjút tartanék, de te közben az asztal alatt lennél a farkammal elfoglalva? Aztán amint kiment a jelentkező, felraklak az asztalra, és ellenőrizlek a nyelvemmel kívül-belül - miközben beszélt, olyan hirtelen cselekedett, hogy mire észbe kaptam, már nem előttem volt, hanem jóformán alattam. Kibújtatta egyik lábam a nadrágom és a fehérneműm fogságából, térdemet a vállára helyezte, és cseppet sem zavartatva magát belém nyalt. Hangos nyögésemet nem sikerült visszafognom, így az egész fülke attól visszhangzott. Éreztem nyelvének selymes érintését, ahogy egyre több és több mindent vesz el tőlem, miközben mégis ad. Nem hagyott kárba veszni egyetlen pillanatot se, csiklómra nyomva hüvelykujjáét mélyen belém hatolt nyelvével, én pedig berogyott térddel kapaszkodtam meg a két falba, már amennyire elértem. Alig bírtam megtartani magam, attól féltem, hogy a férfire esek, és itt csúszok össze előtte. Érezte, mennyire sok ez nekem egyszerre, ezért felsimított a combomon, közben ő is felállt, és kiszabadította tagját a nadrágjából.

- Gyors leszek - húzta pimasz mosolyra az ajkait. Tudtam, mit jelent ez nála.

Mielőtt behatolt volna, makkját párszor végighúzta a már érzékeny csiklómon. Az ölem lüktetett, forró és mohó volt, mégse adta meg a megváltást. Ujjairól látványosan nyalta le a nedvemet, miközben rántott párat a farkán, csakis utána mélyült el bennem végre. Szélesebb terpeszbe álltam, de így sokkal lejjebb kerültem nála, ezért kihúzódott, levágta magát, és az ölébe húzva magára ültetett.

Más volt a póz, más volt az érzet. Hirtelen fájdalmat éreztem ez miatt, de nyomban megszűnt. Amint megéreztem teljes hosszát magamban, ahogy kitölt és lüktet éreztem, hogy tényleg nem lesz hosszú. Az az édes pont, amit mindig keresett, mikor kicsit húzni akarta az agyamat rögtön meglett, és ő ezt a reakcióimból észre is vette. Onnantól kezdve szorosan a derekamra fogva nagyokat emelt rajtam, hogy intenzívebbek legyenek a mozdulatai, és hogy jobban ki tudjon húzódni, ezzel stimulálva belülről.

Egyikünk se bírta sokáig. Elnyújtotta az orgazmust, én pedig a fellegekben járva azt hallgattam, hogy miként nyögdécsel a fülemben. Rászorítottam, mikor elmentem, ezt még úgy is meg tudom mondani, hogy nem láttam az arcát.

- Tae.. - ziháltam meglepődve. Kicsit ringatóztam rajta, bár ez is felesleges volt. Éreztem, hogy még mindig keményen feszül bennem. Az orgazmustól értékeny csiklóm lüktetett, szünetért könyörgött, de a kéj és a vágy nem hagyta. Se nekem, se Taenak.

- Látod, mit teszel velem? - mellkasa az enyémnek nyomódott. Elhúzta fülem mellől a hajam, hogy apró csókokat tudjon adni az érzékeny területre. Ujja érzékien simított végig testemen, meg sem állva a mellemig, amibe rögtön belemarkolt. - Másoknál már nem állna így. De nálad egész nap tisztelegne.

Fogaival megkóstolta a mellbimbóm, amitől az kellemesen sajogni kezdett, tovább korbácsolva bennem a tüzet.

- Félek hazamenni - nevettem fel és túrtam a hajába, hogy egy kicsit még ott tartsam.

- Azt jól teszed. Mert amit otthon kapsz, azt nem teszed zsebre - suttogta fülembe, mielőtt kihúzódott volna. Segített felállnom, de amint szembetaláltam magam vele, rögtön megfordított. Melleim a tenyerébe kerültek, ő pedig belém. A fordított helyzetet kihasználva a nyakamat kezdte szívogatni, itt-ott harapdálni. Rettenetesen érzékeny voltam minden egyes mozdulatára, ezért már a hangomat se tudtam visszafogni. Szemérmetlenül nyögtem a nevét és könyörögtem. Még, gyorsabban, mélyebben. De tudta ő magától is, mit akar a testem. Mindig is megadta nekem a végső kielégülést. Mintha nekem teremtették volna.

Ha nem tartott volna meg, biztosan összeesek. Visszafordított maga felé, és amíg meg nem nyugodtam, simogatta az arcom, magához ölelve. A szívem fél, mert ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, most mégis itt vagyok.

- Most, hogy ezt lerendeztük - zihálta halkan a fülembe. - Mehetünk végre enni? - nem bírtam megszólalni. Kezeim görcsösen kapaszkodtak a vállába, és csak annyira futotta, hogy hevesen bólogassak, miközben egy csókot nyomtam a nyakába, ezzel köszönve meg az előbbit. - Akkor kezdetét veheti az első randi. Már alig várom - hangjában érezhető volt a mosolya.

Felöltöztünk, elindította ismét a liftet, majd együtt elhagytuk az irodát. Nem tudtam, mit mondhatnék. Túl sok köszönömmel tartozom neki. Megmentett, kiszabadított, most pedig az adósa lettem. Nem tudom, mert már egy ideje nem számoltam, de biztos jókora összeg volt, amivel tartoztam JinYu-nak. Most pedig ugyan annyival lógok Taehyungnak.

- Ja igen. JinYu és az adósságod miatt ne aggódj - felelte, mintha csak olvasott volna a gondolataimból. Kinyitotta a kocsi ajtaját, de én nem szálltam még be.

- Hogy érted ezt?

- Szeretnélek bemutatni majd Jungkooknak, a rendőr haveromnak. A legjobb barátom. Kicsit utána járt a dolgoknak, és kiderült, hogy már rég leróttad a tartozásod, csak az a fasz mindig rátett egy lapáttal. Gondolom semmi formai nem volt abban, hogy törlesztesz - megráztam a fejem, bár nem igazán értettem, mire gondol. - Jelenleg vagy kihallgatják, vagy már börtönben ül.

- Hogy mi? - képedtem el.

- Megérdemli. Erőszakoskodott veled, ott tartott, mikor már nem is tartoztál neki semmivel.

- De ez az én hibám is volt! Nem számoltam, ezért..

- Ne foglalkozz vele - mosolyodott el. - Most már szabad vagy, és az enyém - elnyílt ajkakkal ültem be a kocsiba. Tae igyekezett végig fogni a kezem, amíg oda nem értünk. A lágy zene meghitt hangulatot varázsolt körénk, amitől sikerült megnyugodnom, és elhinnem, ez tényleg a valóság. Szabad lettem.

Azt hiszem, a szerelem terén van még mit megtanulnom. De a lényeg, hogy bármi is volt a múltamban, boldogan felejtem el, ha a jövőmet Taehyungal tölthetem. Ha neki megfelelek úgy, ahogy vagyok, akkor nem fogok rágódni, mit miért csináltam régebben. Cserébe én is elfogadom őt. Ahogy eddig is tettük.

De ez nem változtat a tényen, hogy mikor hazaérek, el fogok ájulni alatta. Már alig várom...

Köszi, hogy elolvastad😘💕💕