- Mondjuk úgy, nem fekszem le minden ajtón betérő emberrel. Előbb szemügyre veszem, aztán döntök. De egy ideje lecsökkent ez a létszám - Bárcsak láthatnám az arcát!

- Mennyire? - nem számított a kérdésemre. Ajkai elnyíltak egymástól, de nem válaszolt, helyette felült, de úgy, hogy a karom még rajta volt. Illetve az ölében, most már.

- Mennem kell.

- Nem mész sehova - jelentettem ki erélyesen. Belekaroltam, megragadva a vállát, és visszahúztam magamhoz. Kicsit hátrébb mentem, így a lány most felém volt fordulva, ami miatt mind a két kezemmel magamhoz tudtam húzni. Nem menekülhet. - Mennyire?

- Kettőre - felelte. Tekintetét felvezette az enyémbe, mégse tudtam kivenni, mire gondolhat. Bántja valami. - Miattad. - Nagyon jól esett, hogy ezt hallom. Az igazat megvallva egy ideje már bíbelődök magammal, miért is vagyok rákattanva erre a nőre. Az apám nem fogadná el, de én leszarom, hogy honnan fog származni a feleségem. Ez a lány még rejtély számomra, de olyan tulajdonságait ismertem meg elsőre, amik miatt akaratom ellenére beleszerettem. Emlékszem az első találkozásunkra, mikor full ideg voltam a munka miatt, és csak egy kiadós lerészegedésre vágytam. Látta, hogy nem vagyok túl jó állapotban, de nem az volt az első dolga, hogy leszopjon... Viszont nem is jutottunk fel a szobáig, hogy erre lehetősége legyen.

- Azt kell tenned, amit én mondok neked, világos?! - kiáltott rám az öreg, amit már nem tűrhettem. Mióta megszülettem ez megy, elegem van, megfulladok tőle!

- Már rég nem vagyok rászorulva a segítségedre. Még ha ki is rúgsz a cégből, megállok a saját lábamon! Innentől kezdve nem érdekel, mit akarsz rám erőszakolni! - ordítottam én is vissza. Nem érdekelt, hogy az egész cég hallja. Hallja is! Tudja meg mindenki, aki itt dolgozik, és valaha az én alkalmazottam lesz, hogy velem nem fognak szívózni. Ha én valamit nem akarok, akkor az úgy is lesz. Márpedig apám akarata nem a sajátom. Itt az ideje, hogy magam döntsek az életemről.

Kimentem az irodájából, hangosan becsapva magam mögött az ajtót. Hallottam, amint az idegtől eltorzult hangon üvölti a nevem, de már nem érdekelt. A lift ajtaja becsukódott, engem pedig körülvett az a zúgó magány, amit az ereszkedés keltett. Most sokkal jobban esett, mint bármi más hang.

Amint kinyílt, intettem a recepciós csajnak, hogy leléptem, majd beszálltam a kocsimba. Nem érdekel a világ. Olyan ideges vagyok, mint még talán soha. Felejteni akarok, a mait lezárni egy rettentő felelőtlen tettel, amit holnapra megbánok, majd újrakezdhetem az életem. Ez kell most nekem. És tudom is, hova kell mennem ehhez.

A Bonds előtt parkoltam le. A mai nap úgy tűnik csak a pénzeszsákok járják ezt a helyet, így nem féltettem itt hagyni a kocsimat. Amint bementem, egy mosolygós arcú, középkorú nő fogadott. Felállt, és meghajolt, de olyan mélyen, hogy tökéletes belátásom nyílt a dekoltázsára.

- Üdvözlöm, Mr...

- Kim Taehyung.

- Üdvözlöm itt, Mr. Kim - javította ki magát, még szélesebb mosolyra húzva a száját. - Ahogy látom, először van itt. Kér esetleg egy kis útbaigazítást?

- Nem köszönöm. Inni jöttem, nem nőzni - emeltem fel a kezem, és intettem le. Megértette, és nem erőszakoskodott tovább. Kifizettem a belépőt, felvettem azt az idétlen maszkot, amit a kezembe nyomott, mondva, hogy ez van a szabályzatban és bementem a függöny mögé. Meglepően kellemes zene szólt, a tömeg a színpad előtt tolongott, így ott, ahol én tartózkodtam egy lélek se volt. Pont jó! Elindultam a pult felé, és kértem a legerősebb italból. Rögtön oda is adták, de mielőtt még meghúzhattam volna, elgondolkodtam. Akarom én ezt? Végül is eddig nem ittam sosem ilyen jellegű piát, a májam igazán nem aggódhat.

Gondolkodásom közepette azt vettem észre, hogy megteltek a mellettem levő helyek. Csak egy maradt, a balomon, ám azt egy lila, ránézésre is eléggé érzékeny anyagból szőtt lepedőbe bugyolált hölgy foglalta el, aki feltérdelt a székre, és előrehajolt, hogy elérje a pultost. Arcát neki is fekete maszk fedte, mint a többieken.

- Légyszi, a kedvencem - kérte pimasz mosollyal az arcán. A csapos felsóhajtott, megingatta a fejét, és elővett egy meggysört. Kitágult szemekkel néztem végig, ahogy a lány elveszi tőle, felbontja, és nagyot kortyol belőle. - Írd a többihez - kacsintott a férfi felé, ő azonban nem vidult fel ettől.

- A főnök nem fog örülni neki.

- Szarok rá! - horkantott fel, mielőtt újra belekortyolt volna. - Ennyi örömöm lehet ezen a nyomorult helyen - motyogta orra alatt, feltételezem azt hitte, senki se figyel rá. Ránézésre azt mondanám, hogy itt dolgozik, és tudom is, mivel keresi a kenyerét. Bár meg kell mondanom, eléggé szép lány ahhoz, hogy sok vendége legyen.

Tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott, ez pedig elég bátorságot és löketet adott ahhoz, hogy az előttem levő italt meghúzzam, és leküldjem. Marta a torkomat, éreztem, hogy holnap nagyon szidni fogom magam ezért, mégis kértem egy újabb kört. Bár nem néztem fel, éreztem magamon a lány tekintetét, ahogy mindenemet felméri. Legalább átöltözhettem volna. Öltönyben lenni egy ilyen helyen? Nevetséges.

- Nehéz napod volt? - hallottam meg ismét azt a lágy hangot, ami tőle jött. Simogatta a fülem. Nem akartam hinni magamnak, de egy pillanatra a nagymamám képe ugrott be elém, ahogy beszél hozzám. Utoljára az ő hangját szerettem ennyire hallgatni. Nem is ismerem, azt se tudom, ki ez a lány, mégis megnyugtató, ahogy beszél. Beszél, Taehyung? Hisz csak egy istenverte mondatot kérdezett, ébredj már fel! - utasítottam magam, és szembefordultam vele.

- Mondhatjuk. Honnan tudtad? - kortyolt még párat a sörébe, meglöttyintette, majd azzal bökött az én újratöltött poharam felé.

- Ilyet csak az iszik, akit most dobtak, vagy kurva szar kedve van.

- Jogos - mosolyodtam el. Ezt most nem akartam húzóra meginni, csak a felét voltam hajlandó leküldeni a torkomon, ami még mindig zsibbad. Lehet itt halok meg. De hát, valamibe meg kell, tartja a mondás.

- Most vagy itt először, ugye? Még sose láttalak.

- Ebből jöttél rá, vagy abból, hogy már percek óta figyelsz? - nem kerteltem, és nem is tartottam kínosnak, hogy ezt a tudtára adtam. Őt se hatotta meg, továbbra is figyelt, elmosolyodva.

- A ruhád miatt néztelek meg, ne haragudj. Ide nem szokás ilyen szerelésbe jönni.

- Szabályt szegtem?

- Ugyan, dehogy - legyintett. Megittam az utolsó két kortyomat is, de a csapost inkább leintettem, hogy jelezzem neki, nem kell több. Élve szeretnék hazamenni innen.

- Én se láttam még nőt meggysörrel a kezében, egy bárban, ahol feltehetőleg dolgozik - vágtam vissza.

- Jogos - biccentette oldalra a fejét, akárcsak én az előbb. Játszik velem? - Ennyi örömöm hadd legyen.

- Miért, a munkád nem elégít ki? - hogy én mekkora tapló vagyok! Hogy kérdezhetek pont tőle ilyet? Nem lepődnék meg, ha most felállna, és itt hagyna a francba, miközben bever egy jó nagyot a képembe. Meg is érdemlem. Ezt még a piára se foghatom. Pedig az is kezd hatni. Érzem, hogy tompulnak az érzékeim.

- Vannak akik nem választhatnak maguknak, nem úgy, mint ti - hangja sértődötté, és kissé idegessé vált. Odapillantottam, és csak akkor vettem észre, mennyire kívánatos is ez a lány. A lila fedőanyag, ami nyilván azt a célt szolgálta, hogy ne rohanják le azonnal a kanok, oldalra csúszott, így láthattam karcsú derekát és formás melleit. Bassza meg. Most kellene lelépnem. Érzem, hogy éledezek alul, pedig csak ránéztem. Ez tuti a pia miatt van. Elvégre megannyi nőt láttam már, és köszöntem el tőlük merevedés nélkül.

- Már megbocsáss, de semmit se tudsz rólam. Ki mondta, hogy én olyan kurva jól élek az álommunkámban? - Nem állt szándékomban visszaszólni neki, mégsem hagyhattam ezt az érzékeny témát szó nélkül.

Megnyalta alsó ajkát, és leszállt a székről. Nem nézett rám, arcán valami megmagyarázhatatlant láttam. Talán bánatot? Bűntudatot? Csalódást? Sose voltam jó ebben a játékban. Egyenesen elém lépett, és meghajolt.

- Sajnálom, hogy feltartottam Uram. Engedelmével elmennék - valami nem stimmel. Az eddigi csipkelődő hangneme most megváltozott. Megtört. De mégis mitől? Amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Én pedig csak az igazat mondtam. Mégis mivel akaszthattam ki ennyire?

Nem tudtam levenni róla a szemem. Most már tökéletesen éreztem az italom hatását, ami a meleg miatt még nagyobbat ütött. Ha nem kapok egy nőt három percen belül, álló farokkal fogok taxiba ülni. Kell hívnom egy bérsofőrt, aki majd hazaviszi a kocsimat. Nem maradhat itt.

Ahogy ingázott a tömegben, egyszer csak nekiment egy férfi, és leöntötte a ruháját vörösborral. Nem véletlen volt. Láttam, milyen gyorsan és milyen elszántan közeledett a hölgy felé. Mégis őt hibáztatta. Erősen a karjára markolt, és vonszolni kezdte, ő azonban nagyon nem akart vele menni. Felálltam, és közelebb mentem hozzájuk, így pont elkaptam, amint egyértelműen kijelenti a szándékait.

- Ha már ilyen szerencsétlen voltál, hozd helyre!

- Kérem hagyjon! Jelenleg nem elérhetőek a szolgáltatásaim.

- Akkor menjek a főnöködhöz?! - kiáltotta, amire már több ember is felfigyelt. Ekkor jöttem a képbe én. Megragadtam a nő derekát, és szorosan magamhoz húztam. Megdermedt, de nem moccant mellőlem. Bassza meg, remeg a kezem.

- Nyugodtan mehet a hely tulajához, még el is kísérem. A kamerák bizonyára remekül felvették, amint leönti szerencsétlen lányt. Akar tárgyalni? - biccentettem oldalra a fejem. Olyan mérges lett, még a feje is elvörösödött a dühtől. Ujjai ökölbe szorultak, megfordult, és elvegyült a tömegben. Megragadtam a lány csuklóját, és húzni kezdtem a liftek felé. Féltettem, mivel két hasonló fazon is megkörnyékezte volna, ha az első nem stoppolja le az alkalmat. Amint beértünk, megnyomtam az összes gombot, nehogy megtudják, melyik szinten kötünk majd ki.

- Ezt meg miért csinálta?

- Hogy ne kerülj kellemetlen helyzetbe. Nem kellett volna? Elmentél volna azzal az idegennel?

- Valójában.. - kezdett bele. Levette magáról a boros felsőjét, és ledobta a földre. Kár érte, biztos drága anyagból készült. - Ismertem őt. Egy ideje folyamatosan engem akar, mikor jön, de.. Már nincs gusztusom hozzá - vont vállat. - Köszönöm, hogy segített.

- Tegezz. Először úgy szólítottál meg, tartsd meg ezt a jó szokásod - löktem felé a szavaim, ő pedig engedelmesen bólintott egyet. - Melyik szinten van a... Van egyáltalán itt szobád?

- Van. A másodikon - felelte, és meg is nyomta a gombot, ám még sokára érünk oda. Mindent megnyomtam, csak azt nem.

Ahogy álltunk egymás mellett a liftben azt vettem észre, hogy most én nézem őt pofátlanul feltűnően. Nem tudtam levenni róla a szemem, ő pedig igyekezett nem észrevenni ezt. Beharapott szájjal feszengett mellettem, mint aki zavarban van. Lehetséges ez? Ahogy lenéztem rá megláttam fedetlen karján az apró libabőröket. Fázik, a ruhája egy része még mindig vizes a bortól, amiből nem csak az a lenge lila felsője kapott. És most, hogy jobban megnézem.. Nincs rajta melltartó.

Nem bírtam tovább. Megadtam magam a testemben tomboló vágynak, és a falhoz löktem őt. Aprót sikított a nem várt tettemre, nekem pedig első dolgom volt megállítani a liftet, és ajkaira marni. A meggy édes íze mellé keveredett valami cseresznye, ami minden bizonnyal az ajakbalzsama lehet. Illata beszivárgott az orromba, amitől csak még jobban eszemet vesztettem. Kezére fogva a háta mögé csavartam, figyelve arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Nem fordult el, inkább játékosan visszacsókolt. Nyelvemmel rögtön feltérképeztem szája minden szegletét, különös figyelemmel kitüntetve az ő ízlelőjét, ami készséggel állt a rendelkezésemre.

Kihasználtam, hogy két keze akkora, mint az én tenyerem, így egy kézbe fogtam, a másikkal pedig lefejtettem róla azt a falatka pántos ruhát, ami a melleit takarta. Mellbimbója már keményen várta az érintésemet, ezt még így is megérzem, hogy még csak odasimítottam. Amint lekerült róla, nagyot sóhajtott, és mocorogni kezdett. Ki akarta szabadítani a kezét, én pedig rögtön elengedtem. Fejemmel lejjebb vándoroltam szájáról, azokhoz a kívánatos rózsaszín csúcsokhoz. Rögtön bekaptam, ajkammal csipkedve, hogy még keményebb legyen. Másikhoz hajolva fogammal megcsíptem, és kicsit meg is húztam azt, amitől ujjai a hajamba vándoroltak, és meghúzták a tincseimet.

Vörössé akartam változtatni, felváltva szívogattam és harapdáltam az érzékeny bimbókat, amíg már olyan kemények nem lettek, hogy azt nézni is fájt. Lenyúltam ahhoz a vékony és ritka rövid nadrágjához egy rántással eltüntettem róla, bugyijával együtt. Együttműködően állt arrébb, ezzel kilépve a ruhájából, immáron meztelenül állva előttem. Nem tehettem róla, de muszáj volt végignéznem rajta. Ez a lány a földi paradicsom bassza meg. És itt áll előttem. Jó sokat ihattam..

Kurva gyorsan került le rólam is a nadrágom. Nem kellett semmit se csinálnia a farkammal, hogy álljon, ugyanis amint kiszabadult a nadrágom kínzó fogságából, már a hasamat verte, olyan kemény volt. Megragadtam a lány feszes fenekét, és megemelve a falnak szorítottam. Ismerte már a dolgot, rögtön átfogta derekam a lábával. Karjával a nyakamba kapaszkodott, és egy lágy mosollyal hajolt vissza ajkamra, ezúttal kicsit lassabb és érzékibb csókba hívva. Nem teketóriáztam, odaillesztettem magam a bejáratához, és finoman belecsusszantam.

A kis előjátékom kellőképp ellazította és benedvesítette út ahhoz, hogy egy kéjes sóhajon kívül más ne hagyja el a száját, ahogy szépen magába fogadja az egész hosszom. Fejét hátrahajtotta, próbálta visszafogni a hangját azzal, hogy erősen összepréselte az ajkait, de én nem hagytam neki. Kicsit erősebben ráharaptam a mellbimbójára, amit az előbb úgy elhanyagoltam, és kihúzódva belőle ismét elmerültem benne. Akkorát sóhajtott, hogy még a lelkem is beleremegett. Jól esik neki, ahogy nekem is.

Mozogni kezdtem, direkt úgy, hogy kicsit húzzam az agyát. Néhol alig húzódtam ki, apróbbakat lökdösve, máskor inkább leengedtem teljesen, és hagytam, hogy ringassa magát rajtam. A kedvencem mégis az volt, mikor annyira húzódtam csak ki, hogy a makkom maradjon benne, hogy utána erőteljes lökésekkel egyre mélyebbre furakodhassak a lány testében. Zihálásunk hangosabbá vált, kapaszkodni is alig tudott bennem, annyira elgyengült, ahogy az orgazmus leterítette. Feje a nyakamban volt, szívott és harapott, csak úgy, mint én. Meg akartam jelölni, és az érzékeny fehér bőrén ez tökéletesen meg is látszott.

Még akkor sem tettem le, mikor lecsengett az orgazmusunk. Benne maradtam, és kiélveztem, ahogy szorít, lüktet, és minden egyes lélegzetvételekkor egyre jobban enged el.

- Meg se kérdeztem - néztem a még mindig vágytól ködös tekintetébe. - Mi a neved? 

Kiegészítettem pár aprósággal, szóval végül is öt részesre sikeredett az OS😂🤷