Rose és én kihasználtuk a borongós őszi időt arra, hogy lemenjünk sárkányt eregetni. Még mindig emlékszek, hogy a hűvös szellő miatt Rose vacogott a vékony dzsekijében, ezért a hátára terítettem a kabátomat. Ez nem tetszett neki, hiszen azt mondta, hogy így fázni fogok, de én fontosabbnak tartottam azt, hogy ő ne fázzon, ezért miután elfogadta sokkal boldogabb voltam. Egy kicsit tényleg csípett a szél, de a szerelem fűtött engem. – Fogd erősen, mert kikapja a szél! – nevetve álltam Rose mögé és megfogtam a hideg kezét, miközben az erős zsinór tartotta a színes papírsárkányt az égen.

- Neked olyan meleg a kezed! – bújt hozzám.

- Hát a férfiaknak mindig melegebb a kezük és a lábuk is – szenvedélyesen nyakába csókoltam, közben beszívtam orgonára emlékeztető illatát. Sok közös emlékünk és pillanatunk is lett. Megbeszéltük, hogy a készült képeket egy fényképalbumba ragasztjuk, ezért a nap végén közösen vettünk egy fényképalbumot. Természetesen ragaszkodtam ahhoz, hogy én fizessem ki, ezért büszkén nyújtottam át neki az albumot. Az album mellé egy pendriveot is vettem. Mivel apukám még a cipőüzletben volt, ezért kockáztattam és behívtam Roset, aki mosolyogva nézett szét a nappaliban. Igazából én nem mondanám látványosnak, se elegánsnak, de Rose reakciójából leszűrve valamilyen szinten mégis az volt. Dideregve bújt a kandalló közelébe és vacogva helyezte közelébe két tenyerét. Miközben a székre akasztottam a homok színű kabátomat, addig elvesztem a szépségében. Ő is nézett engem, ezért kicsit megtorpantam és elvesztem a tekintetében. Mivel jelzett a telefonom, gyorsan kihúztam zsebemből és elolvastam apa üzenetét, ami így szólt „Új anyagokat hoztak az üzletbe! Sajnos nem tudok időben haza menni, ezért ne várj rám! Reggel találkozunk otthon!" Elpirulva sütöttem le a szemem, majd a telefonomat az asztalra csúsztattam.

- Baj van? – haját oldalra söpörte, én pedig nem bírtam tovább a távolságot, ami köztünk volt, ezért mögé álltam és oldalra biccentett fejjel megcsókoltam a nyakát.

- Apa ma este nem jön haza. Sok a munkája – mivel Rose látta rajtam, hogy zavarban vagyok, ezért kuncogva oldalra hajtotta a fejét, majd összedörzsölte két kezét.

- Tehát ketten leszünk? Akkor beragaszthatjuk a képeket az albumba!

- A számból vetted ki a szót – fél órán belül a meleg kandalló előtt hasaltunk és az üres fényképalbumot megtöltöttük színes fényképekkel. Néha mosolyogtunk, néha pedig nevettünk. Csupán pár darab képet készítettünk, de fontosnak tartottuk, hogy legyenek emlékeink róluk. Mivel elvarázsolt Rose szépsége, ezért közelebb hajoltam hozzá, hogy csókot lopjak tőle.

- Mit szeretnél? – érintette orrát az enyémhez. – Hm? – nézett mélyen a szemembe.

- Téged – suttogtam a tűz sárga fényében. – Kettőnket – javítottam ki. – Meztelen – érintettem meg ujjammal az ajkát. Rose a szemembe nézve megrázta a fejét, majd felsóhajtott. – Nem baj, ha nem szeretnéd – suttogtam. – Csak jobban is tudnálak szeretni, ha hagyod – nyeltem egyet. – Csupán nyár óta vagyunk együtt, de érzem, hogy nekem nem kell más! Veled akarok megöregedni, Rose! – fürkésztem a mély tekintetét. Nem kértem, hogy csókoljon meg, nem kértem, hogy vegye le a pólómat, és nem kértem, hogy meztelen testel adja oda magát nekem a párnákon, de mégis megtörtént. Emlékszek Rose gyönyörű puha testére, ahogy a tűz erős fénye kiemelte a formás kerek mellét és a combja közt található csupasz dombocskát. Beszéltem hozzá, és tudtam, hogy mit akar. Szó sem volt arról, hogy csak én akartam. Egyszerre történt minden. Mai napig feltudom idézni a pillanatot, amikor lába közé fogadott, én pedig lassan, mint egy hálás férfi, óvatosan belé csúszok és sóhajok közt adok csókot és örök szerelmet. Miközben lassan mozogtam benne, úgy melle is ritmusosan mozgott, a teltsége csábított arra, hogy pusziljam meg. – Annyira szeretlek – sóhajtottam a csókunkba. – Örök szerelmet fogadok neked – ujjaimmal erotikusan simítottam végig vékony ujjain és együtt felnyögtünk, miközben változtattam a tempón és a behatolás mélységén. Elvettem az ártatlanságát, ahogy ő is elvette az enyémet.

- Robert? – kapaszkodott a nyakamba, miközben éreztem, hogy közel van az orgazmushoz. Láttam az arcán kipirult foltot, láttam, hogy melle merev lesz, éreztem a feszülést, és nehezen fogtam vissza magam, hogy ne előzzem meg. Nem akartam megelőzni. – A tiéd lettem – lehelte az ajkaim közé.

- Megígérem, hogy mindig vigyázni fogok rád, életem! Értetted? – miközben teste ívbe hajolt és a párnákba markolva felnyögött, végig néztem a testén láthatatlanul végig cikázó intenzív gyönyörű érzést, éreztem, hogy megtörténik, a pillanatban pedig megállt a testem, egy pillanatra a vállának hajtottam a fejem és lehunyt szemmel elélveztem. Azonnal megtámaszkodtam a térdemen mert pihennem kellett. – Mondtam már, hogy szeretlek?

- És én is szeretlek! Nagyon! Nagyon! – levegő után kapkodva karolta át a tarkómat és puszilt meg engem. – Örökké szeretni foglak, Robert! Kék szemű hercegem!

Másnap reggel virágcsokrot vettem a legközelebbi üzletbe. Megbeszéltük, hogy a Central Parkban találkozunk, ezért idő előtt elmentem és egy padon ülve vártam rá. Rose azt mondta a telefonba, hogy miután végez a nőgyógyásznál, itt találkozunk. Hevesen dobogó szívvel vártam, hogy megjelenjen az arca, ami mindig mosolygásra késztett. A szívem biztos érezte, hogy közel van, hiszen majd kiugrott a helyéről, amikor Rose belépett a parkba. Elképesztően gyönyörű volt, és végre csak az enyém volt. Egy mesébe illő történetbe képzeltem a kapcsolatunkat. Őszinte volt, igazi, szenvedélyes és éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. – Jó reggelt! – nyújtottam át a virágot.

- Ez gyönyörűszép! – szagolt bele a sárga és piros virág szirmai közé. – Köszönöm szépen! – tekintetében láttam, hogy boldog, ezért feltételeztem, hogy minden rendben volt az orvosnál, de tudnom kellett róla.

- Ezek szerint minden rendben volt a nőgyógyásznál? – suttogtam, hogy csak ő hallja, miközben a tóparton sétálva néztük a zöld kacsákat, akik nyakukat nyújtogatva fürödtek a hideg vízben. Rose szégyellte a témát, ezért csak sziszegve bólogatott.

- Persze, hogy igen!

- Hé! Nekem mindent elmondhatsz! – pacskoltam meg a mellkasomat. Rose megtorpant és a kezében található virágcsokrot fürkészte, ezért mellé léptem és oldalra biccentettem a fejem. Jobban ismertem őt bárki másnál. Tudtam, hogy valami aggasztja őt, csak nem tudja, hogy mondja el. – Rose...

- A nőgyógyász azt mondta, hogy legközelebb védekezzünk – ölni tudott volna a tekintetével, ezért hátra léptem egy lépést és jó fiú módra bólintottam egyet.

- Oké! Megbeszéltük! – mivel délelőtt apámmal találkoztam, ezért a Central Parkban már elköszöntem Rosetól. Miközben zsebre tett kezekkel sétáltam a kijárat felé, hírtelen apa mérges tekintetével találtam szembe magam. Annyira meglepődtem, hogy lábam a földbe gyökerezett, szívem pedig ütemtelen gyorsasággal kezdett el dobogni. A Central Park az a hely volt, ahol mi ketten titokban tudtunk találkozni, de azt hiszem, hogy lehullt a lepel. Láttam apa szemében, hogy csalódott bennem, ezért csak lesütöttem a szemem és hazáig egy szót sem szóltam. Otthon természetesen apa elmondta véleményét a kapcsolatunkról. Olyan szavakkal illette Roset, ami több volt a soknál. Semmirekellőnek és haszontalannak nevezte. Ezzel szétszakította a szívem és a lelkembe taposott. A történtek után próbáltam erős maradni, de este sírtam. A szokásos helyemen az ablakpárkányon ültem, a gitárt az ölemben tartottam és próbáltam feldolgozni azt, hogy apa választás elé állított. Azt mondta, hogy ez elfogadhatatlan. Azt mondta, hogy szégyent hozok a család jóhírére. Folyton azzal jött, hogy nem hozzám való, hogy azonnal szüntessem meg vele a kapcsolatot. Én próbáltam, tényleg azon voltam, hogy visszaszerezzem apa bizalmát. Igyekeztem, de nem akartam Roset, elhagyni. – Apa én szeretem! Abba a lányba még a nyár búcsúztató fesztiválon lettem szerelmes! – az asztal közénk állt, ezért jókora távolság volt köztünk. Apa nem volt hajlandó tovább elviselni ezt, ezért két erős kezével az asztalra csapott. Jobban hasonlított Hitlerhez, mint sem egy apához.

- Megmondtam, hogy elhagyod azt a lányt! Megértetted?!

- Az enyém lett! – álltam a sarkamra és elmondtam azt, amit nem kellett volna. – Szeretkeztünk – rántottam meg a vállam. – Nem csinálhatod ezt velem! Fontos, hogy az ember egy olyan személlyel legyen együtt, akit szeret!

- Szégyent hozol rám – sírt apa hangosan. – Istenem! Miért ezt érdemlem?! Miért?!

Még az nap este másztam ki az ablakon, és kavicsokkal dobáltam Rose ablakát. Hajthatatlan voltam. Nem érdekelt, hogy az utcában megugattak a kutyák, nem érdekelt, hogy sok házban felkapcsolták a villanyt. Ha kell, akkor tudja meg az egész világ, hogy szerelmes vagyok ebbe az angyalba. Rose nem tudhatta, hogy mi történt köztem és apám közt, ezért a csirkeólban, a puha szalma tetején meztelen testtel térdeltünk egymással szemben. Könnyeim közt csókoltam az arcát, nyakát és a haját. Óvatosan fektettem a hátára, miközben magunkra húztam a vastag takarót. – Csak rád van szükségem – sírtam el magam. – Ezen a világon csak téged szeretlek – a szavak csak úgy ömlöttek belőlem. A gyerekkorom is közrejátszhatott, hiszen anya még fiatalon meghalt. Apa azóta egy szívtelen önző sziklává vált. Nem keresett új nő után, és nem is akart.

- Miért sírsz? – helyezte arcomra a kezét. – Kérlek, mondd el nekem, hogy mi bánt! – miközben egy lassú mozdulattal csúsztam belé, tudatosult bennem, hogy nem húztam óvszert, de annyira nem érdekelt. Talán ez az utolsó alkalom, hogy védelmező karjaim közt tarthatom őt. Talán ez az utolsó alkalom, hogy együtt vagyunk.

- Csak azt szeretném, hogy tökéletes legyen ez az éjszaka – suttogtam a fülébe. – Megteszel mindent azért, hogy emlékezetes legyen? – vettem ujjaim közé a barna hajszálát és megszimatoltam. Rose meztelen fenekem köré kulcsolta a lábát, és a fenekembe markolt, hogy mélyebben benne legyek.

Ezen az estén kétszer szeretkeztünk, csak egy dologra nem számítottunk... Rose teherbe esett. Ez pedig bélyeget nyomott a jövőnkre. A jövőnkre amit már nem tudtunk együtt folytatni.