Bármennyire is igyekeztem nem tudtam elaludni. A gondolataim zakatoltak. A plafon felé fordulva Sarah járt a fejemben. A kezemet a tarkóm alá helyeztem, majd a fényekbe öltözött Brooklyn híd felé pillantottam. A híd elképesztő volt éjszaka. A lakásomat csak egy hosszú üvegfal választotta el a külvilágtól. Ezért minden éjszaka elalvás előtt, a híd felé szoktam fordulni és gyönyörködni szoktam a panorámába. Gondoltam egyet és elővettem a telefonomat a párnám alól. Lefényképeztem vele a fényekben pompázó hatalmas hídat. A híd távol volt, de tisztán lehetett látni. Az Instagramon belül rámentem a napomra és az egyetlen képre, amit 23 órája töltöttem fel, üzenetfelkérésekben még mindig jöttek a reagálások. Bob nem szereti, ha storyban aktív vagyok. Szerinte másodpercek alatt jönnek az idióta privát üzenetek, szíves emojit küldő emberek és szó szerint 0 - 24 tehát egésznap rezeg Bob telefonján az Instagram. Bob a saját telefonjáról van bejelentkezve az én fiókomba. Erre az azért volt szükség mert sokszor ő szokott posztolni helyettem. De most kivételt tettem. A képre helyeztem egy kérdezőmatricát. A következő kérdést tettem fel benne: Neked mi az életcélod?

Bob tuti pipa lesz!

Egy perc sem telt el, de egymás után jöttek a válaszok. Átfutni sem tudtam a szememmel, mert ahogy lenni szokott, az Instaram leállt az aktívitások miatt. Ezért kikapcsoltam a netet és kuncogva hajtottam a párnámra a fejem. Közben megigazítottam, hogy puha legyen. A félig sötét szobában hamar elaludtam, az utolsó gondolatom pedig az volt, hogy én magam sem tudom a választ a kérdésre.

Mi az életcélod?

Nem tudom. Majd lesz valami.

Másnap reggel Bob szitkozódva csörtetett fel az üveglépcsőn. Egy részt arról beszélt, hogy törölték a múltkori esküvőre való meghívásomat. Azt hiszem, hogy a vőlegény külföldre utazott egy fontos meeting miatt. Én nem voltam szomorú miatta. A telefonját megrögzötten tartotta a kezében, közben olyan gondolatok hagyták el a száját, hogy

„Ezt a gyereket, hogy kell tiltani?"

„Nem! Nem teszlek ki követésre?"

„Nem lájkolok be egy képet sem!"

„Hogy mi?!!"

Gondolom az én fiókomba volt benne mert még mindig kommenteket vagy üzeneteket olvasott. Közben én mezítláb álltam a konyhában és bundáskenyeret sütöttem. Általában rendelni szoktam. Ezt Bob is furcsának találta, ezért kijelentkezett az Instagramból és leült az egyik magasított székre a pulthoz. A szakállas tömzsi pacák felbontotta az egyik energia italt és hosszan beivott. Közben a kezét feltette, jelezve, hogy mondani szeretne valamit. Miközben a harmadik kenyeret a lapos tálra helyeztem, addig Bob ismételten a kezébe vette a telefonját. - Jó ez a cucc! - mutatott a banános ízű energia italra. - Szóval! Nem fogod elhinni, de ma reggel egy ügynökség megkeresett engem azzal a szándékkal, hogy szeretnék, ha a legújabb parfümjüknek a reklám arca te lennél! - annyira meglepődtem, hogy összeráncolt szemöldökkel fordultam felé. - Valamilyen Sötét bűvöletnek hívják a parfümöt. Egy hónap múlva megy a piacra és szeretnék, ha a plakátjukon a te arcod legyen!

- Hm - biccentettem oldalra a fejem. - És hol itt a csapda? - Bob nevetve megrázta a fejét és felsóhajtott. Ismert engem. Tudta, hogy okos vagyok. Én pedig tudtam, hogy a jó ajánlat mögött mindig vannak apróbetűs részek. És ezt is hamarosan megfogom tudni. Bob felém mutatta a parfümöt. Egy fekete elegáns üvegű, arany kupakú férfi parfüm volt. A kép mellett volt egy szöveg. Hallkan felolvastam. - Fújd be magad vele és ébreszd fel a benned rejlő érzéki férfit - ekkor összeráncolt szemöldökkel megráztam a fejem. - Milyen fénykép lenne pontosan?

- Nos... - vakarta a szakállát. - A részletekről nem beszéltünk még hiszen szükségük lesz a beleegyezésedre, viszont én arra tippelek, hogy fehérneműs fényképre kerül a sor - ekkor plafon felé húztam a szemöldököm. - Bocs, Aiden! Ezt csak feltételezem! Tudod vannak olyan plakátok, ahol csini edzős csajszik mutatják be az új fehérjeport a sport céljából és vannak olyan plakátok is amire egy kisgyereket nyomtattak rá, ahogy ép fürdik a medencében. Ott a medencét reklámozzák egy oda illő személlyel. Viszont itt egy elegáns és valószínűleg vadító férfi illatot fognak reklámozni. A nyakamat rá, hogy fehérneműs vagy öltönyös kép lesz! A kérdés már csak az, hogy szeretnéd magad viszont látni hatalmas hirdető táblákon, New york utcáin?

- Nem tudom - nevettem el magam. - Jól esik, hogy egy parfüm reklámozásába kértek fel, mint modellt. Tényleg! Ilyen még nem fordult elő velem! Viszont nem vetkőzők le! Még a szöveg kedvéért sem, mert feltételezem, hogy olyan képet akarnak csinálni, ami a parfüm nevéhez, illatához, és szlogenjéhez illik - mosolyogtam.

- Na figyelj! Ha bele mész ebbe, akkor kapsz egy ingyen parfümöt, továbbá nem kevés summát, illetve meghívnak egy céges csili - vili és eléggé elegáns partijára, mint a díszvendétet! Hiszen a modellnek ott kell lennie!

- Ugye nem mondtál igent a nevemben?!

- Talán! - pislogott, mint egy angyal.

Éreztem a csapdát. Tudtam, hogy mennek ezek a dolgok. Híres vagyok. Van pénzem és millióan szeretnek. Sokan pedig ismernek. Azért engem választottak, mert ez így kapóra jönne nekik. Ha az emberek azt látják, hogy egy híres énekes arca szerepel a vadonatúj parfüm mellett, akkor több eséllyel vásárolják meg, Ilyen a manipuláció és a félrevezetés. Lehet, hogy nem is olyan jó az új illat, viszont, ha egy közismert énekes reklámozza, akkor tutifix, hogy jó és meg is megveszik. Arról pedig ne is beszéljünk, ha a képem mellé még egy szöveget is szerkesztenek, mint például: Hm! Érzéki! Nekem bevált! A nők pedig imádják! Próbáld ki és várd a nyáladzást!

- Ha már igent mondtál a nevemben, akkor nem sok beleszólásom lehet a dologba, igaz? - csúsztattam a pultra a bundáskenyereket. - Legyen! Elválalom!

- Juj, de jó! Nagyon sokat fizetnek érte, de a parfümöt nem kell megtartanod, nekem is adhatod akár - vett egy el kenyeret. - Viszont a partin ott kell lenned! Az kötelező! Ez így megy!

- Rendben! Legyen! Majd szólj a részletekről - a pult széléhez támaszkodva fújtam ki magam és haraptam a kenyérbe. Bob összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Egyébként miért bundáskenyeret csináltál? - ekkor a kezemben található kenyérre pillantottam.

- Tényleg tudni szeretnéd? - suttogtam. Mivel Bob ismert, tudta, hogy valószínűleg ez nem boldog emlékhez fog vezetni. Csak csendben elmosolyodott. Ekkor a kenyérre pillantottam. - Kisfiú koromban anyának nem volt sok pénze. Mindig csak gyűjtögette, de valamiért soha nem volt elég. Talán azért, mert mindig kellet venni valamit - fürkésztem az ujjaimon az olajat. - Kevés dolog volt otthon - suttogtam, ő csendben hallgatott. - De két dolog mindig volt az asztalon. Tojás és kenyér. Na meg persze olaj - bármennyire is szomorúnak hangzott, elnevettem magam. - Emlékszek, hogy a gyerekek az iskolában mindig azt kérdezték, hogy „miért viszel hozol reggel bundáskenyeret"? - pillantottam Bobra, aki szomorúan felsóhajtott. - Tudod, hogy erre mit válaszoltam? - kérdeztem. - Azt, hogy "nem volt otthon más". És ezt mindennap elmondtam nekik. Kérdezték, hogy "szeretem -e"? - rántottam meg a vállam. - Azt mondtam nekik, hogy "nem!"

- De nem volt más - suttogta könnyes szemmel.

- Ők persze ették a paprikát, paradicsomot és sonkás szendvicseket... valamiért mindig utáltam az ebédszüneteket - suttogtam. - A bundáskenyér miatt! De most! - pillantottam a kezemben található bundáskenyérre. - Anya így közel van hozzám - és beleharaptam.

- Bárcsak a fiam lennél! - pislogott nagyokat. - Egy kincs vagy, ugye tudod?

- Még sem becsültek meg!

- Sarahra gondolsz? - kérdezte.

- Azt hiszem - sóhajtottam. - Jut eszembe...

- Figyelj! Ne tereld a témát! Ha neked úgy könnyebb, akkor beszéljünk róla! Meghallgatlak!

Igaza volt. Annyira a zenélésbe temetem az időmet, hogy észre sem vettem azt, hogy időközben fel is emészt. Amióta Bob elintézte, az érettségi és a szakmai lapom nyomtatását és hamisítását, azóta benne vagyok a szakmába és a zenébe temetkezek. A zenébe menekülök. Észre kellett volna vennem, hogy a gondolataimról és érzéseimről nem is szoktam beszélni.

- Igazából csak annyi, hogy fájt látnom tegnap. Majdnem megérintettem. De belépett az a faszfej és én...

- Mérges lettél? - húzta össze a szemét.

- Igen!

- Akkor azt hiszem, hogy eljött az ideje, hogy újra elpróbáljuk a káoszt! Menjünk a stúdióba!

- De közbe bekéne ugrani kávéért is! - tettem le a bundáskenyeret.