Lelkileg fáradtan és kimerülten állítottam le a mély garázsban a Maserati motorját és a kormányra támasztott kezemmel pillantottam ki a sötét ablak mögött. A mélygarázsban renegeteg autó parkolt, de egy lélek sem volt bent. Néma csend telepedett ránk, miközben fél szemmel Sarah felé pillantottam, aki szaporán vette a levegőjét. Út közben rövid haját tarkóján összefogta, szinte elvarázsoltak a barna hajában található szőke tincsek. Tekintetemmel a nyakára pillantottam, mintha érezte volna, hogy figyelem őt, a bőre libabőrös lett, tekintetével fél, szemmel felém pillantott. Feszült volt, a hófehér blúzt kicsit kigombolta, fekete ceruzaszoknyáját egy óvatos mozdulattal feltűrte a combján. Ittam a látványát, éreztem, hogy feszegeti a határaimat. Életem első autójában ültünk, amit jogosítvány megszerzése után pár nappal vásároltam, és szinte izzott köztünk a levegő. Nekem is melegem lett, ezért pólómba csíptem és kicsit meghúztam. Ő erre azonnal reagált, mélyen beszívta az illatomat. Felé fordítottam a fejem, ő is így tett. Ajkát néztem, követte a mozdulatomat. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, ő türelmesen várt és nagyokat sóhajtva engedte, hogy ujammal alsó ajkához érjek. A tekintetünk találkozott, és mindent elmondott a pillantásunk.

Vágyat...

Szenvedélyt...

Szerelmet...

Bizonytalan voltam, de amikor a szemembe nézve felém nyúlt és kihúzta a nadrágom madzagját, mikor meglazította és egyenesen alsónadrágomba nyúlt, teljesen elvesztem. A fejtámlába nyomtam a fejem, szemem lehunytam és koncentráltam keze mozdulatára amivel engem ingerelt. Egy mozdulat választott el attól, hogy vadállatokra jellemző stílusban tépjem le róla az inget, de helyette kicsit hátra húztam az ülést, őt egyenesen az ölembe húztam, az inget végig gomboltam rajta és melltartón keresztűl megsimítottam a mellét. Ő rajtam ült, fejét kicsit oldalra biccentette és lehunyta a szemét. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Lehet, hogy szavak helyett, most a tettek fognak bizonyítani. Lehet, hogy inkább megmutatom neki, hogy mennyire szeretem. Az inget letoltam a vállán, melltartóját kikapcsoltam, és miközben kicsit felegyenesedett, végig nyaltam a kerek feszes mellét. Kezemet meztelen lapockájára helyeztem, a mozdulat közben lecsúsztattam, szoknyájába vezettem és két kézzel a fenekébe markolva közelebb vontam. Ő megtámaszkodta felnyögött és a szemembe pillantott. A tekintetébe könnyek szöktek, éreztem, hogy combja megremeg. Utáltam, hogy sírni láttam őt, ezért arcára helyeztem a kezem. - Nem akarlak sírni látni - fúrtam tekintetem az övébe. Sarah csak a fejét rázta.

- Megbántottalak, Aiden - könnycseppjei csíkban folytak le az arcán a nyakára. A látvány padlóra kényszerített, fájt, hogy így kell látnom őt. - Utálom magam miatta! Azt hittem, hogy ezzel jót teszek és megtudlak védeni az igazság fájdalmától...ó Istenem... - vállamba kapaszkodott és szemére tapasztotta tenyerét. - Utálom magam!

- Ne gondolj most ilyenre - simítottam meg az arcát, majd letöröltem a könnyeit. - Sok időnk lesz megbeszélni - tettem hozzá, miközben éreztem, hogy a vágy erősebb lesz a szavaimnál. A fejemet hátra biccentettem, éreztem, hogy muszáj kibontanom magam a nadrág szorításából. Izzott bennem a vágy, amit Sarah is érzett. Szipogva a szemembe nézett, tarkómat átölelte és hozzám préselte meztelen melleit. Kezembe vettem az egyiket, megsimítottam és játszottam vele. - Emlékszel, hogy mit tanácsolt a doki? - szoknyáját a csípőjére húztam és megkerestem a bugyiját, ami csak jobban csalogatott arra, hogy szeretkezzek vele. 

Szeretkezni...

Lassan...

Óvatosan...

Együtt... mi ketten.

- Igen - mosolyodott el szégyenlősen. A szemébe néztem, félre toltam a bugyiját, ő kiszabadított a nadrágomból, és miközben hozzá illesztettem magam, mélyen a szemembe nézve egy lassú mozdulattal rám ült. Az érzés miatt csukott szájjal morogtam, a szememet lehunytam, és fenekére helyeztem a kezem. Éreztem, hogy ő is felszabadult. - Hiányoztam, igaz? - az arcomra helyezte a kezét, közben lassan kezdett mozogni előre és hátra. Elcsábított a kifinomult mozdulata és a tekintete amivel teljesen földbe döngölt. Elmosolyodtam, hozzá hajoltam, ajkára tapasztottam a számat, és szenvedélyesen megcsókoltam. Ahogy mozgott, úgy a kezem is követte minden kecses mozdulatát.

- Teljesen megölsz! - leheltem ajkaink közé, ő mélyen a hajamba túrt. Sóhajai hangosabbak lettek, nyögések vették át a pillanatot. Nyelvemmel végig nyaltam a nyakát, puszikat nyomtam rá, állát is megajándékoztam, ajka szélét és tényleg nehezemre esett nem felnyögni. A fejtámlába nyomtam a fejem, kezemmel a meztelen fenekébe markoltam, ő végig szántotta a mellkasomat és hátra hajtott fejjel, lehunyt szemmel mozgott rajtam.

Ebédre kínai kaját rendeltem, külön kértem hozzá két gyümölcs levet. Azt hiszem, hogy igaza volt a dokinak. A szex sok mindenben segít. A problémát nem oldja meg, de közelebb hozza a párokat egymáshoz. Mivel Sarah még mindig a fürdőszobában volt és túl nagy volt a csend, úgy gondoltam, hogy benyitok hozzá. - El sem hiszem, hogy babát várok - a meleg vizet a lapos hasára öntötte, én pedig mosolyogva húztam egy széket a kád mellé, majd leültem mellé. Ingemet a könyökömig húztam, majd a hasára helyeztem a kezem.

- Mikor akartad nekem elmondani? - megijedtem, mikor megtudtam, hogy Sarah teherbe esett, de annál boldogabb lettem a hírtől. Nem terveztem ilyen fiatalon apa lenni, még nem tudom, hogy ezzel, hogy fogok megbírkózni, de a szerelmünk gyümölcsét már most a szívembe zártam.  Sarah könnyes szemmel pillantott fel rám.

- Nem találtam megfelelő időt rá - suttogta. - Sok minden történt - simogatta a kézfejemet, én pedig csendben figyeltem. - Nem tudok elégszer bocsánatot kérni a történtek miatt - nézett a szemembe. - Akkor este jogosnak éreztem a viselkedésed! A videó... tényleg visszatükrözte a fájdalmadat! Én csak akkor jöttem rá arra, hogy többet ártottam azzal, hogy eltitkoltam előled - keze a karomra csúszott, majd vissza a kézfejemre. - Én nem akartalak bántani!

- Tudom! - sóhajtottam. - Még mindig fáj, de tudom! Viszont... - pillantottam oldalra. - Sarah, készen állunk mi erre? - pillantottam a hasára. - Egy baba... hatalmas felelőség! Nem tudom, hogy beleférne-e most az életünkbe! - mivel láttam a csalódottságot az arcán, gyorsan kijavítottam magam. - Nagyon örülök neki! Még mindig nem fogtam fel, hogy apa leszek...de Sarah ezt jól meg kell fontolnunk!

- Én akarom őt!

- És készen is állsz rá?

- Majd elmegyek órákra! Tudod már tartanak kismamáknak külön órákat - ekkor felült és közel hajolt hozzám, majd mélyen a szemembe nézett. - Azért, hogy jó édesanya legyek - tekintete lesiklott az ajkamra, majd a ruhámra és... csípőmre is. Vizes kezével megfogta az ingemet, kigombolta, mellemre helyezte tenyerét és végig simította. - Óh! - fürkészte, hogy a vízcseppek a hasamon az alsónadrágom felé folynak. - Vizes lettél! Le kell venned!

- Milyen nagy kár - felálltam, majd lassan kisétáltam. Megkerestem a kapcsolót, megnyomtam a gombot rajta, így a hatalmas üveg előtt található elektromos függöny lassan a padló felé araszolt. Legközelebb meztelen sétáltam be a fürdőszobába, és támaszkodtam meg az ajtófélfánál. Kezemet csípőmre helyeztem, Sarah egyenesen a farkamra nézve elvigyorodott.

- Basszus! - nevetett tovább.  - Ezt nem szabad kihagynom! - szemembe nézve felállt, kezét megfogtam, ő kilépett a kádból, és mellkasomhoz bújt. Csábított és nem eresztett. Az ajka, a meztelen vizes teste, a vizes haja...mindene elvarázsolt. Ekkor tarkómnál fogva lehúzott magához, megcsókolt, én lehajoltam és combját végig simítva engedtem, hogy rám ugorjon. A derekemat meztelen lábával átkulcsolta, miközben csókolóztunk, az ágy felé cipeltem őt. - Mi lesz az ebéddel? - az ágy közepére fektettem, lábát félre csúszva hozzá másztam, alkarommal megtámaszkodtam, majd végig nyaltam a nőiességét.

- Nekem itt van az ebédem! Méghozzá arany tálcán kínálva! Szerinted nekem ennél kell több? - nyelvemmel ingereltem, ő nyögve és kishíján sikítva a hajamba markolt. Nem csodálkoztam, tényleg hiányzott minden porcikája. Ilyenkor értelmet nyer az, hogy két ember közt nincsen szégyelni való. 

- Gyere ide, Aiden! - kérését azonnal teljesítettem, combját a derekamhoz húztam, a szemébe néztem, és egy mély mozdulattal belé hatoltam. Ő ugyan olyan rajongással nézett rám, mint mindig. Arcán jól ismert élvezet és gyönyör jele ült ki. Kezét a kezemmel kulcsoltam össze, felül kerekedtem rajta, és mélyen löktem. Ezuttal intenzíven, mélyen és tempósan. Azt akartam, hogy érezze, mit vált ki belőlem. Azt akartam, hogy tudja, mennyire hiányzott nekem. - Ha, így szeretnéd kimutatni a haragodat, akkor nem állítalak meg - fenekembe markolt és csókjaival buzdított, hogy folytassam amit elkezdtem.

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de késő este az ágy szélén ültem és a kezemben tartottam édesanyám dobozát. Valamiért más volt a helyzet. Más volt, mert mindent tudtam. Fájdalmasabb volt a kezemben tartani, könnyes szemmel nyitottam ki és sóhajtva fürkésztem az emlékeket. Néha kezemmel a tárgyak közé tűrtem, ujjaim közé vettem azt, amit szimpatikusnak találtam. Sarah a vizes haját törölgetve lépett ki a fürdőszobából, majd az ágyon mögém térdelt és átölelte a hasamat. - Nagyon rossz volt nélküled. Nem tudtam a hiányoddal megbírkózni! - válaszul puszit nyomtam az arcára. - Ez Rose doboza? - suttogta óvatosan.

- És az apámé! Ian doboza is - pillantottam az ablak felé. - Tudod... - fürkésztem a fényekbe öltözött Brooklyn hidat. - Anett tényleg nem akarta elmondani, hogy ki az apám! Azt hiszem, hogy nem is mondta volna el, de megfenyegettem hülyeségekkel - fogtam meg Sarah kezét. - De mikor meghallottam a nevet én...

- Csalódtál?

- Inkább meglepődtem! De annyira, hogy percekig nem tudtam mit mondani, csak kattogott az agyam!

- Min gondolkoztál? - puszilta meg a nyakam. 

- Azon, hogy ő ott volt a közelemben! Mindig ott volt! És basszus annyit bántott... nem is tudom, hogy utáljam vagy szimplán szarjam le, hogy ő az apám! - pillantottam a szemébe. Szerintem Sarah tudta, hogy szomorú lettem a dolog miatt, mert mosolyogva doboz felé pillantott.

- Találtál valami szépet a dobozban?

- Csak azt amit a... - amikor a kezem egy vékony laphoz ért, összeráncolt szemöldökkel kihúztam a tárgyak közt. - Ez mi? - kihajtottam, de ekkor egy dalszöveggel találtam szembe magam. Annyira meglepődtem, hogy ajkamra helyeztem a kezem, hogy ne sírjam el magam. - Nyártól télig - suttogtam a dalszöveget fürkészve.

- Ez egy dalszöveg? - kérdezte Sarah. Ekkor a lap alján található fekete szövegre pillantotam.

- 1995 December negyedike - suttogtam könnyes szemmel. - Nyártól télig? - gondolkoztam. - Anya és apa nyáron ismerkedtek meg és...

- Télen hagyták el egymást - pillantott a dalszövegre. Egyébként a betűk már homályosak voltak. Ceruzával írták, a lap is több helyen maszatos és foltos volt.

- Nem hiszem el! - suttogtam óvatosan. - Ez itt egy komplett dalszöveg... - ekkor összehúzott szemekkel magamban felolvastam az első részt:

Egyetlen pillantásod elrabolta a szívem

Ezért a nyári éjszakán remegve melléd ültem

Csak a szívem tudja, hogy pontosan miért jöttem

De már akkor tudtam, hogy az estét veled kell töltsem

Könnyes szemmel ketté hajtottam a lapot, majd a mellkasomhoz helyeztem.

- Na?! - csillogott Sarah tekintete. - Milyen? Ian írta ezt a dalt? Biztos vagyok benne, más nem írhatta - előre pillantottam, magamhoz öleltem és beszívtam az illatát.

- Gyönyörűt! Egy gyönyörű szerelmes dalt - és ekkor éreztem, hogy ez a dal még rengeteg emberhez fog eljutni.