Előttem egy fehér széken egy középkorú szemüveges férfi ült. Kopasz feje makulátlanul fényes volt, arcát enyhe arcszőrzet borította. Kockás inget és sötétbarna nadrágot viselt. Ahogy én, úgy ő is szótlanul fürkészett minket. Vártam, hogy a kínos csendet megtörje, de csak angyali tekintettel köztem és Aiden közt kapkodta a fejét. Egyébként Aiden Baker szó szerint elrabolt és arra kényszerített, hogy forduljunk párterápiára. Ha, választhattam volna, akkor nemet mondtam volna, de annyira határozott volt, hogy szóhoz sem hagyott jutni. Aiden és köztem egy kerek fa dohányzóasztal volt. Aiden az ölében egy kék párnát tartott, én pedig egy rózsaszínt. Összehúzott szemekkel pillantottam az asztalon található kicsi táblára, amin egy szivecske szemű emoji és egy haragos emoji volt található. Gondolom, hogy használhatjuk ezeket a táblákat, esetleg válaszolhatunk vele, érzéseinket kimutathatjuk velük. A szoba világos volt, a természetes fény beszökött a tiszta ablakon keresztűl. Nem tudom, hogy mi fog történni ebben az egy órában. Bármi történhet, de én próbáltam nyugodt maradni. Végűl a doktor törte meg a feszült csendet. - Először is köszönöm a belém fektetett bizalmát! Nagyon boldog voltam, mikor megtudtam, hogy egy híresség foglalt ma időpontot! Megtisztelő! - biztos vagyok benne, hogy műfogsort viselt, mert olyan fehéren ragyogott mint a leesett friss hó. Én csak gúnyos vigyorra húztam az ajkam, és a rózsaszín párnát szorítottam. És kezdődhet a terápia.

- Én köszönöm, hogy fogadott - Aiden kifinimult és nyugodt hangon válaszolt, és tudtam, hogy itt még nincs vége. ó! Közel sem! - Látod hercegnőm - pillantott felém. - Ilyen amikor megbecsülik az embert - hangjából üvöltött az irántam érzett harag és a csalódottság. Biztos voltam abban, hogy ma Aiden Baker még felhúzza az agyam.

- Valóban, mókuskám? Így gondolod? - kezembe vettem az egyik táblát és felmutattam a szívecske szemű emojit, erre Aiden a mérges táblát mutatta fel. Kezdődött a konfliktus, bár nem tudtam figyelmenkívűl hagyni, hogy milyen jóképű volt ma. Borostája teljesen kifejlődött, ami tökéletesen keresztezte markáns arcát és ívelt határozott állát, az állát ami mindig arra csábított, hogy puszikkal halmozzam el. Láttam, hogy szemöldökét is frissen formára szedte, a haja pedig hátra volt lakkozva. Stílusos laza ruhát viselt, citromsárga és piros színben. A férfi megköszörülte a torkát és nyugodt mozdulattal feltette a kezét.

- Ne is zavartassák magukat! Ami ebben a szobában elhangzik, az köztünk marad! Mivel Mr. Baker keresett fel, úgy gondolom, hogy övé az első szó!

- Tiltakozom! - oldalra hajoltam, és kivettem Aiden kezéből a dühös emojit ábrázoló barna vékony fára rögzített kerek táblát. Erre Aiden csak felvont szemöldökkel fordult felém és széttárta a kezét.

- Rendben nyuszikám! Akkor halljuk csak! Mit szeretnél mondani- e ügyben? - pislogott mint egy ártatlan kisbaba. Én csak gúnyos vigyorra húztam az ajkam, és kicsit a hasamra szorítottam a kezem. Engedtem a pillanatnak, hogy kicsit lenyugodjak, erőt és bátorságot merítsek a fejődő magzatból, majd bólintottam.

- Úgy érzem, hogy nem vagyok bűnös az ügyben! - Aiden azonnal kirántotta kezemből a dühös emojit ábrázoló táblát.

- Nos úgy látom, hogy Mr. Baker ezzel nem ért egyet. Uram? - ekkor Aiden a táblára mutatott.

- Mondja csak! Ebből nincsen olyan emojis tábla amin egy középső uj felmutatós kép van? Tudja...a kabd be a faszomat akar jelenteni! - pillantott felém dühösen. Ekkor felvontam a szemöldököm.

- Szeretnéd mi? - mosolyogtam. A doki a torkát köszörülte, ezért tudtam, hogy ideje lenne leállnom, bár nem én kezdtem a veszekedést. A szívem azt súgta, hogy mondjam el azt amit gondolok, de ez nehéz lesz, ha Aiden Bakkernek minenhez lesz hozzáfűzni valója.

- Kezdünk eltérni a tárgytól! - tette fel a kezét az orvos. - A hölgy úgy gondolja, hogy nem hibás a dologban!

- Köszönöm!

- A hölgy... - fordult fél testtel felém, én pedig kicsit összehúztam magam. - Hazudott nekem! Egy olyan dolgot titkolt el, amit nem szabadott volna! - felvont szemöldökkel felsóhajtottam és a plafon felé emeltem a fejem. Nem fogok igazat adni neki. Nem fogom kimutatni a gyengeségem.

- Ez valóban egy nagyon fontos dolog volt? Esetleg megcsalta a párját? - fordult felém.

- Már elnézést! - egyenesedtem ki.

- Egyetértek! - mutatta fel a táblát. - Sarah soha nem csalna meg engem! - ekkor felmutattam a szivecske szemű emojit ábrázoló táblát.

- Értem! Akkor nem ebben a témában kell keresni a megoldást! Térjünk vissza ahhoz, amit a hölgy mondott - pillantott felém a kopasz férfi. - Említette, hogy maga nem hibás a dologban - ekkor Aiden szemrehányóan kuncogni kezdett. Mivel az idegem már nem bírta a viselkedését, hozzá dobtam a rózsaszín párnát, amit mérgesen az ölébe tett, így már két párnája volt.

- Ez így van! Első sorban Aiden biztonságát tartotam a legfontosabbnak! Tudja, hogy ha szeret valakit, akkor azt a személyt minden fájdalomtól óvni akarja!

- Igen!  Ez így van - bólintott a doki.

- Az igazság fájdalmas lett volna Aiden számára! - mutattam felé. - Ezért tartottam a legfontosabbnak azt, hogy eltitkolom előle!

- Tehát megóvta az igazság fájdalmától, azért mert félt, hogy milyen hatással lenne rá, ha megtudná?!

- Pontosan! - csattantam fel.

- Tiltakozom! - mutatta fel a táblát.

- Most már tényleg szükség lenne egy másik táblára! - fontam keresztbe a kezem.

- Csak szeretnéd! - nézett végig rajtam.

- Kis szemét - csúsztam lejjebb a széken.

- A hölgy valóban említette, hogy azért nem mondta el az igazságot, mert engem féltett a csalódástól! De abba nem gondolt bele, hogy egy jó kapcsolat titka a bizalom?

- Ez egy nagyon jó érv! - firkált valamit a lapra az orvos. - Aiden Baker szavai nem nyitották fel a szemét arra, hogy az igazság és a párkapcsolatba fektetett bizalom szerves része a felépülésének? - mosolygott. A hasamra pillantottam és megráztam a fejem. - Ezzel nem ért egyet, vagy nem akar válaszolni?

- Émelygek! - böktem ki.

- Ne akarj szabadulni facsemetém! Van még ötvenöt perc az órából!

- Istenem! Nem tudnád csak egy percre befogni? - éreztem, hogy tényleg fányni fogok. Ó Istenem! Ez így nagyon nem kellemes!

- Nem mert hazudtál nekem! - dobta vissza a rózsaszín párnát. - Kibaszottul hazudtál nekem! A hátamba szúrtál egy kést és meg is forgattad benne! Szégyeld el magad!

- Add ide azt a táblát! - nyújtam a mérges emojit ábrázoló tábla felé.

- Nem! Ez az enyém! Egyedül nekem van jogom felháborodni!

- Aiden! Komolyan mondom, hogy add ide, mert hányni fogok! - szívtam be a levegőt.

- Miért hazudtál nekem?!

- Hogy megvédjelek az igazság fájdalmától, te idióta! - kiabáltam, közben láttuk, hogy az orvos hátra csúszik a székkel. - Mindig azon voltam, hogy megvédjelek! Szerinted képes lennék elmondani egy olyan dolgot, aminek később a fájdalmadat köszönheted?! - pillantottam a kék szemébe. - Téged annyira elvakított a harag, hogy észre sem vetted, hogy azért nem mondtam el mert kibaszottul SZERETLEK! - ültem vissza remegve a székre. - Maga ne imádkozzon!! - kiabálta a doktor felé, aki összetett kezekkel suttogott valamit a plafon felé.

- Egy szavadat sem hiszem el!

- Akkor szarok bele!

- Milyen nőies megnyílvánulás! - felvont szemöldökkel felé fordultam és feltettem a mutatóujjam.

- Milyen érdekes, hogy sokszor nagyon szeretted mikor mocskos dolgokat mondok neked! - bólintottam, Aiden pedig amolyan "igeeen?" pillantással biccentette oldalra a fejét. Én csak mosolyogtam mint egy angyal, és próbáltam eltekinteni a hányingeremtől. A helyzethez képest, jól éreztem magam, ezt az is boldogsággal töltött el, hogy Aiden közelében lehetek, de az igazság az, hogy nehéz volt tartanom magam. Aiden egy olyan dolgot erőszakolt rám, amit nem akartam, arról pedig ne is beszéljünk, hogy a terhesség miatt kifordultam önmagamból. Egy perc néma csend következett a szobában, addig az orvos is letörölte izzadságtól fénylő homlokát.

- Aiden Bakerhez intézem a szavaimat! - pillantott az énekes felé. - Ha, szem előtt tartjuk azt, hogy az igazságot azért titkolta el maga elől a párja, hogy megvédje egy szívfájdalomtól az azt jelentené, hogy nagyon fontos a számára! Az imént elhangzottak alapján khm... rohadtul szereti magát!

- Tudom, hogy szeret! - bökte ki nagyképűen.

- Mekkora egy tuskó vagy! - intéztem felé a szavakat, az orvos pedig feltette a kezét, hogy most nem nálam a szó. - Na szép! - sóhajtottam könnyes szemmel. Nehéz volt tartanom magam, mert Aiden jól ismert illata és a kisugárzása hatással volt rám. Első számú rajongójaként, szerelmeként és barátjaként minden fájdalom a hatalmába kerített amit kiegészítettek a történtek és ezek nem voltak rám jó hatással.

- Szóval nézzük a dolgokat úgy, hogy valaki szeretetből eltitkolt maga elől valamit, mert tudta, hogy ez a dolog magának nagyon fájna! És...

- Túlságosan szerette ahhoz, hogy fájdalmat okozzon neki azzal, hogy elmondja az igazságot - fejeztem be hallkan, majd Aiden felé pillantottam, aki a világ legmegvetőbb tekintetével nézett engem, de a francba is! Aiden így is tökéletes volt! - Hiba volt, hogy nem mondtam el neked! A szívem azt mondta, hogy mondjam el...de, ha elmondtam volna, akkor együtt kellett volna élnem az érzéssel, hogy én okoztam neked fájdalmat! Én évek óta szerelmes vagyok beléd! Te vagy a szerelmem, a párom, az élettársam és még a legjobb barátom is! Tudom, hogy haragszol rám az miatt, hogy nem mondtam el! De mindennap csak azért ostoroztam magam, mert nem voltam veled őszinte, de emellet büszke voltam, mert megvédtelek egy fájdalomtól! Érted ezt?! - fordultam teljesen felé. Ő csak könnyes szemmel nézett engem, nem mondott semmit. A másodpercek rohamosan teltek, csak az óra halk ketyegése törte meg a csendet. Az orvos némán ült velünk szemben, Aiden csak várta, hogy teljen az idő. Ez alatt a pár perc alatt kicsit csalódtam, kicsit fájt és haragudtam is. - Szóval még így sem érted meg, igaz? - suttogtam könnyes szemmel. - Mindent csak is az miatt tettem, hogy ne lássak könnyeket a szemedben!

- Pedig pont te okoztál jó sok könnyet! Maga mit gondol? - pillantott az orvosra.

- Úgy gondolom, hogy a szakmai tudásomat figyelembe véve és az elhangzottakat elemezve, a pszichológia lépéseit és a megbocsájtás útját ami olyan lépéseken megy keresztűl, hogy...

- Csak mondja, hogy maga mit tenne! - böktem ki vörös arcal.

- Szex! - mondta ki, én pedig nevetve a számra helyeztem a kezem. Láttam, hogy Aiden is kuncogott, de ajak harapással próbálta leplezni. Istenem! Nagyon szexi volt! - Megvan maguk közt a kémia, nem? - tárta szét a kezét. - Egy gyors kielégítő kufirc és minden olyan lesz mint múlt korában! Higyjenek nekem! - írt valami a lapra, nekem pedig könnybe lábadt a szemem.

- A szex nem old meg mindent!- mondta Aiden.

- Nem! De jó! - mondta ki az orvos. - Felszabadít, elgyengít, a lelkek egymásra találnak és olyan kapocs születik köztük ami...

- Terhes vagyok! - mondtam ki hirtelen. Ekkor több dolog is történt. Az émelygésem a határait feszegette, Aiden egész testtel felém fordult, és megrészegülő üveges tekintettel nézett engem. A kopasz orvos mosolygott és tündérien pislogott.

- Ó! Baba! - bólogatott.

- B...baba? - kérdezett vissza Aiden. Én csak mosolyogva bólintottam, de hírtelen izzadni kezdtem az inger miatt, ezért a szám elé helyeztem a kezem, és előre hajoltam.

- Ne a padlóra! Ne a padlóra!

Aiden Baker felpattant és a sarokba futott. Ott a kezébe vett egy a szürke kukát. A szapora lépteiben úgy elesett, hogy a szemem előtt hasalt le a padlóra, az utolsó percben a kezembe adta a kukát, én pedig elfordultam és a világ legkellemetlenebb hangjának kiséretében elhánytam magam.

- Oh! Hát ez... - fintorgott az oros. - Több mint húsz éve segítek széthullott párokat és családokat összekovácsolni, de pályafutásom kezdete óta ezt az órát élveztem a legjobban! - bólogatott határozottan. A számat letöröltem és könnyes szemmel pillantottam Aidenre, aki időközben leguggolt a székem mellé. Egymás szemébe néztünk, nem tudtuk, hogy mit mondjunk. Aiden tekintete szinte mosolygott, de emellett szomorú is volt. Én csak pislogtam és némán bocsánatáért esedeztem.

- Bocsánatot kérek, Aiden! Jót akartam, de eszembe se jutott, hogy előbb utóbb megtudod az igazságot és én nagyon sajnálom mert nagyon szeretlek! Te vagy a mindenem! - helyeztem borostás arcára a kezemet.

- Tényleg babát várunk?

- Tényleg! - suttogtam könnyes szemmel.

- Te jó ég! - hajtotta vállamra a homlokát, majd felmutatta a szivecskés szemű emojit ábrázoló kicsi táblát.

- Akkor minden rendben! Gratulálok a babához, de ettől függetlenűl tényleg javaslom a szexet! Ha veszekedések nélkül akarják megbeszélni a dolgokat, ha értik, hogy mire célzok - kacsintott a doki, Aiden pedig a szemembe nézve a fejét rázta. Én csak átöleltem a nyakát és mellkasomra húztam a fejét, ő azonnal hasamra helyezte a tenyerét.