Mosolyogva hasaltam Aiden ágya közepén és államra támasztott kézzel fürkésztem, hogy két kezével a kávé színű hajába túr, majd a fejét rázva ledobja a tollat a padlóra. Szomorúan elmosolyodtam és felém pillantott. Amint észrevette, hogy figyelem, a tőle megszokott módon felvonta két szemöldökét és tágra nyitotta azokat a gyönyörű tengerkék szemeit. Aiden Baker nagy bajban volt, mert Bob nyári slágert követelt tőle, ami azt jelentette, hogy a napok alatt muszáj lesz összedobnia egy slágert, ami a nyárról és a bulikról szól. Engem még mindig elvarázsolt az, hogy mennyi kitartása van, ezért csak ráérősen hasaltam az ágyán, kezembe vettem az egyik szőke hajtincsemet és a plafon felé pillantottam. A plafonba épített lámpák hangulatosan bevilágították a szobát. Aiden Baker a szekrényének támasztott háttal ült velem szembe és hunyorogva nézett engem. – Tudod! Ez a te hibád! – mondta ki hirtelen. Annyira meglepődtem, hogy nevetve megráztam a fejem és nagyokat pislogtam jelezve, hogy fejtse ki. – Azért, mert boldog vagyok! Nagyon boldog vagyok!

- Inkább... szomorú szeretnél lenni?

- Ezt nem érted, kicsim – lassan felállt, majd mellém hasalt és a padlón található összegyűrt papírokat nézte. Az orromba szökött az ellenállhatatlan illata, ami azonnal felébresztette minden érzékemet és arra késztetett, hogy hajoljak közelebb hozzá. Bár tudtam, hogy Aiden nagy bajban van, azt nem tudtam figyelmenkivűl hagyni, hogy milyen jóképű ma este. Imádtam, hogy a borostája mindennap erőteljesebben látszódik, annak pedig jobban örültem, hogy neki is tetszik. Aiden tényleg férfias lett, azzal sem vitatkozok, hogy a rajongói tábora nagyobb lett. Mindennap szoktam hallani a rádióba a dalait. Örültem annak, hogy ilyen sokan szeretik és hallgatják őt. Emberekről emberekre jutnak a slágerjei, a youtubeon már sok remixet és mixet csináltak a dalszövegeiből. Lyrics videókat készítettek és bevágták Tiktok videók alá. Aiden nem szereti a Tiktokot, és Bob elmondása alapján jobb is, hogy nem megy fel rá. Mindenhol Aiden slágerjeit lehet hallani. Én csak örültem a sikerének, viszont így mindig szemem előtt van az, hogy rengeteg női rajongója is van. Aiden Baker barátnőjeként már elfogadtam, hogy sokan hajtanak rá, de a hetek alatt próbáltam szemet hunyni felette, még akkor is, ha nehéz. – Minden slágerem a fájdalomból született. Akkor tudok bomba jó slágert írni, ha minden érzésemet beleírom a dalba – puszit nyomott a halántékomra és folytatta. – De most... csak kettőnkre tudok gondolni, de ezt az érzést nem írhatom bele egy dalba. Nem tehetem!

- Miért nem? – ráncoltam a szemöldököm.

- Mert akkor saját magam ellen mennék és megkérdőjelezném a pályafutásomat arról, hogy milyen műfajt is képviselek – ráncolta a szemöldökét.

- Aiden! Nem írhatsz csak szomorú dalokat, és nem írhatsz csak boldog slágereket! Ezeket változtatni kell! Érted ezt? – kulcsoltam össze az ujjainkat. – Bob arra kért, hogy még júniusban, írj egy giga nyári slágert! Írhatnál mondjuk a tengerpartól!

- Inkább az alkoholról és a szexről! – bólintott lassan, majd elmosolyodott és a szemembe nézett. – Jut eszembe – lassan támaszkodott meg felettem és a fejem mellé helyezte a kezét, miközben lassan végig gombolta a hófehér ingemet. – Jut eszembe – ismételte magát, miközben tenyerével a melltartón keresztül megmarkolta a mellem. Az érintése csábított, ezért lehunyt szemmel elmosolyodtam és felsóhajtottam, amikor kicsit alám nyúlt és egy határozott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat.

- Mi jutott eszedbe? – ujjaimmal megfogtam a pólója szélét és a szemébe nézve végig húztam rajta, majd a padlóra dobtam.

- Szünetet kéne tartani – érzékijen hajolt a nyakamhoz és lassú mozdulattal nyomott rá szenvedélyes csókokat. A plafont nézve a hajába markoltam, miközben széttártam a lábam, mert a szoknyám alá vezette kezét, félre húzta a bugyimat, és miközben a nyakamat csókolta addig a lábam közt kényeztetett. Nem tudtam ellenállni az érintésének, a fülébe sóhajtva köszöntem meg az érzést, amit nekem adott.

- Akkor levetkőzünk? – ügyes mozdulattal kapcsoltam ki az övét és huztam le a sliccét, majd toltam le fenekén a farmert és meglazítottam. Ő nem válaszolt, csak elmosolyodott.

- Így erotikusabb, nem? – mélyen a szemembe nézett, egyszer sem vette le rólam a szemét, és miközben a szemembe nézve lassan belém csúszott, addig én a vállába kapaszkodtam és felnyögtem, amikor teljesen belém hatolt. Még nem mozgott, ezért a feneke köré kulcsoltam a lábamat. – Te vagy a legjobb dolog, ami történt az életemben – túrta hátra a hajam vágyakozva . – Érted minden reggel megéri felébredni – hüvelykujjával megsimította az ajkamat és az arcomat memorizálta. Égtünk a vágytól, hogy végre elkezdjem mozogni, de úgy gondoltam, hogy ezt a meghitt romantikus pillanatot egymásnak szánjuk.

- Csak ígérd meg nekem, hogy örökké mellettem maradsz – kezemmel bátran markoltam a meztelen fenekébe, mert tudtam, hogy szeretni. Mosolyogva szorította össze ajkát és nyomott a nyakamra egy puszit. – Mert ami köztünk van az igazi, szenvedélyes és gyönyörű! Négy éve Aiden... négy éve szeretjük egymást - és miközben arcára helyeztem a kezem, ő letolta az ingemet a vállamról, ajkamra tapasztotta az ajkát és lassan elkezdett ki és be mozogni. Annyira jó volt, annyira tetszett az érzés, hogy lehunyt szemmel fordítottam oldalra a fejem és minden lökésénél jobban megmarkoltam a takarót.

- Nagyon szeretlek! Jól tudod – lassan megnyalta a fülemet és folytatta a gyönyörű szeretkezést. Imádkoztam, hogy soha ne érjen végett, imádkoztam, hogy ott maradjunk félig felöltözve, miközben az ágy közepén lassan és szenvedélyesen szeretkezünk, de általában mindig tudom, hogy Aiden meddig bírja, ezért időben feltudtam készülni a pillanatra, amikor vége van a szeretkezésnek.

Este a konyhában álltam és narancslevet ittam, miközben a vizes haját egy törölközőbe törölve lépett le a lépcsőről. – Tíz perc – köszörültem a torkom. – Tíz percet kaptam ma tőled – kuncogtam, mint egy kislány. Aiden annyira meglepődött, hogy földbe gyökerezett lábakkal fürkészett engem.

- Több volt az, mint tíz perc! – fényezte magát.

- A tíz percet is alig ütötte meg!

- Szerintem azért ez nem így van... - túrta hátra a vizes haját, majd sóhajtva széttárta a kezét. – Nagyon hiányoztál. Sajnálom, hogy nem volt hosszú!

- Jaj de aranyos vagy! Gyere ide! – hozzá futottam, majd boldogan a nyakába ugrottam és szorosan hozzábújtam. – Tudod, hogy soha nem kritizálnám a teljesítményed! Mindig tökéletes! Mindig! Főleg a ma esti – húztam össze a szemem. – Elképesztő vagy szeretkezés közben... olyan...rabúlejtő és...

- Túltárgyaltuk! – nyomott egy nagy puszit a fejemre és sóhajtva felsétált a lépcsőn. - Maradjon csak a kettőnk titka, hogy milyen vagyok az ágyban -  de mielőtt felsétált volna, mosolyogva vissza fordult felém. - De bármikor az orromra kötheted, hogy egy Isten vagyok az ágyban. Tudom - suttogta. - Tudom, hogy megvagy elégedve velem - kacsintott. A fenekén feszülő fekete alsónadrágot néztem, majd az államra helyeztem az ujjam.

- Jobb segge van, mint nekem. Ez tény – szipogtam, majd lekapcsoltam a villanyt és pólóban meg egy bugyiban feküdtem be az ágyunkba. Aiden magára húzta az egyik fekete pólóját, majd felém fordult és a fejét megtámasztotta.

- Tegnap találkoztam Nathan apjával a Central Parkban – annyira meglepődtem, hogy az egyik vizes hajtincsét hátra túrtam és kérdőn ráztam a fejem.

- Ian mit keresett a Central Parkban?

- Azt hiszem, hogy egy munkatársával volt találkozója...egy kicsit fura pasi... - miközben a szemöldökét ráncolta, addig én közelebb feküdtem a mellkasához és ujjaimmal megmarkoltam a pólója anyagát. Lábamat szorosan összekulcsoltam a lábával és lehunyt szemmel felsóhajtottam.

- Ne beszéljünk Ianről, kérlek – sziszegtem álmosan. – Beszéljünk inkább kettőnkről, hm?

- Miről szeretnél beszélni, angyalom? – simogatta a hajam, majd állát a fejemre támasztotta.

- Például arról, hogy szeretek összebújni veled, hogy szeretem, hogy alig van rajtunk ruha, hogy érezhetem a bőröd illatát és hogy... hogy... ehh annyira szeretlek – amint elsírtam magam, Aiden felült és az arcomat nézte.

- Te sírsz?!

- Igen – szipogtam.

- Piros napok?

- Piros napok!

- Akkor pár napig nincsen szex? – helyezte kezét a tarkója alá, én pedig üveges tekintettel pillantottam rá. – Most mi van? Ez a természetes! A nők menstruálnak és ilyenkor jobb békén hagyni őket – szerintem Aiden megbánta, hogy ezt mondta, mert nagyot nyelve hajolt el tőlem. – Úgy értem, hogy...nem is az, hogy elviselhetetlenek, hanem, hogy... - összehúztam a szemem, majd egy mozdulattal magamra húztam a takarómat, elhelyezkedtem akárcsak egy hernyó a helyén és sziszegve suttogtam magam elé.

- Ha pedig nem jött volna meg, akkor azzal lett volna a bajod!

- Hallottam ám! – éreztem, hogy kezével lassan átkarol, férfiasságát fenekemhez nyomja, lábát a lábamra kulcsolja és a tarkómra puszil.

- Áh! Fáj a hasam! Ne érj hozzám! – összeszorított szemekkel próbáltam letolni magamról, miközben magzatpózba húztam a lábam. – Ne haragudj! De nagyon fáj a hasam! Menj innen!

- Biztos, hogy nem! Sok piros napot túléltem már, tudlak kezelni! – szinte láttam magam előtt, hogy vigyorog, de a szorító fájdalom miatt nem válaszoltam. Nem mondtam Aidennek, de megkönnyebbültem, amikor megláttam zuhanyozásnál, hogy ezt a hónapot sem fogom kihagyni. Bár Aiden csak „piros napoknak" nevezi, ezért lassan kezdem megszokni, hogy így hívja a problémás napjaimat. Ezzel csak az volt a baj, hogy ahogy sok nő és lány, úgy én is mindig szembesülök a görcsös hasfájdalommal, ami arra késztett, hogy utáljak mindenkit.

- Nem tudnál halkabban szuszogni, de komolyan!!? – fújtattam hangosan.

- Ajh! Hozok gyógyszert! Jobb lesz, ha minél hamarabb elalszol – miközben kitápászkodott az ágyból, addig én lassan fordultam hozzá és angyali pillantásokkal ajándékoztam meg.

- Mondtam már, hogy szeretlek?

- Mondtam már, hogy ilyenkor egy kis ördög vagy? – pillantott hátra a válla fellett.

- Nem is vagyok ördög – szorítottam szememre a kezem. – De köszönöm, hogy hozol nekem gyógyszert – Aiden pár perc múlva egy szem fájdalomcsillapítóval és egy pohár vízzel ült le az ágy szélére, majd az órára pillantott, ami fél tizenkettőt mutatott.

- Nyeld le, aztán aludjunk – ásította, majd pár másodpercre elfordult, de én szorosan magamhoz öleltem a takaróját és mosolyogva lehunytam a szemem. Nem érdekelt, hogy mit gondolt, egyszerűen jó érzés volt ölelni valamit. – Sarah? Szeretnék aludni! – kérdőn pillantottam fel rá, mert ő még mindig az ágy szélén ült pólóban és fekete alsónadrágban.

- Akkor gyere! – kezemet széttártam, ő pedig sóhajtva mellém feküdt, hozzám fordult és engedte, hogy szorosan átöleljem. – Aludj jól, kicsim – pusziltam meg az arcát. - Hm! Annyira szeretem az illatodat! – a hónapok alatt Adien megtanulta, hogy mindig kifürkészhetetlenül viselkedek a „piros napokon" ezért általában mindig a kedvemre szokott tenni, mert elmondása alapján nem szeretné, ha a bomba robbanna.

- Jóéjt! – bökte ki hangosabban.

- Jóéjt akkor! – fordultam el tőle, majd felsóhajtottam. – Áh! Még mindig fáj a hasam!

- Istenem! Csak ezek a piros napok ne lennének! - suttogta mögöttem.

- Biztos vagy te abban? – vigyorogtam.