A popszakmára gyakran jellemző az, hogy ha az ember nem add bele maximumomat, akkor gyakran lecsúszik az útról, ahova felküzdötte magát. Tudtam, hogy bajban vagyok, mert eddig semmi jelét nem adtam a létezésemnek, azt is tudtam, hogy Bob a haját tépi miattam. Nem tudtam, hogy mi rosszabb. Az, hogy az emberek várják az új nyári dalomat, vagy az, hogy Bob követeli a dalt, amit még nem írtam meg. Több ezer ember követi a munkásságomat, a youtubeon mindennap növekszik és ugrik a dalaim alatt található megtekintések száma, mindig nyomon követnek és pletykálnak rólam, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnek. Azért nehéz híresnek lenni, mert nem viselkedhetek úgy, ahogy én akarok. Az emberek közelében mindig példamutatóan kell viselkednem, hiszen sok ember példaképe vagyok. Az együttműködésem a drogéria vállalattal meghozta gyümölcsét, mert a rajongói táborom bővült és ténylegesen sztárként tekintettek rám, bár ez kevésbé érdekelt. Az érdekelt, hogy rajongói oldalt csináltak rólam az instát, idézetek formájában töltötték fel pár gondolatomat, de ami jobban szúrta a szemem az az, hogy....

- Aiden! Aiden! – Sarah nagyokat pislogva futott le a lépcsőn, és felém tartotta a telefonját. – Hatvanezer követőm lett az instán! Ezt még is, hogy?! – kezemmel mutattam, hogy üljön az ölembe, ezért miután helyet foglalt, én a combját simogattam és felsóhajtottam. Az életem tényleg nem egyszerű. A magánélet mellett ott volt az éneklés és a dalszövegek írása, viszont ezek szerint a magánéletem és a popszakma összeolvadt. Ezt, hogy értettem? Rengeteg ember megtudta, hogy többé nem vagyok szingli. Azt nem tudtam, hogy találták meg Sarah nevét az interneten, de rengeteg ember követte be. – Úristen! Még mindig követnek engem! – Sarah és én sok helyen kéz a kézben jelentünk meg, az emberek pedig összesúgtak mögöttünk. Én ehhez hozzászoktam már, a mutogatáshoz is és ahhoz is, hogy elpirulnak, ha meglátnak. Viszont Sarahval más a helyzet. Célpont lett és felfigyeltek rá az emberek. Sokan megkedvelték, viszont som negatív dolog is érni fogja őt. Én féltem, mert megtapasztaltam, hogy milyen nehéz híres embernek lenni, milyen nehéz súly nehezedik a vállamra a hírnevem miatt. Aiden Baker nem egy egyszerű név. Valakinek a zene és a hangom jut eszébe róla, valaki soha nem is hallott a nevemről, de vannak olyanok is, akik utálnak. Ezzel Sarahnak is meg kell majd szenvednie és szembesülni kell neki azzal a ténnyel, hogy több és több ember fogja bekövetni.

- Elmondok erről a dologról pár dolgot! Amikor én voltam ebben a helyzetben, akkor Bob magyarázta ezt el – simogattam a combját. – Nagyon sok ember tudja már, hogy nem vagyok szingli – suttogtam a gyönyörű szemébe nézve, és miközben ő okosan hallgatott, addig én tovább folytattam. – Tudod... teljesen normális, hogy bámulnak téged az utcán, hogy lefényképeznek, vagy csak oda mennek hozzád köszönni. Ezt szokták csinálni, ha híres embert látnak az utcán. Én ehhez már hozzászoktam, de talán veled is hasonló dolgok fognak majd történi, ezért jobb átbeszélni a dolgot.

- De én nem vagyok celeb! Én nem vagyok olyan híres, mint te, nekem nincsenek dalaim, amit millió ember hallgat – suttogta a szemembe nézve. – Azért van mert tudják, hogy én vagyok Aiden Baker barátnője?

- Azt hitted, hogy nem fognak megtalálni? – mosolyogtam, majd a homlokomat a homlokához érintettem és lehunyt szemmel beszívtam az illatát. – Csak ne foglalkozz az emberekkel, kérlek – cirógattam az egyik hajtincsét. – Hozzá fogsz szokni ahhoz, hogy több ember fog megismerni téged és vagy pozitívan vagy negatívan fognak hozzád állni!

- Oké, de... - tarkómra helyezte a két kezét, majd lassan megcirógatta a bőrömet. – Tehát most fogom megtapasztalni, hogy milyen egy híres ember barátnőjének lenni? Ez fog jönni? – pillantott mélyen a szemembe. – És ha nem tetszek nekik? – suttogta óvatosan.

- Az lehetetlen, Sarah – helyeztem arcára a kezem. – Gyönyörű szép vagy, okos, kedves és mindig mosolyogsz! Gyönyörű vagy és eszméletlenül szeretlek téged – nyomtam puszit a homlokára. – Biztos vagyok abban, hogy Bob is elfog látni téged pár jó tanáccsal, de hidd el, hamar feldolgozzák azt, hogy barátnőm van!

- Jólvan – sóhajtotta a tarkómat átölelve. – Jut eszembe – cirógatta a lapockámat. – Van már ötleted az új dalhoz? – suttogta.

- Sajnos nincsen! Az a baj, hogy... - vezettem végig a kezem a borostámon. – Nem tudom, hogy miről kéne írnom! Könnyű mondani, hogy „Aiden, írj egy dalt" – simogattam a haját. – De nehéz megírni, hiszen minden figyelmemet lekötöd – vigyorogtam boldogan.

- Ó, igen? – húzta fel szemöldökét. – Jajh, te – suttogta, majd hozzám hajolt és lehunyt szemmel megcsókolt. Arcára vezettem a kezem és szenvedélyesen viszonoztam. Tökéletesen egymásra voltunk hangolódva, játszottunk egymás nyelvével és ajkával. Elvesztem a telt ajka puha érintésében és elgyengített teljesen. A csókja... az illata és az érintése is újra és újra elrabolta a szívemet. Tudtam, hogy szerelmes vagyok Sarahba, de azt nem, hogy ennyire. – Szóval – lehelte az ajkaim közé.

- Szóval? – csókoltam meg újra, mert nem akartam elengedni.

- Az emberek érdeklődni fognak irántam? – túrt mélyen a hajamba.

- Hm...uhum... - túrtam hátra a haját, majd megemeltem az állát és mohón csúsztattam át a nyelvem az ajkai közt. Ő még közelebb és közelebb húzott és viszonozta az érintésem. Csak azért hajolt el, hogy levegőt tudjon venni. – Hozzá kell szoknod ahhoz, hogy az emberek örülni fognak a jelenlétednek és azt fogják suttogni, hogy „Ez Aiden Baker barátnője, nézzétek!" – hajoltam hozzá és megnyaltam az alsó ajkát.

- Ez egy kicsit ijesztően hangzik! Úgy értem, hogy téged rengeteg ember szeret, Aiden! Nem azért, mert híres énekes lettél... azért, mert a szívükbe loptad magad a soraiddal! Az Instagrammon is meglett az egy millió követőd! A Facebook oldaladat is lassan egy millióan kedvelték, a youtubeon található dalaidról pedig ne is beszéljünk! – igaza volt Sarahnak és tudtam, hogy mire akar utalni. Rengeteg ember ismert meg a pályafutásom kezdete óta. Az elmondtam volna óta csak bővül a rajongói táborom. Híres cégek akarnak velem együtt dolgozni, fotózásokra hívnak el és nagyon sokan pályáznak arra, hogy velem együtt dolgozzanak. Egyszerűen csak ezért mert sokan szeretnek. Az évek alatt és csak sodródtam az árral. Voltak nehezebb időszakok, amikor nem az számított, hogy hány ember ismert meg, inkább az számított, hogy hány embernek tudok segíteni a dalszövegeimmel. A négy év alatt észre sem vettem, hogy tényleg a világ tetejére kerültem, és ez csak a kezdet. Észre sem vettem, hogy ott vagyok, mint a leghíresebb emberek és celebek, színészek vagy modellek és nem foglalkoztam azzal, hogy az emberek szemében példaképpé váltam. De Sarah szavait és a számokat átgondolva tényleg ijesztőnek tűnik, hogy mennyi ember függ tőlem és mennyi ember várja és szereti a dalaimat.

- Az elmondtam volna óta változott meg az életem, és a mai napig fel sem fogtam, hogy mekkora változáson ment keresztül az életem – suttogtam hallkan. – De most jöttem rá arra, hogy ez tényleg ijesztő, de jó!

- Jó érzés híresnek lenni?

- Mondjuk úgy, hogy óriási önbizalmat add – vigyorogtam.

- Azt látom – nevette el magát boldogan, majd a konyha felé pillantott. – Csinálunk vacsorára valamit? – piszkálta a gyűrűjét. – Szívesen ennék valamit! – fogta meg a kezem és a konyha felé vezetett.

- Jólvan! De tudod, hogy nem értek a sütéshez – védekezően feltettem a kezem, majd Sarah mögé álltam, aki kinyitotta a színes szakácskönyvét. Csípőmet közel nyomtam hozzá, majd puszit nyomtam a vállára. – De hamarosan írni fogok egy dalt! Megígérem – suttogtam a fülébe. – Még nem tudom, hogy mi lenne jó...de összehozom!

- Azt tudom! – fordult felém. – Te mindent összehozol – vigyorgott. – Egy romantikus dal kéne! Tudsz romantikus dalokat írni? – csúsztatta a könyvet az asztalra, majd az arcomra helyezte a kezét és megvizsgálta az apró, visszafogott borostámat. – Baszki – sziszegett. – Kurvára jól áll neked a borosta – ekkor elnevettem magam. Tegnap este amikor görgettem az instagrammot, szembe jött velem egy kép, amit egy rajongói oldalra tettek fel. A képen én voltam, amit valószínűleg az eredeti oldalamról szedtek le. A fekete fehér képen a stúdióban állok és a mikrofon mögött a kamerába nézek. A poszt alatt egy olyan kérdés volt található, hogy „Ti mit gondoltok Aiden Baker új stílusáról? Nekem nagyon bejön! Így borostával nagyon hasonlít Kendji Girachoz, ti mit gondoltok?" - és az lepett meg jobban, hogy a képem mellé a francia énekes egy képét szerkesztették be. A megdöbbenő pedig az volt, hogy baromira hasonlítottunk. Mind az arcunk, a borostánk formája és a hajunk is, kivéve a szemünk. Sokan úgy tartják, hogy mindenkinek van valahol egy „ikertesója"...hát kiderült, hogy nekem Kendji Girac az. Bár a hírességek világába gyakran ugranak fel olyan képek amiket rajongói oldalak tartalmaznak, és biztos vagyok abban, hogy ezt nem is szoktuk mi hírességek megnézni, de valamiért én mindig nyomon követem, hogy ki és mit posztol rólam, bár nehéz mert nem egy ember csinálja, hanem egy nap ötven és ezért Bob vezeti leginkább az insta oldalt.

Késő este befeküdtem Sarah mellé, aki egy vékony hálóingben feküdt az ágyban. Felé fordultam és a mellét fürkésztem, amit nem takart el az anyag. Nagyon nyeltem, miközben láttam mellbimbója formáját a vékony szatén anyagon keresztül. Végig vittem a szemem a selymes nyakán vékony kezén és a combján, amit nem takart el a takaró. Miközben ő telefonozott, addig észrevétlenül húzódtam közelebb hozzá és tovább bámultam a testén. Láttam az óvatos vigyort az ajkán, de semmi jelét nem adta annak, hogy tudja azt, hogy szenvedek a „piros napok miatt" Bár általában jól viselem, de köztudott, hogy „piros napok alatt" nem valami tiszta a szeretkezés. – Hm... - sóhajtottam óvatosan. – Hm...hm... hm...

- Istenem! Mi a baj, Aiden? – ekkor felém fordult, telefonját az éjjeliszekrényre helyezte, majd elmosolyodott. Nem válaszoltam, csak féltő karjaim közé zártam, lábamat a meztelen lábára kulcsoltam, államat a fejére támasztottam és vigyáztam rá.

- Csak az, hogy mindennél jobban szeretlek, kicsim – hunytam le a szemem boldogan. Sarah nem válaszolt, csak kuncogva nyomott pár puszit a nyakamra és cserfes módon szimatolta a bőröm illatát.