A próba után Nathan és én késő este a stúdióban tekertük fel a kábeleket és kapcsoltuk ki a hangfalakat. Miközben Nathan a közelemben volt, rájöttem arra, hogy büszke vagyok rá és mindennél jobban szeretem. Nem számítottam rá, de megszerette a zenét és a csapat legfrissebb tagja lett. Tegnap este egy clubban ünnepeltük meg a szerződéskötését. Nathan úgy leitta magát, hogy mikor haza fele vezettem, akkor félre kellett állnom mert kishíján széthányta az autót. Ezt leszámítva a világ legjobb tesvére lett belőle. Ő csendben volt és annyira koncentrált, hogy észre sem vette azt, hogy mi történik körülötte. Nathan azon megy keresztül, amin én négy évvel ezelőtt. Nathan White neve berobbant a köztudatba, általam rengeteg ember ismerte meg. A követőinek száma megsokszorozódott, az utcán egyre többen ismerik fel és köszönnek neki. Ahogy az elején én is, úgy ő is nagyon bátortalan volt az emberekkel kapcsolatban. De a nagy hír robbant az interneten, miszerint életem első színpadi fellépésén nem egyedül, hanem Nathannel fogok fellépni, aki mint megtudta a nagy hírt: bezárkózott a lakásába és csak video chaten volt hajlandó beszélni velem. Megértettem őt. Megijedt, hogy az embereknek számít valamit, hogy megirmerik őt és megkedvelik. Nathan természete néha valóban utálatos, de ő egy olyan ember, akit nem lehet nem szeretni. Bob és én mindenben próbálunk segíteni neki, tanácsot szoktunk neki adni és lelkileg felkészítjük őt arra, hogy életünk első felépése után minden változni fog. Hogy mi fog változni? Emberek millióihoz fog eljutni Nathan neve, a hangja, a külseje. Szeretni fogják őt, rajongani fognak érte és celebet fognak csinálni belőle. Nathan ugyan abban van most, mint én a pályafutásom kezdetén. Nekem is ijesztő volt. Egyszerre kellett megmutatnom, hogy igen is jó vagyok a zene világába és valóban olyan jó a hangom, hogy hosszútávon élvezhessem a szakmát. Ez a felelőség most Nathant terheli. De, hogy ismerték meg őt az emberek? Hogy jutott el a neve milliókhoz, és miért lett több százezer követője az instagrammon? Minden egy élővideóval kezdődött, amit én indítottam az instagramon. Eredetileg Bob tanácsolta, hogy jelentkezzek be, mert már nagyon régen voltam aktív. Az nap este a kanapén ültem, mellettem pedig Nathan focit nézett a tévén. Az élővidót úgy csináltam, hogy ne csak az én arcom, de Nathan pofikája is benne legyen a videóban. Meg sem kellet szólalnom, de azonnal jöttek a találgatások.

Az élővideót százezer ember nézte, majd fél millió és szépen lassan elértük az egy milliót. Tényleg nem kellett megszólalnom, de az emberek azonnal komment versenybe kezdtek. Érdekelte őket, hogy ki az a gyerek mellettem, nagyon hasonlítunk, talán rokonok vagyunk? Hasonló kérdésekkel bombáztak az élővideóm közben, természetesen nem tudtam elolvasni a kommenteket mert olyan sok jött, hogy nem volt rá lehetőségem. Élveztem az élővideót, kiemelem, hogy valóban ez első két percben nem beszéltem, csak azt videóztam, hogy én és a mellettem ülő szép fiú mit csinál. És akkor megtörtént aminek történnie kellett. Nathon észre vette, hogy ő is benne van az élővideóban. Még mindig emlékszek arra, hogy mit csinált. Megfogta az üres popconos tálat és a fejére húzta, hogy az az egy és fél millió ember ne ismerje meg. Sajnálom Nathan, de az a rengeteg ember a "bűvész mutatványod" miatt azonnal megszerettek és a szívükbe zártak. Így történt, hogy Nathan felkapott ember lett, egy élővideónak köszönhető, hogy az a rengeteg ember a videó után bekövette, lájkolták őt, kommenteltek neki és egyre több oldalhoz eljutott a profilja. Megosztották őt egymást között, közben találgattak, hogy ki lehet ő nekem. Mai napig titok, de idővel ország, világ tudja meg, hogy ki ő nekem. És végül Bob ötlete volt, hogy tanítsam meg Nathant énekelni, hogy a nyárzáró bulin együtt lépjünk fel. Én kifejezetten örültem az ötletnek, csak egy valaki nagyon félt a jövőhéttől: Nathan, akit mélyvízbe dobtam csak azért, hogy megtapasztalja, hogy sokkal több van benne. Ez Nathan és a zenevilág története. Egy ötös jár nekem és az élővideómnak, igaz?

- Tessék - kezembe adta a kábelt, amit fürkésző tekintettel elvettem és vigyorra húztam az ajkam. - Ez is itt van - nyújtotta át a mikrofon egyik tartozékát. Az arcát fürkészve megköszörültem a torkomat. 

- Bob írta, hogy megjöttek a rendelt fellépőruhák jövőhétre! Ide hozza őket, hogy felpróbáljuk, hogy jó -e a méret - összehúzott szemekkel a reakcióját vártam, amire számítottam. Sóhajtva leült a kanapéra és mélyen a fekete hajába túrt. Mivel láttam rajta, hogy tanácstalan, leültem mellé és megveregettem a vállát. Megértettem, hogy feszült volt a jövőhét miatt. Ez olyan volt neki mint egy munkahely kezdete. Meg kell ismerkednie az új dologgal és helyt kell állnia, hogy az emberek többet és többet akarjanak belőle. Bár nem értettem, hogy mitől félt annyira. Nathan imádnivaló volt, mikor élővideó közben a fejére húzta az üres tálat, ez miatt kedvelték meg az emberek. 

Mert vicces.

Mert ötletes.

Mert mellettem volt.

Ez a mozdulat, ez a butaság indította el az útját az emberek és a híressé válás felé. Ő nem vette észre, mert stresszelt a fellépés miatt, de közel annyira megszerették őt, mint engem. Lehet, hogy csak pár percig látták az arcát, valóban csak egy pillanatra nézett a kamerába, de akkor ott az élővideóban találkozott az emberekkel, akik engem szeretnek, akik hallgatnak, akik megosztanak és rajongással várják az új zenéket. Kérdés sem volt, hogy azonnal megkeresik Nathant, és úgy mint engem: megszeretik őt. - Baj van? - mosolyogtam és kicsit meglöktem a vállát.

- Igen, Aiden! Nagy baj van! - pillantott felém. - Én nem állok készen a jövőheti fellépésre! Rengeteg ember lesz ott! Az egy fesztivál lesz! - elhúztam az ajkam és felsóhajtottam. A hangja valóban egyedi és stílusos. Mikor Bob életében először hallotta, nem akarta elhinni, hogy ez az ő hangja. Nathan hangja az én hangom másik fele, ezért brutálisan tisztán és jól szólunk együtt. Az én hangom kicsi mélyebb és megnyugtató, az övé kicsit vékony, de olyan tiszta, hogy lasú számokat tökéletesen előtud adni. Bár valóban nehéz neki, mert pár hét alatt kellett beletanulnia a szakmába, de Bob azt mondta, hogy menni fog a "szépfiúnak". Valamiért bízott benne, nekem pedig csak ez számított.

- Valóban sok ember lesz ott kicsi babócám - dőltem hátra vigyorogva a kanapén.

- Aiden! Ez nem vicces! - fordult felém fél testtel, majd mélyen a szemébe néztem. - Félek!

- Pontosan mitől félsz? - suttogtam. - Attól, hogy végre megismerhetik azt a férfit, akit eddig csak egy videóban láttak és megszerettek, vagy attól, hogy több százezer ember előtt kell énekelned, akik izgatottan várják a pillanatott, hogy együtt halljanak minket? - töbször utaltam arra, hogy szeretik őt, hogy megkedvelték. Ezzel akartam önbizalmat adni neki és elmagyarázni azt, hogy látom rajta, hogy élvezi amibe kezdett, de félt megnyílni. Ez Nathan egyetlen hibája. Egy falat emelt közé és az emberek közé. 

- Pontosan ezektől félek, jó, hogy kérdezed - suttogta. Mivel láttam rajta, hogy valóban elkeseredett, felé fordultam és hatalmasat csaptam a combjára. - Anyám Te hülye! Menj már innen! - morogta vörös arccal. Én széttártam a kezem és kimondtam azt, amit gondolok.

- Tényleg ijesztő, hogy ilyen kevés idő alatt ennyi ember ismerhet meg téged, az pedig ijesztőbb, hogy jövőhéten szabadtéri fellépésünk lesz! Én már négy éve vagyok a szakmában, de megmondom őszintén, hogy én is félek egy kicsit! - miközben a szemembe nézett, én folytattam. - De a félelem csak megerősít! Én megértelek és azt is megérteném, ha bontani szeretnéd a szerződést - néztem szét a stúdióban. - De egy kis bátorságra van szükséged, és garantálni tudom, hogy élvezni fogod ami jönni fog! A szinpadon is így fogod magad érezni! Kilépsz én szembe találod magad azzal a rengeteg emberrel akik a tűző napon egymás hegyén hátán állnak. Akkor valóban azt érzed, hogy tiéd az egész világ! Ott a színpadon állva valóban azt fogod látni, hogy ezek az emberek támogatnak és azért jöttek el, mert kíváncsiak rád - sóhajtottam. - Én is félek - helyeztem a szívemre a kezem. - De ebben a szakmában a bátorság és az elfogadás a legfontosabb. Ha, ők elfogadnak téged és, ha te is elfogadod őket, akkor egy olyan kapocs alakul ki ami összeköt téged a rajongóiddal! Ez a zene iránt érzett szeretett!

- Te is félsz?

- Rettegek - mondtam őszintén. - De mivel szeretem csinálni és azt is tudom, hogy ők is szeretnek engem, ezért nem fog érdekelni az, hogy mitől félek!

- Értem! Én nagyon szeretek énekelni!

- Az látszik is! - mondtam büszkén. - Büszke lehetsz magadra! Valóban tehetséges vagy! - akkor kaptuk fel a fejünket, amikor nyílt az ajtó és Bob lépett be rajta két ruhafogasra akasztott fekete zsákkal ami alatt a ruhák voltak. Nathan és én kiváncsian vettük át, miközben Bob apa módra borzolta meg a hajunkat. 

- Megjöttek a fellépő ruhák! Frissek és ropogósak! - kacsintott büszkén. Nathannel egymás szmébe néztünk, majd egy bólintással lehúztuk a zsákot és szembe találtuk magunkat a fellépő ruhákkal. Nagyokat pislogtam, mert nem akartam hinni a szememnek. 

- Ezek tökéletesek Aiden...- lökte meg a vállamat. Valóban igaza volt. A fellépő ruháink egy vörös színű vékony elegáns mellényből állt. Középen volt három darab kék díszítő gomb. - Ez olyan mellény amit esküvőn a zakó alá vettél fel!

- Nagyon bejön! - vizsgáltam meg jobban a vörös anyagot. - Ebben nagyon szexik leszünk, tesó! - a kezembe vettem egy fehér inget és megnéztem a fekete nadrágokat is. - Ez igen, Bob! Kitettél magadért! - ekkor Bob csípőre tette kezekkel széttárta a kezét, majd megveregette a vállam.

- Azt tanácsolom, hogy vegyétek fel és nyomjatok egy közös szelfit ebben a ruhákban! Írjátok oda, hogy, jövőhéten élőben is találkozhattok velünk a nagy színpadnál a nyárzáró fesztiválon! Gyertek el sokan és énekeljünk együtt egy jót!

- Jólvan! Akkor próbáljuk fel őket! - pacskoltam meg Nathan vállát, aki még mindig a szexi vörös mellényt nézte.

- Te! Nem James Bond szokott ilyet hordani?! - kérdezte a hátam mögött.

- Miért te szoktad nézni a filmet? - csuktam be az ajtót, majd levettem a pólót és lerúgtam magamról a nadrágot.

- Aha! Jó filmjei vannak! - Nathan óvatosan felhúzta magára a fekete nadrágot, ami méretben tökéletes volt. Én is felöltöztem, majd egyforma ruhában léptünk ki Bobhoz, aki elismerősen tapsolt nekünk. 

- Kik ezek a szépfiúk?! Lövök én egy képet! Az emberek szétfognak szedni, ha ezt megtudják! Szerintem egy álmuk válik valóra azzal, hogy a jövőhéten láthatnak titeket énekelni! - vette a kezébe a telefonját.

- Te mit gondolsz, Nathan? 

- Megyek hányi - fordított nekünk hátat, majd kilépett a stúdióból.

- Mi a baja? - suttogta Bob.

- Próbál megbírkózni azzal, högy jövőhéten egy fesztiválon fog fellépni, de amúgy semmi komoly! - sziszegtem, majd ebben a szexi fellépő ruhában utána siettem.