Két nappal később a fodrásznál ültem. Úgy döntöttem, hogy stílust váltok és új életet kezdek. Aiden mindenben támogatott, csak azt mondta, hogy vörös nem lehet a hajam színe, ezért úgy döntöttem, hogy melíroztatni fogom a hajam. Aiden nem mondta, hogy szőke nem lehetek, ezért mosolyogva biccentettem a fodrásznak, aki udvariasan előkeverte a festéket és a szőkítő port. Sok dolog történt az elmúlt két napban. Aidennel mindent megbeszéltünk. Még mindig mosolygok a reakcióján, amikor bevallottam, hogy a négy év alatt mindennap meghallgattam a slágereit. Még mindig emlékszek, hogy késő este a kanapén összekuporodva, egy takaró társaságában faltuk a giga pizzát, közben arról beszéltünk, hogy mit csináltunk a négy év alatt. Nem tagadom, a beszélgetésből sokszor csókcsata lett, de megbeszéltük, hogy egyenlőre nem lépünk nagyot. Négy évet töltöttünk egymás nélkül, ezért szeretnénk újra összeszokni. Még akkor is, ha minden percben kívántam őt. Igazat adtam annak, hogy lépésről lépésre kell felépíteni a kapcsolatunkat. A fodrász miután kikeverte a festéket, a hajszálaimat szétválasztotta és ügyesen elkezdte felkenni a hajamra a világoskék szőkítő festéket. – Nagyon szép színű hajad van! Jól fog mutatni benne a melír – miután megköszöntem, az ujjaimat tördelve fürkésztem magam a tükörben. Az egyik szemem sírt a másik nevetett. Nathant már három napja nem láttam. Ennek az egyetlen dolognak örültem. Viszont apával is ritkán beszélek. Szegény nem értette, hogy miért költöztem el Nathantól. Azt terveztem, hogy a fodrászat után beugrok hozzá egy kávéra. És ami Aiden Bakert illeti... nos Aiden tiszta lappal szeretné kezdeni. Ezért ma meghívták egy stúdióba. A rádióban fogom őt hallani. Tudtam, hogy mi lesz a téma, csak azt nem tudtam, hogy Aiden mit fog mondani. Miután vége lett egy Beyonce számnak, a fodrász szemébe pillantottam és kértem, hogy egy kicsit tekerje fel a hangerőt. Aiden jól mondta. Ma 11:10 perckor ország világ hallani fogja a hangját a rádióban. Gyerünk, Aiden! Ügyes legyél, szerelmem! Az ujjaimat tördelve lehunytam a szemem és kinyitottam, amikor meghallottam Christian Ray kifinomult hangját a rádióban.

Christian: És most folytassuk a napot egy különleges vendéggel, aki saját maga kérte, hogy lehessen jelen a mai adásban! A stúdióban Aiden Baker! Szia, Aiden! Hogy vagy ma? Hogy érzed magad a címlap pletykák után? Te azért még nem voltál ilyen szituációban! Biztos nehéz volt feldolgozni!

Aiden azonnal válaszolt. A hangja sokkal kifinomultabb és tisztább volt. Imádtam hallani. Szerelmes voltam a hangjába.

Aiden: Szia, Christian! Először is köszönöm, hogy fogadtál! Megmondom őszintén, hogy nehéz időszak volt ez nekem! Első sorban nem voltak álmatlan éjszakáim de ami azt illeti, megráztak az események!

Christian: Kifejtenéd? Hiszen a címlapok nem hazudnak, de kíváncsi vagyok a te véleményedre is! Mi történt pontosan?

Aiden: Erre a kérdésre azért nem adhatok részleges választ, mert van magánéletem. Tudod... a magánélet mindennél többet ér. A magánélet azt jelenti, hogy az ember magára és a szeretteire fordíthatja az idejét!

Christian: Mire akarsz célozni? A bunyó egy régebbi konfliktusból történt meg, vagy a pillanat hevében?

Ekkor néma csend keletkezett. Az ajkam elé helyeztem a kezem és lehunytam a szemem. Aiden... és ekkor sokkal csendesebben szólalt meg.

Aiden: Mivel több millió ember hallgat ebben a pillanatban, ezért most azokhoz szólók, akik csalódtak bennem. Úgy gondolom, hogy a magyarázkodás azoknak való, akik hibáztak valamiben. Én nem hibáztam, ezért sem fogok magyarázkodni. Igen megütöttem valakit. Viszont... ismeritek az érzést, amikor jelen van az igazságtalanság és a káosz, ami körül vesz titeket? Ismeritek a fájdalmat, amire nem szolgáltatok rá, de mégis veletek van? Ismeritek az érzést, hogy a tiszta szívetek ellenére folyamatosan csak csalódások érnek? Én tudom. Én tudom, hogy milyen érzés, amikor a folyamatosan kudarc ér, amikor nem számíthatsz senkire, amikor csak magadra számíthatsz. Ahogy mindenkinek... nekem is van egy személy az életemben, akiért bármit megtennék. Ti mit tennétek, ha számotokra egy fontos személy veszélyben lenne? Mit tennétek, ha a szerelmeteket, párotokat, vagy barátotokat bántanák? Nem tennétek meg mindent azért, hogy megvédjétek? Nem indulnátok el azért, hogy ne sérüljön? Nem fogok magyarázkodni! Nem fogok bocsánatot kérni, mert az IGAZSÁG nevében cselekedtem! Nem fogom sajnálni, mert minden, amit tettem, minden, amit elkövettem, az csak ezért volt mert életem értelme, a szívem egyetlen választottja igazságtalan döntések és tettek áldozata lett! Nem kérek bocsánatot azért, mert megvédtem! Nem fogom sajnálni, hogy féltő karjaim közé vettem! És nem utolsó sorban! Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert a bűnöst megbüntettem! Ez az igazság! És most szeretnék mondani még valamit annak a pár millió embernek, akik ebben a pillanatban minket hallgatnak! Te, aki az autóban ülsz, te, aki a munkahelyen kávézol, te, aki futsz, és te, aki küzdesz a mindennapokkal, küzdesz az elismerésért, küzdesz egy jobb jövőért... ne add fel az álmaidat! Ne mondd azt, hogy elfáradtam! Ne gondold azt, hogy úgysem szeret viszont! Ne járjon olyan a fejedben, hogy erre te képtelen vagy! Igen is képes vagy rá! Képes vagy arra, hogy mindig a pozitív dolgokat nézd! Képes vagy arra, hogy mosolyogj és felállj mert vár rád valaki, aki szeret, aki megbecsül, aki számít a segítségedre! Ezért mondom azt, hogy mindig álljatok ki az mellett, amit IGAZSÁGOSNAK tartotok, amit HELYESNEK gondoltak, amit a SZÍVETEK diktál, és ne gondoljatok arra, hogy a másik ebből mit szűr le! Mit számítana, ha a döntéseitek helyes? Én is így cselekedtem azon az estén! És itt megmondom! Itt pontot teszek a végére és azt mondom, hogy mindig kifogok állni az igazság mellett, és mindig azt fogom adni a másiknak, amit érdemel! Megvertem valakit? Megütöttem valakit? Én csak az IGAZSÁG nevében cselekedtem. És hogy miért? Azért, mert én ilyen vagyok!

Könnyes szemmel törölgettem a szemem, közben a fodrász is félbe hagyta a munkáját, és az orrát fújta. Értettem Aiden minden szavát. Értettem minden gondolatát. A gondolataival azt akarta elmondani, hogy ő senkinek nem fog magyarázkodni, mert engem védett, és végre helyre tette Nathant. Azért, mert ez így volt igazságos. Aztán Aiden mindenkit arra buzdított, hogy álljon ki a saját igényei és szavai mellett. Arra buzdította őket, hogy soha ne adják fel az álmaikat. Azt hiszem, hogy ennél a résznél visszagondolt arra az időszakra, amikor elveszett volt. – Büszke vagyok rád! Nagyon büszke vagyok rád!

Christian: Hát öhm, huh! Most nehéz lenne bármit is mondani! Komolyan mondom még én is elgondolkodtam az életem és a céljaimon! Szerinted késő még saját vállalkozásba kezdeni?

Aiden: Semmi sem késő, csak akarni kell!

Christian: Szeretnél nekünk még valamit mondani? Azt hiszem, hogy bármit mondanál, mindenki egyet fog veled érteni!

Aiden: Csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a nap teljen mosolygással! Emberek! Tegyétek szebbé társaitok napját! Amint vége az adásnak csináljátok azt, hogy egy békés öleléssel teszitek szebbé társaitok napját! Sok ölelést kívánok! Nekem mennem kell dalszöveget írni!

Christian: Ajaj! Az elmondtam volna, az utolsó pillantás, a holdfény alatt és a káosz után érkezik egy új gigasláger? Erre céloztál?

Aiden: Nem tudom, hogy mire gondolsz, Christian!

Christian: Jaj de imádom ezt a tagot! Aiden Bakert hallottak emberek, egyenesen az Oltári jó volt stúdióból! Sok ölelést kívánok mindenkinek! Most pedig folytadóik a kívánságműsor!

- Istenem! Hogy mennyire imádom ezt az énekest! – folyttata a fodrász a hajamat. – Vajon egy lányért csinálta?

- Nem tudom – vigyorogtam.

- Ez a legaranyosabb dolog, amit valaha hallottam!

Nagyon sok embertől kaptam az utcán egy apró ölelést. Mindenhol azt láttam, hogy az emberek mosolyogva egy gyors ölelést adnak a másiknak, majd hátra sem nézve mennek tovább. Miközben a negyedik ölelést viszonoztam, mosolyogva megráztam a fejem és felsóhajtottam. – Tíz perc alatt szebbé tetted a világot! Tényleg egy kincs vagy, életem!

A fodrászat után beugrottam apához az étterembe. Apa egy kávéval fogadott engem, közben sokat beszélgettünk. – Nem tervezel vissza költözni Nathanhoz, igaz?

- Nem, apa!

- Ő van a háttérben? – nem válaszoltam, csak elpirulva elmosolyodtam. Apa összehúzott szemekkel emelte ajkához a kávét, majd bólintott. – Rendben! Szeretném jobban megismerni őt! – úgy pattantam fel a székről, mintha megcsíptek volna. Boldogan öleltem át apa nyakát, és puszit adtam az enyhén borostát arcára.

- Köszönöm apa! Imádni fogod őt! Ő egy kincs!

- Nekem csak az a lényeg, hogy boldog legyél! Akkor?

- Írok neki!

Egy kicsit féltem, amikor az ajtó előtt a táskámban kerestem a kulcsomat. Aiden nem látta, hogy írtam neki, ezért imádkoztam, hogy ne fél meztelen nyisson nekem ajtót. Miközben a kezem remegett, mint a kocsonya, apa azt mondta, hogy ez aztán az elit környék. Amikor a zárba akartam helyezni a kulcsot, hírtelen Aiden Baker nyitott nekünk ajtót. Egy fehér ing és egy fekete farmer volt rajta. Az ajtóból láttam, hogy az asztal megvolt terítve, még boros üveg és poharak is voltak a tányérok mellett. Miközben Aiden puszit nyomott a fejemre, addig én beléptem és izgatottan néztem, hogy apával határozottan kezet fognak. – Fáradjon be uram! Remélem, hogy szereti a steak húst!

- Hogy szeretem – e? – sétáltunk az asztalhoz és alaposan megnéztük az elegáns terítést. – Te csináltad? – kérdezte apa. Aiden lazán bólintott. – Hát akkor essünk neki! – apa leült velünk szembe, mi pedig egymás mellé. Egy kicsit remegett a lábam és a kezem, ezért próbáltam magam összeszedni.

- Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatok önnel! Sarah sok jót mesélt már magáról!

- Ahogy rólad is! – mosolygott apa. – De rólad mindenhol csak jót lehet hallani! – bólintott, majd szétnézet. – Gyönyörű lakás!

- Golfpálya is van venne! – vigyorgott.

- Kizárt! – nevetett apa, mire nevetve lesütöttem a szemem, és miközben ők ketten nevetve beszéltek, addig én Aident néztem, aki hosszú idő után újra boldog lett.

Boldog vagy velem?

Kezdődhet a közös jövőnk?