Könnyes szemmel nyitottam ki a szemem. Az emlékek és a csalódottság miatt, ami keserű könnyeket hozott a szemembe, elsírtam magam és arcomhoz szorítottam Aiden takaróját. Összekuporodtam, mint egy kisbaba és a szememet összehúzva próbáltam kitörölni a jelenetet az emlékeimből. Hazug emberek közt élek. Ez tegnap este tudatosult bennem. Nem tudom, hogy mennyi fájdalmat bír még el a szívem, de azt hiszem, hogy egy darabig nem vagyok kíváncsi az anyámra. Hogy merte? Még mindig emlékszek a pillanatra, amikor a küszöb előtt megállok és minden a szemem előtt történt. Olyan érzés volt, mintha egy karddal döfték volna át a szívemet. Olyan érzés volt látni őket, mintha puszta két kézzel akarnának megfojtani. Alig kaptam levegőt, a szívem zakatolt és majdnem kiugrott a helyéről. A lábamon alig álltam meg. Egyszerűen annyira sokkolt a tegnap este, hogy nem voltam önmagam. Egy clubba menekültem. Ott persze részegre ittam magam. Istenem! Mit művelt az anyám?! Mit művel az a nő? – Szállj ki a fejemből! Szállj ki a fejemből! – kiabálva próbáltam elfelejteni az emlékeket, de nem hagytak magamra. Soha nem fogom elfelejteni. Nem tudom kitörölni. Mindig ott fog lebegni előttem a kép, hogy Nathan apja anyámat bassza. – Takarodjatok az életemből! Takarodjatok! – felültem és sírva a padlóra hajítottam a párnát, amin aludtam. A barna hajamat hátra túrtam és Aiden ágyán ülve a könnyeimet törölgettem. – Ezt már tényleg nem tudom kibírni – a tenyerembe temettem az arcom, a térdeimet a mellkasomhoz húztam. Reménykedtem, hogy idővel megnyugszok, de olyan frissek az emlékek, hogy legszívesebben megölném magam.

Minden széttört.

Minden darabjaira hullott.

És ott álltam a romhalmaz tetején, abban reménykedve, hogy valaki kihúz engem a rémálomból.

De nem volt senki, aki mellettem állt volna. Úgy érzem, hogy egyedül maradtam. – Aiden? – a hangom halk és bizonytalan volt. Mivel a mellettem található fekete takaró összevolt hajtva, úgy gondoltam, hogy Aiden lent aludt. Fájt a fejem, ezért lassan sétáltam le a lépcsőn. – Aiden! Úgy szégyellem magam! Figyelj... - és ekkor tudatosult bennem, hogy a nappali üres volt. – Nem vagy itthon, igaz? – sóhajtottam álmosan. Ismertem Aident. Arra tippeltem, hogy futni indult, ezért kihasználtam az alkamat, hogy egyedül vagyok és elmentem zuhanyozni. Undorító alkohol szagom volt. A hajam kócos volt, a sminkem pedig elkenődött. Úgy néztem ki, mint egy panda. Mivel nem tudtam tovább elviselni a látványt, és a lila foltot, amit Nathantól kaptam, úgy gondoltam, hogy beállok a zuhany alá. Miután becsuktam az üveget, eltekertem a gombot és rám ömlött a meleg víz. Hosszú perceken semmi mást nem csináltam, csak a könnyeim közt álltam és néztem előre. Egymás után játszódott le előttem, hogy anya és Nathan apja... a vizes hajamat hátra túrtam, a fejemet lehorgasztottam és sírás közben az ajkamra szorítottam a kezem. Kínlódtam és szenvedtem mások miatt. Szenvedtem anyám hibája miatt. Teljesen tönkre tett és pecsétet nyomott a jövőmre. A barátaink és ismerőseink azt hiszik, hogy egy nagyon boldog család vagyunk. Ez nem igaz! Minden csak látszat, egy jól megtervezett sablon! De, amit anyám csinált, azt nem fogom megbocsátani! Soha!

Mivel Aiden szekrényében leginkább fekete és fehér pólókat találtam, ezért a meztelen testemre húztam egy fekete pólót, ami eltakarta a fenekemet. Miután kimostam a tegnapi fehérneműimet, azt is gyorsan magamra húztam, bár a melltartó még vizes volt, ezért a mosószobában hagytam.

Vizes hajjal és egy fekete pólóban ültem az ágy szélén. A kezem remegett az idegességtől, miközben az összetört telefonom képernyőjén cikázva jelentek meg a nemfogadott hívások és üzenetek. Próbáltam nem foglalkozni azzal, hogy anyám kilencszer, apa pedig ötször keresett. Mivel itt apa lett megsértve, ezért a könnyeimmel küszködve visszahívtam őt. Szegény apa! Ha tudná...

- Sarah! Miért nem vetted fel a telefont? Betegre aggódtunk miattad!

Többes szám.... aggódtak?! Anyám teljesen más dologgal volt elfoglalva. Istenem! Most annyira utálom!

- Ne haragudj apa! Egy barátnőmnél aludtam. Lemerült a telefonom, a töltőm pedig a szobámban maradt – összeráncoltam a szemöldököm, miközben hallottam, hogy valaki belépett a lakásba. Hallottam, hogy kulcs csúszik végig a pulton, innen tudtam, hogy Aiden megjött. Mielőtt letettem volna a telefont, felsóhajtottam. Biztos voltam abban, hogy apa nem tud anya tettéről. Előtte mindig is ügyesen játszotta meg magát.

- Rendben! Csak aggódtam! Anyád azt mondta, hogy hírtelen valamiért elmentél otthonról!

Gúnyos vigyorra húztam az ajkamat. Istenem! Miért vagyok körülvéve hazug emberekkel?! Miért érdemlem ezt? Nekem miért ez jutott? Miután elköszöntem apától, letettem a telefont és hevesen dobogó szívvel pillantottam Aidenre, aki felsétált a lépcsőn. A póló a nyakánál izzadt volt, innen tudtam, hogy tényleg futni volt. Kifulladt arccal vette le az óráját a csuklójáról, és tette a tévé mellé. Kíváncsian fürkészte a tekintetem, közben csípőre tett kezekkel a pólóra mutatott.

- A szekrényedben találtam – suttogtam. Ekkor szótlanul lehajolt hozzám, kezével óvatosan megemelte az államat és figyelmesen megvizsgálta az arcomat. Az érintése közben lehunytam a szemem és közelebb toltam a kezéhez a fejem, hogy érezze azt, hogy szükségem van rá. Mindig is rá volt szükségem. Aiden! Szabadíts ki a poklomból!

- Már nem olyan csúnya! Hamar elmúlik - hamar ellépett tőlem, és a fürdőszoba felé vette az irányt. A szótlansága egyenlő volt azzal, hogy a háta közepére sem kíván, ezért a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet.

- Elmegyek, ha zavarok!

- Maradj nyugodtan! – fél testtel fordult felém, majd az izzadságtól vizes tincsei közé túrt. - Én kérem, hogy maradj – lassan bólintottam, közben elmosolyodtam. Nem mondott semmit, én sem mondtam semmit. Pedig annyi mindent mondani szeretnék, de egy szó sem csúszott ki a torkomon. Talán majd később. – Elmegyek zuhanyozni. Utána reggelizünk – nem várta meg, hogy válaszoljak, mert belépett a fürdőszobába és becsukta maga után az ajtót. Én addig a könnyeim közt vissza feküdtem az ágyra, és oldalra fordultam. Az üvegen keresztül a Brooklyni hidat fürkésztem. Elképesztő volt innen a panoráma. Éjszaka szívesen nézném. Ha tehetném, soha nem venném le a szemem róla.

Nem telt el sok idő, de hallottam, hogy Aiden kilép a fürdőszobából, viszont meglepődtem, hogy a derekára tekert törölközőben tette ezt. És ekkor megszólalt. – Csak eszembe jutott valami, de utána visszamegyek – a másodpercek töredéke alatt néztem, hogy a vízcseppek végig folynak a formás felsőtestén. A nyakán csillogó aranylánc kiemelte a napsütötte bőrének a színét. Elvarázsoltak a kezén kúszó visszafogott erek, és tetszett a csuklóján feszülő fekete karkötő. Összeszorítottam a combomat és az ágy szélére ültem.

- Mi? – kérdeztem kislányos hangomon.

- Tegnap este azt mondtad, hogy hazug emberekkel vagy körülvéve - tekintetemmel néztem, hogy kezével megfogja törölközője szélét, hogy biztos a derekán maradjon. A szavait ízelgetve lehunytam a szemem. Csak halványan emlékszek a tegnap estére. Egy két dolog jobban a lelkemben maradt, de egyébként az alkohol kitisztította a fejem.

- Mindegy, hogy mit mondtam. Aiden kérlek, ne beszéljünk róla – nem mondhattam neki többet. Az életem romokban hevert. Az anyám egy hűtlen disznó, az apám pedig nem tud semmit se a dologról. Mi ez, ha nem egy átok, ami rajtam ül?

- Lehet, hogy megkéne beszélnünk, Sarah – lépett egy kicsit közelebb. A víz már elpárolgott a testéről, ezért az egész felsőteste libabőrös lett. Könnyes szemmel néztem a mellét, a hasát és a karját, közben kimondtam azt, amit gondoltam.

- Az életem romokban hever! A családom széthullik! A férfi, akibe szerelmes vagyok, haragszik rám és nem kíváncsi rám – de ekkor a kezét feltette és felsóhajtott. Lélegzetvisszafojtva figyeltem őt.

- Nem jól gondolod, Sarah! Én csak próbálom megérteni és felvenni veled a tempót! Próbálom megérteni, hogy mi történt, és hogy mi történik most! Rengeteg dolog van, amit nem tudok! Ez tényleg egy káosz! – az utolsó gondolatán szomorúan elmosolyodtam. A takaró szélét piszkáltam, közben előre pillantottam. Mi legyen? Mi legyen, Sarah? Gondolkozz!

- Nehéz ez! Nagyon sajnálom, hogy újra felkavartam az életed! - megráztam a fejem, majd a fülem mögé tűrtem egy tincsemet. Még mindig az emlékek lebegtek előttem. Haragudtam és megvetettem anyámat. Utáltam. Talán ezek miatt mondtam azt, amit most mondani fogok. Könnyes szemmel néztem Aidenre, aki összehúzta a szemét. – Négy évvel ezelőtt anyám nem akarta elfogadni, hogy veled vagyok. Nagyon csúnyán megfenyegetett. Azt mondta, hogy szanatóriumba küld, ha nem szakítok veled – és miközben Aiden rezzenéstelen arccal hallgatta, és addig felálltam és szomorúan folytattam. – Azon a napon anyám mindent elvett tőlem! – mutattam a szívemre. – Te voltál a mindenem – láttam, hogy Aiden tekintete vörös lesz a könnycseppektől, ezért a kezemet széttárva megrántottam a vállam. – Tegnap este egy olyan dolog történt, ami megváltoztatta a nézőpontomat – és miközben közelebb sétáltam hozzá, ő tovább nézett engem. – Ezért szeretnék a szívemre hallgatni és úgy cselekedni, ahogy én akarok! Szeretnék végre kilépni a pokolból!

- Mit szeretnél csinálni? – egy kis hallgatás után felsóhajtottam és a plafon felé pillantottam. A könnyeim már patakokban folytak, de nem érdekelt. Muszáj volt. Muszáj volt tudnia, hogy mit jelent a számomra. Ennyi volt, Aiden! Kitárom a szívem! Legyél újra az egyetlenem! Én pedig a tiéd leszek!

- Szeretnék boldog életet élni! Szeretnék veled lenni! Szeretnélek ölelni és a végtelenségig csókolni – miközben közelebb lépett és könnyeim közt folytattam. – Azt akarom, hogy ne mások döntsenek helyettem! Itt az ideje egy olyan életet élnem, amibe nem szólnak bele mások! – sóhajtottam remegve. Aiden oldalra biccentette a fejét, majd a csuklójával letörölte a szemét. – És szeretném, hogy a férfi, akit szeretek, szintén boldog legyen... - közelebb léptem hozzá. Lábujjhegyre álltam és hol nevetve, hol sírva töröltem le a szeme sarkából a könnyeit. Aiden néha nevetett, néha pedig tovább sírt. – Mit szólsz ehhez, életem? – még mindig remegtem, ezért a meztelen vállára helyeztem a kezem.

- Most megsirattál – szeme elé tette a kezét, azt még láttam, hogy az ajkát is sírásra görbíti. Mosolyogva megráztam a fejem és felsóhajtottam.

- Legyünk végre boldogok! Kérlek! Mi ketten! Együtt! – ekkor Aiden a szemembe nézett, az arcomra helyezte a kezét, és hozzám hajolva egy határozott mozdulattal megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy kezem a kezére tettem és sírva csuktam be a szemem. Aiden csókja mindent elmondott. Lassú és gyengéd volt. Szenvedélyes és tökéletes. A porcikáim égtek a vágytól, miközben a nyelvét lassan és kecses mozdulattal csúsztatta át az ajkaim közt. Ismertem a csókját. Nyelvemmel azonnal megérintettem őt. Többet akartunk. Élveztük a másikat és nem mozdultunk. Minden érzelmemet és fájdalmamat a csókomba süllyesztettem, közben Aiden tartotta az arcom. Udvarias volt, figyelmes és szenvedélyes. Végre! Legyél újra az enyém! De váratlanul elhajolt tőlem. Annyira a csókja hatása alatt voltam, hogy csak másodpercek múlva vettem észre, hogy a törölközőt igazította, ami egy kicsit meglazult.

- Majdnem leesett a törölköző – közelebb húzott magához. A kezével hátra túrta a hajam, én addig megfogtam a törölközője szélét, és egy lassú mozdulattal löktem le róla. Ő közben mélyen a szemembe nézett, de nem mondott semmit.

- Nem érdekel – és ekkor történt, hogy elmosolyodott, hozzám hajolt, megcsókolt és lassan az ágy felé lépkedtünk. Aiden a testemmel együtt dőlt az ágy közepére. Én azonnal oldalra csúsztattam a lábam, ő pedig a két combom közé mászott. Már nem sírtam, inkább próbáltam feldolgozni azt, ami történik. – Annyira szeretlek! Istenem! Annyira hiányoztál! Gyere ide, de rögtön! - tarkójánál fogva húztam magamhoz, ő közben kezével végig simította combomon és a csókunkba mosolygott.

- Sarah... - suttogta az ajkaim közt. – El sem hiszed, hogy mennyire nehéz volt nekem – miközben hevesen dobogott a szívem és lüktetett minden porcikám, addig a jobb lábamat a fenekére kulcsoltam, és közelebb húztam magamhoz. Az alkarjával megtámaszkodott a fejem mellett és a fülemhez hajolt. – De most készen állok arra, hogy mindent bepótoljunk. Készen állok arra, hogy a tiéd legyek – miközben oldalra biccentettem a fejem, addig Aiden hatalmas nyelvet csókot nyomott a nyakamra. Lassan végig nyalta a bőrömet, majd ismételten megcsókolta. Én könyörögtem az érintéséért. Kérlek! Még! – Készen állok arra, hogy mindent ott kezdjünk, ahol abba hagytunk. De kérlek szépen...most szeretkezzünk!

- Jó! Rendben! – húztam magamhoz a tarkójánál fogva. – Legyél az enyém! Kérlek, Aiden legyünk egymásé! – kezemmel végig szántottam a kockás hasát, ő a pólóm alá vezette a tenyerét, és a mellemhez vezette, de ekkor...

- Aiden! Aiden! – kiabálta valaki a nappaliból. - Aiden Baker! Hol vagy bazdmeg?!! Kinyírlak megértetted!!?

A kezünk megállt, és miközben Aiden meztelen támaszkodott felettem, oldalra biccentette a fejét, és lehunyta a szemét.