Elvesztem Sarah szépségében. Ott feküdt alattam, a szeme csillogott a könnyektől és a boldogságtól, én pedig teljesen oda voltam érte. Tetszett, amikor levette a törölközőmet, tetszett, hogy szenvedélyesen és tüzesen akart birtokolni. Joga volt hozzá. Csak neki volt joga ahhoz, hogy megérintsen. Még mindig a történtek hatása alatt voltam, ezért próbáltam felvenni a ritmust. Csókoltam és kiélveztem minden pillanatot, amikor a tenyere szenvedélyesen fedezte fel a mellkasomat és a hasamat. Elmondhatatlan érzés volt alattam tudni őt. Úgy éreztem, hogy vigyázhatok rá. Úgy éreztem, hogy itt van a helye. Próbáltam feldolgozni, hogy megtört a szikla, és kész voltam utat adni a szerelmünknek. Szerelmes férfi voltam, könyörögtem az érintéséért, könyörögtem, hogy végre fogadjon magába, hogy együtt vesszünk el. Szenvedve akartam benne lenni, de nem a szex céljából. Istenem! Visszakaptam a nőt, akit négy éve szeretek! Amikor az ágya feküdtünk, amikor a lábát széttárta, végre otthonra találtam. Félre értés ne essék!

Megtaláltam a lelkét.

Megtaláltam a szívét.

A lelkünk egy hullámhosszon volt, a szívünk egymásért dobogott. Ott az ágyban csak a szerelmünk létezett. Lelkileg és testileg is készen álltam arra, hogy megmutassam neki azt, hogy mennyire, de mennyire szeretem, de egy hatalmas kiabálás törte meg az erotikus csendet. A másodperc töredéke alatt Sarah kezembe nyomta a takarót, én pedig hevesen dobogó szívvel tekertem a derekamra. - Aiden... -suttogta egy szál pólóban és bugyiban ülve. - Bob az, igaz?

- Maradj itt - suttogtam a könnyes szemébe nézve. - Minket már senki nem választhat el egymástól! Oké? - még a hangomon is lehetett hallani, hogy őrülten szerelmes vagyok ebbe a nőbe. - Csak maradj itt! - mutattam az ágyamra. - Elintézem!

- És így szeretnél lemenni? - mutatott rám.

- Igen mert... mert még nadrágban is látszik, hogy... - be sem fejeztem, de Sarah kuncogva az ajkára tette a kezét. - Imádom, amikor kinevetsz! Inkább adj egy csókót! - lehajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Sarah ragaszkodott hozzám. Tarkómnál fogva húzott le magához, és kereste meg a nyelvével a nyelvemet. Lehunytam a szemem és lejjebb hajoltam. - Várj már te lány! - suttogtam, miközben Bob újra nekem kiabált.

- Az enyém vagy! Az enyém vagy! - nyomott egy puszit az arcomra, orromra, homlokomra és a szívem fölé is.

- Egyem a szíved! Hát ennyire hiányoztam neked? - erre nem válaszolt, csak elkerekedett szemekkel pillantott a lépcső felé. Én előre félve hunytam le a szemem és sóhajtottam fel. Bob mindig is úgy mozgott itt, mintha a saját otthona lenne. Tudtam, hogy végig nézte a jelenetet.

- Rómeó! Szedd össze magad, mert Istenre mondom, hogy a szart is kiverem belőled, ha két perc múlva nem talállak lent a kanapén! - feltettem a kezem, de Bob nem viccelt. Valamiért kurvára pipa volt. Én pedig tudtam, hogy miért. Egy újságot tartott a kezében, aminek a címlapján én és Sarah szerepeltünn, miközben a sötét éjszakában a club helyiségből dobnak ki a biztonságiőrök minket.

Sikerült ruhát felvennem, ezért azonnal lementem Bobhoz, aki a kanapé előtt ácsorgott és a szakállát piszkálta. Tudtam, hogy mi fog jönni, ezért előre is feltettem a kezem. - Bob figyelj, én...

- Kibaszottul fogd be a szád, és ülj le a kanapéra! Most! - eddig még soha nem beszélt így velem, ezért engedelmeskedtem, és a csuklómra tekert karkötőt piszkáltam. - Nem szégyelled magad?! - tárta szét a kezét. Ekkor a kezébe vette a magazint, és kinyitotta az utolsó oldalon. - Aiden Baker botrányos balhéja megkérdőjelezi az énekes valódi személyiségét! A helyszínen több szemtanú szerint agresszíven viselkedett és ok nélkül vert szét egy ott bulizó férfit, akinek eltört az orra. A balhé után biztonságiőrök dobták ki az énekest. Aiden Baker eddig példamutató magatartása talán csak egy röpke ideig tartott? Vajon ez lenne az énekes valódi személyisége? Vajon milyen mélyre fog ezután süllyedni? - ekkor Bob a címlapra lapozott és a torkát köszörülte. - Aiden Baker botrányos verekedése miatt millió emberek szíve tört össze. Vajon ez lenne az énekes valódi személyisége? Részletekért lapozz a 32. oldalra. - és ekkor Bob egy hírtelen mozdulattal dobta nekem a magazint. Könnyes szemmel néztem meg a címlapot, majd megráztam a fejem.

- Benne vagyok a szarban, igaz?! És még Saraht is lefényképezték!

- A nagy főnök kiakar rúgni! Szégyent hoztál a kiadó hírnevére! Felfogod, hogy ez mit jelent?! - ordította, miközben felsóhajtottam. Azt hiszem, hogy pár perc alatt sikerült szétrombolnom azt, amin négy éven át dolgoztam. Azt hiszem, hogy az emberek csalódtak bennem. Miközben Bob arról beszélt, hogy videót is csináltak a bunyóról, és, hogy feltöltötték az internetre, addig én a jövőmön gondolkoztam. Nem ronthatom el!

Nekem nem elég az éneklés!

Nekem nem elég Sarah!

Mindkettőt akarom!

Mindkettőre szükségem van. Legalább annyira, mint az oxigénre! Istenem! Még is, hogy fogok ebből kimászni?!

- Meghallgatnál? - kérdeztem, miközben folytatta a fejmosást, de Bob nem állt le.

- Négy éves munkámat basztad ki a kukába! Az emberek csalódtak benned! Azt mondják, hogy te is arra az útra tévedtél, mint a többi elbaszott celeb!! És mi lett belőlük?! Drogosok meg hajléktalanok! Tegnap este verekedés a clubban! De holnap? Ha?! Füvezni fogsz és piercingeket szúratsz magadnak?! - egy kicsit abba hagyta, addig én feltettem a kezem és reménykedtem abban, hogy visszanyerhetem a bizalmát. De ekkor lassított felvételben láttam, hogy Bob a lépcső felé pillant. A vállam felett hátra pillantottam. Sarah állt ott. Arcán jobban lehetett látni a lila zöld sebet, ezért Bob könnyes szemmel az ajka elé tette a kezét. - Mi a... - suttogta, majd rám nézett. Én csak bólintottam.

- Nathan bántotta őt - suttogtam könnyes szemmel. - Megütötte Saraht! - suttogtam. Nehezemre esett kimondani a szavakat. Akárhányszor visszagondolok a történtekre, megszakad a szívem. - Bob! Nathan bántotta a nőt, akit szeretek!

- Bob? - suttogta Sarah, és közelebb sétált hozzánk. - Ami tegnap este történt, az nem Aiden hibája. Én kerestem a bajt!

- Részben az én hibám! A szemem előtt ütötte meg - suttogtam úgy, hogy Sarah ne hallja. - Mit kellett volna csinálnom? - mutattam a szívemre. - Felfogod, hogy a világ legundorítóbb dolga bántani egy nőt? Egy nőt, aki másnak életet ad?!

Bob a szavaimat hallgatta, majd az ablakhoz sétált, és bólintott.

- Szeretném jobban megismerni ezt a Natha...

- Féreg! - javítottuk ki. - A neve féreg! Mi így hívjuk! - ekkor Bob elvigyorodott és a szakállát csavarta.

- Féreg... - bólintott lassan. - Féreg! - pillantott felénk. Ekkor a telefonját a füléhez emelte, és az orrát dörzsölve felénk pillantott. Addig Sarah leült mellém, és összeráncolt szemöldökkel pillantott felé. Ekkor Bob a telefonba szólt. - Csá „Mickey Egér" - ekkor Sarah rám pillantott, de én sem értettem. Mit csinál Bob? - Igen, igen! Rég volt már! Hogy mi a pálya? - pillantott felénk. - Hm! Ez meg az... tudod... lenne egy megbízás a számodra! Rá kéne ijeszteni valakire - ekkor felénk kacsintott, majd megrázta fejét. - Nem! Nem! Nem kell eltenni lába alól! De szarja össze magát rendesen! Igen! Akkor később elküldöm az adatait! Üdvözlöm „Bloody Maryt" - amikor Bob letette, mindketten tátott szájjal néztünk rá.

- Ez meg mi az Isten volt?! Kit hívtál fel? - miközben Sarah is várt a válaszra, Bob egyszerűen csak levette az öltönyét, felemelte a hátán a fehér pólóját és akkor megpillantottam... a háta tele volt banda tetoválásokkal.

- Mondjuk úgy, hogy kemény volt a múltam! Én sem voltam mindig egy arany gyerek! Vannak ismerőseim! Na cső! Hali madárkáim! Édes kis tubicáim! Hajrá! Hajrá! - vette vissza az öltönyét, majd vigyorogva otthagyott minket. Miután becsukódott az ajtó, mi még mindig ott ültünk a kanapén és előre pillantottunk.

- Bob hátán tényleg egy horogkereszt volt? - suttogta.

- Tegyünk úgy mintha nem láttuk volna semmit! - ekkor Sarah nevetve felém fordult, majd az ölébe helyezte a kezét. Fél szemmel láttam, hogy mosolyog, ezért megböktem a vállát. - Min mosolyogsz, szépségem? - suttogtam.

- Csak azon, hogy... gyönyörű volt, ami ma reggel történt - az ajkamat beharapva megráztam a fejem és magamhoz húztam.

- És milyen gyönyörű lett volna, ha Bob nem jön ide! Élveztük volna - olyan könnyen ejtettem ki a szavakat, mintha olyan természetesen lenne, hogy a szex milyen érzés. Nekünk... nekünk a világot jelentette volna. Elveszítettük volna a fejünket. De akkora felfordulás keletkezett, hogy egyszerűen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. - De lesz időnk! - pusziltam meg a kézfejét.

- Csinálunk reggelit? - kérdezte. Bólintottam.

- Ugye nem mész vissza ahhoz a féreghez?! - pillantottam az ajtó felé.

- Nem! Eszem ágában sincs! Gyere gyorsan! - Sarah megfogta a kezem és nevetve az ablakhoz húzott. Összeráncolt szemöldökkel néztem, hogy a gyűrűt lehúzza az ujjáról, a kezét hátra lendíti, majd a távolba dobja a gyűrűt. Nem tudjuk, hogy hol ért földet, de nem is is számított. - A tiéd vagyok! Csak a tiéd! - miközben az ölelésembe zártam és a fejére támasztottam a fejem, azon gondolkoztam, hogy szerzem vissza a becsületemet és a jó, példamutató hírnevemet.