Miközben megrészegülve figyeltem, hogy Astrid az ingemben sétál ki a fürdőszobából, rájöttem arra, hogy valóban hiszek a végzetben. Kecses, enyhén izmos testét tökéletesen takarta a világoskék ing, legalábbis azt a részét, amit még korai lett volna megmutatnia nekem. Még az ingen keresztül is láttam feszes melle tökéletes formáját. Ennél nagyobb ajándékot, elképzelni sem tudtam magamnak ma éjszakára. Egyszerűen tökéletes és elképesztően gyönyörű volt. A kisugárzása levett a lábamról, úgy csodáltam őt mint egy ma született pincsi kutya. Elvarázsolt, magával ragadott. Lassan már egy perce ott álltam az ablak mellett és mozdulatlanul figyeltem, hogy a fenekéig érő ingben állt a francia ágy másik oldalán. A szemöldökömet felvontam, próbáltam máshova figyelni, de ez a nő teljes mértékben elvarázsolt. - Szerinted? - kezét széttárta, a bőrén megjelent az enyhe pír, miközben a véleményemet várta. Mit mondhatnék? Azt, hogy gyönyörű? Azt, hogy elképesztő és tökéletes?

- Nagyon gyönyörű vagy - suttogtam és feszes nadrágom zsebébe csúsztattam a kezem. Felajánlottam az ingemet, az sem érdekelt, hogy nem volt rajtam ing. Megérte. Ennek a nőnek a mosolyáért megérte. - Egy kicsit rövid!

- Igen? - mosolyogva néztem, hogy ujjaival megragadja az inget, majd a bokája felé elkezdte húzni, de a fenekénél többet nem takart el. Láttam, hogy milyen színű fehérnemű van rajta, arra is gondoltam, hogy az ágy szélére ültem és érzéki mozdulatokkal húzom le róla az inget, hogy közben libabőrös teste minden centiméterét érezhessem a nyelvemmel, de a kapcsolatunk elején ez egy kicsit nagy lépés lenne. Ezért csak megrántottam a vállamat, majd fél testtel az ablak felé fordultam.

- Szerinted a vadásznak mi volt gyanús? - kérdezte kiegyensúlyozottan. - Mi keltette fel a figyelmét? - fél szemmel figyeltem, hogy kezével megfogja a fehér takarót, felemeli, majd mélyen alá fekszik. Egy kicsit megemelte a párnáját, hogy kényelmes helyre tudja tenni a lapockáját.

- Szerintem az, hogy te nem rendeltél - az oldalára feküdt, kezével megtámasztotta a fejét. A mozdulat közben majdnem rálátást kaptam a mellére. A testem megfeszült és próbáltam elterelni a gondolataimat. A furcsa az volt, hogy másképp néztem rá. Egy elképesztően gyönyörű és szexi nőt láttam magam előtt, akivel legszívesebben egész éjszaka szeretkeznék. Nekem menne, ő talán nem bírná szusszal, de élvezné.

- Erre gondolnom kellett volna az elején - az ágy szélére ültem, majd az egyik lábamat magam alá húztam, miközben ő a mellkasomat fürkészte. Láttam, hogy próbálja huncut mosolyát leplezni, ezért a fejemet ráztam. - Min mosolyogsz? - suttogtam.

- Igazából csak szeretném látni kiengedve a hajad - húzta össze a szemét, mire a plafon felé pillantva, végig szántottam a borostámat. - Szexi lehet!

- Mérget ne vegyél rá! - túrtam hátra a hullámos tincset, ami időközben kiszabadult az összefogott hajamból. - Szerintem pihenj! - a hasamra támaszkodtam, kicsit közelebb hajoltam hozzá, majd hüvelykujjammal megsimítottam a bársonyosan sima arcát. - Adhatok egy csókot?

- Százat is! - a hátára feküdt, miközben tarkómra helyezte a kezét. Türelmesen húzott le magához, miközben lehunytam a szemem és szenvedélyesen megcsókoltam. Próbáltam időt hagyni magamnak, de teljesen elvesztem a csókja érintésében. Nem tudtam, hogy ilyen jó is lehet. Tökéletes, puha és érzéki. A nyelvét becsúsztatta az ajkaim között, éreztem, hogy megtalálta a nyelvemet. Valami átkapcsolt bennem, a szívem hevesebben dobogott. Éreztem a vágyat és a szenvedélyt amit iránta tápláltam. Lassan csókolóztunk, de minden pillanat szenvedélyes volt. Nem hajoltunk el egymástól, élveztük a pillanatot. Rengeteg csók típust kihasználtunk, de a vágynak az lett az eredménye, hogy annyira közel kerültem hozzá, hogy felette támaszkodtam. Nem tudom, hogy mikor engedett közel magához, hogy kezem mikor került a combjára, de tudtam, hogy le kell állnom. Ő az őzike, én a vadász. Nem voltunk egy csoportban. Gyenge és erős.

- Bármennyire is tetszik...muszáj leállnom - suttogtam az ajkai közé, miközben vágyakozva felsóhajtott. Az illatától és a hangjától én is felsóhajtottam, de próbáltam visszagyűrni. - Nagyon sajnálom - támaszkodtam meg a feje mellett, miközben tovább simogatta a tarkómat.

- Nagyon szeretlek téged - fürkészte az arcomat, közben szaporán pislogott.

- Én is szeretlek! El nem tudom mondani, hogy mennyire! Az irántad érzett szerelmem erős, de félek, hogy van ami nála is erősebb - meg csóváltam a fejem, miközben mélyen a szemébe néztem. - Ezért nem csinálhatok meggondolatlanságot!

- Ezért nem szeretkezhetsz velem? - kezével végig simította a meztelen hátamat, vállamat, vagy lassan és alaposan tapogatta végig a hasizmomat. A hasizmom minden érintetlen területét megsimogatta az ujja és a tenyere. Nem válaszoltam, csak puszit nyomtam a homlokára és tisztes távolságban mellé feküdtem. Megigazítottam a hajam, majd a plafon felé fordultam és felvontam a szemöldökömet.

- Nem voltam mindig ilyen óvatos - suttogtam, miközben felém fordult és engem figyelt. - Miután megölték a családtagjaimat én mészárló lettem! A düh és a fájdalom engedte, hogy egy szörnyeteggé válljak! Anyákat fosztottam meg gyerekektől, magzatokat téptem ki, férfiak gerincétől fosztottam meg végtagjaikat... - a szememet lehunytam, miközben suttogva folytattam. - Azért mert a fájdalom megváltoztatott! Nem voltam több egy szörnyetegnél aki vérfürdőket hagyott maga után! Azért mert mindent elvettek tőlem! Ott volt az anyám, a húgom, az öcsém és az apám aki sokszor mellettem állt, sokszor pedig hátat fordított nekem! Volt egy családom - fordultam Astrid felé, aki könnyes szemmel várta, hogy folytassam. - De tudtam, hogy nem folytathatom! Nem ölhetek meg mindent, ami az utamba kerül! Megváltoztam! Azért vagyok ilyen óvatos! Mert egyszer már megjártam a poklot poklát! Annak köszönhetően vagyok ma emberi - fejeztem be, mire kezével letörölte vörösre sírt szemeit. - Most már érted, hogy miért nem cselekedhetek meggondolatlanul?

- Ezt nagyon szomorú volt hallani, Alessandro - támasztotta homlokát a vállamnak, miközben lehunyt szemmel puszit nyomtam a fejére. - Sajnálom, hogy ezen keresztül kellett menned - suttogta. A fejemet az ablak felé fordítottam, a hold bevilágított az üvegen keresztül. A hold soha nem kezdeményezett nekünk. A vérfarkasok ilyenkor a legerősebbek, legveszélyesebbek. De a tudat, hogy Astrid mellettem van, megnyugtatott. Azt hittem, hogy meg kell védenem magamtól, de valamiért kifejezetten jól viseltem az illatát és a közelségét. - Nektek milyen a vér íze? - kérdezte kíváncsian, mire szemöldökömet ráncoltam.

- Ez meg milyen kérdés? Neked milyen a csokoládé íze?

- Nagyon finom!

- Na tessék! - biccentettem oldalra a fejem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy kinevettem őt. - Egy vámpírtól soha ne kérdez ilyet - karoltam át a nyakát, miközben a haját simogattam.

- Én nagyon örülök, hogy megszálltam itt veled - fürkészett az őzike szemeivel, miközben felé fordultam. Ő is így tett, majd megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.

- Én annak örülök, hogy nem a ragadozót látod bennem - mondtam őszintén, miközben arcomra helyezte a kezét. - Az pedig kifejezetten boldoggá tesz, hogy a hátborzongató történetem után még mindig olyan szerelemmel nézel rám, mint akkor amikor megismerkedtünk - fürkésztem az arcát. - Talán ezek segítenek abban, hogy kiegyensúlyozott maradjak! Lehet, hogy neked és az irántam érzett szerelmednek köszönhetem azt, hogy én...én vagyok - mosolyogtam, miközben megtámaszkodott az alkarján és kicsit fölém hajolt. A barna hullámos haja pár tincse az arca mellé lógott, ezért a füle mögé tűrtem őket.

- Tudom, hogy nagy köztünk a távolság, hogy tiltott dologba fogtunk, de ez nem változtat az érzéseimen! - biccentette oldalra a fejét. - Történjen bármi, én szeretni foglak! Ma, holnap, és a jövőben is! - a fejemet csóválva arcára helyeztem a kezem, miközben fél testtel rám feküdt. A szíve szerint adtam volna egy kis ízelítőt, csókoltam és simogattam volna, azt akartam, hogy neki jó legyen, de nem vagyok biztos abban, hogy közben nem vesztem el a fejem. Kezemmel mégis feltűrtem a fenekére simuló selyem anyagot, és óvatosan markoltam a fenekébe. A mozdulat közben az ajkaim közé sóhajtott, kezével enyhén megszorította a párnát.

- Csak egy kicsi - sziszegtem, miközben nevetve helyet cseréltünk és megcsókoltam.

Késő éjszaka, amikor a hold fénye az ágyra világított, a csuklóját erőteljesen húztam az ajkamhoz és határozottan a bőrébe haraptam. Kiabálás szakadt fel torkából, miközben a sűrű vércseppek az arcomra és a takaróra folytak. A vére olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Számomra tökéletes. Nem akartam abbahagyni. Többet akartam. A csuklóját a takaróra löktem, fél szemmel figyeltem, hogy a vér kiszivárog és a takaróra folyik. Ezen az éjszakán mindent ért, Astrid vére. A nyakához hajoltam, egy percet sem vártam. Úgy haraptam a nyakába, mintha ezer éve erre vágytam volna. Próbált ellenkezni, a vérben úszott tenyere lecsúszott a lapockámról, ahogy próbált engem eltaszítani. Mennyei volt. Az enyém volt. A vére páratlan szaga betöltötte a szobákat, a földi paradicsomban éreztem magam. Elhajoltam a nyakától és a kulcscsontját vettem célba. Ezen az éjszakán végre véres pecsétet nyomhattam a szerelmünkre.

- Alessandro? - egy vékony hang törte meg a képzeletemet, miközben reggel az ablak mellett állva, összeráncolt szemöldökkel visszatértem a jelenbe. Zavartan fürkésztem Astrid arcát, megfigyeltem a csuklóját és a nyakát, ami érintetlen volt. Ekkor megkönnyebbülten temettem tenyerembe az arcomat. Képzeltem. Csak képzeltem. - Szép a reggel? - húzta maga alá a párnáját, miközben hunyorogtam a nap sugarait nézve.

- Szép bizony - suttogtam, miközben hálát adtam, hogy mindent csak képzeltem. Nem szeretnék még egyszer ilyen pokoli dolognak a részese lenni. Akkor sem, ha nem köthető össze a valósággal.