Mosolyogva fürkésztem a befagyott tavat, aminek felületén vastag jégtakaró lapult. Bizonytalanul csúsztattam talpamat a vastag jég felületére, miközben a tó túloldalán gőzölgött a víz. Tudtam, hogy a forrásban levő víz régen mesterséges volt. Arra viszont nem számítottam, hogy van egy kicsi része, ami mai napig meleg. Amint a melegre gondoltam, végig futott a testemen a borzongás és tovább fürkésztem a kicsi részt, ami természetesen nem volt befagyva. A meleg víz megolvasztotta a jégtáblákat, ezért akár fürdeni is lehetett benne. Ekkor Alessandro felé pillantottam, aki tökéletesen tudta, hogy mire gondolok, mert a meleg víz felé pillantva, felvonta a szemöldökét. - Szerinted mély lehet? - kerültem meg a nagy tavat. Alessandro egy szempillantás alatt a gőzölgő víz elé állt, majd lassan leguggol a kezét pedig a vízbe nyújtotta. Mosolyogva bólintott, miközben másik kezével magához intett, jelezve, hogy menjek. - Mindig is tudtam, hogy ez régen egy mesterséges tó volt! Ez megmagyarázza a meleg vizet - egy mozdulattal levettem a bakancsomat és a zoknimat, miközben a meleg vízbe bújtattam a lábamat.

- Szeretnél belemenni? - lepődött meg, miközben szállt fel a gőz.

- Miért ne? - kuncogva nyúltam a kabátom felé, majd levettem és mellé dobtam a felsőt is. - Te nem jössz be? - fordítottam felé a fejem, miközben felvont szemöldökkel elhúzta a ajkát. Alessandro ma is elképesztően jóképű volt, viszont kifejezetten sápadt, a szeme alatt pedig lila karikák húzódtak. Úgy döntöttem, hogy nem kérdezek rá, de érdekelt az, hogy miért néz így ki. A szívem mélyén éreztem, hogy köze lehet hozzám, de próbáltam ettől eltekinteni. Fehérneműben toltam el magam a tó szélétől, majd egy mozdulattal beleugrottam. A lábam szerencsére leért, ezért mosolyogva a szemébe néztem. - Ez tényleg nagyon meleg! Gyere be! - biccentettem oldalra a fejem, mire halkan elnevette magát, majd olyan dolog történt, amire nem számítottam. Alessandro mélyen a szemembe nézett, majd egy mozdulattal elkezdte végig gombolni az inget. Mintha szépen lassan szeretné megmutatni magát nekem. A szívem gyorsabban dobogott, csak rá tudtam figyelni. Hevesen dobogó szívvel néztem, hogy inge alatt megjelenik vonzó, izmos hasa. A kezével kihúzta az inget a nadrágból, majd letolta a vállán. Az anyag békésen esett a hóba, miközben ajkába harapva kikapcsolta az övet, a sliccét lehúzta. A mozdulat közben a keze megállt, a szemembe nézett, jelezve, hogy mit reagálok erre a lassú, intim vetkőzésre. Egy kicsit oldalra pillantottam, miközben érzékeltem a hideg hullámokat a víz alatt. Alessandro lehúzta magáról a nadrágot, majd fekete alsónadrágban jött be a vízbe. Amint a közelembe került, láttam rajta, hogy a teste megfeszült. A sűrű gőz között hunyorogva fürkésztem az arcát, miközben puha kezét éreztem meg a lapockámon. Oldalra biccentettem a fejem, és elmosolyodtam, amikor magához húzott. Engedte, hogy lábamat a dereka köré fonjam. A közelségétől egyszerre féltem és vágytam is rá. Fura ez az ellentmondás.

- Tényleg jó ez a víz - suttogta, miközben kezével simogatta a lapockámat. Tekintetemmel az arcát, majd a mellkasát fürkésztem. Eddig észre sem vettem, hogy egy latin tetoválás volt a nyakára írva. Az apró, kecses betűket fürkészve elmosolyodtam. - A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek, ott ahol melletted állnak - suttogta, miközben a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsemet. Szomorú mosollyal az arcomon a szemébe néztem, miközben kezemet a vállára csúsztattam és lehunyt szemmel nyomtam egy puszit az arcára. - A testvéremnek is volt egy ugyan ilyen tetoválás a nyakán - suttogta. - Az öcsém volt - pillantott oldalra.

- Biztos szörnyű lehetett - suttogtam könnyeim között. - Annyira sajnálom, hogy keresztül kellett menned rajta! - emlékeztem vissza, mikor azt mondta, hogy ő maradt az utolsó tisztavérű vámpír. - Én az édesanyámat vesztettem el! Azt nem tudom pontosan, hogy mi történt...én... apa soha nem beszélt róla - fontam a tarkójára a kezem, miközben a hátamat simogatta. A víz meleg volt, ezért libabőr futott végig a testemen. Nem tudom, hogy Alessandro érintése, vagy a meleg víz esett jobban. - Annyit tudok, hogy v...vámpírok végeztek vele - sütöttem le a szemem, mire Alessandro óvatosan megemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni. Amint ezt megtettem, őszintén elmosolyodtam. Szinte elvesztem a kék színben, és a fehér fényekben amik cikáztak a tekintetében. Egyszerre volt gyönyörű és sebezhető. Egész nap tudtam volna nézni a tekintetét és ismerkedni a vámpír énjével.

- Látod? Ez a sorsunk - fürkészte a melltartómat, amitől kicsit zavarba jöttem. - Amióta az eszünket tudjuk, ellenségek vagyunk - csóválta a fejét. - A fajtád gyilkolja a fajtámat és ez fordítva is igaz! Nem gondolod, hogy ez elég indok arra, hogy ne legyünk szerelmesek? - hajolt az ajkamhoz, miközben boldog mosolyra húztam az ajkam.

- Nem az számít, hogy mi jók legyünk egymáshoz? - préseltem magam közel hozzá, de arra nem számítottam, hogy meggondolatlan mozdulatokkal megzavarom őt.

- Ne gyere ilyen közel hozzám - kezével próbált eltaszítani, szemét erőteljesen lehunyta, ajkát is összeszorította.

- Szerintem már elkéstél ezzel a kérdéssel - vallottam be, mire kinyitotta szemét és összeráncolta szemöldökét. - Mármint azzal, hogy szerelmesek lettünk!

- Miért? - nevetett. - Azok lettünk? - pillantott oldalra, mire elpirulva pislogtam.

- Hát...van rá esély, mert úgy gondolom, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert Alessandro arcomra helyezte a kezét, hozzám hajolt, szemét lehunyta, majd ajkát tökéletesen a számra tapasztotta. Annyira meglepődtem, hogy az apró csók közben mosolyra húztam az ajkam, és az arcára csúsztattam a kezem. A csókja tökéletes volt és természetesnek tűnt. Nem volt benne ellentmondás, nem féltem, hogy talán ez lesz az utolsó lélegzetem. Élveztem, hogy lassan és kifinomultan ajándékozz meg a csókjaival, hogy többet ad magából. Elgyengültem az ajka puha érintésétől, hogy tökéletesen illik az ajkamhoz. Élveztem, hogy felvettük a lassú, romantikus ritmust, hogy egyre bátrabban csókolt. Ő irányított, én pedig a legnagyobb boldogsággal viszonoztam a lassú, érzéki csókot. Nem siettünk, minden érintést élveztünk. Amikor elhajolt tőlem, a szemét lehunyva tartotta, majd ismételten oldalra biccentette a fejét és puszit lopott tőlem. A puszi közben, az alsó ajkára nyomtam egy apró csókot, ő pedig lehajolt és a nyakamhoz vándorolt. A testemen végigfutott a bizsergés, miközben apró, alig érezhető csókot nyomott a nyakamra és a fülem alá.

- Mit gondolsz? - suttogta a fülembe. - Ez elég romantikus volt? - hajolt el, majd az arcomat fürkészte.

- I...igen - helyeztem két kezem az arcára. - Azt hiszem, hogy az volt - öleltem szorosan magamhoz. Ezúttal nem ellenkezett. Szorosan a karjai közé zárt, miközben életemben most először éreztem azt, hogy megtaláltam a helyem az mellett, aki hozzám tartozik.

Késő este vastag pulcsiban és vékony rövidnadrágban sétáltam a konyhába, miközben megittam egy pohár vizet. Éreztem, hogy kellemetlen, hűvös szellő süvít a konyhába, ezért összeráncolt szemöldökkel pillantottam a vas ajtó felé, ami ezen az éjszakán résnyire nyitva volt. Nagyot nyeltem, automatikusan kihúztam az egyik fiókot kés után kutatva. A szívemet még mindig átjárta a boldogság, még mindig emlékszek a romantikus, lassú csók játékra amit a meleg vízben játszottunk, viszont a nyitott ajtó látványától a vér az ereimbe fagyott. Ma éjszaka kell szembesülnöm az ajtóval, ami eddig még soha nem volt nyitva. - Apa?! - kérdeztem hangosan, miközben a sötétség miatt semmit nem láttam. - Nem tudtam, hogy már itthon vagy! - kiabáltam, a kést pedig a pultra csúsztattam, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. A vas ajtó, nyikorogva kinyílt és szembe találtam magam egy testtel, ami halványan kirajzolódott a sötétségben. Nem láttam az arcát, nem láttam a bőre színét, csak azt tudtam, hogy valaki áll a lépcső tetején. A másodpercek töredéke alatt hunyorogtam és próbáltam kivenni az arcát, de olyan sötét volt, hogy semmit nem láttam. A vér az ereimbe fagyott, féltem, de próbáltam logikusan gondolkozni. - Apa! - nevettem. - Miért hagytad nyitva az ajtót?

- Milyen ajtót? - ekkor nyílt a fürdőszoba ajtaja és apukám sétált ki onnan. Ekkor több dolog is történt. Emlékszek, hogy könnyes szemmel mutattam a vas ajtó felé, ahol állt valaki. Emlékszek, hogy a másodperc töredéke alatt, apa az ajtóhoz fut és egy hirtelen mozdulattal bezárja, de ekkor az a valami próbált kitörni. - Astrid! - kiabálta apa. - Gyere gyorsan! - teljes testtel próbálta visszatartani az ajtót, ami mögött az a valami, szabadulni akart. Apa mellé léptem és teljes testtel az ajtóhoz nyomultam, miközben apa igyekezett bezárni az ajtót. Éreztem, hogy az a valami az ajtónak feszül, hogy próbál kitörni. Éreztem, hogy dörömböl, hogy hangosan üti. Szinte a rémálmommal találtam szembe magam, mert egy ajtó választott el valamitől, ami erős, nagy és dühös.

- Zárd már be! - a zár felé nyúltam, de nagy hiba volt. A keletkezett káoszban a nyitva hagyott rész között hirtelen kinyúlt az a valami, emberi kézzel ragadta meg a csuklómat és a sötétségbe behúzta kezem. A következő pillanatban éles, szúró fájdalmat éreztem. Megmart. Valami megmart. Izzadva és sírva rántottam el a kezem, amikor hátra estem apával bebasztuk az ajtót és bezártuk. Könnyes szemmel, remegve és sírva néztem a csuklómat, ami fénylett a véremtől. Hunyorogva néztem a sebet, miközben sziszegtem a fájdalom miatt. Fájt. Pokolian fájt. Mintha egy hegyes szög szúrta volna át a bőrömet. - Apa! - kiabáltam remegve. - Mit keres a pincében egy vámpír!? - kiabáltam, mire apa megfogott és a kanapéhoz húzott.