A nappaliban feküdtem, miközben Draven a hasamon aludt. Kicsi kék ruhát és fehér zoknit viselt. Szerencsére megtanultam öltöztetni őt, bár nem mindig sikerült gyorsan és egyszerűen. Miközben elmeséltem Mason-ek, hogy megitattam Astrid-ot a véremmel, egyszerűen azt mondta, hogy hülye és felelőtlen vagyok. Utána eszébe jutott, hogy egy tisztavérű vámpírt oktatott ki, ezért azonnal bocsánatot kért. Jól tudtam, hogy mire vállalkoztam. A vér megosztás nem csak függőséget okoz, de össze is köt. Sokan azt mondják, hogy intim, hiszen a két felet összeköti. Én ezt mindig is tudtam. Ezért engedtem, hogy a véremből igyon. A vérem miatt kötődni fog hozzám, a tudatalattija pedig emlékeztetni fogja arra, hogy kihez tartozik. Azt nem tudom, hogy milyen hatással lesz rá, azt viszont tudtam, hogy ha maga ellen cselekszik, akkor nemes egyszerűséggel a teste elutasítja a véremet. - Ezzel az egészségét is tönkre teheted! - suttogta Mason felvont szemöldökkel.

- Nem célom - simogatta a baba hátát. - De nem engedem, hogy Markus-é legyen a nő, akit én szeretek! Tudom, hogy a vér megosztás olykor veszélyes is lehet! - adtam Mason-ek igazat, miközben Kyle ledobta magát a lábam mellé.

- Én olvastam erről! Olvastam a vér megosztásról! Ez olyan, mint a kötődés! - fonta keresztbe a lábát és a baba pici kezét cirógatta. - A tisztavérű vámpíroknak van olyan hatalma, hogy a vérükkel nem csak befolyásolni, de irányítani is tudnak másokat! Azt is olvastam, hogy aki táplálkozik a tiszta vérből, annak látomásai lesznek a tisztavérű vámpír múltjáról! És ez Astrid esetében nagyon hasznos! Lehet, hogy a látomásai miatt fog rájönni arra, hogy hozzád tartozik!

- Ebbe igazából még nem gondoltam bele! - kötöttem fel a hajam. - Azt én is tudtam, hogy összeköt minket, de azt nem, hogy...

- Hogy látomásaim vannak kettőnkről?! - váratlanul kinyílt az ajtó és Astrid lépett be rajta. Nem nézett ki túl jól. A bőre szürke, és sápadt volt. Folyton remegett, a haja kusza volt és pár tincse a homlokához tapadt. Az ajka cserepes és szürke volt. Az egész teste úszott a verejtékben. A francba! A pokol vigye el! A teste küzd a kötelékem ellen! Nem lehet...nem nyerhet Markus! - Mégis, hogy szabadulhatnék végre tőled?! - kiabálta sírva. - Markus-t választottam! Őt választottam! Ebbe nincsen semmi beleszólásod! - a tekintete vörös fényben izzott, a fogai megjelentek az ajkai között. Tudtam, hogy ezzel csak tönkre teszem őt. Az igazság az volt, hogy túlságosan szeretem ahhoz, hogy a testében csörgedező vérem miatt szenvedjen. Ekkor babával a kezemben felálltam és Astrid elé léptem. Ő nyelt egyet. Nem mondtam semmit, csak megpusziltam a baba fejét.

- Markus-t választod helyettem? - a szemöldökömet felvontam, innen tudta, hogy ezt a kérdést nem teszem fel még egyszer. Egy választ vártam, egyetlen egy választ.

- Igen! Őt választottam! - kiabálta remegve. A teste ívbe hajolt, láttam rajta, hogy bármelyik percben elhányja magát.

- Alessandro! Állítsd le! Nem látod, hogy szenved?! - fogta meg a kezem Mason.

- Nem érted! Csak ezzel tudom megtörni a kötődését amit Markus iránt érez! Nem a szerelem töri meg, hanem a vérem! - ráztam meg a fejem. Utáltam, hogy Astrid szenved miattam, de most nem állhatok le. Már láttam, hogy megadja magát, éreztem, hogy újra önmaga lesz. Nem adhatom fel a végén.

- A vér megosztás - suttogta Kyle. - A baba! A baba lesz a kulcs! - amikor Kyle, Draven felé pillantott, addig én szomorúan elmosolyodtam, és láttam, hogy Astrid a fiúnkat nézve a földre zuhant és lehunyta a szemét. Könnyes szemmel a plafon felé pillantottam, majd átadtam Kyle-nak és magamhoz vettem Astrid testét.

Az ágyam közepére fektettem, miközben fekete tincseit elvettem a homlokából. Nem akartam őt bántani. A szívem szakadt meg, hogy összeesett. De tisztavérű vámpírként kötelességemnek éreztem, hogy a rendet helyrehozzam. A rend felborúlt azzal, hogy Astrid Markus-hoz kötődött. - Nem akartalak bántani - összefontam magam előtt a kezem, majd a tarkómra helyeztem.

- Nem bántottál! - amikor lassan kinyitotta a szemét, az ágyra feküdtem és hátra túrtam a haját. Astrid könnyes szemmel elsírta magát, majd hozzám bújt. - Alessandro! Alessandro, mi történt velem?! - felmutatta, hogy a keze remeg, innen tudtam, hogy végre önmaga.

- Minden rendben van!

- Nem! Semmi sincsen rendben! - kezével az ingemet markolta és lassan felült. - Én és Markus...majdnem lefeküdtünk!

- Igen! Tudom és hidd el, az akkor nem te voltál! - simogattam a vállát.

- És valami mindig emlékeztetett engem arra, hogy nagyon rossz dolgot csinálok, és...akkor vért hánytam... - láttam rajta, hogy sikerült összekuszálni a dolgokat, de megnyugodtam, hiszen Astrid végre önmaga.

- Ezt a vérem tette veled!

- A véred? - lassan nyúlt az ajkához, miközben megérintette, az ajkamra pillantott. - Mire képes még a véred?

- Sok mindenre! - mosolyogtam szerelmesen. - Ne haragudj, hogy szenvedésnek tettelek ki!

- Megmentettél egy olyan dologtól, amit talán örökké bántam volna! - szorította meg a vállam. - Most már értem, hogy a vér megosztásnak hatalma van! Úgy összekapcsolja a két félt, hogy emlékezteti őket arra, hogy egymáshoz tartoznak! - ekkor Astrid feltérdelt és az arcomra helyezte a kezét. - A véred mentett meg! A vérednek köszönhetően vagyok önmagam!

- Igazából a fiúnknak is köszönhető! - biccentettem oldalra a fejem. - Draven volt az igazi kulcs!

- Láttam őt a látomásban! Akkor...amikor megfogant!

- Ó, igen? - túrtam a füle mögé egy tincset - És milyen volt látni?

- Elképesztő! - suttogta csillogó szemekkel. Astrid sokkal jobban nézett ki. A bőre lassan, de visszaszerezte eredeti színét. Már nem izzadt, de fáradt és kimerült volt. - Szeretlek!

- Remélem, hogy Markus-nak ezt nem mondtad! - az ajkamat nézve a fejét rázta.

- Nem! Egy belső hang nem engedte!

- Ki lehetett az a belső hang? - ekkor Astrid ajkát megnyalva a nyakamhoz hajolt. - Á! Á! Nem jó ötlet!

- Éhes vagyok! - húzta össze a szemét.

- Önző dolog lenne, ha azt mondanám, hogy először szeretkezni akarok veled? - simítottam hátra a haját. Ő csak lesütötte a szemét és felnevetett.

- Az nekem is jól esne! Hiányzol nekem!

- De ugye nem azt fogod hinni, hogy Markus vagyok?

- Te hülye! - egy hirtelen mozdulattal a falnak nyomta a testem. Erős volt. Én pedig élveztem, hogy egy súlycsoportba kerültünk. Az ajkát az ajkamra tapasztotta és letépte az ingemet. Nem akartam finomkodni. Egy mozdulattal téptem le a ruháit, és simítottam végig a fenekét. Mély nyögés szakadt fel torkából, amikor nyakát csókoltam. - Szeretlek!

- Mondd ki még egyszer! - húztam le róla a melltartót, majd tenyeremmel megfogtam mellét és simogatni kezdtem. - Hallani szeretném! - tartottam kezemben a mellét, másik kezem a fekete bugyi alá vezettem és simogattam őt. Ujjaim szenvedélyesen érintették a nőiességét, a simogatásomat nőies sóhajjal ajándékozta meg. Imádtam, hogy a pillanat egyre romantikusabbá és szenvedélyesebbé vált.

- Szeretlek! - lassan megcsókolt, letolta rólam az alsónadrágot. Amikor ruha sem választott el minket egymástól, a padlóra löktem és fölé másztam. A lábát lassan oldalra csúsztatta, én végig simítottam a combját, és végig karmolta a meztelen hátam. A sóhajaink egy hullámhosszon mozogtak. Ha lehunytam a szemem, ő is megtette. A teste libabőrös lett, megfeszült és követte a tenyerem érintését. Egyszerre sóhajtottunk, egyszerre nyögtünk és lehunytuk a szemünket, amikor egymás testét simogattuk. Életemben nem voltam ennyire szerelmes. Éreztem, hogy végre visszakaptam a nőt, akit szeretek. Amikor hirtelen megálltam, ő csípőmre helyezte a kezét és vörös tekintettel az arcomat nézte.

- Nagyon szeretlek - suttogtam halkan. - A világot is tönkre tenném, ha neked bajod esne! - amikor lábát oldalra csúsztatta, egy türelmetlen mozdulattal belehatoltam. - Fogadj be! Ígérem, hogy örökké veled leszek, de ma egész éjszaka benned akarok lenni, érted? - mélyen löktem, ő pedig hangosan felsóhajtott. - Sss! - ajkára szorítottam az ajkam, miközben ki és be mozogtam benne. Teljes mértékben befogadott engem. Nem voltam lassú, határozottan mozogtam és minden pillanatban a nyakát csókoltam. Astrid végig karmolta a hátam, lehunyta a szemét, a nyakát kínálta amit megcsókoltam, majd megfogott és egy mozdulattal helyet cseréltünk. Amikor a padlóra kerültem, hátra hajtottam a fejem és mélyen morogtam, amikor Astrid rám ült. A fejem fölé feszítette a kezem, miközben mozgott rajtam. - Ma nem megyünk ki ebből a szobából! - fenekébe markoltam, felültem, magamhoz vontam és élveztem, hogy rajtam mozog. Egyszerre mozogtunk. Ajkát a számra tapasztotta, romantikus ritmust vettünk fel. Lehunytam a szemem, amikor jobban és mélyebben benne voltam. Elvesztettem a fejem. Az egész testemet uralta ez a nő.

- Nem is terveztem kimenni innen! - nyakamat végig csókolta, hasamat karmolta. Ujjai vonalát enyhe bizsergés és libabőr követte. Tudtam, hogy nincsen szüksége a finomkodásra, hogy felveszi a tempót, ezért nem hagytam őt pihenni. - Odáig vagyok érted! - kikötözte a hajam, majd a tincsek közé markolt. - Számomra te vagy a tökéletes férfi! - az államat, az arcomat és a nyakamat csókolta. Nem hagyott levegőhöz jutni. Teljesen elvarázsolt.

- Váltsunk pózt! - hátra húztam a haját, beszívtam az illatát és megragadtam a kezét. Miután az ágyra fektettem, azzal játszottam, hogy végig pusziltam a testét. Astrid a levegő után kapkodott, a teste elegánsan ívbe hajolt, hasát enyhén megemelte, miközben nyelvem a köldökét érintette. - Az enyém vagy! Végre az enyém vagy! - megmarkoltam a takarót, majd játékosan magára húzott. Az egyik lábát a csípőm mellé helyezte, utána mosolyogva nyújtózkodott alattam. - Miért csábítasz?

- Mert én megtehetem - ujjaival végig cirógatta a hasam, majd az ajkába harapott, amikor csípőmet előre tolva beléhatoltam. - És mert összetartozunk! - súgta a fülembe. Kezemmel megfogtam a kezét, ujjainkat összekulcsoltuk. Minden mozdulatom közben a kezére szorítottam és szenvedélyesen csókoltam.

Késő este a földön feküdtünk, miközben a mellkasomra hajtotta a fejét, én pedig a haját simogattam. A furcsa az volt, hogy nem fáradtam el, mégis olyan volt, mintha fizikailag kimerült lettem volna. - Ez csodálatos volt! - suttogta kipirult arccal. - Szavakat nem találok rá!

- Hm! - pusziltam meg a homlokát. - Na igen - húztam fel a szemöldökömet. - Ez az egyik pozitívuma! Mindenre sokkal érzékenyebb vagy! Az érintés...a szeretkezés...a beteljesülés - meg támasztottam a fejem és kicsit oldalra feküdtem, hogy a szemébe tudjak nézni. - Ezzel az érzéssel nem fogsz tudni betelni!

- Nagyon szívesen leszek a rabod! - simította végig a hasamat. - Most, hogy megszakadt a Markus iránt érzett kötődésem...mit fogunk csinálni? - suttogta.

- A fiunkat fogjuk nevelni! - nyomtam egy puszit az arcára.